Supposed trans-Atlantic migration of Heterostegina around the Eocene/Oligocene boundary

According to our hypothesis, Heterostegina ocalana migrated eastward through the previously much narrower Atlantic Ocean around the Eocene/Oligocene boundary. Sporadic populations of H. n. sp., its phylogenetic successor, survived in the western part of the Neotethys until the end of the Rupelian, when they became extinct

A Ny-i Tethys nagyforaminiferákra alapozott paleogén sekély bentosz zonációjának továbbfejlesztése és korrelálása = Refinement and correlation of the Paleogene shallow benthic zonation of the Western Tethys based on larger Foraminifera

A Ny-i Tethys paleogén és kora-miocén nagyforaminifera (óriás egysejtű) zonációjának (eddig inkább csak Európára szorítkozó) hatókörét kiterjesztettük Törökországra és az É-Kaukázusra. Ennek során számos lelőhely korát revideáltuk. Az európai együttesektől való kisebb eltéréseket, elsősorban indo-pacifikus befolyást is tapasztaltunk, ami a késő kora-miocén során a legerősebb. Ennek oka a Keleti- és Nyugati-Tethyst összekötő Tethys-átjáró fokozatos összeszűkülése és elsekélyesedése lehetett. Pontosítottuk az európai Orthophragmina-zonációt, és Heterosteginák alapján sikerült a késő középső- és a késő-eocént az eddigieknél részletesebben tagolnunk. Egy É-kaukázusi szelvényben korreláltuk a kora/középső-eocén határ környéki nagyforaminifera-zónákat a plankton beosztásokkal. Terepen sikerült igazolnunk egyes oligo-miocén nagyforaminifera zónák egymásfölöttiségét. | The impact of the Western Tethyan Paleogene and Early Miocene larger foraminiferal (= giant uni-cellulars) zonation (validated mostly for Europe so far) has been extended to Turkey and the N Caucasus. During this ages of several sites have been revised. An increasing Indo-Pacific influence was recognized in the late Early Miocene caused by the gradual narrowing and shallowing of the Tethyan Seaway connecting the Western and Eastern Tethys. The European orthophragmine zonation has been refined, the late Middle and the Late Eocene have been subdivided in more detail based on Heterostegina. Larger foraminiferal zones around the Early/Middle Eocene boundary have been correlated with planktonic ones in a sequence from the N Caucasus. The superposition of some Oligo-Miocene larger foraminiferal zones has been proven directly in the field

A Rudabányai- és Aggteleki-hegység szerkezetföldtani vizsgálata = Structural geological research of the Rudabánya and Aggtelek Mts.

A Rudabányai- és Aggteleki-hegységben szerkezeti, metamorf kőzettani, geokronológiai és őslénytani megfigyelések, adatok alapján új szerkezeti képet készítettünk és új szerkezetfejlődési modellt állítottunk fel. A hegységeket a nem metamorf Aggteleki- és Bódvai-sorozat, valamint az anchizónás metamorfózist szenvedett jura (Telekesoldali) sorozat(ok) és az epizónás-anchizónás átalakultságú Tornai-sorozatok építik fel. A metamorfózis és a vele együtt járó többfázisú képlékeny deformáció a kréta időszak legelején mehetett végbe. Ezt követően a metamorf sorozatok a nem metamorf egységek talpa közelébe kerültek. Mintegy 110 és 90 millió évek között a metamorf és nem metamorf egységek sorrendje többször átrendeződött, és új takarók jöttek létre. A miocénben a Rudabányai-hegységben, és az azt magába foglaló Darnó-zónában 3 töréses deformációs fázis érintette a kőzeteket, melyek a hegység DK-i zónájában pikkelyeket, balos eltolódást hoztak létre. | On the basis of new structural, metamorphic petrological, geochronological and paleontological data a new structural geometry and evolution have been suggested for the Rudabánya and Aggtelek Hills. The area is composed of the non-metamorphosed Aggtelek and Bódva nappes and the Jurassic (Telekesoldal) and Triassic (Torna) series which suffered high-temperature anchi- to epizonal metamorphism, respectively. The metamorphism and the associated multiphase ductile deformation occurred probably in the beginning of the Cretaceous. After that the metamorphosed units were exhumed and placed at the base of non-metamorphosed units. Between 110 and 90 Ma the structural order of the metamorphosed and non-metamorphosed units were reorganized in several steps and new nappes formed. In the Miocene the Rudabánya Hills and the wider Darnó Zone were affected by 3 phases of brittle deformation, which resulted in the formation of scales and sinistral strike-slip faults along the SE boundary zone of the Rudabánya Hills

