A felnőttkori neuroinfekciók epidemiológiai és klinikai jellemzőinek vizsgálata a nyugat-dunántúli régióban = Evaluation of the epidemiological and clinical characteristics of central nervous system infections in adults in the West Pannonian region

Absztrakt: Bevezetés: A diagnosztika fejlődése és az elérhető hatékony antimikrobás szerek ellenére a neuroinfekciók továbbra is magas letalitással járó kórképek. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja, hogy felmérje a nyugat-dunántúli régióban 2010 és 2016 között otthon szerzett neuroinfekciók epidemiológiai és klinikai jellemzőit. Módszer: Életkor szerinti csoportosításban (65 év) elemeztük 176 beteg adatait. Eredmények: 81 bakteriális, 91 virális, 1 parazitás és 3 kevert neuroinfekció fordult elő. A leggyakrabban izolált baktérium a Streptococcus pneumoniae (20%) és a Borrelia burgdorferi (16%) volt. A virális kórokozók közül a legtöbbször a kullancsencephalitis-vírus (37%), majd a herpes simplex vírus (10%) és az enterovírus (7%) fordult elő. Az összes eset 40%-ában az etiológia ismeretlen maradt. Az incidencia átlagosan 9,8/100 000 fő/év, a letalitás 12% volt. Az idősek körében szignifikánsan gyakrabban fordult elő az immunrendszert negatívan befolyásoló tényező (p = 0,008), alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (p = 0,017) és tudatzavar (p = 0,050). Kedvezőtlen klinikai kimenetelt prognosztizált az idős életkor (OR = 6,5 CI95%: 2,5–17,1; p95%: 1,2–8,1; p = 0,019) és az alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (OR = 1,6 CI95%: 1,3–1,9; p<0,001). Következtetések: A bakteriális kórképek között továbbra is a S. pneumoniae a vezető kórokozó. Régiónkban a kullancsencephalitis incidenciája jelentősen magasabb az országos átlaghoz képest (2,3 versus 0,35/100 000 fő/év). Vizsgálatunk epidemiológiai és klinikai jellemzést tett lehetővé a régiónkban előforduló neuroinfekciókról. Orv. Hetil. 2019; 160(40): 1574–1583. | Abstract: Introduction: Despite advancements in diagnostic capabilities and the availability of effective antimicrobial agents, community-acquired infections of the central nervous system (CNS) are still associated with high mortality rates. Aim: To assess the epidemiological and clinical characteristics of community-acquired CNS infections treated in the West Pannonian region between 2010 and 2016. Method: Clinical data of 176 patients were retrospectively analysed in two age cohorts: 15 to 65 and more than 65 years of age. Results: Neuroinfections were found to be bacterial in 81, viral in 91, parasitic in 1 and mixed in 3 cases during the observation period. The most frequent bacterial pathogens isolated were Streptococcus pneumoniae (20%) and Borrelia burgdorferi (16%). The most frequent viral pathogens isolated were tick-borne encephalitis virus (37%), herpes simplex virus (10%) and enterovirus (7%). Aetiology was unknown in 40 percent of all cases. The average incidence rate was 9.8/100 000 person/year with a mortality rate of 12%. In the cohort of patients aged >65 years, significantly higher frequencies of immunocompromising factors, lower Glasgow Coma Scale values at admission and confusion were observed (p-values: 0.008, 0.017, and 0.050, respectively). Prognosis was negatively influenced by low Glasgow Coma Scale values at admission (OR = 1.6 CI95%: 1.3–1.9; p<0.001), old age (OR = 6.5 CI95%: 2.5–17.1; p<0.001) and immunodeficiency (OR = 3.1 CI95%: 1.2–8.1; p = 0.019). Conclusions: S. pneumoniae remains the most frequently observed causative bacterial pathogen associated with community-acquired CNS infections. Incidence of tick-borne encephalitis in our county is higher than the national average (2.3 versus 0.35/100 000 person/year). Orv Hetil. 2019; 160(40): 1574–1583

