Consuming alternative prey does not influence the DNA detectability half-life of pest prey in spider gut contents

Background. Key natural enemy-pest interactions can be mapped in agricultural food webs by analysing predator gut content for the presence of a focal pest species. For this, PCR-based approaches are the most widely used methods providing the incidence of consumption of a focal pest in field sampled predators. To interpret such data the rate of prey DNA decay in the predators' gut, described by DNA detectability half-life (t(1/2)), is needed. DNA decay may depend on the presence of alternative prey in the gut of generalist predators, but this effect has not been investigated in one of the major predatory arthropod groups, spiders.Methods. In a laboratory feeding experiment, we determined t(1/2) of the key cereal pest virus vector leafhopper Psammotettix alienus in the digestive tracts of its natural enemy, the spider Tibellus oblongus. We followed the fate of prey DNA in spiders which received only the focal prey as food, or as an alternative prey treatment they also received a meal of fruit flies after leafhopper consumption. After these feeding treatments, spiders were starved for variable time intervals prior to testing for leafhopper DNA in order to establish t(1/2).Results. We created a PCR protocol that detects P. alienus DNA in its spider predator. The protocol was further calibrated to the digestion speed of the spider by establishing DNA decay rate. Detectability limit was reached at 14 days, where c. 10% of the animals tested positive. The calculated t(1/2) = 5 days value of P. alienus DNA did not differ statistically between the treatment groups which received only the leafhopper prey or which also received fruit fly. The PCR protocol was validated in a field with known P. alienus infestation. In this applicability trial, we showed that 12.5% of field collected spiders were positive for the leafhopper DNA. We conclude that in our model system the presence of alternative prey did not influence the t(1/2) estimate of a pest species, which makes laboratory protocols more straightforward for the calibration of future field data

Experimental Models of Hemorrhagic Shock: A Review

Massive blood loss leading to hypovolemic shock is still a life-threatening situation. Recently, a great number of investigations have been conducted in order to understand the pathophysiological and immunological changes taking place during shock and to develop treatment strategies. These preclinical trials are based on animal studies. Although a wide spectrum of species and experimental models are available to researchers, it is rather difficult to create an ideal animal model to study hemorrhagic shock. A major challenge for investigators is the generation of a system which is simple, easily reproducible and standardized, while being an accurate replica of the clinical situation. The goal of this review is to summarize the current experimental models of hemorrhagic shock, highlighting their advantages and disadvantages to help researchers find the most appropriate model for their own experiments on hypovolemic shock

Crisp-determinization of weighted tree automata over strong bimonoids

We consider weighted tree automata (wta) over strong bimonoids and their initial algebra semantics and their run semantics. There are wta for which these semantics are different; however, for bottom-up deterministic wta and for wta over semirings, the difference vanishes. A wta is crisp-deterministic if it is bottom-up deterministic and each transition is weighted by one of the unit elements of the strong bimonoid. We prove that the class of weighted tree languages recognized by crisp-deterministic wta is the same as the class of recognizable step mappings. Moreover, we investigate the following two crisp-determinization problems: for a given wta ${\cal A}$, (a) does there exist a crisp-deterministic wta which computes the initial algebra semantics of ${\cal A}$ and (b) does there exist a crisp-deterministic wta which computes the run semantics of ${\cal A}$? We show that the finiteness of the Nerode algebra ${\cal N}({\cal A})$ of ${\cal A}$ implies a positive answer for (a), and that the finite order property of ${\cal A}$ implies a positive answer for (b). We show a sufficient condition which guarantees the finiteness of ${\cal N}({\cal A})$ and a sufficient condition which guarantees the finite order property of ${\cal A}$. Also, we provide an algorithm for the construction of the crisp-deterministic wta according to (a) if ${\cal N}({\cal A})$ is finite, and similarly for (b) if ${\cal A}$ has finite order property. We prove that it is undecidable whether an arbitrary wta ${\cal A}$ is crisp-determinizable. We also prove that both, the finiteness of ${\cal N}({\cal A})$ and the finite order property of ${\cal A}$ are undecidable

A magyarországi nagy testű futrinkák (Carabus-fajok) = Carabus species from Hungary

