A diabeteshez társuló angiopathia hajlam és kockázat korai felmérése és prospektív követő vizsgálata vasculáris haematológiai módszerekkel = Early risk assessment of diabetic angiopathy using vascular haematological parameters, a prospective follow-up study

Több, mint 400 diabeteses beteg haptoglobin fenotípus vizsgálatát elvégeztük. A megoszlás hasonló más orszégokéhoz, az érszövődmények 5 éves periódusa lezártakor az eredményeket közleményekben publikáljuk. Gyulladásos bélbetegségben a legfontosabb eredmények: Crohn betegségben a haptoglobin I-1 fenotípus gyakorisága nagy, colitis ulcerosában a megosztás az átlagos lakosságéhoz hasonló. A betegség lefolyása összefüggést mutat a haptoglobin típussal, a primer sclerotizáló chollangitis II-2 fenotípus mellett gyakori. Coeliakilában végzett nagyszmámú vizsgálat azt jelzi, hogy a II-1 típus a várhatónál jóval gyakoribb és itt is összefüggés található a klinikai lefolyással. A haptoglobin fenotípus és a bélbetegségek közötti összefüggéseket elsőként ismertük fel. Hasonlóan ígéretesnek látszik az első 60 beteg vizsgálata alapján krónikus lymphoid leukémiában induló felmérésnek. | Haptoglobin phenotypic analysis have been performed in more than 400 diabetic patients, the distrubution is similar to other popoulationb reports, finishing the five year vascular followup rusts will be published. Haptoglobin phenotype seems to correlate with type and clinical course of inflammatory bowel diseases (based upon large series of measurements), i.e. 1-1 type seems to be common in Crohns disease, whereas primary sclerotising cholangitis is linked to 2-2 phenotype cases. In celiac disease the prevalent phenotype is 2-1, and our data suports that the haptoglobin phenotype seems to influence the clinicalk course. These result are clearly new informations, their publication had been done or some of theme are submitted for publication more recently. Promising data (60 cases) weere gained in chronic lymphocytic leukemia in our recently launched survey, as well

Ritka öröklött és szerzett haemorrhagiás diathesisek molekuláris elemzése, a rendellenességek strukturális és funkcionális következményei = Molecular evaluation of rare inherited and acquired bleeding diatheses, structural and functional consequences of the disorders

Ritka trombocita funkciós zavarok és koagulopátiák vizsgálata molekuláris genetikai és fehérje szinten. Az alábbiakban a projekt három legfontosabb eredményét soroljuk fel: 1/Két új mutációnak a felfedezése a trombocita glikoprotein (GP) IIb-ben, melyek II-es típusú Glanzmann thrombastheniát okoztak. A mutáns fehérjék transzfektált sejtekben történő analízise rávilágított: a) a "thigh" domén szerepére a GPIIIa-val való komplex képződésben, b) a "calf-2" domén fontoságára a fehérje érési folyamatában és intracelluláris vándorlásában. 2/ A factor X (FX) génjében bekövetkezett homozigóta c.730G>A/p.Gly204Arg mutáció következtében a FX antigén hiányát észleltük egy súlyos vérzékenységben szenvedő gyermekben. Az aminósav csere destabilizálta a FX két láncát összetartó diszulfid hidat. A mutáns fehérje eltérül a normális szekréciós úttól, megakad a transz Golgi-késő endoszóma szinten, s így nem szekretálódik. 3/ Egy SLE-ben szenvedő betegen életet veszélyeztető vérzés alakult ki. A beteg vizsgálata a szerzett faktor XIII (FXIII) deficiencia egy új, eddig nem leírt formájának a felismeréséhez vezetett. A beteg plazmájában FXIII aktivitás, FXIII komplex, FXIII A és B alegység antigén nem volt kimutatható, míg trombocitákban a FXIII aktivitás és FXIII-A antigén normál volt. A súlyos vérzést egy autoantitest okozta, mely a komplexben lévő és szabad FXIII-B-hez egyaránt kötődött és nagyon kifejezetten meggyorsította eliminációjukat a keringésből. | Rare platelet function disorders and coagulopathies were investigated at molecular genetic and/or protein level. Below the three most important results of the project are described: 1/ Investigation of a patient with type II Glanzmann thrombasthenia led to the discovery of two novel causative mutations in the platelet glycoprotein (GP) IIb gene. Analysis of the mutant proteins in transfected cells shed light a) on the role of thigh domain in the complex formation with GPIIIa, b) on the involvement of calf-2 domain in the maturation and intracellular trafficking of the protein. 2/ Due to a homozygous novel c.730G>A/p.Gly204Arg mutation in the factor X (FX) gene no FX antigen was found in the plasma of a child with severe bleeding diathesis. The amino acid replacement destabilized the disulfide bond that holds the two FX chains together. The mutant protein could not be secreted; it was diverted from the normal secretory pathway and retained at the trans Golgi-late endosome level. 3/ In an SLE patient with life threatening bleeding a new form of acquired factor XIII (FXIII) deficiency was discovered. The patient had undetectable FXIII activity, FXIII complex, FXIII A and B subunit antigen levels in the plasma, while in platelets FXIII activity and FXIII-A antigen level was normal. It was revealed that the patient developed an autoantibody that bound to FXIII-B both in complex and free form and highly accelerated their elimination from the circulation

A véralvadás XIII-as faktora = Blood coagulation factor XIII.

I. A XIII-as faktor (FXIII) struktúrája és funkciója Az aktivációs peptid nélkül a FXIII-A instabil. A FXIII aktivációt a plazmában a fibrin polimerizáció determinálja, a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusnak csak moduláló hatása van. A FXIII A és B alegységének kapcsolódását gátló monoklonális antitestek előállítása. A celluláris FXIII szerepet játszik a monocyták/macrophagok phagocytosisában. Az alvadékban aktiválódó granulocytákból felszabadult proteázok lebontják a FXIIIa-t. II. Klinikai FXIII kutatások Új típusú módszer a FXIII (ill. más transzglutaminázok) mérésére, ill. a FXIII-A Val34Leu polimorfizmus kimutatására. Az intracelluláris FXIII-A áramlásos citometriás kimutatására új módszer, mely kiválóan alkalmazható az acut myleoid leukemiák diagnosztikájában. Csontvelő abláció során szignifikánsan csökken a plazma FXIII szintje, magas thrombocyta számmal járó myeloproliferatív megbetegedésekben viszont emelkedik. Nőkben az emelkediett FXIII szint több mint kétszeresére növeli a myocardiális infarctus rizikóját nőkben. Krónikus bronchoalveoláris megbetegedésekben jelentősen emelkedik a bronchoalveoláris mosófolyadékban a FXIII mennyisége. 4 új mutációt írtunk le FXIII hiányos betegekben, s analizáltuk ezek fehérje biokémiai következményeit. FXIII hiányíos transzgén egereken igazoltuk, hogy a FXIII szükséges a normális sebgyógyuláshoz. | I. Structure and function of factor XIII (FXIII) The absence of activation peptide makes FXIII-A instable. The activation of FXIII in the plasma is determined by fibrin polymerization; FXIII-A Val34Leu polymorphism only modulates activation. Production of monoclonal antibodies with inhibitory effect on the association of FXIII A and B subunits. Cellular FXIII plays a role in the phagocytosis by monocytes/macrophages. Proteases released from granulocytes in the clot break down activated FXIII. Clinical studies on FXIII New methods on the measurement of FXIII activity, and on the detection of FXIII-A Val34Leu polymorphism. Method on the detection of intracellular FXIII-A and its application to the diagnosis of acute myeloid leukemias. Bone marrow ablation results in the significant decrease of plasma FXIII level; in myeloproliferative diseases with high platelet count plasma FXIII is elevated. In women elevated FXIII level increases the risk for myocardial infarction by more than two-folds. In chronic bronchoalveolar inflammation the amount of FXIII in the lavage fluid is significantly increased. Description of four new mutations in FXIII deficient patients, and protein structural analysis of their consequences. It was demonstrated on FXIII deficient transgene mice that FXIII is required for normal wound healing

Case report: Complex evaluation of coagulation, fibrinolysis and inflammatory cytokines in a SARS-CoV-2 infected pregnant woman with fetal loss

BackgroundSARS-CoV-2 infection during pregnancy increases the risk of severe obstetrical complications. Detailed evaluation of COVID-19-associated coagulopathy in a pregnancy with stillbirth hasn’t been described so far. Besides knowledge gaps in the pathomechanism leading to stillbirth in COVID-19 pregnancies, currently, no prognostic biomarker is available to identify pregnant patients who are at imminent risk of COVID-19-associated maternal and fetal complications, requiring immediate medical attention.CaseHere we report the case of a 28-year-old SARS-CoV-2 infected pregnant patient, admitted to our hospital at 28 weeks of gestation with intrauterine fetal loss. The presence of SARS-CoV-2 placentitis was confirmed by immunohistological evaluation of the placenta. She had only mild upper respiratory symptoms and her vital signs were within reference throughout labor and postpartum. The stillborn infant was delivered per vias naturales. Fibrinogen concentrate was administered before and after labor due to markedly decreased fibrinogen levels (1.49 g/l) at admission and excessive bleeding during and after delivery. Although coagulation screening tests were not alarming at admission, the balance of hemostasis was strikingly distorted in the patient. As compared to healthy age- and gestational age-matched pregnant controls, increased D-dimer, low FVIII activity, low FXIII level, marked hypocoagulability as demonstrated by the thrombin generation assay, together with shortened clot lysis and decreased levels of fibrinolytic proteins were observed. These alterations most likely have contributed to the increased bleeding observed during labor and in the early postpartum period. Interestingly, at the same time, only moderately altered inflammatory cytokine levels were found at admission. Serum ACE2 activity did not differ in the patient from that of age- and gestational age-matched healthy controls, suggesting that despite previous speculations in the literature, ACE2 may not be used as a potential biomarker for the prediction of COVID-19 placentitis and threatening fetal loss in SARS-CoV-2-infected pregnancies.ConclusionsAlthough based on this case report no prognostic biomarker could be identified for use in pregnant patients with imminent risk of fetal loss associated with COVID-19 placentitis, the above-described hemostasis alterations warrant awareness of postpartum hemorrhagic complications and could be helpful to identify patients requiring intensified medical attention

„Turnaround time”: a laboratóriumi eredménykiadás hatékonyságának új paramétere = „Turnaround time”: a new parameter for the characterization of the overall efficacy of laboratory diagnostic processes

Bevezetés: A szerzők a laboratóriumi diagnosztikai tevékenység hatékonyságát jellemző paraméter, az ún. „turnaround time” meghatározására alkalmas számítógépes programot dolgoztak ki laboratóriumukban. A turnaround time a minta laboratóriumba való beérkezése és az orvosi validálást követő eredménykiadás között eltelt idő, mely jól jellemzi az eredménykiadás hatékonyságát, és ezért a laboratóriumok működésének fontos minőségügyi paramétere. Módszer: Analízisük során a sürgős, rutin- és speciális vizsgálatokat külön kezelve 6 hónap adatait dolgozták fel, és a turnaround time medián, 5- és 95-percentil értékeit adták meg. Meghatározták emellett a maximálisnak definiált turnaround time értéket (sürgős 1 óra, rutin 4 óra, speciális 2–14 nap) meghaladó turnaround time értékű vizsgálatok („kiesők”) arányát is az összes vizsgálati számra vonatkoztatva. Eredmények: A sürgős vizsgálatok esetében a medián turnaround time 9–70 perc, a rutinvizsgálatoknál pedig 33–190 perc között volt. A speciális vizsgálatok jóval heterogénebb képet mutattak, és általában megállapítható volt, hogy a kis mintaszámú, nem automatizált, immunkémiai és hemosztázis-tesztek esetében magas a turnaround time értéke és a kiesők aránya. A rutinvizsgálatok longitudinális analízise egyértelműen mutatta, hogy 2006 első félévében javultak a vizsgálatok turnaround time értékei a laboratórium valamennyi részlegén. A turnaround time hosszát befolyásoló egyik lényeges paraméter az orvosi validálás ideje, ami jelentősen csökkenthető egy autovalidáló program segítségével. A szerzők adatai alapján az autovalidálás bevezetése akár 1–2 órával is csökkentette a rutinvizsgálatok medián turnaround time értékeit. Az alkalmazott számítógépes program alkalmas akár a mintaszállítás effektivitásának jellemzésére is, amit a szerzők két különböző mintaszállítási infrastruktúrával rendelkező sürgősségi részlegük összevetésével mutattak be. Következtetések: Az itt ismertetett turnaround time analízis az általános rutin része a világ fejlettebb országaiban tevékenykedő diagnosztikai laboratóriumokban, ugyanakkor az első ilyen próbálkozást jelenti Magyarországon. | Introduction: The authors developed a special computer-aided routine in their laboratory for the calculation of “turnaround time” which parameter is suitable for the characterization of the overall efficacy of laboratory diagnostic processes. The turnaround time is defined as the interval between the arrival time of a sample in the laboratory and the time of clinical validation. It characterizes the efficacy of the result generation process very well, and therefore, is considered as an important parameter of laboratory quality control. Methods: In their present study the authors analyzed the data of the urgent (stat), routine and special laboratory tests of 6 months and presented the median, 5- and 95-percentil values of turnaround time. Beside this, they calculated the rate of “outliers”: the number of tests having a longer turnaround time value, than the defined maximal turnaround time (stat 1 hour, routine 4 hours, special 2–14 days). Results: The median turnaround time values were 9–70 minutes for the stat tests and 33–190 minutes for the routine analytes. In case of special tests, the results were much more heterogeneous, in general non-automated hemostasis and immunochemistry assays, with low sample numbers had longer turnaround time values and higher number of outliers. Longitudinal analysis of routine tests showed clearly that turnaround time values became shorter in every unit during the 1st 6 months of 2006. Clinical validation is an important component altering turnaround time that can be shortened substantially with the installation of an autovalidaton program. Based on the data of the authors the median turnaround time values of routine assays were shortened by 1–2 hours after introduction of autovalidation. The applied program for turnaround time analysis is suitable for evaluation of sample transfer times, too, that was presented by comparison of two “emergency units” having different sample transfer facilities. Conclusions: The described turnaround time analysis is part of the general routine processes in laboratories of the developed countries but is the first such trial in Hungary