Szérumtireoglobulin és tireoglobulin-antitest együttes meghatározásának jelentősége a differenciált pajzsmirigy-karcinómás betegek gondozása során = The significance of simultaneous measurement of serum thyroglobulin and thyroglobulin antibody during the follow up of patients with differentiated thyroid carcinoma

A differenciált pajzsmirigy-karcinómás betegek gondozásában a szérumtireoglobulin alapvető tumormarker. A tireoglobulin teljes hiányát nem lehet bizonyítani immunanalitikai módszerekkel, ha a beteg szérumában tireoglobulin ellen képződő autoantitest van jelen, ami differenciált pajzsmirigy-karcinómában szenvedő betegek közel 20%-ában előfordul. Ezért a szakmai ajánlások csak a tireoglobulin-autoantitest mennyiségének ismeretében javasolják a szérumtireoglobulin-lelet értékelését. A tireoglobulin-autoantitest normális szintje nem zárja ki a zavaró hatást, ugyanis nem ismert, hogy mekkora antitest-koncentrációnál nem kell antitest-interakcióval számolnunk. Ebben a tekintetben nem következetesek az irodalmi ajánlások, mivel ritkán tesznek különbséget a tireoglobulinautoantitest-negativitás és az alacsony, de még mérhető antitestszint között. Ezért nem egyértelmű, hogy az alacsony antitestszintek mennyire befolyásolják a tireoglobulin kimutathatóságát. A szerzők az irodalmi adatok és szakmai ajánlások tükrében tekintik át a szérumtireoglobulin- és tireoglobulinautoantitest-vizsgálat preanalitikai és analitikai korlátait, és saját eredményeik alapján javaslatot tesznek a tireoglobulinmeghatározás diagnosztikai pontosságának növelésére. Orv. Hetil., 2011, 152, 743–752. | Serum thyroglobulin is an essential marker during the follow-up of patients with differentiated thyroid carcinoma. Demonstration of the total absence of thyroglobulin is not possible by immunoanalytic methods if thyroglobulin antibody is present in serum samples that occur in almost 20% of patients with differentiated thyroid carcinoma. Therefore, current guidelines recommend estimation of thyroglobulin levels only if quantitative level of thyroglobulin antibody is known. However, normal thyroglobulin antibody level fails to exclude interference with the antibody, because antibody concentration within the normal range may interfere with the thyroglobulin assay. In this respect recommendations are not consistent because they distinguish only occasionally cases with normal and those with non-detectable serum thyroglobulin level. In addition, the possible impact of normal thyroglobulin antibody level on the thyroglobulin assay has not been entirely explored. Authors review literature data and current guidelines on the analytical and preanalytical limitations of the thyroglobulin and thyroglobulin antibody measurements. On the basis of their own studies, authors make recommendation for improvement of the diagnostic accuracy of the thyroglobulin measurement. Orv. Hetil., 2011, 152, 743–752

