Experimental investigation of the ophthalmological effects of the pituitary cyclase activating polypeptide (PACAP)

6

A gyermekkori uveitis klinikai jellemzői és terápiája = Clinical features and therapy of uveitis in childhood

Absztrakt: Bevezetés: Az uveitis a szem középső burkát alkotó képletek gyulladásával járó betegség, melynek incidenciája alacsony. Hátterében a leggyakrabban autoimmun megbetegedések és infekciók állnak. Az autoimmun kórképek közül a juvenilis idiopathiás arthritishez asszociáltan előforduló uveitis a leggyakoribb. A betegek jelentős része a lokális szemészeti kezelésre kevésbé mutat javulást, így szükség lehet immunmoduláló terápia bevezetésére. Célkitűzés és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban összesen 33 gyermek adatait elemeztük, akiket az elmúlt 5 év során a Pécsi Gyermekgyógyászati és Szemészeti Klinikán uveitisszel diagnosztizáltak és kezeltek. Eredmények: A betegek átlagéletkora 9,3 (0,3–17,8) év volt. A nemi megoszlásban lényeges különbséget nem észleltünk, de juvenilis idiopathiás arthritishez társult uveitis esetén női túlsúlyt találtunk. Az esetek 60%-ában (20/33) sikerült a betegség háttérében etiológiai faktort azonosítani. 12 betegnél juvenilis idiopathiás arthritishez, két esetben Behcet-kórhoz, egy gyermeknél gyulladásos bélbetegséghez társultan alakult ki uveitis. 5 betegnél az uveitis hátterében infekció igazolódott. A kórkép az autoimmun betegségek többségében anterior, ezzel szemben infekciók esetén posterior lokalizációjú volt. A betegek többsége a lokális szerek mellett szisztémás terápiában is részesült. 3 gyermek szisztémás szteroidot kapott, 18 esetben betegséglefolyást módosító reumaellenes szer, per os metotrexátkezelés került bevezetésre. 13 betegnél a súlyos betegségaktivitásra való tekintettel biológiai terápiát (adalimumabinjekció) indítottunk. A gyógyszer bevezetését követően átlagosan 1,45 (0,75–2,5) hónapon belül remisszió alakult ki. Következtetés: A gyermekkori uveitis kiemelt jelentőséggel bír. A korai diagnózis, a megfelelő terápia, a rendszeres kontrollvizsgálatok a társszakmák szoros együttműködését igénylik. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1335–1339. | Abstract: Introduction: Uveitis is characterized by inflammation of the middle layer of the eye. Its overall incidence is low. Autoimmune diseases and infections are the most common underlying diseases. Out of the autoimmune diseases, juvenile idiopathic arthritis is associated most frequently with uveitis. The topical ophthalmological treatment may fail in a significant proportion of the patients and immunomodulatory therapy may be required. Aim and method: In a retrospective study, data of 33 children diagnosed and treated with uveitis at the Department of Pediatrics and Ophthalmology, University of Pécs during the last 5 years were collected and analyzed. Results: The mean age of the patients was 9.3 (0.3–17.8) years. Boys and girls were equally affected with an exception of patients with juvenile idiopathic arthritis where female predominance was found. An underlying disease could be identified in 60% of the cases (20/33). Uveitis was associated in 12 patients with juvenile idiopathic arthritis, in 2 patients with Behcet’s disease and in a single case with inflammatory bowel disease. Infections have been proven in 5 patients. The autoimmune diseases caused an eye inflammation typically in anterior localization, in contrast to the infections that resulted in posterior uveitis. The majority of the patients required systemic treatment. 3 of them received systemic corticosteroid and 18 patients methotrexate as disease-modifying antirheumatic drug. 13 children with severe disease activity required biological therapy (adalimumab injection). Remission could be achieved in 1.45 (0.75–2.5) months. Conclusion: Pediatric uveitis is of great importance. Early diagnosis, adequate therapy and follow-up require multidisciplinary cooperation. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1335–1339

Tonsillectomia versus tonsillotomia

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulás tekintetében prospektív vizsgálattal hasonlították össze gyermekeken (67 fő, 1-12 év) a hagyományos hidegeszközzel történő extracapsularis tonsillectomiát (23 fő) a microdebriderrel (23 fő) és a coblatorral (21 fő) végzett intracapsularis tonsillotomiával. Módszer: A vizsgálatok a betegek által kitöltött kérdőívek, valamint prospektív klinikai adatgyűjtés alapján történtek. Eredmények: Az intracapsularis tonsillotomia gyógyulási idejét 50%-kal rövidebbnek találtuk, és az első 13 napban szignifikánsan kevesebb fájdalommal és fájdalomcsillapító igénnyel járt, mint az extracapsularis tonsillectomia eseteiben. A tonsillotomiás csoporton belül egyedül a posztoperatív első napi fájdalom tekintetében észleltünk szignifikáns különbséget a két különböző módszer között a coblator javára (p<0,05). A vizsgálatokat retrospektív áttekintéssel is kiegészítettük, 4 évi gyermek- (1-15 éves) tonsillaműtéten átesett beteganyagunk (1487 fő) eredményeinek feldolgozásával. Tonsillectomia (1253 fő) után 7,7%-os utóvérzési arányt észleltünk, műtéti vérzéscsillapításra 1,3%-ban volt szükség. Tonsillotomia esetén (234 fő) 0,43%-os utóvérzési arányt regisztráltunk. Ebben a csoportban vérzés miatt nem, de 2 esetben ismételt obstrukciót okozó hypertrophia, 1 esetben góctünetek miatt reoperációt végeztünk (1,28%). Következtetés: Eredményeiket a szerzők a nemzetközi ajánlások tükrében elemezték. Az intracapsularis tonsillotomia kisebb fájdalommal, kisebb vérzéssel és kisebb megterheléssel jár. A közösségbe való aktív visszatérés akár egy hét után lehetséges a tonsillectomiára jellemző 3 héttel szemben, mindez jelentős szocioökonómiai előnyökkel járhat

