Gene polymorphisms in primary biliary cirrhosis: association with the disease and hepatic osteopathy

Genetic factors have been implicated in the pathogenesis of osteoporosis, a common disorder in primary biliary cirrhosis (PBC). Estrogen receptor-alpha gene (ER-�), vitamin-D-receptor gene (VDR) and IL-1-receptor-antagonist gene (IL-1RN) are all attractive candidates for osteoporosis susceptibility. Furthermore insulin-like growth factor-I (IGF-I) gene microsatellite repeat polymorphism was found to be associated with osteoporosis in some studies and collagen-I�1 (COLIA1) Sp1 s allele was associated with lower bone mineral density (BMD) in one study in PBC. IGF-I treatment restored osteopenia and reduced fibrogenesis in experimental cirrhosis. In this study we summarize our results on polymorphisms of the above genes and bone disease in Hungarian PBC patients. Patients and methods: 70 female patients with PBC were enrolled (age:57.6yrs, range:37-76yrs, each AMA-M2 positive, stage II-IV). 139 age-matched female subjects served as controls (age: 55.9 yrs, range:43-72 yrs). COLIA1 Sp1 and IGF-I microsatellite polymorphisms were determined by PCR in all patients and controls. VDR BsmI, IL-1RN variable-number tandem repeat (VNTR) and ER-� PvuII and XbaI polymorphisms were detected in 33 patients and controls. BMD was measured by dual energy x-ray absorptiometry (Lunar,Prodigy,USA) in lumbar spine (LS) and femoral neck (FN). Results: There was no difference in IGF-I microsatellite repeat polymorphism (192/192=34.2%, 194/192=28.6%, other=37.2%) and COLIA1 Sp1 polymorphism (SS=72.9%, Ss=22.8% and ss=4.3%) and IL-1 VNTR polymorphism between PBC patients and controls, however, the COLIA1 Sp1 s allele was significantly less frequent in patients with PBC (p=0.038). The genotype frequency of VDR BsmI (BB=57.5%, Bb=33.3%, bb=9.1%, p=0.01) and ER-a PvuII (PP=18.2%, Pp=75.6%, pp=6.2%, p=0.03) and XbaI (XX=9.1%, Xx=90.9%, xx=0%, p=0.0003) of the patients was different from that of the control group, with higher frequency of the BB, Pp and Xx genotypes in PBC. Osteoporosis (t score<-2.5) was detected in 22 patients (31.4%). Osteoporotic patients were elder and had longer disease history (p=0.01 for both). An association was found between the IGF-I genotypes and ODM data, the 192/192 genotype was associated with higher FN Z-score compared to other genotypes (p=0.036). Conclusions: In contrast to previous studies the COLIA1 Sp1 s allele was less frequent in patients with PBC, and its presence was not associated with BMD. We confirmed previous findings on higher frequency of VDR BsmI BB genotype in patients with PBC. The ER-α PvuII and XbaI Pp and Xx genotypes were more frequent in PBC patients, while IL-1RN VNTR and IGF-I microsatellite repeat polymorphism was not different. Since IGF-I polymorphism was associated to BMD, it may be hypothesized that not COLIA1 but IGF-I together with other genetic and environmental factors may be involved in the complex regulation of BMD in PBC

A szívinfarktusért felelős ér prognosztikus jelentőségének vizsgálata ST-elevációs szívinfarktusos betegekben | Prognostic significance of the culprit vessel in patients with ST-elevation myocardial infarction treated with primary coronary intervention

Absztrakt Bevezetés: A szívinfarktust okozó ér prognosztikai jelentőségére vonatkozóan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, különösen azokban az esetekben, amikor a betegeknél katéteres revascularisatio történt. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a szívinfarktusért felelős érnek (culprit vessel) van-e prognosztikus jelentősége ST-elevációs myocardialis infarctusos betegekben, akiknél sikeres katéteres érmegnyitás (percutan coronariaintervenció) történt. Módszer: Retrospektív vizsgálatukban 10 763 beteg adatait elemezték. A szívinfarktusért felelős ér alapján négy betegcsoportot alakítottak ki: főtörzs, bal leszálló ág, bal körbefutó ág és jobb koszorúér. Az adatok értékelésekor egyváltozós túlélési görbéket konstruáltak, illetve elvégezték a túlélési idő többváltozós modellezését Cox-regresszióval, az életkor, a nem és a társbetegségek figyelembevételével. Eredmények: Leggyakrabban a bal leszálló ág (44,3%), ezt követte a jobb koszorúér (40,9%), majd a bal körbefutó ág (13,7%), míg a főtörzs 1%-ban volt felelős az infarktus kialakulásáért. Az egyéves túlélés szempontjából a szívinfarktusért felelős ér szignifikáns prognosztikai jelentőséggel bírt (p<0,0001): a jobb koszorúér esetén a hazard ratio 0,69 (95%-os CI: 0,61–0,79, p<0,0001), a főtörzs esetén 1,56 (95%-os CI: 1,04–2,35, p = 0,0321) volt a referenciaérhez (bal leszálló ág) viszonyítva. Következtetés: A vizsgálat eredményei igazolják a szívinfarktusért felelős ér prognosztikai jelentőségét. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1282–1288. | Abstract Introduction: To the best of the authors’ knowledge, very few publications are available which report on the prognostic significance of the culprit vessel in patients with ST elevation myocardial infarction treated with successful primary percutaneous coronary intervention. Aim: The aim of the authors was to obtain data on the significance of the culprit vessel in patients with ST elevation myocardial infarction treated successfully by primary percutaneous coronary intervention. Method: The authors performed a retrospective study in 10,763 patients with ST elevation myocardial infarction who underwent successful primary percutaneous coronary intervention. The culprit vessels were the left main artery, left anterior descendent artery, left circumflex artery, and right coronary artery. The authors constructed univariate survival curves for different culprit vessels and also performed multivariate modelling of time-to-death, controlling for age, sex, and comorbidities. Results: The majority of the culprit lesions were found in the left anterior descendent artery (44.3%), the right coronary artery (40.9%), and the left circumflex artery (13.7%). The culprit vessel was overall a highly significant (p<0.0001) factor of survival, with right coronary artery exhibiting a highly significantly better prognosis (hazard ratio 0.69, 95% CI 0.61–0.79, p<0.0001) and left main artery exhibiting a significantly worse prognosis (hazard ratio 1.56, 95% CI 1.04–2.35, p = 0.0321) than the reference vessel (left anterior descendent artery). Conclusion: These data demonstrate that the culprit vessel has independent prognostic significance. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1282–1288