Cellular immune response in Dupuytren\u27s disease

Uvod: Patogeneza Dupuytrenove bolesti je nejasna, no mogu se pretpostaviti upalni mehanizmi u njenoj pozadini. Materijali i metode: Mjerili smo udjele različitih podvrsta monocita i lim-focita u perifernoj krvi prema stadiju bolesti kod 39 bolesnika oboljelih od Dupuytrenove bolesti. Rezultate smo usporedili s rezultatima 29 zdravih kontrolnih ispitanika iz iste dobne skupine. Mjerenja su napravljena pomoću protočne citometrije. Rezultati: U aktivnom su stadiju bolesnici imali bitno povišen udio monocita, NK-stanica sličnih T-limfocitima, dok je udio B-limfocita bio značajno snižen, uključujući CD5+ B-limfocite. Udjeli CD4+, CD8+ T-limfocita i B-limfocita nisu se znatno promijenili. U naprednom su stadiju bolesti udjeli monocita i B-limfocita ostali konstantnima, no značajno su se snizili udjeli T-limfocita. U četiri slučaja među bolesnicima koji boluju od Dupuytrenove bolesti pojavile su se limfoidne neoplazme zrelih B- ili T-limfocita. Zaključci: Naši rezultati podupiru prijašnja mišljenja da su limfociti povezani s patogenezom Dupuytrenove bolesti te pojačavaju ulogu monocita, NK-stanica sličnih T-limfocitima i promjenu imunosnog odgovora između stadija bolesti.Background: The pathogenesis of Dupuytren\u27s disease is unclear, but inflammatory mechanisms might be supposed in the background. Materials and methods: The ratios of the subsets of monocytes and lymphocytes in the peripheral blood were measured according to the stage of the disease of 39 Dupuytren\u27s patients. They were compared with those of 29 healthy, age-matched controls. The measurements were accomplished by flow-cytometry. Results: In an active stage, the patients had significantly increased ratios of monocytes, NK-like T-cells, whereas significantly decreased ratio of B-lymphocytes, including CD5+ B-cells. The ratios of CD4+, CD8+ T-cells and NK-cells did not change significantly. In the advanced stage, the ratios of monocytes and B-lymphocytes remained constant, but the ratios of T-cells decreased significantly. In four cases among Dupuytren\u27s patients, mature B- or T-cell lymphoid malignancies occurred. Conclusions: Our results support the previous considerations that lymphocytes are involved in the pathogenesis of Dupuytren\u27s disease and enhance the role of monocytes, NK-like T-cells and the alteration of immune response between the stages of the disease

A renin-aldoszteron rendszer vizsgálata két módszerrel különböző klinikai állapotokban = Clinical Evaluation of the Renin-Aldosterone System: Comparison of Two Methods in Different Clinical Conditions

Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikájában alapvető a plazma aldoszteron-renin hányados vizsgálata. Cél: A szerzők a diagnosztikai hasznosság megítélése céljából a hányadost két módszerrel határozták meg (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás és plazmaaldoszteron/direkt renin koncentráció). Módszerek: Összesen 134 személyben (80 nő, 54 férfi ; életkoruk: 46±15,5 év) radioimmunassay-vel meghatározták a plazmarenin-aktivitást és plazmaaldoszteron-koncentrációt, továbbá immunometriás assay-vel a plazmarenin-koncentrációt. A vizsgált személyek közül 49 egészséges, gyógyszert nem szedő (kontroll) személy volt, 59 hypertonia (34 kezeletlen, 25 kezelt) és 26 véletlenül felismert mellékvese-adenoma miatt vizsgált. Eredmények: A plazmarenin-aktivitás és reninkoncentráció között gyenge korrelációt találtak (r = 0,59) az alacsonyabb mérési tartományban (plazmarenin-aktivitás: 0,63±0,41 ng/ml/h; plazmarenin-koncentráció: 8,1±4,9 ng/l). A kontrollcsoport eredményeiből meghatározott „cut-off” értékek szerint (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados: 30,0 ng/dl/ng/ml/h; plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányados: 3,0 ng/dl/ng/l) az álpozitív esetek aránya különösen a béta-blokkolót szedők körében volt magas (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás 22,2%, plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció 44,4%). Következtetések: A plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados csak akkor helyettesíthető a plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányadossal, ha mérlegeljük a különböző klinikai állapotokat és eltérő gyógyszerhatásokat. Introduction: Measurement of plasma aldosterone/renin ratio is the key step in the diagnosis of primary aldosteronism. Aim: The aim of the authors was to analyze and compare the diagnostic utility of plasma aldosterone/renin activity and plasma aldosterone/renin concentration ratios. Methods: Plasma aldosterone and plasma renin activity were determined by radioimmunoassays and plasma renin concentration was measured by immunoradiometric assay in 134 subjects (80 women and 54 men, aged 46±15.5 years) including 49 healthy blood donors (control group), 59 patients with hypertension (25 treated and 34 untreated) and 26 patients with incidentally discovered adrenal adenomas. Results: There was a weak correlation (r = 0.59) between plasma renin activity and plasma renin concentration in the lower range (plasma renin activity, 0.63±0.41 ng/ml/h; plasma renin concentration, 8.1±4.9 ng/l). Considering the cut-off value of plasma aldosterone/renin ratios determined in controls (plasma aldosterone/renin activity ratio, 30 ng/dl/ng/ml/h; plasma aldosterone/renin concentration ratio, 3.0 ng/dl/ng/l), high proportion of falsely positive results were found among patients on beta-receptor blocker therapy (plasma aldosterone/renin activity ratio, 22.2%; plasma aldosterone/renin concentration ratio, 44.4%) Conclusion: The widely used plasma aldosterone/renin activity ratio can only be replaced with plasma aldosterone/renin concentration ratio with precaution on different clinical conditions