Az extrém alacsony születési súlyú koraszülöttek hyperglykaemiájának korai és késői szövődményei = Early and late complications of hyperglycemic extremely low birth-weight infants

Absztrakt: Bevezetés: Az újszülött intenzív osztályok működésének köszönhetően az extrém alacsony súlyú koraszülöttek perinatalis mortalitása jelentősen csökkent. Fontos feladat a korai és késői szövődmények felismerése. Célkitűzés: A hyperglykaemia (vércukorszint > 8,5 mmol/l) előfordulási gyakoriságát, a korai és késői komplikációkat feltárva kapcsolatot kerestünk a hyperglykaemia és a szövődmények kialakulása között. Módszer: A 2014. január 1. és 2017. december 31. közötti periódusban született, 1000 g alatti súlyú 188 koraszülött klinikai adatait elemeztük. Meghatároztuk a hyperglykaemia, a retinopathia, az agyvérzés, valamint a bronchopulmonalis dysplasia gyakoriságát. Állatkísérleteinket Sprague Dawley patkányokon végeztük. A hyperglykaemiás állapotot intraperitonealis sztreptozotocininjekció adásával értük el (100 mg/ttkg). A 7. életnapon az aortát eltávolítottuk, szövettani metszeteket készítettünk, melyeket hematoxilin-eozin oldatokkal festettünk. A falvastagságot a QCapture Pro 7 képelemző programmal mértük. Eredmények: Az 1000 g alatti születési súlyú koraszülöttek gesztációs kora és születési súlya 27,1 ± 2,2 hét, illetve 814,9 ± 151,9 g volt, közülük 33 exitált (17,5%). Hyperglykaemiát 62 esetben igazoltunk (32,9%), inzulinkezelést 43 esetben alkalmaztunk (22,8%). A hyperglykaemiás csoport gesztációs kora, születési súlya szignifikánsan alacsonyabb volt (p<0,001), a súlyos retinopathia előfordulása gyakoribb (p = 0,012), az inzulinkezeltek mortalitása magasabb (p = 0,02) volt, mint a normoglykaemiás koraszülötteké. A túlélő gyermekeket vizsgálva (n = 155) logisztikus regressziós analízissel megállapítottuk, hogy a hyperglykaemia jelentős kockázati tényező a súlyos retinopathia kialakulásában (p<0,001). Állatkísérletes modellen megfigyeltük, hogy a neonatalis hyperglykaemia az aortafal jelentős megvastagodását okozza. Következtetés: Retrospektív és állatkísérletes vizsgálataink eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy hyperglykaemia gyakran alakul ki extrém alacsony súlyú koraszülöttekben; gondozásuk során a szemészeti kontroll mellett a veseműködés és a vérnyomás ellenőrzése is fontos feladat. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1270–1278. | Abstract: Introduction: During recent decades, the perinatal mortality of extremely low-birth weight infants has decreased. An important task is to recognize complications of prematurity. Aim: We made an attempt to explore the relationship between complications of prematurity and neonatal hyperglycemia. Method: From 1 January 2014 to 31 December 2017, 188 infants with birth weight below 1000 g were admitted. For each infant, the frequencies of hyperglycemia (blood glucose >8.5 mmol/l), retinopathy of prematurity, intraventricular hemorrhage, and bronchopulmonary dysplasia were determined. Animal studies were performed in Sprague Dawley rats. Hyperglycemia was achieved by intraperitoneal injection of streptozotocin (100 mg/kg). On the 7th day of life, aorta sections were prepared and stained with hematoxylin eosin. Wall thickness was measured using QCapture Pro 7 image analysis software. Results: The mean ± SD gestational age and birth weight were 27.1 ± 2.2 weeks and 814.9 ± 151.9 g; 33 infants (17.5%) died. Hyperglycemia was confirmed in 62 cases (32.9%), and insulin treatment was given to 43 infants (22.8%). The gestational age and birth weight of the hyperglycemic infants were significantly lower (p<0.001), the incidence of severe retinopathy (p = 0.012) and the mortality of insulin-treated patients were higher (p = 0.02) than in normoglycemic infants. Among survivors (n = 155), we found by logistic regression analysis that hyperglycemia was a risk factor for severe retinopathy (p<0.001). In the rat model, neonatal hyperglycemia caused significant thickening of the aortic wall. Conclusion: Our studies indicate that hyperglycemia is common in extremely low birth-weight infants. Monitoring of these infants for retinopathy of prematurity, kidney dysfunction, and hypertension is recommended. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1270–1278

Original scientific paper Determination of various insecticides and pharmaceuticals using

Abstract: The applicability of differently modified glassy carbon (GC) electrodes for direct or indirect determinations of various physiologically active compounds (insecticides and pharmaceuticals) in different formulations and some real samples was investigated. Samples of selected insecticides from the group of neonicotinoids with nitroguanidine (thiamethoxam and imidacloprid), cyanoimine (acetamiprid) and nitromethilene (nitenpyram) fragments, prepared in an appropriate manner, were determined by voltammetry on bare and surface-modified GC electrodes, while in the case of pharmaceuticals such as Trodon and Akineton, the chloride anion titration was followed using bare GC and phosphorus doped (P–GC) electrodes. The P–GC was also used to monitor the chloride content in the photocatalytic degradation of the (4-chloro-2-methylphenoxy)acetic acid herbicide. It was found that apart from the nature of the electrode material, the analyte and supporting electrolyte, as well as the pretreatment of the electrode surface essentially influences the applicability of the employed sensors