Népegészségügyi problémák számítógépes modellezése

A dolgozat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszékének Orvosinformatikai Laboratóriumában folyó, népegészségügyi szempontból jelentős betegségek számítógépes modellezésében és szabályozásában elért aktuális kutatási eredményeket foglalja össze. Három témakörben – cukorbetegség (mesterséges hasnyálmirigy), elhízás (elhízás és laboreredmények összefüggései) és angiogenézist gátló tumorterápia – fejlesztettünk ki optimális szabályozási algoritmusokat, valamint prediktív modell-alapú eljárásokat. Jelen publikáció eddig elért eredményeinket foglalja össze

Toll-like receptor 4 and NOD2/CARD15 mutations in Hungarian patients with Crohn's disease: Phenotype-genotype correlations

AIM: To determine common NOD2/CARD15 mutations and TLR4 D299G polymorphism in Hungarian patients with CD. METHODS: A total of 527 unrelated patients with CD (male/female: 265/262, age: 37.1 (SD 7.6) years) and 200 healthy subjects were included. DNA was screened for possible NOD2/CARD15 mutations by denaturing high-performance liquid chromatography (confirmed by direct sequencing). TLR4 D299G was tested by PCR-RFLP. RESULTS: NOD2/CARD15 mutations were found in 185 patients (35.1%) and in 33 controls (16.5%, P< 0.0001). SNP8/R702W (10.8% vs 6%, P = 0.02), SNP13/3020insC (19.4% vs 5%, P< 0.0001) and exon4 R703C (2.1% vs 0%, P = 0.02) mutations were more frequent in CD, while the frequency of SNP12/G908R was not increased. The frequency of TLR4 D299G was not different (CD: 9.9% vs controls: 12.0%). Variant NOD2/CARD15 allele was associated with an increased risk for CD (OR(het) = 1.71, 95% CI = 1.12-2.6, P = 0.0001, OR(two-risk alleles) = 25.2, 95% CI = 4.37-, P< 0.0001), early disease onset (carrier: 26.4 years vs non-carrier: 29.8 years, P = 0.0006), ileal disease (81.9% vs 69.5%, OR = 1.99, 95% CI = 1.29-3.08, P = 0.02, presence of NOD2/CARD15 and TLR4: 86.7% vs 64.8%), stricturing behavior (OR = 1.69, 95% CI = 1.13-2.55, P = 0.026) and increased need for resection (OR= 1.71, 95% CI: 1.13-2.62, P = 0.01), but not with duration, extraintestinal manifestations, familial disease or smoking. TLR4 exhibited a modifier effect: age of onset in wt/TLR4 D299G carriers: 27.4 years vs NOD2mut/TLR D299G: 23 years (P = 0.06), in NOD2mut/wt: 26.7 years. CONCLUSION: These results confirm that variant NOD2/CARD15 (R702W, R703C and 3020insC) alleles are associated with earlier disease onset, ileal disease, stricturing disease behavior in Hungarian CD patients. In contrast, although the frequency of TLR4 D299G polymorphism was not different from controls, NOD2/TLR4 mutation carriers tended to present at earlier age. (C) 2005 The WJG Press and Elsevier Inc. All rights reserved

