A traumatikus élmények facilitáló szerepe a művészetben | Facilitating role of traumatic experiences in art

Absztrakt: Traumatikus élmények nemcsak kedvezőtlen következményekkel járhatnak, hanem a traumában érintett személyek fejlődéséhez is hozzájárulhatnak. Ebben a tanulmányban hat traumatípust vizsgáltam meg különböző festmények és az élettörténet elemzése révén: érzelmi depriváció/elhanyagolás, halálközeli élmény, erőszak áldozatává válás, háború, baleset/betegség és érzelmi frusztráció. A képzőművészeti alkotások felhívhatják a figyelmet alkotójuk traumatikus élményeire gyakran ismétlődő motívumokkal és ábrázolástechnikával (Nap, anyakép, az elveszített személyre utaló tárgyak, erőszakos vagy az erőszakot jelképező motívumok, felduzzadt énkép művészi megnyilvánulásai, szürreális víziók, fanyar irónia, a szeretett személy más tárgyakkal való helyettesítése), illetve hirtelen stílus- és témaváltás, amely az emberi szenvedés iránt megmutatkozó fokozott érdeklődést fejezheti ki (Lovis Corinth). Az önábrázolás hangsúlyos jellege az alkotó fokozott önvizsgálatára, esetleg betegsége, lelkiállapota folyamatos monitorozására utalhat (Frida Kahlo, Otto Dix, Lovis Corinth, Edvard Munch). A művészi tevékenység egyes esetekben hozzájárulhat a trauma feldolgozásához (Hans Bellmer, Oskar Kokoschka, Max Ernst, René Magritte), más esetben nem képes meggátolni a trauma pszichológiai/pszichiátriai következményeinek kialakulását (Artemisia Gentileschi, Edvard Munch, Gulácsy Lajos). Orv Hetil. 2017; 158(17): 668–677. | Abstract: Traumatic experiences can not only have unfavourable consequences, they can also contribute, with a kind of creative twist, to the development of the person affected by the trauma. The artistic responses to traumas can be examined on the basis of the different types of trauma. This study reports on an investigation focusing on six types of trauma: emotional deprivation/neglect; near-death experience; becoming the victim of violence; war; accident/sickness and emotional frustration. Examples taken from the history of art indicate that works of art can draw attention to the traumatic experiences of the artists with frequently repeated motifs and portrayal techniques (sun, mother image, objects referring to the person lost, motifs of violence or symbols of violence, artistic manifestations of an exaggerated self-image, surreal visions, dry irony, substituting other objects for the beloved person), or a sudden change of style and subject that can express a heightened interest in human suffering (Lovis Corinth). An emphasis placed on self-portrayal can indicate the artist’s increased self-examination, in cases of sickness, or continuous monitoring of the state of mind (Frida Kahlo, Otto Dix, Lovis Corinth, Edvard Munch). In some cases artistic activity can help to work through the trauma (Hans Bellmer, Oskar Kokoschka, Max Ernst, René Magritte), in other cases it is not able to prevent the development of psychological/psychiatric consequences of the trauma (Artemisia Gentileschi, Edvard Munch, Lajos Gulácsy). Traumas can be the sources of motivation and provide themes for works of art; and, although not in all cases, artistic creativity can contribute to effectively working through traumatic experiences. Orv Hetil. 2017; 158(17): 668–677

Az addiktológia megosztottsága. Egy lehetséges integráció vázlata

Gyógyszer vagy kábítószer? Az ősi kultúrával bíró borivás mennyivel károsabb, mint a mák termesztése étkezési célból? A morfium és a cannabis gyógyszer is lehet, de utána ki vállalja a felelősséget az elvonás okozta tragédiákért? A Konrád-vita és a tiltási dilemmák

A case report: Pavlovian conditioning as a risk factor of heroin 'overdose' death

