A kórházi és az ambuláns kemoterápiában részesülő onkológiai betegek vénásthromboembolia-profilaxisának aktuális kérdései

Absztrakt Daganatos betegekben a vénás thromboembolia kockázata 2–7-szer nagyobb a nem daganatos betegekhez viszonyítva, ami 1990 óta folyamatosan nő és jelentős morbiditási és mortalitási tényező. A közleményben megbeszélésre kerülnek a vénás thromboemboliára hajlamosító kockázati tényezők. A vénás thromboembolia kockázata függ a daganat típusától és stádiumától, például a hasnyálmirigy- és az agydaganatok nagyobb kockázatot jelentenek vénás thromboemboliára, mint az emlő- vagy a prosztatadaganatok. A kockázat függ a daganat lokalizált vagy metasztatikus állapotától, az utóbbi lényegesen nagyobb kockázatot jelent. A tumoros sejtekből származó prokoaguláns faktorok, citokinek, növekedési faktorok direkt vagy indirekt módon fokozzák a vénás thromboembolia incidenciáját. A daganatellenes kemoterápia 6,5-szeresére emeli a vénás thromboembolia populációs gyakoriságát, amely a kemoterápiát kapó járóbetegek legjelentősebb kockázati faktora és a második leggyakoribb haláloka. A szerzők áttekintik a daganatellenes kemoterápia okozta vénásthromboembolia-profilaxis irányelveinek fejlődését a kórházi és a járóbeteg-ellátásban. A jelenlegi ajánlások profilaxis céljából elsősorban a kis molekulatömegű heparint ajánlják. A daganat okozta kis molekulatömegű heparin további kutatása célzott, hatékony profilaxishoz fog vezetni. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 203–211

A másodlagos hypogammaglobulinaemia, a fertőzések és a halálozás összefüggései és a preventív immunglobulin-pótlás szükségessége krónikus lymphoid leukaemiás betegekben = Correlations between secondary hypogammaglobulinaemia, infections and mortality and the need for preventive immunoglobulin replacement in patients with chronic lymphoid leukaemia

Absztrakt: Krónikus lymphoid leukaemiában szenvedő 186 betegnél vizsgáltuk az immunstatust 2012. január és 2015. március között. Elemeztük az infekciók előfordulását, a mortalitást azoknál, akik nem részesültek profilaktikus immunglobulin-kezelésben. Az immunglobulin-G (IgG)-szint a betegek 62,37%-ában normális (7–17,8 g/l), 35,48%-ában csökkent volt, néhány esetben mértünk magas immunglobulinszintet (2,15%). Az előrehaladottabb betegségstádiumokban (Rai-stádium) egyre alacsonyabbak az immunglobulinszintek. Ezzel fordított arányban növekedtek a fertőzések. A hypogammaglobulinaemia jelenléte fontosabb volt a fertőzés kialakulásának szempontjából, mint a betegség progressziója. A leggyakoribb infekció a felső légúti fertőzés (33,07%) és a szepszis (18,90%) volt. A kemoterápia után két hónappal a kezdetben normális immunglobulinszint átlagosan 21%-kal csökkent, ugyanakkor emelkedett az infekciók kialakulása. A leggyakoribb halálok a szepszis volt: 30% alacsony immunglobulinszint mellett, illetve 20% normális immunglobulinszintnél. A krónikus lymphoid leukaemiás és immunhiányos betegeknél mind a morbiditás, mind a mortalitás csökkentésére az irodalom szerint indokolt a profilaktikus immunglobulin-kezelés. Az irodalmi ajánlások szerint a súlyos vagy közepesen súlyos, visszatérő bakteriális infekció esetén a hypogammaglobulinaemiát korrigálni kell. Az immunglobulin-profilaxis lehet kis dózisú (10 g), fix adagú (18 g) vagy betegre szabottan nagyobb dózisú (300–400 mg/ttkg). Az intravénás kezelés 3 hetente minimum 6 hónapig ajánlott, az immunglobulinszint folyamatos ellenőrzése mellett. Az ajánlás szerint a nagyobb dózisú, 6 alkalommal 3 hetente adott profilaktikus, személyre szabott immunglobulin-infúzió effektívebb és költséghatékony. Ezzel a dózissal az ismétlődő infekcióban szenvedő betegek 50%-át fertőzésmentesen lehet tartani. Orv Hetil. 2019; 160(38): 1487–1494. | Abstract: Immune status was investigated in 186 patients with chronic lymphoid leukaemia between January 2012 and March 2015. Incidences of infections and mortality were analysed in patients who did not receive prophylactic immunoglobulin therapy. Immunoglobulin G (IgG) levels were normal (7–17.8 g/L) or decreased in 62.37% and 35.48% of patients, respectively. We measured high immunoglobulin levels only in a few cases (2.15%). Immunoglobulin levels became increasingly lower in more advanced disease stages (Rai stages). The number of infections was inversely proportional to that. Hypogammaglobulinaemia proved to be more important than disease progression in terms of the development of infections. The most common infections were upper respiratory tract (33.07%) and sepsis (18.90%). Two months after chemotherapy, initially normal immunoglobulin levels decreased by an average of 21%, and at the same time the incidence of infections increased. The most common cause of death was sepsis: 30% occurred at low immunoglobulin levels, while 20% at normal immunoglobulin levels. According to literature, prophylactic immunoglobulin treatment is indicated in patients with chronic lymphoid leukaemia and immunodeficiency for decreasing both morbidity and mortality. According to recommendations in literature, replacement treatment must be administered in severe or moderately severe recurrent bacterial infections. Immunoglobulin prophylaxis may be provided as low dose (10 g), fix dose (18 g) or individually customized higher dose (300–400 mg/kg body weight) treatment. According to recommendations, higher dose immunoglobulin prophylaxis, administered every three weeks on six occasions, is more efficient when customized. With this dose, infection-free condition may be achieved in 50% of patients. Orv Hetil. 2019; 160(38): 1487–1494

Autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció szerepe T-sejtes lymphomában. Magyar adatok | The role of autologous hemopoietic stem cell transplantation in T-cell lymphoma. Hungarian data

Absztrakt: A T-sejtes lymphoma rossz prognózisú hematológiai malignitás. Az általánosságban alkalmazott – nem kellően hatékony – indukciós kemoterápiát javítani lehet konszolidatív autológ haemopoeticus őssejt-transzplantációval. A szerzők ismertetik az autológ átültetés szerepét, helyét, hatásosságát ebben a betegcsoportban. Az elmúlt 22 év alatt Magyarországon 133 autológ átültetést végeztek T-sejtes lymphomában. Részletesebb adatok hat év transzplantációs eredményeiről állnak rendelkezésre. Ebben a periódusban 43 átültetés történt a négy magyar centrumban közel azonos esetszámokkal. Kondicionáló kezelésként 95%-ban carmustin-etoposid-cytosin arabinosid-melphalan (BEAM) sémát használtak. Az esetek döntő többségében komplett remisszióban történt az átültetés (84%), a beavatkozás után egy évvel a betegek 65%-a volt komplett remisszióban. Tizenegy beteg halt meg a vizsgált periódusban, 82%-uk alapbetegség progressziójában. Az új szerek közül a brentuximab vedotin már bizonyította hatásosságát, számos egyéb kemoterapeutikummal, monoklonális antitesttel, kinázgátlóval folynak tanulmányok. Bizonyos esetekben az allogén transzplantációnak is helye van a T-sejtes lymphoma kezelési módozatai között. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615–1619. | Abstract: T-cell lymphoma is a poor prognostic hematological malignancy. The generally used – not sufficiently effective – induction chemotherapy should be improved with consolidative autologous hemopoetic stem cell transplantation. The authors describe the role, place and effectiveness of transplantation in this disorder. One hundred thirty three autologous stem cell transplantations were performed in the last 22 years in Hungary. Detailed results are available from the last 6 years. In this period 43 transplantations were carried out in 4 Hungarian centers. Carmustine-etoposide-cytosine arabinoside-melphalan (BEAM) conditioning regimen was used in 95%. The transplantation was done mainly in complete remission (84%), 1 year after transplantation 65% of patients were still in complete remission. Eleven patients died, 82% of them have progressive disease. Brentuximab vedotin has already proved the effectiveness, several other chemoterapeutics, monoclonal antibodies, kinase inhibitors are under investigation. In certain cases allogeneic stem cell transplantation has real indication among therapeutic options. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615–1619

Autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció szerepe T-sejtes lymphomában Magyar adatok

T-cell lymphoma is a poor prognostic hematological malignancy. The generally used - not sufficiently effective - induction chemotherapy should be improved with consolidative autologous hemopoetic stem cell transplantation. The authors describe the role, place and effectiveness of transplantation in this disorder. One hundred thirty three autologous stem cell transplantations were performed in the last 22 years in Hungary. Detailed results are available from the last 6 years. In this period 43 transplantations were carried out in 4 Hungarian centers. Carmustine-etoposide-cytosine arabinoside-melphalan (BEAM) conditioning regimen was used in 95%. The transplantation was done mainly in complete remission (84%), 1 year after transplantation 65% of patients were still in complete remission. Eleven patients died, 82% of them have progressive disease. Brentuximab vedotin has already proved the effectiveness, several other chemoterapeutics, monoclonal antibodies, kinase inhibitors are under investigation. In certain cases allogeneic stem cell transplantation has real indication among therapeutic options. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615-1619

Az ENDORSE-2-HUNGARIA vizsgálat eredményei : Az akut kórházi betegek vénásthromboembolia-kockázatának és -profilaxisának ismételt hazai felmérése = Results of ENDORSE-2-HUNGARIA study. Repeated assessment of the prevalence of venous thromboembolism risk and prophylaxis in acute hospital care setting

