Factor structure of The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers and psychometric properties of its Hungarian version

BACKGROUND: The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers (OMS-HC) is a widely used questionnaire to measure the stigmatising attitudes of healthcare providers towards patients with mental health problems. The psychometric properties of the scale; however, have never been investigated in Hungary. We aimed to thoroughly explore the factor structure of the OMS-HC and examine the key psychometric properties of the Hungarian version. METHODS: The OMS-HC is a self-report questionnaire that measures the overall stigmatising attitude by a total score, and three subscales can be calculated: Attitude, Disclosure and Help-seeking, and Social Distance. Our study population included specialists and trainees in adult and child psychiatry (n = 211). Exploratory and confirmatory factor analyses were performed, and higher-order factors were tested. We calculated the test-retest reliability on a subgroup of our sample (n = 31) with a follow-up period of 1 month. The concurrent validity of the scale was measured with the Mental Illness: Clinician\u27s Attitudes-4 scale (MICA-4). RESULTS: Three factors were extracted based on a parallel-analysis. A bifactor solution (a general factor and three specific factors) showed an excellent model-fit (root mean square error of approximation = 0.025, comparative fit index = 0.961, and Tucker-Lewis index = 0.944). The model-based reliability was low; however, the general factor showed acceptable reliability (coefficient omega hierarchical = 0.56). The scale demonstrated a good concurrent validity with the MICA-4 [intraclass correlation coefficient (ICC) = 0.77]. The test-retest reliability was excellent for the general factor (ICC = 0.95) and good for the specific factors (ICC = 0.90, 0.88, and 0.84, respectively). CONCLUSIONS: The three dimensions of the OMS-HC was confirmed, and the scale was found to be an adequate measure of the stigmatising attitude in Hungary. The bifactor model is more favourable as compared to the three correlated factor model; however, despite the excellent internal structure, its model-based reliability was low

Psychometric properties of the Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers in 32 European countries – A bifactor ESEM representation

AimsTo measure the stigma of healthcare providers toward people suffering from mental illness, the Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers (OMS-HC) is a commonly applied instrument. However, this scale has not been thoroughly validated in many European countries, its psychometric properties are still unknown and data on practicing psychiatrists is lacking. Therefore, this multicenter study aimed to assess the psychometric characteristics of the 15-item OMS-HC in trainees and specialists in adult and child psychiatry in 32 countries across Europe.Materials and methodsThe OMS-HC was conducted as an anonymous online survey and sent via Email to European adult and child psychiatrists. Parallel analysis was used to estimate the number of OMS-HC dimensions. Separate for each country, the bifactor ESEM, a bifactor exploratory structural equation modeling approach, was applied to investigate the factor structure of the scale. Cross-cultural validation was done based on multigroup confirmatory factor analyses and reliability measures.ResultsA total of 4,245 practitioners were included, 2,826 (67%) female, 1,389 (33%) male. The majority (66%) of participants were specialists, with 78% working in adult psychiatry. When country data were analyzed separately, the bifactor model (higher-order factor solution with a general factor and three specific factors) showed the best model fit (for the total sample χ2/df = 9.760, RMSEA = 0.045 (0.042–0.049), CFI = 0.981; TLI = 0.960, WRMR = 1.200). The average proportion of variance explained by the general factor was high (ECV = 0.682). This suggests that the aspects of ‘attitude,’ ‘disclosure and help-seeking,’ and ‘social distance’ could be treated as a single dimension of stigma. Among the specific factors, the ‘disclosure and help-seeking’ factor explained a considerable unique proportion of variance in the observed scores.ConclusionThis international study has led to cross-cultural analysis of the OMS-HC on a large sample of practicing psychiatrists. The bifactor structure displayed the best overall model fit in each country. Rather than using the subscales, we recommend the total score to quantify the overall stigmatizing attitudes. Further studies are required to strengthen our findings in countries where the proposed model was found to be weak

A COVID–19-járvány hatása a gyermekkori herecsavarodások kimenetelére = Effect of the COVID–19 pandemic on the outcome of testicular torsion in children

