Az archi- és neocortex morfológiai elváltozásai tumor és agykérgi fejlődési rendellenesség által indukált epilepsziában = Archi- and neocortical morphological alterations in tumor- and developmental malformation induced human epilepsy

Célunk azoknak a morfológiai elváltozásoknak a felderítése volt, amelyek a temporális lebeny epilepszia (TLE) két ismert etiológiájú csoportjában, agyi tumorok, valamint az agykérgi fejlődési rendellenességek által okozott epilepsziában az agykéregben megtalálhatóak. A vizsgálatok során nyert szövettani adatokat hippocampus sclerosissal (HS) járó TLE-ben találtakhoz hasonlítottuk. Vizsgálataink során különbséget találtunk a citoarchitektonikai, a sejtpusztulás, az interneuronok morfológiáját érintő elváltozásokban a három betegségcsoportban. Megállapítottuk, hogy különböző etilológiájú TLE-ben közös morfológiai elváltozás a gyrus dentatus szemcsesejteinek calbindin (CB) tartalmának csökkenése, ami valószínűleg az októl függetlenül a hyperexcitáció következménye. A CB-tartalom csökkenése korrelál az epilepszia kezdetével, a betegség műtétig eltelt időtartamával, és a betegek verbális memóriatesztekben nyújtott teljesítményével. A szemcsesejtek éretlensége a TLE kezdetén befolyásolhatja a betegség során azok CB tartalmának csökkenését. Megállapítottuk, hogy emberi TLE-ben, korábbi állatkísérletes adatokkal szemben, a hilaris mohasejtek nem szelektíven érzékenyek, hanem hasonló mértékben pusztulnak, mint a CA1 piramissejtek. Ugyanakkor a mohasejtek pusztulása korrelál a TLE kezdetével, és a betegség időtartamával. Kimutattuk, hogy tumor indukált TLE-ben a hippocampus nem tekinthető kontrollnak abban az esetben sem, ha a tumor nem infiltrálja a hippocampust. | Our aim was to study those alterations in the cerebral cortex that can be found in two groups of temporal lobe epilepsy (TLE) with known etiology, in brain tumors- and malformation of cortical development-induced epilepsies. The results obtained with histological examinations were compared to results found in TLE associated with hippocampal sclerosis. We found difference in the cytoarchitectonics, in the degree of cell loss, in morphology of interneurons in TLE with different etiologies. We showed that a common morphological alteration is the loss of calcium binding protein calbindin content in granule cells of the dentate gyrus, which, regardless of the etiology, is the consequence of the hyperexcitation. The decrease in calbindin content correlates with the onset of the epilepsy, the duration of the disease and with the patients’ performance in verbal memory tests. The maturity of granule cells at the beginning of epilepsy may influence the decrease of calbindin content during the disease. We found that, in contrast to previous animal models of epilepsy, in human TLE the hilar mossy cells are not selectively vulnarable, but their loss is parallel with the loss of CA1 pyramidal cells. The degree of mossy cells loss correlates with the age of onset and the duration of TLE. We showed that the hippocampal formation cannot be considered as control tissue in tumor-induced TLE, even in those cases when the hippocampus is not infiltrated by the tumor

Stability of CART peptide expression in the nucleus accumbens in aging

Aging is accompanied by changes of several anorexigenic and orexigenic neuropeptides expressed in various brain areas that control food intake and these changes correlate with senescent anorexia. During aging expression of cocaine- and amphetamine-regulated transcript (CART) peptide was reported to be reduced in the hypothalamic nuclei related to food intake. Although CART peptide is abundant in the nucleus accumbens that also plays a crucial role in the food intake regulation, no data is available about the CART peptide expression in this region through aging. In the present study, CART peptide immunoreactivity was compared in the nucleus accumbens of young adult (4- and 7-month-old) middle-aged (15-month-old) and aging (25–32-month-old) Long-Evans rats. The density of CART-immunoreactive cells and axon terminals in the nucleus accumbens was measured with computer-aided densitometry. CART-immunodensity was similar in the old rats and in the younger animals without significant difference between age groups. In addition, no gender-difference was observed when CART-immunoreactivities in the nucleus accumbens of male and female animals were compared. Our results indicate that CART peptide expression in the nucleus accumbens is stable in adults and does not change with age