A Kárpát-medencei paleogén szerkezetalakulás rekonstrukciója a magmás tevékenység és üledékképződés egyidejű jellemzésével = The reconstruction paleogene structural evolution of the Carpathian basin using parallel evaluation of sedimentary and volcanic processes

Megtaláltuk, leírtuk és megmintáztuk a Rm 7, 28, 63, 79, 87, 109, 117 és 118 jelű fúrásokat, melyekben andezit közé települve üledékes kőzetek találhatók. Őslénytani és kőzettani vizsgálataink nyomán összefoglaló megállapításunk az hogy a magmás működés több szakaszú, kezdete a felső eocénre tehető (a Szépvölgyi Mészkő Formáció), és zárótagjai az késő oligocénben keletkeztek (31 M év). A magmás múködés korai szakaszát követte jelentős hidrotermális elváltozás és szinesfém ércesedés, a zárótagok kialakulását követően jöttek létre a felszínközeli nemesfém (Au, Ag) dúsulások. Ellenőriztük, illetve a recski mélyszinti adatbázissal összekapcsoltuk a recski lahócai aranyérc kutatások során kapott geokémiai adatokat. Arecski érces ásványvagyon értékét jelentősen növeli az arany dúsulások mértékének a kutatásaink során elvégzett helyesbítése. A korábbi 0,1mg/kg átlagos Au koncentráció helyett a mélyszinti dioritok 0,3 mg/kg, a szkarnos rézércek 1 mg/kg feletti Au koncentráció értékeket mutattak. A képződmények gazdaságföldtani potenciálját jelentősen megnöveli hogy a paleogén magmás működés a korábban véltnél fiatalabb, az ezt követő arany ércesedés kialakulása a felső oligocénbe esik. Ez a hidrotermális működési szakasz érinthette az idősebb oligocén képződményeket, s ezekben Au ércesedés kutatása indokolttá vált. A recski és az ország egyéb területeiről ismert paleogén vulkanitok egységes szerkezeti értelmezést nyertek, s ismert koradataik összhangja is megteremtődött. | We have checked and re-logged several drillcores, like Recsk Rm 7, 28, 63, 79, 87, 109, 117, 118. According to our paleontological and petrographical data we assume that the igneous activity was of multi-stage character. It started in the Upper Eocene (Szepvolgyi Limestone Formation) and finished in the Late Oligocene Egerian stage (31 M yrs radiometric age) The early magmatic activity was followed by significant hydrothermal alteration ans base metal mineralization. The Au-Ag enrichments postdated the latest volcanic emplacements. We checked and linked to the Recsk Deeps database the geochemical data obtained from the Lahóca gold explorations. The value of the Recsk ore resource has been increased by the corrections which have been carried out in the average gold content estimations - 0,3 mg/kg instead of the previously suggested 0,1 mg/kg in the porphyry Cu ores, and over 1 mg/kg in the skarn Cu ores. The discovered younger geological age of the ore formation has important economic implication since it sets the age of the Au mineralization into the Late Oligocene, thus providing economic potential for gold enrichment in the earlier Oligocene sediments. Our investigations has resulted a better understanding of the age relationships of the igneous rocks at Recsk and in other regions of the country

Az ÉK-magyarországi paleozoikum és mezozoikum dinári-hellenid korrelációja = Dinaridic-Hellenidic correlation of the Paleozoic and Mesozoic of NE Hungary