Bevezetés: A COVID–19-pandémia világszerte hatással volt nemcsak a tervezhető, hanem a sürgősen elvégzendő műtétekre is. Egyes tanulmányok több, későn ellátott gyermekkori herecsavarodást észleltek, illetve több semicastratio elvégzéséről számoltak be a járvány alatt. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a COVID–19-pandémia hatását a gyermekkori herecsavarodás ellátására és a torsio miatti semicastratio gyakoriságára az első szerző intézetében. Módszerek: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk hazánk egyik legnagyobb betegforgalmú intézetében. A 0–18 éves, herecsavarodás miatt operált betegeket két csoportra osztottuk: a pandémia előtt (2017. 07. 01. – 2019. 12. 31.) és a járvány alatt (2020. 01. 01. – 2022. 06. 30.) operált betegekre. Az első tünetektől a kórházba kerülésig eltelt időt (24 órán belüli vagy azon túli), a tünetek kezdetétől a műtétig eltelt időt és a semicastratiós rátát vizsgáltuk. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney U-tesztet és a khi 2 -próbákat alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgálat ideje alatt összesen 100 műtét történt, a pandémia előtt 45 és az alatt 55. Szignifikáns különbséget észleltünk: az első tünetektől a kórházban történő jelentkezésig eltelt idő (p = 0,048) és a kórházba kerülés után a műtétig eltelt idő szignifikánsan rövidebb volt a pandémia alatt (1,5; 2,5 óra), mint a pandémia előtt (1,5; 3,25 óra, p = 0,01). A semicastratiós rátában nem találtunk különbséget (p = 0,594). Megbeszélés: Az irodalommal ellentétben a vizsgált intézetben a COVID–19-járvány alatt a herecsavarodás miatt jelentkező betegek hamarabb jelentek meg kórházunkban, és ezt követően a műtétekre is hamarabb került sor, mint a járvány előtt. Következtetés: A pandémia alatti gyorsabb akut ellátás oka lehetett, hogy kórházunknak talán kevesebb, kevésbé súlyos esetet kellett ellátnia a járvány ideje alatt. A kevésbé súlyos betegek inkább otthon maradtak, és csak súlyos esetben kértek orvosi segítséget. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1367–1372. | Introduction: The COVID–19 pandemic influenced not only the elective, but the acute surgeries also, all around the world. Some authors found more delayed cases and more orchiectomies performed in childhood because of testicular torsions during the pandemic. Objective: To examine the impact of the COVID–19 pandemic on the treatment of childhood testicular torsion and the frequency of semicastration due to torsion at the first author’s institute. Methods: A retrospective observational cohort study was performed in a representative Hungarian centre. Boys under 18 years of age operated with testicular torsion were divided into two groups: before COVID–19 (BC; 01/07/2017– 31/12/2019) and during COVID–19 (DC; 01/01/2020–30/06/2022) pandemic. Parameters: elapsed time between the first symptom and arrival at the hospital (24 h), elapsed time to start the surgical procedure since the arrival to the hospital and the rate of semicastration were analysed. For statistical analysis, Mann–Whitney U and chi2 tests were used. Results: During the study period, altogether, 100 patients (45 BC and 55 DC) were operated on testicular torsion. Statistically significant difference was found between the two timeframes: in the elapsed time from the first symptom and arrival at the hospital (p = 0.048). During the pandemic surgeries started earlier (1.5; 2.5 h) than before the pandemic (1.5; 3.25 h, p = 0.01). No difference was found in the frequency of semicastration between the groups (p = 0.594). Discussion: Contrary to the literature, during the COVID–19 pandemic, patients with testicular torsion arrived earlier at the hospital, and surgeries were started earlier, than before the pandemic at the investigated institute. Conclusion: The reason behind this accelerated care pathway might be the absence of less severe cases during the COVID–19 period. When people are more prone to stay home, if it does not seem necessary to seek help for any kind of non-urgent medical problem