A hippokampusz, az agykéreg és a kisagy szöveti szerkezete fejlődésének vizsgálata aneuploid magzatok és gyermekek agyában = Histological development of the hippocampal formation, neocortex and cerebellar cortex in the brain of aneuploid children

Normális időre született gyermekekben illetve a születés utáni 2-8. években (hasonlóképpen mint felnőttkorban), minimális az új neuronok képződése az emberi hippokampuszban és nincs neuronképződés az agykéregben. Koraszülöttekben a neuronok képződése nem különbözik a normális időre születettektől, ezért feltételezzük, hogy az agyban folyó neuronképződés erős genetikai kontroll alatt áll és környezeti hatások nagyon kevéssé befolyásolják. Adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy még a kis súllyal és korán született (24 - 27 hetek) csecsemők esetében sem magyarázható a szellemi elmaradás a neuronok képződésének csökkenésével. Valószínű, hogy finomabb, esetlegesen a szinaptikus kapcsolatokat érintő morfológiai változások vagy sejtvándorlási zavarok lehetnek az esetenként kialakuló mentális tünetek és tanulási zavarok mögött. A trisomias fetusok és gyermekek agyának vizsgálatakor azt találtuk, hogy Down szindróma esetében az általunk alkalmazott fénymikroszkópos vizsgálatokkal alig van szövettani elváltozás, míg Edwards és Patau szindrómákban, valamint egyéb kromoszómális elváltozások esetében (fragile-X, gyűrűkromoszoma, 14 triszomia) markáns és egyértelmű fénymikroszkópos elváltozások találhatóak mind az archicortexben, mind a neocortexben. Nagyon valószínű, hogy a mindig mentális retardációval járó Down szindróma esetében a neuropathologiai elváltozások ultrastruktúrális (szinaptikus) szinten keresendőek. | In newborns as well a sin 2 to 8 years old children, similarly a sin adults, there is a minimal neuronal cell formation in the hippocampal dentate gyrus and no neuronal proliferation was detected either in other parts of the hippocampal formation or in neocortex. In prematurely born infants the neuronal cell formation shows no differences when compared to age-matched controls, therefore we assume that neuronal proliferation of the human brain is under strong genetic influence, leaving very small possibility that environmental changes can influence neuronal proliferation. Our data strengthen the view that even in the case of very prematurely born children (24-27th weeks) mental retardation cannot be explained by smaller number of neurons. It is very probably, that ultrastructural changes and disturbances of cell migration may be behind the mental retardation and learning problems. Int he brains of trisomic fetuses and children we found very limited light microscopic changes in Down syndromic children. In contrast, in Edwars, Patau syndromes as well a sin other chromosomic disorders, like fragileX, marker chromosomes or in trisomia of the 14th chromosomes we found characteristic light microscopic alterations both in archicortex and in different areas of the neocortex. It is suggested that structural changes in Down syndrome, that is always associated with mental retardation, can be expected at ultrastructural, probably at synaptic level

Epilepsziasebészeti beavatkozások eredményei a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között = Postoperative outcome of surgical interventions for epilepsy between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center of Pécs

Absztrakt: Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278. | Abstract: Introduction: Epilepsy as a chronic, severe neurologic disease significantly influences the quality of life of the epileptic patients. In candidates well selected for surgery, the seizure freedom is realistically achievable, and the quality of life can be further improved with complex individual rehabilitation. Aim: We aimed to evaluate the postoperative outcome of patients who underwent epilepsy surgery between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center at Pécs. Method: We evaluated seizure status at regular follow-up visits after surgery and the quality of life using questionnaires focusing on employment and social status. Results: 76% of the 72 patients who underwent surgical resection for epilepsy were free from disabling seizures , and 10% had rare disabling seizures (almost seizure-free), 7% experienced worthwhile improvement and 7% had no worthwhile improvement. Comparing the employment status of patients free from disabling seizures to patients not free from disabling seizures, we found that the employment status is significantly influenced by seizure freedom (p<0.01, Fisher’s exact test). While 67% of seizure-free patients were employed, only 19% of patients not free from disabling seizures were hired. Conclusion: Our results resemble the international tendencies and success rate, proving epilepsy surgery as an available, valid and effective treatment in well selected patients. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278