An intrinsic anisotropy in the angular distribution of gamma-ray bursts

The anisotropy of the sky distribution of 2025 gamma-ray bursts (GRBs) collected in Current BATSE catalog is confirmed. It is shown that the quadrupole term being proportional to similar to sin 2b sin I is non-zero with a probability 99.9%. The occurrence of this anisotropy term is then supported by the binomial test even with the probability 99.97%. It is also argued that this anisotropy cannot be caused exclusively by instrumental effects due to the non-uniform sky exposure of BATSE instrument; there should exist also some intrinsic anisotropy in the angular distribution of GRBs. Separating GRBs into short and long subclasses, it is shown that the 251 short ones are distributed anisotropically, but the 681 long ones seem to be distributed still isotropically. The 2-sample Kolmogorov Smirnov test shows that they are distributed differently with a 98.7% probability. The character of anisotropy suggests that the cosmological origin of short GRBs further holds, and there is no evidence for their Galactical origin. The work in essence contains the key ideas and results of a recently published paper (Balazs et al. 1998), to which the new result following from the 2-sample Kolmogorov-Smirnov test is added, too

Testing the randomness in the sky-distribution of gamma-ray bursts

We have studied the complete randomness of the angular distribution of gamma-ray bursts (GRBs) detected by the Burst and Transient Source Experiment (BATSE). Because GRBs seem to be a mixture of objects of different physical nature, we divided the BATSE sample into five subsamples (short1, short2, intermediate, long1, long2) based on their durations and peak fluxes, and we studied the angular distributions separately. We used three methods, Voronoi tesselation, minimal spanning tree and multifractal spectra, to search for non-randomness in the subsamples. To investigate the eventual non-randomness in the subsamples, we defined 13 test variables (nine from the Voronoi tesselation, three from the minimal spanning tree and one from the multifractal spectrum). Assuming that the point patterns obtained from the BATSE subsamples are fully random, we made Monte Carlo simulations taking into account the BATSE's sky-exposure function. The Monte Carlo simulations enabled us to test the null hypothesis (i.e. that the angular distributions are fully random). We tested the randomness using a binomial test and by introducing squared Euclidean distances in the parameter space of the test variables. We concluded that the short1 and short2 groups deviate significantly (99.90 and 99.98 per cent, respectively) from the full randomness in the distribution of the squared Euclidean distances; however, this is not the case for the long samples. For the intermediate group, the squared Euclidean distances also give a significant deviation (98.51 per cent)

A Remarkable Angular Distribution of the Intermediate Subclass of Gamma‐Ray Bursts

We develop a method of testing the null hypothesis of intrinsic randomness in the angular distribution of gamma-ray bursts collected in the Current BATSE Catalog. The method is a modified version of the well-known counts-in-cells test and fully eliminates the nonuniform sky-exposure function of the BATSE instrument. Applying this method to the case of all gamma-ray bursts, we found no intrinsic nonrandomness. The test also did not find intrinsic nonrandomness for the short and long gamma-ray bursts. However, using the method on the new, intermediate subclass of gamma-ray bursts, the null hypothesis of intrinsic randomness for 181 intermediate gamma-ray bursts is rejected on the 96.4% confidence level. Taking 92 dimmer bursts from this subclass, we obtain a surprising result: this "dim" subclass of the intermediate subclass has an intrinsic nonrandomness on the 99.3% confidence level. On the other hand, the 89 "bright" gamma-ray bursts show no intrinsic nonrandomness

Az urbanizáció hatása erdei talajlakó pókokra

Az urbanizáció talajlakó pókokra gyakorolt hatását egy városon kívüli erdő, kertvárosi erdő és belvárosi park élőhelygrádiens mentén vizsgáltam Debrecenben, 2009-ben. A gyűjtések talajcsapdával történtek április közepétől október végéig kéthetenkénti gyakorisággal. Az alábbi 4 gyakran alkalmazott hipotézist teszteltem: növekvő zavarási hipotézis, mátrix faj hipotézis, opportunista faj hipotézis, és élőhely specialista hipotézis. Mivel az urbanizáció következtében a városi erdőfoltok szárazabbá és nyíltabbá válnak, ezért további két hipotézist is teszteltem: a szárazságkedvelő fajok és a fénykedvelő fajok száma a városi mintavételi helyeken lesz a legnagyobb. Az eredmények azt mutatták, hogy a növekvő zavarási hipotézissel ellentétben a teljes fajszám szignifikánsan növekedett a városi élőhely felé. Mivel a mátrix (nyílt élőhelyhez kötődő) és a generalista fajok száma is nagyobb volt a városi parkban, mint a városon kívüli és a kertvárosi élőhelyen, ezért az eredmények megerősítették a mártix és opportunista faj hipotézist. Az erdei specialista fajok száma szignifikánsan nagyobb volt a kertvárosi élőhelyen. A szárazságkedvelő és a fénykedvelő fajok száma a városi élőhelyen volt a legnagyobb, ami igazolta a szárazságkedvelő és a fénykedvelő fajok hipotézisét