A Collins–Read Felnőtt Kötődési Skála pszichometriai jellemzőinek vizsgálata

A Collins–Read-féle Fel­nőtt Kötődési Skála (Adult Attachment Scale, AAS) megbízható­sá­gának és pszichometriai jellemzőinek vizsgálatát tűztük ki vizsgálatunk céljául. Az AAS-t nemzetközileg szé­les­körűen használják a felnőtt kötődés jellemzőinek vizsgálatára, azonban érvényességét magyar populáción még nem vizsgálták. Az önkitöltős kérdőív folytonos változóként vizsgálja a kötődési jellemzőket: az eredeti hármas (közelség, füg­­gőség, szorongás) és az alternatív kettes (szoron­gás és elkerülés) felosztás szerint. A pszichometriai mérést 508 fős populáción végeztük, melyben depressziós anamnézisű személyek (n = 264, medián életkor = 25,7 év) és azok nem dep­ressziós testvérei (n = 244, medián életkor = 24,0 év) szerepeltek. A kérdőív belső megbízhatósága a kö­zel­ség, szorongás és az elkerülés dimenziók esetében elfogadható tartományba esett (Cronbach-α > 0,7), a függő­ségskála kevéssé bizonyult konzisztensnek (Cronbach-α = 0,62). A kitöltést 14 hónap után ismételve, a teszt-re­teszt reliabilitás a teszt minden skáláján megfelelő volt (0,73 és 0,78 között változott). A depressziós és nem dep­ressziós csoport a kérdőív közelség és szorongás dimenzióiban szignifikánsan különbözött egymástól (p < 0,01). Feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálva a skála közelség és szorongás dimenziói különültek el egymástól, a függőségskála itemei szórtan helyezkedtek el, a háromfaktoros elgondolás nem nyert megerősítést. Az AAS közelség- és szorongásskálája alkalmazható a kötődési jellemzők vizsgálatára, azonban a kérdőív háromdimenziós struktúrája nem megerősíthető. Eredményeink rámutatnak arra is, hogy a kötődési jel­lem­zők felnőttkorban összefüggést mutatnak a depressziós epizódokkal

A Collins–Read Felnőtt Kötődési Skála pszichometriai jellemzőinek vizsgálata

A Collins–Read-féle Fel­nőtt Kötődési Skála (Adult Attachment Scale, AAS) megbízható­sá­gának és pszichometriai jellemzőinek vizsgálatát tűztük ki vizsgálatunk céljául. Az AAS-t nemzetközileg szé­les­körűen használják a felnőtt kötődés jellemzőinek vizsgálatára, azonban érvényességét magyar populáción még nem vizsgálták. Az önkitöltős kérdőív folytonos változóként vizsgálja a kötődési jellemzőket: az eredeti hármas (közelség, füg­­gőség, szorongás) és az alternatív kettes (szoron­gás és elkerülés) felosztás szerint. A pszichometriai mérést 508 fős populáción végeztük, melyben depressziós anamnézisű személyek (n = 264, medián életkor = 25,7 év) és azok nem dep­ressziós testvérei (n = 244, medián életkor = 24,0 év) szerepeltek. A kérdőív belső megbízhatósága a kö­zel­ség, szorongás és az elkerülés dimenziók esetében elfogadható tartományba esett (Cronbach-α > 0,7), a függő­ségskála kevéssé bizonyult konzisztensnek (Cronbach-α = 0,62). A kitöltést 14 hónap után ismételve, a teszt-re­teszt reliabilitás a teszt minden skáláján megfelelő volt (0,73 és 0,78 között változott). A depressziós és nem dep­ressziós csoport a kérdőív közelség és szorongás dimenzióiban szignifikánsan különbözött egymástól (p < 0,01). Feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálva a skála közelség és szorongás dimenziói különültek el egymástól, a függőségskála itemei szórtan helyezkedtek el, a háromfaktoros elgondolás nem nyert megerősítést. Az AAS közelség- és szorongásskálája alkalmazható a kötődési jellemzők vizsgálatára, azonban a kérdőív háromdimenziós struktúrája nem megerősíthető. Eredményeink rámutatnak arra is, hogy a kötődési jel­lem­zők felnőttkorban összefüggést mutatnak a depressziós epizódokkal

Appendectomia gyermekkorban: laparoszkópia vagy nyitott műtét?

