Hemizygous nonsense variant in the moesin gene (MSN) leads to a new autoimmune phenotype of Immunodeficiency 50

Here we describe the investigation of two male siblings with juvenile total loss of teeth, early onset chronic leg ulcers and autoimmune thyroiditis in both patients, as well as focal segmental glomerulosclerosis with associated pulmonal emphysema in one and diabetes mellitus in the other patient. The clinical picture and lupus anticoagulant, cryoglobulin and cold agglutinin positivity suggested the diagnosis of antiphospholipid syndrome. Flow cytometry analysis showed immunophenotypes consistent with immune dysregulation: low number of naive T cells, elevated CD4+ T cell counts and decreased CD8+ T cell counts were detected, and more than half of the T helper population was activated. Because of the siblings’ almost identical clinical phenotype genetic alteration was suspected in the background of the immunodeficiency. Whole exome sequencing identified a previously not described hemizygous nonsense variant (c.650G>A, p.W217X) within exon 6 of the moesin gene (MSN) localized on chromosome X, resulting in significantly decreased MSN mRNA expression compared to healthy controls. We present a putative new autoimmune phenotype of Immunodeficiency 50 (MIM300988) characterized by antiphospholipid syndrome, Hashimoto’s thyroiditis, leg ulcer and juvenile loss of teeth, associated with W217X mutation of the MSN gene

SARS-CoV-2-fehérjék kimutatása immunhisztokémiai módszerrel emberi szövetekben : patológiai körvizsgálat

Bevezetés: A SARS-CoV-2 (súlyos akut légzőszervi szindrómát előidéző koronavírus) okozta COVID–19 világszerte sajnálatosan nagy halálozással jár. A fertőzés kimutatása elsősorban polimeráz-láncreakcióval (PCR) történik élőben vagy a halál után, amely azonban nem ad információt arról, hogy a vírus mely sejtekben, szövetekben van jelen. A SARS-CoV-2 tüske- és nukleokapszid-proteinjeinek, valamint a vírus-ribonukleinsavnak (RNS) az in situ kimutatása igazolhatja a vírus jelenlétét, valamint adatot szolgáltathat annak direkt vagy indirekt sejtpusztulást okozó mechanizmusáról. Jelenleg számos SARS-CoV-2-tüske- és -nukleokapszid fehérjeellenes antitest van kereskedelmi forgalomban, melyek eltérő eredménnyel képesek a megfelelő antigének kimutatására. Célkitűzés: A jelen munka célja a megfelelő, megbízhatóan működő antitest kiválasztása volt. Módszer: COVID–19-ben elhunyt 3 egyén formalinfixált, paraffinba ágyazott, SARS-CoV-2-PCR-pozitív tüdejének anyagai, valamint fertőzött placenta anonim módon jelölt mintái kerültek vizsgálatra, megfelelő negatív kontrollal. Az immunhisztokémiai reakciók intenzitását és specificitását hasonlították össze négy hazai orvostudományi egyetemi patológiai intézet részvételével, különböző antitesteket és hígításokat alkalmazva. Az elvégzett immunhisztokémiai reakciók szkennelt, kódolt metszeteken kerültek értékelésre, majd az eredmények összesítése után statisztikai elem- zésre. Eredmények: A vizsgálatok alapján meghatározhatók voltak azon antitestek, amelyek a jelölt hígításban és módszerrel megfelelő intenzitású, megbízható eredményt adtak. Következtetés: A vizsgálat alapot ad arra, hogy a SARS-CoV-2 egyes komponensei biopsziás/sebészi anyagban és az elhunytak szöveteiben nagy pontossággal és reprodukálható módon kimutathatók legyenek a COVID–19-ben megbe- tegedett, elhunyt egyének élőben vagy halál után eltávolított szöveteiben, sejtjeiben