10 research outputs found
Connections between Jakob Winterl´s scientific works and Schelling´s philosophy of nature
Jakob Joseph Winterl is a significant figure both of the Hungarian history of science and the international history of chemistry. The present paper describes the connection between Winterl´s dualistic chemistry and romantic Philosophy of Nature. Winterl´s dualistic approach had an initiative role in the development of Schelling´s early philosophy which can be documented by the text of the Weltseele. The goal of this paper is to verify the mutuality of the above connection
A TUDOMÁNYOS TUDÁS ÁRAMLÁSÁNAK MINTÁZATAI MAGYARORSZÁGON, 1770-1830 Az álom filozófiai értelmezésének kezdetei a 18-19. századi Magyarországon = Beginnings of the philosophical interpretation of dream in the 18–19th century Hungary
The first works treating dream philosophy (oneirology) were published at the end of the 18th century in Hungary, in a time, due to the educational traditions, dominated by the philosophy of Leibniz and Wolff. The first author who openly and autonomously was engaged with this philosophical issue was István Nyíri (1776–1836) in his The Philosophy of Dream (1836). This systematizing study used the concepts of Schelling as well (Konstruktion, Potenzen). Nyíri’s typology was unique in the sense that he placed all phenomena relating to dreams (from awakeness or thinking to cases described by Memser or somnambulism) into to one interpretative field. Among the works published in the early phase of the Hungarian reception of German Idealism there was only one similarly autonomous writing, namely Lajos Schedius’ Principia philocaliae seu doctrina pulcri (1828), which served as a model for Nyíri’s treatise as well. The Philosophy of Dream is not only a key work of our oneirological literature but also an important stage in the development of 19th century Hungarian philosophy
A lélek halhatatlanságának problematikája a Phaidónban és egy XVIII. századi Platón-interpretációban
Anthropologische Ästhetik in Mitteleuropa 1750–1850 / Anthropological Aesthetics in Central Europe 1750–1850
Der Band versammelt Beiträge zu einer mitteleuropäischen Ästhetikgeschichte zwischen 1750 und 1850. Betrachtet man diese Epoche der Ästhetik nicht unter der Vorgabe einer vom einschlägigen Kanon einer ›großen Erzählung‹ dominierten, sondern einer kontextualisierenden Sichtweise, kommt die sogenannte anthropologische Ästhetik zum Vorschein. Als neuhumanistische Bildungsdisziplin erfreute sie sich zeitgenössisch gerade in Mitteleuropa einer großen Verbreitung, verlor jedoch aus der Perspektive einer
späteren, selektiven Philosophiegeschichtsschreibung ge-
genüber der Ästhetik des deutschen Idealismus an Ansehen.
Der Sammelband enthält Fallstudien zur anthropologischen Universitäts- und Gymnasial- bzw. Zeitschriftenästhetik von deutschen, österreichischen und ungarischen Ästhetiker. Dabei stehen die Wege des Wissenstransfers innerhalb des grenzüberschreitenden ästhetischen Diskurses und die Frage, wie die behandelten Ästhetiker ins Netzwerk des ästhetischen Wissens eingebunden waren, im Zentrum. Behandelt werden u.a. Friedrich Bouterwek, Aurél Dessewffy, Karl Heinrich Heydenreich, Franz Samuel Karpe, János Kis, Wilhelm Traugott Krug, Joseph Calasanz Likawetz, István Márton, József Rozgonyi, Karl Georg Rumy, Lajos Schedius, Friedrich Schiller, Alajos György Szerdahely, Ferenc Verseghy, Gottfried Immanuel Wenzel und Heinrich Zschokke
The Gyula Farkas memorial competition in the context of the Hungarian scientific competitions
Gyula Farkas (1847-1931) became a well-known scientist in his age due to his thermodynamic achievements, but today – after rediscovering his articles in 1950 – he is also noted as one of the founders of operation research. On the occasion of the 150th anniversary of his birth, his name became known beyond scientific circles.
In this article, brief introduction into his life is given. The emphasis is put onto his achievements which provides modern context for efficient introduction of younger generations into the scientific world, and especially scientific methodology and interdisciplinary approaches
ÉLET-TUDOMÁNY-TÖRTÉNET: ESZMÉK, TUDÁS, TUDOMÁNY Carl Gustav Carus betegségfogalmának természetfilozófiai háttere = Nature philosophical background of Carus’ sickness concept
Carl Gustav Carus (1789–1869) – Magyarországon meglehetősen kevéssé ismert - munkásságát több aspektusból is a korra paradigmatikusan jellemzőnek ítélik a romantika időszakával foglalkozó történeti megközelítések. Önéletírása a korszak kontaktológiájának egyik fontos forrása, a tudománytörténet pedig egyszerre tartja számon őt a szülészet, az összehasonlító anatómia és zootómia nagyhatású művelőjeként, valamint a pszichoanalízis előfutáraként, ám festészete,2 továbbá a tájfestészetről szóló elméleti műve kapcsán neve gyakran felbukkan a művészettörténeti és az esztétikai szakirodalomban is