BACKGROUND: The authors present a case illustrating a mechanism leading directly to death which is not rare but has received little attention. CASE PRESENTATION: The case was evaluated by autopsy, investigation of morphine concentration in the blood, and clinical data. The heroin dose causing the 'overdose' death of a young man who had previously been treated a number of times for heroin addiction did not differ from his dose of the previous day taken in the accustomed circumstances. The accustomed dose taken in a strange environment caused fatal complications because the conditioned tolerance failed to operate. The concentration of morphine in the blood did not exceed the level measured during earlier treatment. CONCLUSION: These results are in line with the data in the literature indicating that morphine concentrations measured in cases of drug-related death do not differ substantially from those measured in cases where the outcome is not fatal. A knowledge of the conditioning mechanism can contribute to prevention of fatal cases of a similar type. The harm reduction approach places great stress on preventive intervention based on data related to drug-related death

A dohányzás és az alkoholfogyasztás együttes előfordulásának összefüggései a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteivel kilencedik osztályos tanulók körében

Absztrakt Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség korábbi vizsgálatok eredményei alapján összefüggésben áll a serdülőkori dohányzással és alkoholfogyasztással, azok kockázati tényezőjének tekinthető. Mivel a felnőttkorban kialakuló szenvedélybetegségek erős prediktora a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség, valamint a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás is, a később kialakuló addiktív problémák megelőzése szempontjából fontos a serdülőkori összefüggések vizsgálata. Célkitűzés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek és az együttesen előforduló dohányzás és alkoholhasználat összefüggéseinek feltárása 9. osztályos serdülők körében. Módszer: A budapesti állami fenntartású középiskolák 9. osztályába járó fiatalok körében 944 elemű reprezentatív mintán általánosított lineáris kevert modellelemzéseket és logisztikusregresszió-elemzéseket végeztek. Eredmények: A jelenlegi dohányzás prevalenciája 29,6%, a jelenlegi alkoholfogyasztásé 41,4%, míg a két szer együttes használatáé 21,7% volt. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a Figyelemhiányos-Hiperaktivitás Zavar Skála pontszámaival, valamint a Figyelemzavar és a Hiperaktivitás/Impulzivitás Alskála pontszámaival. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek szerepére az alkoholfogyasztás és dohányzás kialakulása szempontjából veszélyeztetett serdülők körében. Orv. Hetil., 2015, 156(43), 1750–1757

A dohányzás biológiai, szociális prediktorjellemzői és az általános egészség percepciója = Biological and social predictors of smoking and perception of health

Világszerte jelentős figyelmet fordítottak a dohányzás biológiai (biológiai nem, életkor) és szociális (iskolai végzettség, foglalkoztatottság, lakóhely) jellemzőiben megmutatkozó egyenlőtlenségek vizsgálatára. Magyarországon ugyanakkor kevés elemzés történt ebben a témában. A dohányzással összefüggő morbiditási és mortalitási adatok hazai emelkedése ellenére a magyar lakosság egészségészlelése indokolatlanul optimista. Jelen tanulmányban a dohányzás biológiai és szociális prediktorjellemzőit a napi dohányzás prevalenciájával való összefüggésében, az általános egészség percepcióját pedig abban az összefüggésben vizsgáltuk, hogy a vizsgálati személyek milyennek tartották az egészségi állapotukat, és a vizsgálat időpontjában dohányoztak-e, valamint hány éves korukban kezdtek el dohányozni. A vizsgálati időszak 1990–2008 volt. A vizsgálat empirikus adatai 15, dohányzásra irányuló reprezentatív kutatás egyéni szintű adatbázisából származtak. A minta nagysága 30 352 személyt ölelt fel. GLIMMIX, GLM és logisztikus regressziós elemzést alkalmaztunk metaanalízis keretében. Az eredmények szerint a dohányzás prevalenciája a vizsgálati időszakban emelkedést mutatott. A nőknél lényegesen nagyobb volt a napi dohányzás prevalenciájának emelkedése, mint a férfiaknál. Az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség és az egy lakásban élők magas száma megnövelte a napi dohányzás, a dohányzás ténye és korai kezdete pedig megnövelte a megkérdezettek saját egészségükről vallott rossz véleményének a valószínűségét. Az eredményekben megmutatkozó dohányzási tendenciák felhívják a figyelmet az eddigi hazai dohányzáspolitikák és prevenciós gyakorlat elégtelenségére, és azonnali szakmai, politikai intervenciót sürgetnek átfogó nemzeti stratégia keretében. | While many studies focused on the serious inequalities in the biological (sex, age) and social (education, occupation, place of residence) predictors of smoking in the world, there is a scarcity of such studies with regard to Hungary. Despite increasing evidence for smoking-related morbidity and mortality, health perception of the Hungarian population is unreasonably optimistic. This study investigated biological and social predictors of smoking in relation to the smoking prevalence, as well as health perception in relation to current smoking and to age of onset of smoking. The study period lasted from 1990 to 2008. Individual data bases from 15 representative population based studies, collected in the above study period, served as empirical data for the investigation. The entire sample included 30,352 individuals. After pooling the databases, a meta-analysis was performed using GLIMMIX, GLM and logistic regression models. Our results revealed an increase in the prevalence of daily smoking between 1990 and 2008; the increase was substantially higher among women than men. Low education, unemployment and a high number of residents per households increased the likelihood of daily smoking; current smoking and early age of onset of smoking increased the likelihood of perceiving the health situation as poor. These smoking trends draw attention to the inefficiency of the previous tobacco policies and prevention practices; they also urge prompt professional and policy interventions in the global national tobacco strategy in Hungary