Jelen munkánkban a Magyarországon élõ 28 Carabus- faj, illetve 62 alfaj hazai elterjedését mutatjuk be. A fajok könnyebb azoníthatósága érdekében határozókulcsot is mellékeltünk (5. fejezet). A kulcsban szereplõ anatómiai képetek ismertetése a 2. fejezetben (alaktani áttekintés) olvasható, melyet kilenc ábra egészít ki. A határozást segíti elõ a tárgyalt taxonok zömét bemutató 42 színes habitusfotó. További 12 színes kép a bogarak hímivarszervébõl készült preparátumot (a hímvesszõt és a belsõ zsákot) ábrázolja, azoknál a fajoknál, illetve alfajoknál, ahol ennek az azonosításban jelentõsége lehet. A fajok és alfajok elterjedését a 6. fejezetben, a fajokról és alfajokról szóló részletes ismertetésben mutattuk be. A lelõhelyadatok szempontjából elsõsorban a Magyar Természettudományi Múzeum gyûjteményét vettük figyelembe, de sok adat származik Retezár Imre, Muskovits József és Muskovics András magángyûjteményébõl, valamint a gyöngyösi Mátra Múzeumból is (Hegyessy & Szél 2002). A lelõhelyek ismertetésén túlmenõen röviden jellemeztük a bogarak élõhelytípusait, a néhány példányban elõkerült ritkaságok esetében pedig többnyire bõvebb ismertetést is közöltünk. A futrinkák természetvédelmi vonatkozásairól a 4. fejezetben adtunk rövid áttekintést. A Morphocarabus csoport fajain, illetve alfajain végzett vizsgálataink eredményeirõl a 7. fejezet szól. A szubgenerikus besorolás, a taxonok sorrendje, a nevek helyesírása szempontjából Turin et al. (2003) monumentális munkáját vettük alapul. Ez a sorrend erõsen eltér a korábban általánosan elfogadott rendszerekétõl, ahol elsõként a bõrfutrinka (Carabus coriaceus), utolsóként pedig a kárpáti futrinka (Carabus linnei) állt. Az alfajok számának megállapításában részben Csiki (1946) monográfiája, illetve saját elképzelésünk öltött testet

A magyar futrinka (Carabus hungaricus)

Hazánkban a fokozottan védett fajok megőrzésének feladatát a természetvédelmi szakágazat látja el. A kiemelt értéket képviselő fajok megőrzése szempontjából fontos ismereteket és teendőket úgynevezett fajmegőrzési tervek tartalmazzák. Ezek elkészítéséhez azonban a lehető legpontosabban kell ismerni e fajok biológiai és ökológiai sajátságait. A magyar futrinka komplex vizsgálatának tervezésekor szembesültünk az adatok szinte teljes hiányával, ezért meg kellett határoznunk azokat a kutatási irányokat, melyek a kezelési tervekhez a lehető legtöbb információt szolgáltatják. Vizsgálatainkat ezért az alábbi témakörök köré csoportosítottuk: populációbiológiai vizsgálatok; hazai elterjedési adatok összesítése, új lelőhelyek felfedezése; genetikai vizsgálatok; módszertani problémák tesztelése. A klasszikus ökológia és a populációbiológia, az elterjedési adatok mellett alapadatokat szolgáltathatnak a fajok populációinak megőrzése érdekében végzett beavatkozások tervezéséhez. A magyar futrinka genetikai sokféleségének vizsgálata az egyes populációk izoláltsága, a populációk közötti különbségek és a filogeográfiai kapcsolatok feltérképezésére alkalmas módszer. Kutatásaink szerteágazóak, eredményeink első alkalommal ebben a könyvfejezetben teszik lehetővé a magyar futrinkára vonatkozó ismeretek teljes körű szintézisét magyar nyelven

A növekedési ütem és a foglalkoztatás növelésének lehetőségeiről

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai komoly kételyeket keltenek eredményes növekedési szakaszaink hosszú távú fenntarthatóságában. Leküzdöttük-e azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek a konvergencia ütemét hosszú távon visszafoghatják? A magyar gazdaság szerkezetének és a 2010–2015-ös növekedési periódus vállalati fejlődésének az elemzése azt jelzi, hogy még nem. Változatlanul domináns a külföldi működőtőke-befektetések által vezérelt termelési szerkezet, amely az alacsony hozzáadottérték-tartalmú és a relatíve egyre kevesebb dolgozót foglalkoztató növekedést kizárólagosan a multinacionális vállalatok érdekeinek függvé­nyévé teszi. Még nem indult el az a belső fejlesztési korrekció, amely a tudásalapú és szolgáltató tevékenységekre támaszkodva jelentősen csökkenthetné Magyarország kitettségét a világgazdasági fejlődés ingadozásainak. Egy ilyen korrekciónak mind a központi fejlesztések terén, mind a vállalati növekedést megfelelően támogató intézményrendszer kialakításában meg kell indulnia. A tanulmány számba veszi a lemaradás e tekintetben megfigyelhető legfontosabb tényezőit, amelyekkel kapcsolatban a kibontakozás lehetőségei is megfogalmazódnak.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: D22