Elkészültek A Cirkum-Pannon régió tektonosztratigráfiai térképeinek magyarázó fejezetei, amelyek a XVIII. Kárpát-Balkán Geológiai Kongresszuson (Belgrád, 2006) lettek bemutatva. Elkészült a Darnói komplexum és a Recsk-mélyszint újraértékelése és térképe, valamint előzetes korreláció a Belső-Dinaridák és Belső-Hellenidák irányában, szerb és görög együttműködésben; utóbbiban új tektonikai modellek vetődtek fel a Bükk-hegységben. Jelentősen előre haladt a Rudabányai-hegység középső részének szerkezeti és júra megismerése, elkészült a nem metamorf aggtelek-rudabányai egységek szerkezeti kersztszelvénye az országhatártól Szalonnáig. | Explanatory chapters of the Circum-Pannonian tectonostratigraphic terrane map series have been prepared for printing; they were presented at the XVIIIth Carpato-Balkan Geological Congress (Belgrade, 2006). The Darnó Complex and the pre-Tertiary basement of the Recsk Paleogene ore-field have been revised, the new geological map of the Darnó area have been prepared. Preliminary correlation with the Inner Hellenides - Inner Dinarides has been made and in Greek cooperation a partly new tectonic model was elaborated for the Bükk Mts. Knowledge on the structure and Jurassic stratigraphy oh the middle part of the Rudabánya Mts. has been significantly increased. Structural cross-section of the non-metamorphosed units of Aggtelek-Rudabánya Mts. (from the state border to the SE margin) has been prepared for printing

First record of the co-occurrence of Western Tethyan and Indo-Pacific larger Foraminifera in the Burdigalian of Eastern Turkey

A revision of (early) Burdigalian hyaline larger foraminifera based on the biometric study of miogypsinids, lepidocyclinids, and nummulitids from eastern Turkey provides new insights into their taxonomy and paleo-biogeography in the Tethys region. Data from the Adilcevaz Formation show a strong similarity to occurrences from Southeast Asia in that they include Cycloclypeus, Eulepidina, and ‘‘ribbed’’ Nephrolepidina, an assemblage not previously recorded from age-equivalent deposits in the circum-Mediterranean region. The association and the occurrences of these taxa in Lower Miocene deposits from the Indo–West Pacific areas have been widely reported. The species designation of Nephrolepidina and Eulepidina, in the absence of well-demonstrated comparable biometric and conflicting stratigraphic data from the Indo–West Pacific areas, is usually problematic. The Turkish taxa bear a close resemblance to N. sumatrensis and E. formosa, whilst Cycloclypeus is represented by C. eidae, which is widespread in the Indo-Pacific Early Miocene. These taxa are accompanied by Miolepidocyclina burdigalensis, a well-documented side branch of the main Miogypsina lineage in the circum-Mediterranean region; Miogypsina globulina, a worldwide tropical species common to both provinces; and Operculina complanata. Our data provide the first foraminiferal evidence from Turkey suggesting a main westward migration of several important groups from Southeast Asia to the eastern Mediterranean during the (early) Burdigalian. This faunal incursion is the most significant compared to other Late Oligocene–Early Miocene foraminiferal events in Turkey

Nummulitids, Lepidocyclinids and strontium isotope stratigraphy of the Porto Badisco Calcarenite (Salento Peninsula, southern Italy). Implications for the biostratigraphy and paleobiogeography of Oligocene Larger Benthic Foraminifera

The Oligocene Porto Badisco Calcarenite (Apulian Carbonate Platform, southern Italy) contains very rich and diverse assemblages of larger benthic foraminifera. In this paper we provide the first comprehensive taxonomic study of Nummulitids and Lepidocyclinids, based on a biometric approach to species identification. The larger foraminiferal assemblage is dominated by Eulepidina, Heterostegina and Spiroclypeus. Nummulites, Operculina and Nephrolepidina make a subordinate but significant contribution. The concurrent range of the larger foraminiferal species present in the Porto Badisco Calcarenite, and in particular the presence of Spiroclypeus margaritatus and of Miogypsinoides complanatus-formosensis, indicates the late Oligocene Shallow Benthic Zone (SBZ) 23. The taxonomic composition of the larger foraminiferal assemblage of the Apulian Carbonate Platform is very similar to coeval assemblages of other localities of the western Tethyan realm (southern France, southern Spain, Malta, Greece), while some typical components of the SBZ 23 assemblages, like Heterostegina assilinoides and Eulepidina dilatata, are missing in more eastern areas (Turkey, India). Strontium isotope stratigraphy gives an age of 23.6 ± 0.5 Ma for the lower part of the Porto Badisco Calcarenite, constraining the chronostratigraphic calibration of the SBZ 23 within the latest Chattian. This calibration further supports the correlation between the SBZ 23 of the European Basins biozonal scheme with the Te 4 stage of the East Indian Letter Classification