Akut cardiovascularis kórképek vizsgálata különböző légköri paraméterek tükrében

Introduction: Research on the effects of meteorological parameters on cardiovascular diseases may allow the development of novel prevention strategies. Aim: The aim of the authors was to examine the correlation between meteorological parameters and the occurrence of acute cardiovascular diseases. Method: A retrospective analysis was performed in 343 patients diagnosed with acute cardiovascular disease and treated at the Department of Vascular Surgery, Semmelweis University in 2010. Results: Acute cardiovascular diseases showed a seasonal variation with the highest occurrence in winter months (p = 0.0001). The daily increase of the events (n ≥ 3) were associated with front movements days (in 62.5% of cases). A significant correlation was found between the intraday temperature difference (p<0.0001), the intraday atmospheric pressure difference (p = 0.0034), the lowest maximum daily temperature (p<0.0001) and the occurrence of acute cardiovascular diseases. During the days with front movements 64% of the patients were older than 66 years of age. Among risk factors, hypertension showed front sensitivity. Conclusions: Meteorological parameters are minor risk factors in the occurrence of acute cardiovascular diseases

A vascularis intervenciókat követő restenosis vizsgálata klinikai és kísérletes tanulmányokban

Restenosis following endovascular interventions is the main limitation of their long-term success. The incidence of restenosis varies according to the method (stenting, endarterectomy) and the treated vascular region, but the pathomechanism and risk factors are similar. The current article reviews of the author's previous studies in this field. In clinical studies, we compared the restenosis rate after carotid artery stenting and carotid endarterectomy. We also analyzed the complement activation profile after these interventions. In another study, we investigated the role of two polymorphisms of the estrogen receptor alpha in the occurrence of carotid restenosis after either carotid artery stenting or carotid endarterectomy. In an animal model of carotid endarterectomy, we studied the role of the nitrite-oxide-cyclic guanosine monophosphate signaling and the effect of the phosphodiesterase-5 inhibitor therapy in neointimal hyperplasia. Our results suggest that higher incidence of restenosis following carotid endarterectomy can be correlated with the more highly expressed complement activation after this type of carotid intervention. Polymorphisms in the estrogen receptor alpha gene could contribute to the restenosis formation, especially in women. Neointimal hyperplasia can be attenuated by increased cyclic guanosine monophosphate signaling

Invazív neuromoduláció a gyógyszerrezisztens epilepsziák kezelésében

Absztrakt A neuromoduláció az orvostudománynak egy új, igen dinamikusan fejlődő területe, ami azt vizsgálja, hogy az elektromos, kémiai vagy mechanikai behatások mi módon változtatják meg a központi és a perifériás idegrendszer működését. Ugyanakkor egy reverzibilis terápiás módszer, aminek segítségével a gyógyszeresen már nem befolyásolható mozgászavarok, neuropathiás fájdalmak, epilepsziák, bizonyos pszichiátriai kórképek vagy akár a súlyos spasticitas, hólyag- és székletürítési zavarok, ischaemiás szívbetegség okozta panaszok és tünetek jelentősen javulnak és ezzel szignifikánsan javítható a betegek életminősége. A neuromodulációnak két nagy területe a noninvazív és az invazív neuromoduláció. A noninvazív neuromodulációhoz tartozik a repetitív transcranialis mágneses ingerlés, az egyenáramú stimuláció (direct current stimulation) és a transcutan elektromos neurostimuláció. Az invazív neuromodulációhoz sorolandó módszerek a mély agyi stimuláció, a motorosagykéreg-stimuláció, a gerincvelő-stimuláció, a perifériásideg-stimuláció, a sacralisideg-ingerlés és a subcutan stimuláció. A cikkben áttekintjük az epilepszia-sebészetben napjainkban alkalmazott neuralis interface technológiákat. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2103–2109

Atípusos aortacoarctatiók sebészi kezelésének hosszú távú eredményei

Absztrakt Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051

Freezing motions of the intimal flap after acute aortic dissection with ECG-gated CT angiography

CT angiography is the gold standard imaging modality in acute aortic dissection. Recent achievements in technology made image acquisition quick enough for the ECG-gated angiography of the whole aorta during one breath-hold. Latest versions of iterative image reconstruction algorithms and low-noise x-ray detectors resulted in significant dose and/or image noise reduction, both being comparable to conventional non-ECG-gated scans (1). This huge progression in non-invasive diagnostic testing allows us to clearly visualize the undulating intimal flap in acute aortic dissection and to accurately assess side-branch involvement and ostial anatomy (2). Understanding the motion characteristics of the intimal septum is fundamental in the planning of targeted interventions which can lead to better prognosis. In this collage, we demonstrate the typical patterns of intimomedial membrane motion at those specific levels of the thoracic and abdominal aorta requiring special attention when evaluating acute aortic dissection with ECG-gated CT angiography

Krónikus aortadissectio talaján kialakult thoracoabdominalis aneurysma endovascularis kezelése fenesztrált sztentgrafttal = Fenestrated endovascular repair of a thoracoabdominal aortic aneurysm in chronic dissection

Thoracoabdominal aortic aneurysms developing in the chronic phase of an aortic dissection require multidisciplinary approach, experienced operators and advanced technology. The mortality and morbidity rate of these multistage operations were reduced with the latest technical achievements in endovascular repair, but they are still significant. Fenestrated endovascular aortic repair, an alternative of thoracoabdominal open repair, is associated with less mortal-ity and morbidity, shorter hospital stay. Using fenestrated devices in aortic dissection is usually technically demanding due to the dissection membrane. We report the case of a 56-year-old woman, who underwent ascending aortic repair due to type A aortic dissection. During the follow-up, a large thoracoabdominal aneurysm developed involving also the arch. We performed a three-stage operation starting with the open repair of the aortic arch using a 'frozen ele-phant trunk' device followed by a thoracic endovascular aortic repair of the descending aorta. The final stage was a fenestrated endovascular aortic repair, which is the first use of this technique in aortic dissection in Hungary

A nyaki verőér-szűkületes betegek ellátási irányelveinek különbségei Európa különböző országaiban

A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megje- lentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmon- dások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőér- szűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlege- lést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt