Az apixaban hatékonysága és biztonságossága a warfarinhoz képest a terápiás tartományban töltött idő függvényében [Efficacy and safety of apixaban compared with warfarin regarding time within the therapeutic range]

Prevention of thromboembolism by lifelong anticoagulation is an important therapeutic goal in patients with atrial fibrillation according to recent guidelines. Major drawback of vitamin K antagonists are their narrow therapeutic range and interactions with other drugs and food. These have significant impact on the pharmacokinetics and pharmacodynamics requiring regular measurements of the international normalized ratio. Efficiency of the anticoagulant therapy depends considerably on time within the therapeutic range of prothrombin international normalized ratio. Time within the therapeutic range represents the percentage of time within the required range of prothrombin international normalized ratio. Prothrombin international normalized ratio outside the therapeutic range increases the risk of thromboembolism or bleeding according to whether it falls below or above the range. New oral anticoagulants do not require routine monitoring of anticoagulation. Their efficacy and safety are shown to be at least as good as or better than those of warfarin. In patients with nonvalvular atrial fibrillation ARISTOTLE study revealed that antithrombotic effect of apixaban compared with warfarin is better and with lower bleeding risk irrespective of the quality of prothrombin international normalized ratio control. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 177–181. </jats:p

Veleszületett szívhibák sebészi kezelése 60 éves kor felett

Absztrakt Bevezetés: A szívhibákkal született betegek száma és életkora növekszik. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, milyen számban és eredménnyel operálhatók az idős, 60 év felettiek veleszületett szívhibái. Módszer: 2013–2015 között 77 felnőtt, 36 negyvenévesnél fiatalabb és 41 idősebb, köztük 12 hatvanéves kor feletti beteget operáltak. A különböző műtétek száma a következő volt (zárójelben az egyes korcsoportokban végzett műtétek száma): 5 (3, 2, 0) Ross, 19 (12, 1, 6) aortaműbillentyű-beültetés, 1 (0, 0, 1) subaorticus membránreszekció, 8 (4, 3, 1) Bentall/aorta ascendens cseréje, 5 (0, 3, 2) myectomia mitralisműbillentyű-beültetéssel vagy a nélkül, 1 (1, 0, 0) coarctatio aortae rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) ductus arteriosus ligatura, 4 (0, 3, 1) jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója biológiai műbillentyűvel, 5 (5, 0, 0) homograft, 1 (0, 1, 0) BioValsalva-beültetés, 3 (1, 2, 0) teljes atrioventricularis septumdefektus primer rekonstrukciója, 2 (1, 1, 0) műbillentyű-beültetés, 10 (4, 6, 0) kamrai septumdefektus, 5 (2, 3, 0) pitvari septumdefektus zárása, 1 (1, 0, 0) teljes cavopulmonalis anasztomózis, 1 (0, 1, 0) congenitalis korrigált nagyér-transzpozíció műbillentyű-beültetéssel, 2 (0, 1, 1) Ebstein-betegségben billentyűplasztika és 2 (1, 0, 1) műbillentyű-beültetés. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt, korai halálozás 1 esetben teljes cavopulmonalis anasztomózis műtét után fordult elő többszervi elégtelenség miatt. Következtetések: Számolni kell az egyre magasabb életkorú veleszületett szívhibás betegekkel, akiknél a szívbetegség jó eredménnyel korrigálható 60 éves életkor felett is a congenitalis és szerzett szívhibák megoldásában jártas szívsebészeti osztályon. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 820–824

Veleszületett szívbetegségek 60 éves kor felett : Eredmények a CSONGRAD Regiszterből

Bevezetés: A gyermekkardiológia, az intervenciós kardiológia és a szívsebészet fejlődésével a felnőtt congenitalis szívbetegek száma és a populáció átlagéletkora is nő. A populáció átlagéletkorának növekedésével azonban gyakoribb a társbetegségek megjelenése, amelyek új diagnosztikai és kezelésbeli nehézségeket jelentenek ebben a komplex betegcsoportban. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott 40 év alatti, 40 és 59 éves kor közötti és a 60. életévüket betöltött felnőtt congenitalis szívbetegek esetén. Módszer: Összesen 346 beteg adatait dolgoztuk fel, közülük 154 beteg volt 40 év alatti, 133 beteg volt 40 és 59 éves kor közötti, és 59 beteg töltötte be a 60. életévét. A vizsgálatba minden olyan felnőtt congenitalis szívbeteget bevontunk, akinél ambuláns vizsgálat történt. A fizikális vizsgálat részeként meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti funkcionális stádiumát, elektrokardiográfia, echokardiográfia és 6 perces sétateszt is történt. Eredmények: 40 éves kor felett szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő NYHA III–IV. funkcionális stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek, szignifikánsan nagyobb volt azoknak a betegeknek az aránya, akik bal kamrai ejekciós frakciója 55%-nál alacsonyabb volt, és a társbetegségek gyakorisága is nagyobb volt ebben a csoportban. A ritmuszavarok előfordulási aránya hasonló volt minden korcsoportban, de emelkedő tendenciát lehetett látni az életkor előrehaladtával. Következtetés: A felnőtt korú, congenitalis szívbetegséggel élő betegeknél az életkor növekedésével társbetegségek jelenhetnek meg, amelyek hatással vannak az alapbetegségükre, prognózisukra. A betegek utánkövetésére jelenleg alkalmazott vizsgálómódszerek mellett egyéb vizsgálatok bevezetésére lehet szükség a reoperáció, az intervenció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában

A bal pitvari fülcse echokardiográfiás vizsgálata – transoesophagealis, transthoracalis és intracardialis lehetőségek = Echocardiographic assessment of the left atrial appendage – transoesophageal, transthoracic and intracardiac approaches

Absztrakt: A bal pitvari fülcse egy alakban és méretben változó előfordulású üreg a szívben, melynek állapota összefüggést mutat a pitvari aritmiákkal és a thrombus jelenlétével. Tekintettel a bal pitvari fülcse nehézkes ábrázolhatóságára, a jelen összefoglaló célja a különböző echokardiográfiás módszerek szerepének bemutatása. Orv Hetil. 2018; 159(9): 335–345. | Abstract: Left atrial appendage is a cardiac chamber in variable shapes and sizes. Its condition is associated with atrial arrhytmias and the presence of a thrombus. Due to its difficult visualisation, the present review aimed to demonstrate the role of different echocardiographic methods in its assessment. Orv Hetil. 2018; 159(9): 335–345

A teljes nagyér-transzpozíción átesett betegek Senning- és Mustard-féle műtéti megoldásának hosszú távú utánkövetése. Eredmények a CSONGRAD Regiszterből

Absztrakt Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110