Bexsero, egy új, meningococcus elleni vakcina

Absztrakt A meningococcusok közül Magyarországon többnyire a B szerocsoportú okozza a legtöbb megbetegedést. Az ellene kifejlesztett egyik oltás (Bexsero) 2014 nyarától Magyarországon is kapható. A szerzők összefoglalják a betegséggel és az oltással kapcsolatos legfontosabb ismereteket, illetve tárgyalják a vakcinával kapcsolatos jelenleg még nyitott kérdéseket irodalmi áttekintés alapján. Az immunológiai adatokon alapuló előzetes várakozások alapján a Bexsero védelmet adhat e ritka, de igen súlyos megbetegedés ellen. Az oltás azonban rendkívül költséges, klinikai hatékonysága még tisztázatlan, és szokatlanul gyakran okoz lázreakciót, főleg csecsemőkorban, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A szerzők véleménye szerint a hazai ajánlás megfogalmazásával célszerű lenne megvárni, amíg a másutt szerzett tapasztalatok alapján jobban meg lehet ítélni az oltás hasznát, kockázatait, költséghatékonyságát. Lép- vagy komplementhiányos és egyéb immunszupprimált betegeknél, valamint kiemelkedően magas egyéni kockázat esetén a Bexsero alkalmazása már most is indokolt. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 242–246

A kórházi felvétel idején rögzített EKG jelentősége a szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisának meghatározásában = The significance of ECG recorded at hospitalization in determining the prognosis of patients treated with myocardial infarction

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisát felhasználva vizsgálják azon, heveny szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát, akiknél a felvételi EKG-n új vagy feltehetően új bal-Tawara-szár-blokk (úBTSZB) volt. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2014. 01. 01. és 2015. 06. 30. között 18 091, heveny szívinfarktus (AMI) miatt kezelt beteg adatait rögzítettük; 8334 betegnél ST-elevációval járó (STEMI), 9757 esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) volt a klinikai diagnózis. A STEMI-csoportban vizsgáltuk az ST-elevációs (n = 7937), illetve az úBTSZB-s betegek (n = 397) klinikai jellemzőit és prognózisát. A halálozás vizsgálatára többváltozós regressziós modellt (Cox-regressziót) használtunk. Eredmények: Az AMI-betegcsoportban 1274 esetben (7%) találtunk BTSZB-t. STEMI klinikai diagnózisa esetén az úBTSZB-s alcsoportba tartozó betegek (n = 397) idősebbek voltak, s nagyobb volt a férfiak részaránya és a társbetegségek előfordulása, mint azoknál, akiknél a felvételi EKG-n ST-eleváció volt. A BTSZB-s csoport halálozása mind a 30 napos (25,4% versus 12,4%), mind az 1 éves időpontban (47,3% versus 19,9%) magasabb volt, mint az ST-elevációs betegcsoportban. A percutan coronariaintervenció (PCI) mindkét csoportban lényegesen alacsonyabb halálozással járt együtt. Többfaktoros elemzés során a BTSZB önálló prognosztikai jelentőségét igazoltuk: az ST-elevációhoz viszonyított hazárdhányadosa 1,33 (95%-os konfidenciaintervallum: 1,10–1,62), kontrollálva nemre, életkorra, PCI megtörténtére, szisztolés vérnyomásra, szívfrekvenciára, szérumkreatinin-eltérésre és öt kórelőzményi/társbetegségi adatra. Következtetés: Az akut szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát a felvételi EKG is befolyásolja: BTSZB esetén az életkilátások rosszabbak, mint ST-elevációnál. Orv Hetil. 2018; 159(17): 677–681. | Abstract: Introduction and aim: By using the database of the National Registry of Myocardial Infarction, the authors examine the prognosis of patients treated with acute myocardial infarction, in case of whom there was new or presumably new left bundle branch block (nLBBB) on the ECG recorded at hospitalization. Method: We recorded the details of 18 091 patients treated with acute myocardial infarction (AMI) between 1 January 2014 and 30 June 2015 in the National Registry of Myocardial Infarction. In case of 8334 patients, the clinical diagnosis was ST-elevation myocardial infarction (STEMI), whereas in 9757 cases it was non-ST elevation myocardial infarction (NSTEMI). In the STEMI population we examined the clinical characteristics and prognosis of patients with ST-elevation (n = 7937) and nLBBB (n = 397). We used the proportional hazards regression model (Cox-regression) to examine mortality. Results: In the AMI patient population, we found LBBB in 1274 cases (7%). In case of STEMI clinical diagnosis, the patients belonging to the nLBBB subpopulation (n = 397) were older, and the proportion of men and the occurrence of co-morbidities was higher than in case of those who had ST-elevation on their ECG recorded at hospitalization. The mortality rate of the LBBB population was higher than that of the ST-elevation patient population in both the 30-day (25.4% versus 12.4%) and the 1-year period (47.3 versus 19.9%). Percutaneous coronary intervention (PCI) had significantly lower mortality in both populations. In the course of a multifactorial analysis we verified the independent prognostic significance of LBBB: the hazard ratio compared to ST-elevation was 1.33 (95% confidence interval: 1.10–1.62), checked for gender, age, occurrence of PCI, systolic blood pressure, cardiac frequency, serum creatinine difference, and the details of five anamneses/co-morbidities. Conclusion: The admission ECG has prognostic significance. Patients with LBBB have poorer prognosis compared to patients with ST-elevation on admission ECG. Orv Hetil. 2018; 159(17): 677–681