Aromatase and estrogen receptor beta expression in the rat olfactory bulb: neuroestrogen action in the first relay station of the olfactory pathway?

The expression pattern of aromatase (ARO), the enzyme converting androgens to estrogens, was analyzed in the olfactory bulb of adult male rats and was compared with the distribution of estrogen receptor beta (ER beta), the main estrogen receptor isoform expressed in this brain region. A strong ARO immunolabeling obtained with a specificity tested antibody was observed in juxtaglomerular neurons of the glomerular layer and a weaker immunoreaction was detected in the mitral cell layer of the main olfactory bulb, while the granule cell layer of the main olfactory bulb as well as all layers in the accessory olfactory bulb showed faint immunolabeling. Fluorescence double labeling experiments revealed that ARO detected in juxtaglomerular neurons of the main olfactory bulb colocalized with tyrosine hydroxylase (TH) and glutamic acid decarboxylase 67 (GAD67), while no colocalization between ARO and the calcium binding proteins calretinin (CR) and calbindin (CB) was observed. Furthermore, the TH immunoreactive neurons expressed metabotropic glutamate receptor 1 (mGluR1) too. ER beta immunoreactivity, in contrast to ARO, was detected in all layers of both the main and accessory olfactory bulb. In the glomerular layer of the main olfactory bulb it was expressed in TH and GAD67 containing juxtaglomerular neurons, and it colocalized with CR, CB and even with glial fibrillary acidic protein too. Our morphological findings suggest that ARO expression is a novel feature of dopaminergic/GABAergic juxtaglomerular neurons in the adult rat main olfactory bulb, and raise the possibility that ARO activity may change in function of olfactory input via mGluR1. In situ estrogen production in the olfactory bulb in turn may modulate interglomerular circuits through ER beta

A szaruhártya felszíni hőmérséklete és légáramlási viszonyainak alakulása refraktív célú lézeres beavatkozás közben három különböző típusú és ismétlési frekvenciájú excimer lézerberendezésnél | Relationship between corneal surface temperature and air flow conditions during refractive laser eye surgery using three different excimer lasers

Absztrakt Bevezetés: A cornea törőerejének excimer lézerrel történő módosítása közben a termikus viszonyok alakulása fontos tényező lehet a sebgyógyulás és a hosszú távú eredmények szempontjából. Célkitűzés: A tanulmány célja a refraktív műtét során a szaruhártya felszíni hőmérsékletének vizsgálata három különböző lézerplatformnál Módszer: A vizsgálatot 90 beteg egyik kezelt szemén végezték, amelyeken Carl Zeiss MEL 70 és MEL 80, illetve Wavelight Allegretto típusú lézerrel történt photorefractiv keratectomia kezelés. EBRO TLC 730 infravörös hőmérővel végeztek mérést közvetlenül a hámeltávolítás előtt, valamint közvetlenül a kezelés előtt és után. A betegek átlagéletkora 25,5 ± 3 év volt. Minden fénytörési hiba myopiás vagy myop astigmiás volt, átlaguk –3,2 ± 0,8 Dpt volt. Eredmények: A felszíni cornea hőmérsékletének alakulásában statisztikailag szignifikáns különbség volt a MEL 80 és a másik két típusú lézer között. Következtetések: A lézerkészülékek szöveti gőzök eltávolítására szolgáló elszívórendszere által okozott különböző mértékű légáramlási viszonyok befolyásolhatják a hőmérsékleti viszonyainak alakulását. Ez a refraktív eredményeket nem befolyásolta. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721. | Abstract Introduction: Thermal conditions during photorefractive keratectomy might be an important issue related to the corneal wound healing and long-term outcomes. Aim: Authors tried to find out the importance of temperature conditions during the treatment. Method: One eye of 90 patients has been included into the study. Photorefractive keratoctomy was applied with Carl Zeiss MEL 70, MEL 80 and Wavelight Allegretto excimer lasers. EBRO TLC 730 infrared thermometer was used for the measurement of surface temperature of the cornea before epithelial removal, as well as before and after the treatment. Average age of the patients was 25.5 ± 3 yr. Average myopic correction was –3.2 ± 0.8 Dpt. Results: Statistically significant difference was found in temperature change between MEL 80 and the other two types of excimer laser devices. Conclusions: Different air flow conditions of the smoke removal system might have an influence on changes of the corneal temperature during treatment, but the refractive results were not influenced by this issue. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721