Magyarországi konszenzusajánlás a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében [Hungarian consensus recommendation on the role of vitamin D in disease prevention and treatment]

Összefoglaló. Kilenc magyarországi orvostársaság közös ajánlást alakított ki a D-vitamin javasolt normáltartományával, a D-vitamin-pótlás adagjával és az adagolás módjával kapcsolatban. Összefoglalták azokat a klinikai állapotokat, betegségeket, amelyek kialakulása összefüggésben lehet a D-vitamin-hiánnyal. Magyarországon a D-vitamin-hiány - főleg a tél végére - rendkívül gyakori. A javasolt normáltartomány alsó határa 75 nmol/l, annak ellenére, hogy a hiány klinikai jelentősége főleg 50 nmol/l alatti értékeknél nyilvánvaló, ám mivel a D-vitamin pótlása a javasolt dózisban biztonságos, mindenkinél érdemes csökkenteni a D-vitamin-hiánnyal kapcsolatos egészségügyi kockázatot. A D-vitamin-pótlás célja a hiány megszüntetése. A javasolt normáltartomány 75-125 nmol/l, az ezt meghaladó tartományban a D-vitamin adásának nincs további egyértelmű előnye. A normáltartomány fenntartásához felnőttekben napi 2000 NE bevitele javasolt az UV-B sugárzástól mentes időszakban. Gyermekeknek is javasolt a D-vitamin pótlása azokban az időszakokban és állapotokban, mint a felnőtteknek, de az adag korfüggő módon változik. D-vitamin-pótlásra D3-vitamin adása javasolt. Felnőttekben a D3-vitamin-pótlás napi, heti és havi gyakoriságú adagolással is egyformán hatásos és biztonságos. Súlyos hiányban javasolt telítő adagot alkalmazni, majd ezt követően fenntartó adagolással kell folytatni a pótlást. A D-vitamin-hiány jól ismert csontrendszeri, immunológiai és onkológiai hatásai mellett egyre több adat támasztja alá előnytelen nőgyógyászati és szülészeti hatásait is. A legerősebb érv a D-vitamin-hiány megszüntetése és a szükséges pótlás alkalmazása mellett a halálozási kockázat D-vitamin-hiányban észlelt növekedése. A konszenzus elkészítésének folyamata megfelelt a Delfi-irányelveknek. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575-584. Summary. Nine Hungarian medical societies have developed a consensus recommendation on the preferred normal range of vitamin D, the dose of vitamin D supplementation and the method of administration. They summarized the clinical conditions and diseases the development of which may be associated with vitamin D deficiency (VDD). VDD is extremely common in Hungary, especially in late winter. The lower limit of the recommended normal range is 75 nmol/l, although the clinical significance of deficiency is evident mainly at values below 50 nmol/l, but since vitamin D supplementation at the recommended dose is safe, it is worthwhile for everyone to reduce the health risk associated with VDD. The aim of vitamin D supplementation is to prevent deficiency. The recommended normal range is 75-125 nmol/l, above which there is no clear benefit of vitamin D supplementation. To maintain the normal range, a daily intake of 2000 IU in adults is recommended during the UV-B radiation-free period. Vitamin D supplementation is also recommended for children during the same periods and conditions as for adults, but the dose varies with age. In adults, vitamin D3 supplementation at daily, weekly and monthly intervals is equally effective and safe. In severe deficiency, a loading dose is recommended, followed by maintenance supplementation. In addition to the well-known skeletal, immunological and oncological effects of VDD, more and more data support unfavorable gynecological and obstetric effects. The process of building the consensus has met the requirements of the latest Delphi criteria. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575-584