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi 2 - (chi 2 test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746

Laparoszkópos appendectomia gyermekkorban : A betanulási fázis értékelése

Bevezetés: A laparoszkópos appendectomiának a gyermekek esetében is számos előnye lehet a nyílt műtéttel szemben. Célkitűzés: A szerzők vizsgálni kívánták, hogy a nyílt műtétről a laparoszkópos appendectomiára történő áttérés ho- zott-e változást a műtéti idő, a kórházi ápolási idő és szövődmények tekintetében. Módszerek: A retrospektív, megfigyelésen alapuló vizsgálatba a 2016 és 2017 között akut appendectomián átesett, 0–18 éves betegek kerültek bevonásra. Kizárási kritérium volt az egyidejűleg történő egyéb műtét és/vagy a diag- nosztikát befolyásoló társbetegség (például malignitás, Meckel-diverticulum, ovarialis folyamat), valamint a laparoszkópiával indított, de nyílt műtétbe történő konverzió. A betegeket nyílt és laparoszkópos appendectomiás csoportokba osztották. A szerzők a műtéti időtartamot, a kórházi tartózkodás idejét és a posztoperatív szövődményeket hasonlították össze. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney-tesztet, a Fisher-féle egzakt és khi-négyzet-teszteket alkalmazták. Eredmények: A vizsgált időszakban 297 appendectomia történt (nyílt : laparoszkópos = 149 : 148). A laparoszkópos eljárás műtéti ideje a „betanulási fázis” végére (2017) számottevően rövidebbnek bizonyult a nyílttal szemben (p = 0,0003). A kórházi tartózkodás rövidebbnek bizonyult laparoszkópia után (p<0,0001). Szövődmény kialakulásában nem volt különbség a nyílt és a laparoszkópos csoport (p = 0,2409) között. Megbeszélés: Tanulmányunk támogatja azon angol nyelvű nemzetközi tanulmányokat, melyek alapján egy laparosz- kóppal, gyermekkorban is elvégezhető műtét eredményei a „betanulási fázist” követően nem különböznek, adott esetben jobbak, a nyílt műtét eredményeihez képest. Következtetés: A laparoszkópos appendectomia gyermekkorban is biztonságosan elvégezhető műtét. A laparoszkópos technikára a korábban csak nyílt műtétet végzett gyermeksebészek is át tudnak állni rövid tanulási időszak után

Factor structure of The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers and psychometric properties of its Hungarian version

BACKGROUND: The Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers (OMS-HC) is a widely used questionnaire to measure the stigmatising attitudes of healthcare providers towards patients with mental health problems. The psychometric properties of the scale; however, have never been investigated in Hungary. We aimed to thoroughly explore the factor structure of the OMS-HC and examine the key psychometric properties of the Hungarian version. METHODS: The OMS-HC is a self-report questionnaire that measures the overall stigmatising attitude by a total score, and three subscales can be calculated: Attitude, Disclosure and Help-seeking, and Social Distance. Our study population included specialists and trainees in adult and child psychiatry (n = 211). Exploratory and confirmatory factor analyses were performed, and higher-order factors were tested. We calculated the test-retest reliability on a subgroup of our sample (n = 31) with a follow-up period of 1 month. The concurrent validity of the scale was measured with the Mental Illness: Clinician\u27s Attitudes-4 scale (MICA-4). RESULTS: Three factors were extracted based on a parallel-analysis. A bifactor solution (a general factor and three specific factors) showed an excellent model-fit (root mean square error of approximation = 0.025, comparative fit index = 0.961, and Tucker-Lewis index = 0.944). The model-based reliability was low; however, the general factor showed acceptable reliability (coefficient omega hierarchical = 0.56). The scale demonstrated a good concurrent validity with the MICA-4 [intraclass correlation coefficient (ICC) = 0.77]. The test-retest reliability was excellent for the general factor (ICC = 0.95) and good for the specific factors (ICC = 0.90, 0.88, and 0.84, respectively). CONCLUSIONS: The three dimensions of the OMS-HC was confirmed, and the scale was found to be an adequate measure of the stigmatising attitude in Hungary. The bifactor model is more favourable as compared to the three correlated factor model; however, despite the excellent internal structure, its model-based reliability was low

Stigma towards mental illness and help-seeking behaviors among adult and child psychiatrists in Hungary: A cross-sectional study