2006-ban az ENDORSE (nemzetközi epidemiológiai nap a vénás trombózis és embólia szempontjából veszélyeztetett betegek felmérésére az akut kórházi ellátásban) nemzetközi, obszervációs, keresztmetszeti vizsgálat célja a kórházban fekvő, vénás thromboembolia veszélyének kitett betegek prevalenciájának, valamint a hatásos profilaxisban részesülők arányának meghatározása volt. A 32 ország 358 véletlenszerűen beválasztott kórházában végzett globális regiszterben kilenc magyar vizsgálóhely vett részt. A magyarországi eredmények szerint a sebészeti betegek irányelvnek megfelelő profilaxisa felülmúlta a nemzetközi átlagot, de a belgyógyászati profilaxis jelentős mértékben alulmaradt. A trombózismegelőzés összehasonlítására két év és két hónap után hazánkban elvégezték az ENDORSE-2-HUNGARIA vizsgálatot. Mindkét felmérésben az American College of Chest Physicians 2004-es evidenciákon alapuló irányelvei szerint értékelték a trombózisrizikót, és megvizsgálták, hogy a betegek megkapták-e az irányelveknek megfelelő profilaxist. Az egynapos ENDORSE-2-HUNGARIA vizsgálatot a már felmért hét kórház mellett két újonnan beválasztott kórházban ismételték meg. A kórlapok alapján összesen 886 betegnél vizsgálták meg a vénásthromboembolia-kockázat fennállását. Vénás thromboembolia szempontjából a betegek 59,0%-a volt veszélyeztetett (N=523/886), közülük a sebészeti betegek 100%-a (N=327), a belgyógyászatiak 35,1%-a (N=196). A teljes trombóziskockázatú populációnak 67,9%-a (N=355) részesült az ACCP-irányelvek szerinti profilaxisban. Az ajánlásnak megfelelő profilaxist a sebészeti betegek közül 84,4% (N=276), a belgyógyászati betegek közül 40,3% (N=79) kapta meg. Összehasonlítottuk a 2006-os és 2009-es ENDORSE-adatokat. A hatásos profilaxisban részesült trombózisrizikójú sebészeti betegek aránya nem változott szignifikánsan, a belgyógyászati betegeknél 43,9%-os szignifikáns (p=0,002) növekedést találtunk, ami bizonyítja a két vizsgálat közötti idő alatt a tényeket bemutató és a belgyógyászati profilaxis növelésére fókuszáló előadások sikerét. Az ENDORSE-2-HUNGARIA eredményei szerint 2009-ben a vénástrombózis-kockázatú belgyógyászati betegek 59,7%-a, a sebészeti betegek 15,6%-a védtelen maradt a trombózissal szemben. További erőfeszítéseket kell tehát tennünk azért, hogy még több hospitalizált beteg részesüljön profilaxisban. Az egészségügyi dolgozók körében tovább kell növelni a hospitalizált belgyógyászati betegek trombóziskockázatának ismeretét, és törekednünk kell arra, hogy még szélesebb körben alkalmazzák a profilaxist. | ENDORSE (Epidemiologic International Day for the Evaluation of Patients at Risk for Venous Thromboembolism in the Acute Hospital Care Setting) study in 2006, was a multinational cross-sectional survey designed to assess the prevalence of venous thromboembolism (VTE) risk in the acute hospital care setting, and to determine the proportion of at-risk patients who receive appropriate prophylaxis. From the 358 randomly selected hospitals across 32 countries in the global registry, 9 Hungarian centers were included. According to the Hungarian results, the use of appropriate prophylaxis was more common in surgical patients but much less common in medical patients comparing to the worldwide average. ENDORSE 2-HUNGARY was a local survey to compare the prophylactic habits after two years and two months time period. In both surveys, the 2004 American College of Chest Physicians (ACCP) evidence-based consensus guidelines were used to assess venous thromboembolism risk and to determine whether patients were receiving recommended prophylaxis. The one day survey ENDORSE 2-HUNGARY was repeated beside seven already audited hospitals, and in two newly recruited hospitals. A total of 886 patients were assessed for thrombosis risk on the basis of hospital chart review. Of these patients 59.0% (N=523) were judged at risk for VTE, including 100% (N=327) surgical and 35.1% (N=196) medical patients. 67.9% (N=355) of the total at-risk patients received ACCP-recommended VTE prophylaxis. Among surgical patients, 84.4% (N=276) received recommended prophylaxis compared with 40.3% (N=79) of medical patients. Results of the ENDORSE in 2006 and 2009 were compared, as well. The rate of appropriate prophylaxis use in at-risk patients did not changed significantly in surgical patients, however, a significant, 43.9% increase was found in medical patients (p=0.002), that proves the success of lectures presenting the facts and focusing to increase medical prophylaxis during the time period between the two studies. 59.7% of at-risk medical patients and 15.6% of surgical patients were unprotected against thrombosis in 2009. We should further increase the rate of at-risk patients receiving appropriate prophylaxis. We should reinforce the rationale for the increase of awareness of VTE risk in hospitalized medical patients, and to enhance the prophylaxis practice among healthcare professionals