A catcalling megítélése és arra adott reakciók összefüggése egyes pszichológiai tényezőkkel

Catcalling is not only an unpleasant experience which the majority of the world’s female population goes through at least once in their lifetime (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000). It is dominantly seen as a mechanism by which traditional gender roles, the agent male and passive female, gain social confirmation, and so does the sexist system. If harassment is met with passivity or benign responses on behalf of women, the issue of catcalling will be seen, in return, as a way of conforming to social norms. This can inevitably lead to the strengthening of the sexist system which is based on unequal gender roles (Fairchild 2009). These processes may well result in system justification which might cause the individual to accept and legitimate intergroup relations and social structures which defy their own or their group’s interests (Jost & Banaji 1994). Various psychological impacts are likely to be made by the aforementioned factors, including permanent fear of violence (Fairchild & Rudman 2008) or low self-esteem (Saunders et al. 2016). In order to obtain a deeper understanding of the problem, it is important to reveal the factors connected to catcalling, as well as different protective measures which may provide help to women in confronting the issue. The proposal put forward by the first study focuses on how the urgency to maintain the status quo between men and women influences women’s thinking and coping mechanisms in terms of harassment. It also details women’s self-esteem and the connections between their coping mechanisms. The second study aims to reveal factors which facilitate active coping with catcalling, while reducing the subsequent self-blame, benign responses and positive attitudes towards harassment. The research also attempts to reveal the connection between catcalling and women’s perceived threat from men as the dominant group.A catcalling nem csak egy kellemetlen élmény, melyet a legtöbb nő legalább egyszer átél élete során (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000), hanem egy mechanizmus, amely által a hagyományos nemi szerepek, az ágens férfi és a passzív női szerep megerősítést nyernek. Amennyiben a zaklatásra passzivitás, vagy jószándék-tulajdonítás a válasz, az normatívként láttatja ezt a jelenséget, megerősítve az egyenlőtlen nemi szerepeken alapuló szexista rendszert (Fairchild 2009). A háttérben a rendszerigazolás jelensége húzódik meg, mely során az egyén olyan csoportközi viszonyokat, társadalmi berendezéseket is legitimál, melyek ellentmondanak csoportos vagy egyéni érdekeinek (Jost & Banaji 1994). Ennek számos negatív pszichés hatása van, például az erőszaktól való állandó félelem (Fairchild & Rudman 2008), vagy az alacsony önértékelés (Saunders, Scaturro, Guarino & Kelly 2016). Írásunk azt kívánja feltárni, milyen tényezők állnak kapcsolatban a jelenséggel, mik nyújthatnak védelmet, segítve az egyén megküzdését az ilyen jellegű tapasztalatokkal. 1. vizsgálatunk felvetése arra irányul, hogy a férfiak és nők közötti status quo fenntartására való késztetés, hogyan befolyásolja a nők zaklatással kapcsolatos vélekedéseit és alkalmazott megküzdési módjaikat, továbbá kitér önértékelésük, valamint a megküzdés módjaik összefüggéseire is. 2. vizsgálatunk célja azon tényezők felderítése, melyek segítik a catcallinggal való aktív megküzdést, valamint negatív kapcsolatban állnak az önváddal, a rendszer fenntartását segítő jószándék-tulajdonítással, és a zaklatás pozitív megítélésével. Kutatásunk megkísérli a domináns csoport általi észlelt fenyegetettség catcallinggal való kapcsolatának feltárását is

A catcalling megítélése és arra adott reakciók összefüggése egyes pszichológiai tényezőkkel

