Early procalcitonin kinetics and appropriateness of empirical antimicrobial therapy in critically ill patients: a prospective observational study

PURPOSE: The purpose was to investigate the value of procalcitonin (PCT) kinetics in predicting the appropriateness of empirical antimicrobial treatment in critically ill patients. MATERIALS AND METHODS: This prospective observational study recruited patients in whom empirical antimicrobial therapy was started for suspected infection. Biochemical and physiological parameters were measured before initiating antimicrobials (t0), 8 hourly (t8, t16, t24), and then daily (day2-6). Patients were grouped post hoc into appropriate (A) and inappropriate (IA) groups. RESULTS: Of 209 patients, infection was confirmed in 67%. Procalcitonin kinetics were different between the IA (n = 33) and A groups (n = 108). In the IA group, PCT levels (median [interquartile range]) increased: t0= 2.8 (1.2-7.4), t16= 8.6 (4.8-22.1), t24= 14.5 (4.9-36.1), P< .05. In the A group, PCT peaked at t16 and started to decrease by t24: t0= 4.2 (1.9-12.8), t16= 6.99 (3.4-29.1), t24= 5.2 (2.0-16.7), P< .05. Receiver operating characteristic analysis revealed that a PCT elevation greater than or equal to 69% from t0 to t16 had an area under the curve for predicting inappropriate antimicrobial treatment of 0.73 (95% confidence interval, 0.63-0.83), P< .001; from t0 to t24, a greater than or equal to 74% increase had an area under the curve of 0.86 (0.77-0.94), P< .001. Hospital mortality was 37% in the A group and 61% in the IA group (P= .017). CONCLUSIONS: Early response of PCT in the first 24 hours of commencing empirical antimicrobials in critically ill patients may help the clinician to evaluate the appropriateness of therapy

Diagnosztikus lépések és a betegség prognózisának becslése COVID–19-fertőzött betegeken

2019 decemberében új koronavírus okozta járvány ütötte fel a fejét a kínai Wuhanban. Az azonosított kórokozó egy új koronavírus, melyet „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”-nek, azaz SARS-CoV-2-nek neveztek el, az általa kiváltott légzési tünetegyüttes pedig a „coronavirus disease 2019”, azaz COVID–19 nevet kapta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járványt 2020 márciusában pandémiává minősítette. Áttekintettük a jelenleg elérhető nemzetközi irodalmat a COVID–19-járvány vonatkozásában. Írásunkban az új koronavírus diagnosztikájára és prognosztikájára vonatkozó releváns információkat összegezzük. Részletezzük a klinikai gyanú felvetéséhez szükséges anamnesztikus tényezőket és kezdeti vizsgálati eredményeket, a mikrobiológiai mintavétel módját, a molekuláris diagnosztikai tesztre – az arany standardnak minősülő ’real-time’ reverztranszkriptáz polimeráz-láncreakcióra (RT-PCR) – vonatkozó alapvető információkat, különös tekintettel a diagnosztikus tesztelést érintő, jelenleg érvényben lévő népegészségügyi szabályozásra. Hangsúlyt fektetünk továbbá a nagy rizikójú betegek paramétereire és felismerésük módjára. A COVID–19-pandémia Magyarországon is jelentős járványügyi és egészségügyi következményekkel járhat. A járvány lassítására irányuló epidemiológiai intézkedéseken túl a már fertőzött személyek időbeli felismerése és megfelelő kórházi ellátása mortalitási szempontból is kulcskérdés. A kritikus állapotú betegek esélyeit csak magas minőségű, körültekintő intenzív terápiás ellátással lehet javítani, s hogy a legjobbat tudjuk nyújtani, hasznos, ha felhasználjuk a már endémiás országokban dolgozó orvoskollégák tapasztalatait

