7 research outputs found

    A háziorvos szerepe az acromegaliás betegek gondozásában, fókuszban a szénhidrát-anyagcsere zavara

    Get PDF
    Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcseré- re és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihor- mon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait

    Familiáris izolált hypophysisadenoma = Familial isolated pituitary adenoma syndrome

    No full text
    A családi halmozódást mutató hypophysisadenomák 1-es típusú multiplex endokrin neoplasia, Carney-komplex és familiáris izolált hypophysisadenoma formájában nyilvánulhatnak meg. A familiáris izolált hypophysisadenoma autoszomális dominánsan öröklődő megbetegedés, ami inkomplett penetranciát mutat. Jellemzője, hogy az agyalapi mirigy adenomája mellett nem jelentkezik más jellegzetes tumor. Familiáris izolált hypophysisadenomában szenvedő családok 20–40%-ában mutatható ki az aryl hydrocarbon receptor interacting protein gén mutációja, míg a családok nagyobb részénél a betegséget okozó gén még nem ismert. Az aryl hydrocarbon receptor interacting protein génmutációja esetén a családok fenotípusa eltér a mutációt nem hordozó családokétól, mert ezekben a betegség fiatalabb életkorban jelentkezik, és leggyakrabban szomatotrop vagy laktotrop adenoma fejlődik ki. Az aryl hydrocarbon receptor interacting protein gén csírasejtes mutációja ritkán sporadikus esetekben is kimutatható, elsősorban gyermek- vagy serdülőkorban diagnosztizált acromegaliás esetekben. Tekintettel a betegség öröklődő jellegére, a családtagok genetikai és klinikai szűrővizsgálata az esetleges tumor jelenlétének mielőbbi felismerését és kezelését teszi lehetővé. Orv. Hetil., 2011, 152, 722–730. | Familial pituitary adenomas occur in multiple endocrine neoplasia type 1, Carney complex, as well as in familial isolated pituitary adenoma syndrome. Familial isolated pituitary adenoma syndrome is an autosomal dominant disease with incomplete penetrance. Pituitary adenomas occur in familial setting but without any other specific tumors. In 20-40% of families with this syndrome, mutations have been identified in the aryl hydrocarbon receptor interacting protein gene while in the rest of the families the causative gene or genes have not been identified. Families carrying aryl hydrocarbon receptor interacting protein gene mutations have a distinct phenotype with younger age at diagnosis and a predominance of somatotroph and lactotroph adenomas. Germline mutations of the aryl hydrocarbon receptor interacting protein gene can be occasionally identified in usually young-onset seemingly sporadic cases. Genetic and clinical testing of relatives of patients with aryl hydrocarbon receptor interacting protein gene mutations can lead to earlier diagnosis and treatment at an earlier stage of the pituitary tumor. Orv. Hetil., 2011, 152, 722–730

    Sinus petrosus inferior katéterezés értékelése az adrenokortikotrop hormon dependens Cushing-szindróma elkülönítő diagnosztikájában = Evaluation of the accuracy of inferior petrosal sinus sampling in the differential diagnosis of ACTH-dependent Cushing’s syndrome

    No full text
    A hipofízis adrenokortikotropin-termelő adenomája okozta Cushing-kór és az ectopiás Cushing-szindróma elkülönítése a hagyományos hormonvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok segítségével nem mindig lehetséges. A két betegség elkülönítésének aranystandardja napjainkban a sinus petrosus inferiorok szelektív katéterezése (IPSS) során nyert vérmintákból történő ACTH-meghatározás. A szerzők 1999 és 2005 között 34 Cushing-szindrómás betegen összesen 41 alkalommal végeztek IPSS-t, akiknél a dinamikus hormonvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok alapján az ACTH-dependens Cushing-szindróma okát nem lehetett egyértelműen megállapítani. A beavatkozás szenzitivitásának meghatározásakor 25 beteg 31 vizsgálatának eredményét értékelték, akiknél a végleges diagnózist sikeres műtéti beavatkozás vagy szövettani vizsgálat erősítette meg (22 ACTH-termelő hipofízisadenoma, 3 ectopiás Cushing-szindróma). Az IPSS eredményét pozitívnak tekintették, ha a kiindulási centrális/perifériás plazma-ACTH-hányados >2,0, vagy kortikotrop releasing hormon (CRH) adása után >3,0 volt. A 31 vizsgálat eredménye 20 esetben valódi pozitív, 3 esetben valódi negatív, 8 esetben álnegatív volt, álpozitív eset nem fordult elő. Az eredmények alapján az IPSS szenzitivitása 71,4%. Az ál-negatív 8 beteg közül 4 esetben a vizsgálatot megismételték, mind a négy betegben pozitív eredménnyel. Cushing-kórban a 20 valódi pozitív vizsgálat közül 14 esetben a diagnózis a 0 perces ACTH-szintek alapján is megállapítható volt, a CRH utáni 5 perces vérminták alapján 19 betegnél lehetett a Cushing-kór diagnózisát megállapítani. Az IPSS vizsgálat itt bemutatott első hazai feldolgozásában a módszer szenzitivitása alacsonyabb, mint a jóval nagyobb betegforgalmú külföldi endokrin centrumokban. A kisebb szenzitivitás technikai okokon túlmenően azzal is magyarázható, hogy a szerzők az IPSS-t csak szigorúan válogatott esetekben, az egyéb vizsgálatokkal nem egyértelműen kórismézhető betegeken végzik. The differentiation of adrenocorticotropic hormone producing pituitary adenoma (Cushing’s disease) from the ectopic ACTH syndrome is always a complex and difficult task, and in rare cases it is not possible to differentiate between the two disorders, even with the use of dynamic endocrine tests and the most advanced imaging techniques. Inferior petrosal sinus sampling (IPSS) with subsequent ACTH measurements became the gold-standard method of the differential diagnostic process. 34 patients with ACTH dependent Cushing’s syndrome in whom the source of ACTH secretion couldn’t be identified unambiguously with imaging techniques and/or dynamic endocrine tests underwent altogether 41 IPSS between 1999 and 2005. The sensitivity of the method was calculated on the basis of 31 samplings of 25 patients who had definite endocrinological diagnosis confirmed by the recovery from Cushing’s syndrome after surgical intervention and/or by histological examinations (22 patients with ACTH-producing pituitary adenoma and 3 patients with ectopic ACTH syndrome). As a result of IPSS, pituitary-dependent Cushing’s disease was diagnosed with a baseline central to peripheral ACTH ratio of >2.0 or with a ratio of >3.0 after corticotropin releasing hormone (CRH) administration. IPSS correctly identified ACTH-producing pituitary adenoma in 20 of 28 sampling procedures, with a sensitivity of 71.4%. Three patients had true negative and 8 had false negative results. There was no false positive result. Four of the 8 patients with false negative first sampling had a repeat sampling procedure leading to true positive result in each patient. In patients with Cushing’s disease having true positive interventions, the basal and 5 minutes post-CRH ACTH concentrations were diagnostic in 14 and 19 cases, respectively. The sensitivity of IPSS within this series, reported for the first time from Hungary, was lower than it was found in much larger series published in international literature. In addition to technical difficulties, the lower sensitivity can be accounted also for the highly selected nature of the patient group
    corecore