A catcalling nem csak egy kellemetlen élmény, melyet a legtöbb nő legalább egyszer átél élete során (MacMillan, Nierobisz & Welsh 2000), hanem egy mechanizmus, amely által a hagyományos nemi szerepek, az ágens férfi és a passzív női szerep megerősítést nyernek. Amennyiben a zaklatásra passzivitás, vagy jószándéktulajdonítás a válasz, az normatívként láttatja ezt a jelenséget, megerősítve az egyenlőtlen nemi szerepeken alapuló szexista rendszert (Fairchild 2009). A háttérben a rendszerigazolás jelensége húzódik meg, mely során az egyén olyan csoportközi viszonyokat, társadalmi berendezéseket is legitimál, melyek ellentmondanak csoportos vagy egyéni érdekeinek (Jost & Banaji 1994). Ennek számos negatív pszichés hatása van, például az erőszaktól való állandó félelem (Fairchild & Rudman 2008), vagy az alacsony önértékelés (Saunders, Scaturro, Guarino & Kelly 2016). Írásunk azt kívánja feltárni, milyen tényezők állnak kapcsolatban a jelenséggel, mik nyújthatnak védelmet, segítve az egyén megküzdését az ilyen jellegű tapasztalatokkal. 1. vizsgálatunk felvetése arra irányul, hogy a férfiak és nők közötti status quo fenntartására való késztetés, hogyan befolyásolja a nők zaklatással kapcsolatos vélekedéseit és alkalmazott megküzdési módjaikat, továbbá kitér önértékelésük, valamint a megküzdés módjaik összefüggéseire is. 2. vizsgálatunk célja azon tényezők felderítése, melyek segítik a catcallinggal való aktív megküzdést, valamint negatív kapcsolatban állnak az önváddal, a rendszer fenntartását segítő jószándék-tulajdonítással, és a zaklatás pozitív megítélésével. Kutatásunk megkísérli a domináns csoport általi észlelt fenyegetettség catcallinggal való kapcsolatának feltárását is

Interspecies Comparisons of the Effects of Potential Antiviral 3-Amidinophenylalanine Derivatives on Cytochrome P450 1A2 Isoenzyme

In vitro models of animals vulnerable to SARS-CoV-2 infection can support the characterization of effective antiviral drugs, such as synthetic inhibitors of the transmembrane protease serine 2 (TMPRSS2). Changes in cytochrome P450 (CYP) 1A2 activities in the presence of the potential TMPRSS2/matriptase inhibitors (MI) were measured using fluorometric and luminescent assays. Furthermore, the cytotoxicity of these inhibitors was evaluated using the MTS method. In addition, 60 min-long microsomal stability assays were performed using an UPLC-MS/MS procedure to elucidate depletion rates of the inhibitors. CYP1A2 was influenced significantly by MI-463 and MI-1900 in rat microsomes, by MI-432 and MI-482 in beagle microsomes, and by MI-432, MI-463, MI-482, and MI-1900 in cynomolgus monkey microsomes. The IC50 values in monkey microsomes were 1.30 ± 0.14 µM, 2.4 ± 1.4 µM, 0.21 ± 0.09 µM, and 1.1 ± 0.8 µM for inhibitors MI-432, MI-463, MI-482, and MI-1900, respectively. The depletion rates of the parent compounds were lower than 50%, independently of the investigated animal species. The host cell factor TMPRSS2 is of key importance for the cross-species spread of SARS-CoV-2. Studies of the in vitro biotransformation of TMPRSS2 inhibitors provide additional information for the development of new antiviral drugs

Interspecies Comparisons of the Effects of Potential Antiviral 3-Amidinophenylalanine Derivatives on Cytochrome P450 1A2 Isoenzyme

In vitro models of animals vulnerable to SARS-CoV-2 infection can support the characterization of effective antiviral drugs, such as synthetic inhibitors of the transmembrane protease serine 2 (TMPRSS2). Changes in cytochrome P450 (CYP) 1A2 activities in the presence of the potential TMPRSS2/matriptase inhibitors (MI) were measured using fluorometric and luminescent assays. Furthermore, the cytotoxicity of these inhibitors was evaluated using the MTS method. In addition, 60 min-long microsomal stability assays were performed using an UPLC-MS/MS procedure to elucidate depletion rates of the inhibitors. CYP1A2 was influenced significantly by MI-463 and MI-1900 in rat microsomes, by MI-432 and MI-482 in beagle microsomes, and by MI-432, MI-463, MI-482, and MI-1900 in cynomolgus monkey microsomes. The IC50 values in monkey microsomes were 1.30 ± 0.14 µM, 2.4 ± 1.4 µM, 0.21 ± 0.09 µM, and 1.1 ± 0.8 µM for inhibitors MI-432, MI-463, MI-482, and MI-1900, respectively. The depletion rates of the parent compounds were lower than 50%, independently of the investigated animal species. The host cell factor TMPRSS2 is of key importance for the cross-species spread of SARS-CoV-2. Studies of the in vitro biotransformation of TMPRSS2 inhibitors provide additional information for the development of new antiviral drugs