A képalkotó diagnosztika jelentősége a COVID–19-fertőzött betegek ellátásában

A legújabb koronavírus-járvány a nagy esetszámban előforduló hypoxiás légzési elégtelen beteg miatt komoly kihívás elé állítja a gyakorló intenzív terápiás orvosokat. Mivel a COVID–19-megbetegedés kritikus állapotot okozó pato- mechanizmusában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztikában, mind a betegség lefolyásának utánkövetésében, illetve a lehetséges szövődmények felderítésében. Az eddigi irodalmi adatokat áttekintve bemutatjuk a mellkas-CT, a mellkasröntgen és a mellkasfali ultrahang jellemző eltéréseit, illetve ajánlásokat fogalmazunk meg a különböző vizsgálati modalitások használatának indikációira. A vírusfertőzés kezdeti, atípusos megjelenési képe a CT-vel észlelt, jobb alsó lebenyi, perifériás, többgócú tejüveghomály, amely hamar kétoldali, a középső és az alsó tüdőmezőket érintő elváltozássá fajul. A betegség progressziójával nő a konszolidált területek aránya, majd fibroticus rajzolatfokozódás jelenik meg. A SARS-CoV-2 vírus miatti speciális infekciókontroll-szabályok miatt a betegágy melletti ultrahangvizsgálatnak komoly szerepe van abban, hogy a fertőzött betegek minél kisebb számú egészségügyi személyzettel kerüljenek kontaktusba

Venovenous extracorporeal membrane oxygenation for COVID-19 associated severe respiratory failure: Case series from a Hungarian tertiary centre

Introduction Venovenous extracorporeal membrane oxygenation (V-V ECMO) is recommended for the support of patients with severe COVID-19 associated severe respiratory failure (SRF). We report the characteristics and outcome of COVID-19 patients supported with V-V ECMO in a Hungarian centre. Methods We retrospectively collected data on all patients admitted with proven SARS CoV-2 infection who received V-V ECMO support between March 2021 and May 2022. Results Eighteen patients were placed on ECMO during this period, (5 women, age (mean +/- SD) 44 +/- 10 years, APACHE II score (median (interquartile range)) 12 (10-14.5)). Before ECMO support, they had been hospitalised for 6 (4-11) days. Fifteen patients received noninvasive ventilation for 4 (2-8) days, two patients had high flow nasal oxygen therapy, for one day each. They had already been intubated for 2.5 (1-6) days. Prone position was applied in 15 cases. On the day before ECMO initiation the Lung Injury Score was 3.25 (3-3.26), the PaO2/FiO(2) ratio was 71 +/- 19 mmHg. The duration of V-V ECMO support was 26 +/- 20 days, and the longest run lasted 70 days. Patients were mechanically ventilated for 34 +/- 23 days. The intensive care unit (ICU) and the hospital length of stay were 40 +/- 28 days and 45 +/- 31 days, respectively. Eleven patients were successfully weaned from ECMO. The ICU survival rate was 56%, the in-hospital survival was 50%. All patients who were discharged from hospital reported a good health-related quality of life Rankin score (0-2) at the 5-16 months follow-up. Conclusions During the last three waves of the COVID-19 pandemic, we achieved a 56% ICU and a 50% hospital survival rate at our low volume centre

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431

A kritika fogalma a XVII–XVIII. században

A kötet az MTA–PTE Kritikai Tanulmányok Kutatócsoport és az ELTE BTK Filozófia Tanszéke által közösen szervezett, A kritika fogalma a XVII–XVIII. században című, 2018. június 22-i konferencia anyagát adja közre

Invasive Candida Infections in the ICU: Diagnosis and Therapy

Invasive fungal infections have become a serious problem in the critically ill. One of the main reasons is the development of an immunocompromised condition. The most frequently found pathogens are Candida species. In order to provide adequate treatment, understanding this potentially life-threatening infection is mandatory. The aim of this summary is to view Candida infections from a different perspective and to give an overview on epidemiology, the range of pathophysiology from colonization to the invasive infections, and its impact on mortality. New therapeutic options will also be discussed and how these relate to current guidelines. Finally, the key issue of the choice of antifungal agents will be evaluated

A „nyakon fogott” syncope esete

A carotis sinus syncope a carotismasszázsra adott túlzott mértékű válasz, melyet markáns vérnyomásesés és változó mértékű bradycardia, esetenként másodpercekig tartó asystolia jellemez, s ezek összességükben rövid eszméletvesztéshez vezetnek. A carotissyncopével rokonságban áll az a helyzet, amikor parapharyngealis térfoglaló folyamat manifesztálódik reflexes eredetű keringési instabilitás formájában. Esetismertetésünkben egy olyan beteget mutatunk be, akinél az ájulás keringési komponensei különösen jól dokumentáltak. Az eset felhívja a figyelmet az ájulás és a pulzus nélküli elektromos aktivitás tünetei közti esetleges átfedésre. Bemutatunk egy egyszerű megoldást is a nyak átmeneti immobilizálására s ezen keresztül az ijesztő klinikai kép kontrollálására