A felnőttkori csontvelőből származó mesenchymalis őssejtek felhasználása sérült szövetek pótlására = Use of mesenchymal stem cells from adult bone marrow for injured tissue repair

A csontvelőből származó mesenchymalis őssejtek pluripotensek, s képesek porc, csont, valamint adiposus és ínsejtekké differenciálódni. Ezen mesenchymalis progenitor sejteket stromasejteknek vagy mesenchymalis őssejteknek nevezik. A csontvelőben két fő sejttípus van: haematopoeticus sejt és stromasejt. Mesenchymalis őssejtek kis beavatkozással nyerhetők a csontvelőből, majd sejtkultúrában szaporíthatóak. Differenciálódásuk bioaktív molekulákkal, specifikus növekedési faktorokkal segíthető elő. A transforming growth factor beta (TGF-β) család tagjai proteinek, közülük a bone morphogenetic proteinek (BMP) a legfontosabb faktorok, amelyek elősegítik a mesenchymalis őssejtek porc- és csontszövetté történő differenciálódását. Kevésbé ismert még ezen sejteknek a tenogenesisben való szerepe, de már vannak biztató adatok e téren is. A mesenchymalis őssejteknek és növekedési faktoroknak a sérült szövetekbe való juttatásra vivő vázanyagra (carrier, scaffold) van szükség. Mesenchymalis őssejtek használhatók fel génterápiára és a tissue engineering alkalmazására. A szerzők jelen munkájukban áttekintik a mesenchymalis őssejtek, biomolekulák és növekedési faktorok szövetpótlás céljából történő használatával foglalkozó kísérletes vizsgálatok eddigi eredményeit és ismertetik a klinikai alkalmazás lehetőségeit. | Mesenchymal stem cells are known as being multipotent and exhibit the potential for differentiation into different cells/tissue lineages, including cartilage, bone, adipose tissue, tendon, and ligament. These pluripotent mesenchymal progenitor cells are denoted as stromal or mesenchymal stem cells. Bone marrow contains two main cell types: hematopoietic cells and stromal cells. The stem cells for non hematopoietic tissues are referred as mesenchymal cells because of their ability to differentiate as mesenchymal or stromal cells. Mesenchymal cells are easily obtainable from bone marrow by means of minimally invasive approach and can be expanded in culture and permitted to differentiate into the desired lineage. The differentiation can be reached by the application of bioactive signaling molecules, specific growth factors. The transforming growth factor beta (TGF-β) superfamily member proteins such as the bone morphogenetic proteins (BMP-s) are the most important factors of chondrogenic and osteogenic differentiation of mesenchymal stem cells. From the series of recently indentified factors, BMP 2,4 and 7 may play an important role in chondrogenic and osteogenic differentiation proteins. Little is known, however, about the signaling pathway involved in tenogenesis of mesenchymal stem cells, but there are some encouraging data about fibroblastic differentiation. The success of growth factor therapy needs a delivery system with biomaterials. Mesenchymal stem cells have become promising vehicles for gene therapy, cell therapy and tissue engineering. In present review, authors deal with the experimental investigations and with the clinical application of the adult bone marrow derived mesenchymal stem cells with bioactive molecules, growth factors