A haldoklás esztétikája – Ferdinand Hodler és Valentine Godé-Darel = The Aesthetics of Dying – Ferdinand Hodler and Valentine Godé-Darel

Sok alkotó követte nyomon saját betegségét, szellemi és testi leépülését a művészet eszközeivel. Lovis Corinth, Otto Dix és Anton Räderscheidt német festőknél, Tom Greenshields angol, Wolfgang Aichinger Kassek osztrák szobrásznál bal oldali végtagbénulás lépett fel, amelyet követően önarcképeken és más médiumokon, például úgynevezett „neurológiai foliókon”, folyamatosan rögzítették fizikai és lelkiállapotukat. William Utermohlen amerikai festő, azt követően, hogy Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, szintén önarcképein dokumentálta saját szellemi leépülésének folyamatát

Személytelen és személyes művészet = Impersonal and personal arts

Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy a művészet kettősségére, személytelen és személyes jellegére hívjam fel a figyelmet

SZEXUALITÁS ÉS TÁRSADALMI TÜKRÖZŐDÉSE. Szexualitás a művészetben = SEXUALITY AND SOCIAL REFLECTION. Art and Sexuality

Művészet és pszichológia viszonyának vizsgálatában két megközelítés figyelhető meg: az egyik Sigmund Freud Leonardo-tanulmányában érhető tetten: a művész élete és művészete pszichológiai, pszichopatológiai jelenségek illusztrációjául szolgál. A különböző alkotók patográfiái, illetve pszichobiográfiái is ebbe a kategóriába sorolhatók. A másik –interdiszciplináris –megközelítés (nevezzük művészetpszichológiának vagy művészetpszichiátriának) két tudományterület (művészettörténet/ikonográfia, illetve pszichiátria/pszichológia) kapcsolódási pontjaira, egymást megtermékenyítő összefonódásaira reflektál. A művészettörténet a műalkotások formai, stiláris jegyeire koncentrál, az ikonográfiai megközelítés pedig a képek tartalmát elemzi. A pszichológiai/pszichopatológiai nézőpont a rajzok, festmények személyes üzenetét közvetíti a nézők felé; az alkotás és alkotó közti személyes térre, viszonyulásra helyezve a hangsúlyt. Ez a megközelítés a gyakorlatban sokszor a képek háttértörténetének felfejtésére irányul. A művészettörténeti, ikonográfiai és pszichológiai megközelítés jól egészíti ki egymást