A legismertebb termesztett gombafajok környezetkímélő, korszerű táptalajainak kidolgozása = Preparing up-to-date, environment friendly substrates for the best known cultivated mushroom species

A terméshozamok növelése céljából kétféle hőkezeléssel (nedves, száraz) előállított szalma táptalajon dúsítási kísérletet végeztünk négy gombafajjal (Agaricus bisporus, Agaricus bitorquis, Pleurotus ostreatus, Lentinula edodes). A hőkezelt szalmához borsószalmát, szójaszalmát, lucernalisztet, buzakorpát és ProMycelt kevertünk 1, 2 és 3%-ban. A kísérletet petri-csészében laboratóriumban kezdtük. A legjobb eredményt adó dúsítóanyagggal folytattuk tovább 500, 2000, majd 5000 g-ros kiszerelésű zacskóban, két ismétlésben. A vizsgálatok kiterjedtek a táptalaj N-tartalmának a vizsgálatára, az első szedés idejére, a terméshozamra és az éréslefutásra. A nedvesen hőkezelt dúsított táptalajon az első szedés három fajnál (A. bisporus, A. bitorquis, Lentinula edodes) néhány nappal megelőzte a szárazon hőkezelt táptalajról való szedést. A dúsítóanyagok közül a legmagasabb hozamot a nedvesen hőkezelt ProMycel (3%) dúsítóanyaggal kevert táptalajról kaptuk (A. bisporusnál 3400 g, A. bitorquisnál 2300g L. edodesnél 2600 g/10 kg táptalaj). Néhány százalékkal kisebb hozamot értünk el a szárazon hőkezelt táptalajon. A legkevesebb hozamot a kezeletlen tehát a kontroll szalma adta. A terméshozamot kisebb mértékben lehetett növelni lucernaliszttel és búzakorpával is. Az eerdmények azt mutattak, hogy a hőkezelt szalna N-dúsításának nagy jelentősége van a hozamok növelése szempontjából. A vizsgált dúsítóanyagok mindegyike egyedül a Pleurotus ostreatusnál nem okoztak termésnövekedést. | In order to increase yield quantities 4 mushroom species (Agaricus bisporus, Agaricus bitorquis, Pleurotus ostreatus, Lentinula edoes) were tested for reaction to enrichment on heat-treated (dry and wet) straw substrate. Pea straw, alfalfa meal, wheat bran and ProMycel were mixed into the heat-treated straw in proportion of 1, 2, 3 per cent. Trials started in the laboratory in Petri dishes and were continued with agents of the best results in bags of 500, 2000 and 5000 g in 2 replications. Tests included the N-content of the substrate, the time of the first harvest and the ripening period. In 3 species (A. bisporus, A. bitorquis, Lentinula edodes) the first flush on wet heat-treated and enriched substrate was some days earlier than on dry heat-treated substrate. Of the enrichment agents 3% ProMycel produced the highest yield on wet heat-treated substrate (in A. bisporus 3400 g, in A. birorquis 2300 g, in L. edodes 2600 g/10 kg substrate). Some per cent lower yield was harvested on the dry heat-treated substrate. The untreated straw control gave the lowest yield. In smaller extent yield could also be improved with alfalfa meal and wheat bran

Multifunkcionális polimer gélek és kompozitok kifejlesztése = Development of multifunctional smart polymer gels and composites