Üzletimodell-innováció

Az üzleti modellezés a vezetéstudományok dinamikusan fejlődő új területe. Ezen belül az üzletimodell-innováció a versenyelőny fenntartásának, a vállalat stratégiai megújulásának új, és a dinamikus környezeti feltételekhez igazodó, agilis eszköze. A szerzők elméleti összefoglaló cikkükben (1) időbeli fejlődés szerint áttekintik az üzletimodell-innováció fogalmát, kapcsolatát az üzleti modellezéssel és a dinamikus képességekkel. (2) Megvizsgálják hajtóerőit – különös tekintettel a digitalizációra –, és azonosítják gátló tényezőit. (3) Bemutatják az üzletimodell-innováció kimagasló teljesítményt eredményező hatását. (4) Áttekintik a szakirodalomnak az üzletimodell-innováció megvalósításával kapcsolatos következtetéseit.(5) További kutatási irányokat azonosítanak a terület fejlesztése érdekében

Integrált (botanikai és zoológiai) konzerváció-ökológiai kutatások gyepek természetközeli állapotának visszaállítására, biodiverzitásának megőrzésére és növelésére = Integrated botanical and zoological research in conservation ecology to restore, conserve and increase grassland biodiversity

A biodiverzitás-védelem egyik jelentős feladata a fogyatkozó fajok számára megfelelő élőhelyek létesítése. Kutatásunkban a természetes növény- és állatfajok visszatelepülését vizsgáltuk Európa legnagyobb területű, szántókon végzett gyeprekonstrukciós programjában. A tervek szerint kiépítettük mintavételi helyeinket és elvégeztük a terepi felméréseket. Elkészítettük a vizsgált 7000 hektáros táj élőhelytérképeit és kialakítottuk a projekt egységes adatbázisát. Az adatok alapján értelmeztük a gyeprekonstrukció első három évében zajló ökológiai folyamatokat. Kimutattuk, hogy kevés fajt tartalmazó magkeverékek vetése is jelentősen felgyorsíthatja a növényzet visszatelepülését a felhagyott lucernaföldeken. Hajdani gabona- és napraforgó-földeken a gyeptakaró lassabban alakul vissza és a gyomok visszaszorítására további kezelések (legeltetés, kaszálás) szükségesek. A természetes gyepekre jellemző ízeltlábú fajok a rekonstrukciót követő második évre váltották fel a szántókra jellemző tágtűrésű fajokat. A madarak közül a rekonstrukció elsősorban a mezőgazdasági területekhez kötődő, Európa-szerte fogyatkozó fajoknak kedvezett. A tapasztalatok alapján áttekintő tanulmányban bemutattuk a tájszintű élőhely-rekonstrukció előnyeit, gyakorlati kivitelezési lehetőségeit és költségeit. A pályázat révén 9 impakt faktoros és 7 hazai cikket jelentettünk meg, 12 előadást tartottunk nemzetközi konferenciákon és lefektettük egy nemzetközi szinten is versenyképes kutatócsoport alapjait. | The creation or restoration of habitats suitable for declining species is an important task in biodiversity conservation. We studied the recolonisation of natural plant and animal species in the largest grassland restoration programme in Europe. We established permanent plots and carried out field surveys as planned. We prepared the habitat maps of the 7000-ha landscape and developed a unified database for the project. We interpreted the ecological processes occurring in the first three years after restoration based on the data collected. We showed that restoration using low-diversity seed mixtures can considerably accelerate the recolonisation of natural vegetation on former alfalfa fields. On former wheat and sunflower fields, grass cover forms slower and further management (grazing, mowing) is necessary to control weeds. Arthropod species characteristic to natural grasslands replaced generalist species characteristic to croplands by the second year after restoration. Within birds, the restoration primarily favoured those species of agricultural areas that are declining all over Europe. Based on the experience gained, we demonstrated the benefits, practical implementation and costs of landscape-scale restoration in Europe in a review. As a result of the project, we published 9 papers in ISI-listed journals, 7 papers in Hungarian journals, presented 12 talks at international conferences and laid the foundations of an internationally competitive research group