OBJECTIVE: Stigma towards people with mental health problems is a growing issue across the world, to which healthcare providers might contribute. The aim of the present study was to explore psychiatrists\u27 attitudes towards their patients and link them to psychosocial and professional factors. METHODS: An online questionnaire was used to approach the in- and outpatient psychiatric services across Hungary. A total of 211 trainees and specialists in adult and child psychiatry participated in our study. Their overall stigmatizing attitudes were measured, with focus on attitude, disclosure and help-seeking, and social distance dimensions by using the self-report Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers (OMS-HC). Multiple linear regression analyses were performed to elucidate the dimensions of stigma and its association with sociodemographic, professional and personal traits. RESULTS: Stigmatizing attitudes of close colleagues towards patients were statistically significant predictors of higher scores on the attitude [B = 0.235 (0.168-0.858), p = 0.004], the disclosure and help-seeking subscales [B = 0.169 (0.038-0.908), p = 0.033], and the total score of the OMS-HC [B = 0.191 (0.188-1.843), p = 0.016]. Psychiatrists who had already sought help for their own problems had lower scores on the disclosure and help-seeking subscale [B = 0.202 (0.248-1.925), p = 0.011]. The overall stigmatizing attitude was predicted by the openness to participate in case discussion, supervision or Balint groups [B = 0.166 (0.178-5.886), p = 0.037] besides the more favorable attitudes of their psychiatrist colleagues [B = 0.191 (0.188-1.843), p = 0.016]. CONCLUSIONS: The favorable attitudes of psychiatrists are associated with their own experiences with any kind of psychiatric condition, previous help-seeking behavior and the opportunity to work together with fellow psychiatrists, whose attitudes are less stigmatizing. The perception of fellow colleagues\u27 attitudes towards patients and the openness to case discussion, supervision and Balint groups were the main two factors that affected the overall attitudes towards patients; therefore, these should be considered when tailoring anti-stigma interventions for psychiatrists

Attitudes of psychiatrists towards people with mental illness: a cross-sectional, multicentre study of stigma in 32 European countries

Background: Mental health-related stigma occurs among the public and professionals alike. The lived experience of mental illness has been linked to less stigmatising attitudes. However, data on psychiatrists and the relationship between stigmatising attitudes and psychotherapeutic activity or case discussion groups remains scarce. Methods: A cross-sectional multicentre study was performed in 32 European countries to investigate the lived experiences and attitudes of psychiatrists toward patients with mental illness as well as the relationship between stigma, psychosocial and professional factors. The self-reported, anonymous, internet-based Opening Minds Stigma Scale for Health Care Providers was used to measure the stigmatising attitudes. The survey was translated into the local language of each participating country. All participants were practising specialists and trainees in general adult or child and adolescent psychiatry. The study took place between 2nd October, 2019 and 9th July, 2021 and was preregistered at ClinicalTrial.gov (NCT04644978). Findings: A total of 4245 psychiatrists completed the survey. The majority, 2797 (66%), had completed training in psychiatry, and 3320 (78%) worked in adult psychiatry. The final regression model showed that across European countries more favourable attitudes toward people with mental illness were statistically significantly associated with the lived experience of participants (including seeking help for their own mental health conditions (d = −0.92, 95% confidence interval (CI) = −1.68 to −0.15, p = 0.019), receiving medical treatment for a mental illness (d = −0.88, 95% CI = −1.71 to −0.04, p = 0.040), as well as having a friend or a family member similarly affected (d = −0.68, 95% CI = −1.14 to −0.22, p = 0.004)), being surrounded by colleagues who are less stigmatising (d = −0.98, 95% CI = −1.26 to −0.70, p < 0.001), providing psychotherapy to patients (d = −1.14, 95% CI = −1.63 to −0.65 p < 0.001), and being open to (d = −1.69, 95% CI = −2.53 to −0.85, p < 0.001) and actively participating in (d = −0.94, 95% CI = −1.45 to −0.42, p < 0.001) case discussion, supervision, or Balint groups. Interpretation: Our study highlights the importance of psychotherapy training, supervision, case discussions and Balint groups in reducing the stigmatising attitudes of psychiatrists toward patients. As the findings represent cross-national predictors, Europe-wide policy interventions, national psychiatric education systems and the management of psychiatric institutions should take these findings into consideration. Funding: National Youth Talent Award ( Ministry of Human Resources, Hungary, (NTP-NFTÖ-20-B-0134). All authors received no funding for their contribution.Publisher's Versio