A fibroblastok szerepe fiziológiás, reparatív és patológiás folyamatokban = Role of fibroblasts in physiologic reparative and pathologic processes

A fibroblast a kötőszövet egyik fontos sejtje. Ma már több fenotípusa ismert, melyek számos reparatív és patológiás folyamatban vesznek részt. Ezek során sejtes és molekuláris történések zajlanak le, melyekben a fibroblastok fontos szerepet játszanak. A molekuláris tényezők közül az integrinek, növekedési faktorok, citokinek, mátrixmolekulák említendők elsősorban. A jelen munka célja ismertetést adni a laza és tömött rostos kötőszövetben a fibroblastok morfológiai, biokémiai és funkcionális szerepéről a fiziológiás történéseken túlmenően olyan reparatív és patológiás folyamatokban, mint a sebgyógyulás, Dupuytren-betegség, rheumatoid arthritis, Graves-ophthalmopathia és a carcinogenesis. Az ismertetésből kiderül, hogy a fibroblastok milyen dinamikus kapcsolatban vannak más sejtekkel és a sejt közti állománnyal. Az új kutatások eredményei jobban megvilágítják a szövetekben lezajló fiziológiás és patológiás folyamatokat, ugyanekkor potenciálisan segítséget nyújthatnak egyes betegségek új terápiás lehetőségeihez. A szerzők irodalmi adatok és saját vizsgálataik alapján foglalják össze a témakör fontosabb kérdéseit. | Fibroblast is counted as one of the important cell of the connective tissue. At the present time many phenotypes are known taking part in normal, repair and pathological processes, meanwhile cellular and molecular events occur, where fibroblasts play essential role. Among molecular factors, first of all integrins, growth factors, cytokines and matrix molecules are discussed. The aim of this work is to summarize the morphological, biochemical and functional role of fibroblasts in addition to the physiological process, wound repair and in such pathological processes as Dupuytren’s disease, rheumatoid arthritis, Graves’ ophthalmopathy and carcinogenesis. It becomes known that fibroblasts participate in dynamic interplay with other cells and with the extracellular matrix. The results of the new investigations clarify better the physiological and pathological processes of the tissue, at the same time give potential help to the therapy of some illnesses. The authors summarise the important data of the subject on the basis of international literature and of their own investigations

A D-vitamin-hiány szerepe az elesések és csonttörések patogenezisében | The role of vitamin D deficiency in the pathogenesis of falls and fractures

Az utóbbi években ismertté vált, hogy a D-vitamin milyen sokféle hatást gyakorol az emberi szervezetre, s hiánya egyre több egészségügyi problémát okoz. Egyik legfőbb szerepe a kalcium-anyagcsere szabályozása és a csontanyagcserére gyakorolt hatás. Az ilyen tárgyú közleményekből kitűnik, hogy a D-vitamin-hiány fontos kockázati tényező az elesések során a törések kialakulásában. A szerzők áttekintik a téma közelmúltban közölt irodalmi adatait, amelyek tárgyalásával fel kívánják hívni a hazai szakemberek – főleg a töréskezeléssel foglalkozó traumatológusok – figyelmét a D-vitamin pótlásának fontosságára, amire különösen az idősebb korosztályba tartozók esetében kell gondolni. Orv. Hetil., 2013, 154, 731–736. | The diverse effects of vitamin D in human body became known during the last years. Vitamin D deficiency causes many problems in medical care. Important roles of vitamin D are the regulation of calcium metabolism and the effect on bone metabolism. The authors review literature data on vitamin D deficiency recognized as an important risk factor in the pathogenesis of falls and fractures and they call attention of Hungarian physicians to the importance of vitamin D substitution. Supplementation of vitamin D deficiency is particularly important in the elderly age-group. Orv. Hetil., 2013, 154, 731–736