Integrált konzervációökológiai kutatások a tájszintű biológiai sokféleség fejlesztésére és az ökoszisztéma-szolgáltatások felmérésére = Integrated studies in conservation ecology to conserve landscape biodiversity and to assess ecosystem services

Egy év alatt 8 cikk jelent meg/került elfogadásra ISI folyóiratokban (összes IF: 16,615), 3 magyar dolgozattal, 1 PhD értekezéssel, 3 OTDK-dolgozattal, 6 szakdolgozattal együtt. A botanikai eredmények szerint a gyom-dominancia csökkent és a célfajok borítása nőtt az évek során. A magvetés felgyorsította a másodlagos szukcessziót a szik- és löszgyepek felé, mivel a vetett fűfajok hatékonyan visszaszorították a gyomokat, habár ez a hatás változott a helyek és a fűmagkeverék szerint. Egy új kísérletben a szénaráhordással kombinált magvetés még jobban felgyorsította a gyepek kialakulását a gyomok még erőteljesebb visszaszorítása révén. Zoológiai eredményeink szerint a restauráció hatása állatcsoportonként változik. Több ízeltlábú csoportban csökkenő összes fajszámot és abundanciát, de az élőhely-specialisták gyarapodását találtuk. Három új vizsgálatban kimutattuk, hogy a (i) méh-együttesek a virággazdag, gyomos területeken a legfajgazdagabbak, majd a generalisták eltűnésével az ötödik évben szinte csak a természetes gyepek fajaiból álltak, (ii) kétéltűek fajszáma a régebbi gyepesítéseken magasabb, mint a fiatalabbakon, és (iii) kisemlősöket csak a kezelés, míg a restauráció nem befolyásolta, mert több egyed volt a nem-kezelt, mint a kaszált vagy legelt gyepeken, ahol a növényzet alacsony, a predációs nyomás pedig magas volt. Eredményeink szerint az ökoszisztéma-szolgáltatásokat végző fajok védelme gondosan tervezett, finoman hangolt poszt-restaurációs intézkedéseket igényel. | We published 8 papers in ISI-journals (total IF: 16.615), 3 Hungarian papers, 1 PhD dissertation, 3 student papers (OTDK) and 6 MSc-theses in 1 year. Botanical results showed that the dominance of weeds decreased and the cover of target species increased with years. Seed sowing accelerated secondary succession towards alkali steppes and loess grasslands because the sown grasses effectively suppressed short-lived weeds, although this effect differed by site history and seed mixture. In a new field experiment, we found that adding hay accelerated the development of grasslands even further, with higher weed suppression than in seed sowing only. Zoological results showed varying responses to restoration in animal taxa. Trends in several arthropods showed decreasing total richness and abundance but increasing numbers of habitat specialists. In 3 new studies, we found that (i) bee assemblages were richest in flower-rich, weedy fields and with the disappearance of generalists almost exclusively contained species of natural grasslands by year 5, (ii) the species richness of amphibians was higher in older than in younger restorations, and (iii) small mammals were affected only by management but not by restoration, with more individuals in non-managed than in mowed or grazed fields with lower vegetation and higher predation pressure. Our results show that post-restoration management requires carefully designed actions fine-tuned to address specific ecosystem service providers

The effect of exposition time and temperature on spiders (Araneae) overwintering on the bark of black pine (Pinus nigra)

The effect of exposition time (time between the installation of traps and the collection of spiders) and autumn air temperature on spiders overwintering on tree bark was studied in a planted black pine forest (Pinus nigra) near Debrecen (east Hungary). We collected spiders from traps fixed 2 m high on tree trunks once every five days for 50 days in 1999 and 2000. We collected 957 spiders belonging to 15 species and 1 species determined to the genus level in the two years combined. In 1999, the diversity and number of spiders increased with exposition time but were not influenced by temperature when data were combined for each sampling time. This was because temperature was low in the middle of the sampling period, but increased again at the end, which weakened its effect. However, the diversity and number of individuals continued to increase even when temperature increased at the end of the sampling period. In 2000, the number of individuals increased by exposition time because we found individuals of Philodromus margaritatus in very high numbers on the last sampling occasion. There were no other differences in 2000 because temperature was constantly high during the sampling period. Our results suggest that the movement of spiders to the bark is a characteristic process and that the diversity and number of spiders continue to increase in the autumn even when temperature slightly increases. This process, however, can be delayed if temperature is constantly high during the study period