Ferromágneses vagy szuperparamágneses CoO és Co3O4 nanoporok oldatfázisú szintetizálása felületaktív anyagok jelenlétében történt vagy termikus bontással kombinált lecsapásos vagy szol-gél módszerrel. A szol-gél módszer etil-acetát és 1-propanol keverékében eredményezte a legkisebb méretű (átlagosan 85 nm-es) és polidiszperzitású (70-100 nm), egységes alakú, gömbszerű részecskéket. Vizes és organikus közegű stabil mágneses és elektroreológiai folyadékokat is előállítottunk. Vizsgáltuk a reológiai tulajdonságaikat: annak ellenére, hogy az elektro- és magnetosztatika törvényei alapján homogén sztatikus térben hasonló reológiai viselkedés várható, mégis található olyan jelenség, amely – jelenlegi ismereteink szerint - csak az elektroreológia folyadékoknál lép fel. Ilyen például az elektrokonvekció, vagy az általunk részletesen tanulmányozott részecske elektrorotáció. Mágneses- és elektromos térre érzékeny kolloid részecskéket rugalmas polimerbe és polimer gélbe építettük be. Izotróp és anizotróp géleket egyaránt szintetizáltunk, és vizsgáltuk ezek mechanikai és termodinamikai tulajdonságait. Poliszukcinimid- és poliaszparaginsav alapú géleket szintén készítettünk és tanulmányoztuk ezek gélkollapszuson alapuló nyitó-záró mechanizmusát. Vizsgáltuk a duzzadásfok változásának nagyságát, valamint a folyamat kinetikáját. A hálóláncok hidrofil/hidrofób jellegét különböző polaritású molekulák főlánchoz történő ojtásával multifunkcionális polimer géleket lehetett szintetizálni. | In the present work, CoO and Co3O4 nanoparticles were synthesized by various liquid-phase methods, namely, coprecipitation and sol-gel techniques combined with thermal decomposition. The best result (130-230 nm) could be achieved by application of cobalt nitrate, a carbonate agent and PDMS of 550 g mol-1. In the sol-gel procedures, the use of ethyl acetate yielded the finest particles with mean diameter of 85 nm and a narrow polydispersity (70-100 nm). The sol-gel method results in more spherical shaped and uniform particles, than those produced by coprecipitation. We have prepared magnetorheological and electrorheological fluids and studied the rheological behaviour as a function of external applied field. Isotropic and highly anisotropic magnetic field responsive gels were prepared and the deformation and the swelling under external fields were investigated on the basis of thermodynamic arguments. Chemically cross-linked poly(aspartic acid) (PASP) gels were prepared by the hydrolysis of poly(succinimide) (PSI). The PSI chains were cross-linked by natural amines and amino acid derivatives to obtain biodegradable, biocompatible hydrogels. The gels show a volume phase transition around the pK values of PASP. The most important network parameters were determined by a modified version of the Brannon–Peppas–Peppas theory. Kinetics of hydrolysis induced swelling as well as pure swelling of PSI and PASP gels were studied

Crosslinking kezelés hatása a szaruhártya hámosodására | Impact of crosslinking on corneal epithelial healing