Mutáns nucleophosmin fehérje kimutatása akut myeloid leukaemiában: az NPMc+ AML biológiai és klinikai jellemzői = Immunohistochemical demonstration of NPMc+ acute myeloid leukemia: biological and clinical features related to cytoplasmic nucleophosmin expression

A nucleophosmin gén (NPM1) 12-es exonjának mutációja, jelenlegi ismereteink szerint, a leggyakoribb genetikai eltérés akut myeloid leukaemiában. Az eddigi beszámolók alapján kimutatásával a betegség sajátos biológiájú és kedvező lefolyású formája határozható meg, amely a leukaemiák WHO-osztályozásában 2008-tól külön csoportként kerül említésre. A mutáció hatására megváltozik a kódolt fehérje sejten belüli eloszlása, és az NPM fehérje a sejtmag helyett a citoplazmában halmozódik fel (NPMc+). Ez a jelenség, amely a kizárólag mutáns géntermék kapcsán figyelhető meg, szövettani vizsgálat keretében immunhisztokémiával is kimutatható. Jelen tanulmányunkban hazai körülmények között először vizsgáltuk az NPM-mutáció előfordulását felnőttkori AML-ben immunhisztokémia módszerével. A 2005 és 2008 között diagnosztizált összesen 41 eset részletes kiértékelése során 6 esetben (14,6%) észleltünk citoplazmikus reakciót, valamennyi de novo jelentkező és jellegzetes citogenetikai eltérést nem mutató AML-esetek közül került ki (6/23, 26,1%), egy kivételével nőbetegekben. A blasztsejtek alacsony CD34-, c-kit- és HLA-DR-expressziója alapján a NPMc+ AML a nem érintett esetektől jól elkülöníthetőnek bizonyult, ezek a markáns jellegzetességek az eddig közölt külföldi adatokkal teljes mértékben megegyeznek. Tapasztalataink alapján az NPM-mutáció immunhisztokémiai vizsgálata egyszerűen beépíthető a hétköznapi hematológiai diagnosztikai gyakorlatba. | The mutation of the nucleophosmin gene (NPM1) is the most frequently occurring genetic aberration in acute myeloid leukemia (AML). Due to the high frequency and the obvious impact on disease outcome, the current WHO classification also defines the new (provisory) entity of „AML with NPM mutation”. Mutations of NPM1 exon 12 affect both nuclear complexion and nuclear export signaling (NES) domain resulting in redistribution and accumulation of the NPM protein in the cytoplasm of leukaemic cells. The effect of gene mutation can be directly demonstrated by the occurrence of cytoplasmic NPM using immunohistochemistry (NPMc+). The present study focused on further biological and clinical characterization of NPMc+ AML determined by histological and cytological preparations of the bone marrow. 41 adult AML cases were investigated in our center between 2005 and 2008, 6/41 cases were presented with cytoplasmic NPM immunostaining (14,6%). All but one were female patients, and were diagnosed as de novo AML with no recurrent cytogenetic aberrations (6/23, 26,1%). The NPMc+ group displayed M2 or M4 morphology, low CD34, c-kit and HLA-DR expression making a clear phenotypic distinction from the unaffected cases possible. These results are in agreement with previous studies. In conclusion, immunohistochemistry is well applicable for the identification of NPM mutated AML in the daily hematopathology practice