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A crosslinking kezelés szaruhártya-hámosodásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Betegek és módszer: Vizsgálatunkba 39 keratoconusos beteget vontunk be crosslinking kezelés után, és 11 pácienst fotorefraktív keratectomiát követően (kontroll) crosslinking kezelést követően 21, 45 és 69 órával. A festődő szaruhártyahám-hiány területét a fotorefraktív keratectomiát követően 16, 37 és 61 órával meghatároztuk. A fotorefraktív keratectomia kezelések utáni kontrollok időpontja nem egyezett a crosslinking kezelést követő kontrollidőpontokkal, így a fotorefraktív keratectomiás csoportnál a hámhiány feltehető méretét a crosslinking kezelési csoport mérési időpontjaira számítottuk, és χ2-teszt segítségével hasonlítottuk össze a két csoportban a hámhiány méretét. Eredmények: A cornea crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámjának záródása a kezeléstől számított három napon belül, fotorefraktív keratectomiát követően négy napon belül következett be. 45 és 69 óra elteltével a két csoport között szignifikáns különbség igazolódott a hámhiány méretében (p = 0,005 és p<0,001). Következtetés: A crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámosodása gyorsabb, mint fotorefraktív keratectomiát követően. Vizsgálatunk a crosslinking kezelés hámgyógyulásra kifejtett kedvező hatását igazolta. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 376–379. | Abstract: Introduction and aim: To analyse the effect of crosslinking (CXL) on corneal epithelial healing. Patients and method: 39 keratoconus patients following CXL and 11 patients following PRK were enrolled in this study. 21, 45 and 69 hours after CXL and 16, 37 and 61 hours following PRK slitlamp photographs were taken using fluorescein staining and the size of the epithelial defect and the time of epithelial closure was determined. As the observation time-points differed in both groups, the size of the epithelial defect following PRK was calculated for the time points used for analysis of CXL patients. These data were compared using chi-quadrat test. Results: Following crosslinking, epithelial closure occured within 3, following PRK within 4 days. In the area of epithelial erosion 45 and 69 hours after CXL or PRK treatment statistically significant difference (p = 0.005 and p<0.001) was verified. Conclusion: Our results show beneficial effect of crosslinking on corneal epithelial healing. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 376–379

Szemfelszíni laphám-neoplasia [Ocular surface squamous neoplasia]

Abstract: To summarize actual knowledge on epidemiology, etiology, pathology, clinical apparence and treatment of ocular surface squamous neoplasias. We summarize up-to-date literature on conjunctival intraepithelial neoplasia and invasive squamous cell carcinoma and present some own cases. Ocular surface squamous neoplasia is the most common malignant ocular surface tumor and the third most common ocular malignancy following malignant melanoma and lymphoma. In spite of its low malignant potential, in advanced stages it may reduce visual acuity significantly or even the eye globe has to be removed. In case of metastasis it may also be life-threatening. As local recurrences of ocular surface squamous neoplasias may occur, knowledge of intra- and postoperative adjuvant treatment options are indispensable and regular control examinations are necessary. Identification and adequate treatment of ocular surface squamous neoplasias are necessary in order to avoid its progression and to prevent recurrences. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2011?2022

Evaluation of Intereye Corneal Asymmetry in Patients with Keratoconus. A Scheimpflug Imaging Study

Purpose: To assess the correlation between keratoconus severity and intereye asymmetry of pachymetric data and posterior elevation values and to evaluate their combined accuracy in discriminating normal corneas from those with keratoconus. Methods: This study included 97 patients: 65 subjects with bilateral normal corneas (NC) and 32 with keratoconus (KC). Central corneal thickness (CCT), thinnest corneal thickness (ThCT) and posterior elevation (PE) at the thinnest point of the cornea were measured in both eyes using Scheimpflug imaging. Intereye asymmetry and its correlation with keratoconus severity were calculated for each variable. The area under the receiver operating characteristic curve (AUROC) was used to compare predictive accuracy of different variables for keratoconus. Results: In normal eyes, intereye differences were significantly lower compared with the keratoconus eyes (p<0.001, for CCT, ThCT and PE). There was a significant exponential correlation between disease severity and intereye asymmetry of steep keratometry (r(2) = 0.55, p<0.001), CCT (r(2) = 0.39, p<0.001), ThCT (r(2) = 0.48, p<0.001) and PE (r(2) = 0.64, p<0.001). After adjustment for keratoconus severity, asymmetry in thinnest pachymetry proved to be the best parameter to characterize intereye corneal asymmetry in keratoconus. This variable had high accuracy and significantly better discriminating ability (AUROC: 0.99) for KC than posterior elevation (AUROC: 0.96), ThCT (AUROC: 0.94) or CCT (AUROC: 0.92) alone. Conclusions: There is an increased intereye asymmetry in keratometry, pachymetry and posterior corneal elevation values in keratoconic patients compared to subjects with normal corneas. Keratoconus patients with more severe disease are also more asymmetric in their disease status which should be taken into account during clinical care