Újabb adatok és szempontok Váradi József 1853-54. évi háromszéki mozgalmának történetéhez

A Hadtörténeti Múzeum új, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc történetét felelevenítő állandó kiállításának 4. termében a rendező néhány sorban megemlékezett az 1854-ben Sepsiszentgyörgyön kivégzett Váradi Józsefről és társairól. A leírás szerint Váradi és társai – Makk József ezredes megbízásából – egy 40 fős felkelőcsapatot szerveztek Háromszéken, mozgalmukat a császári katonaság és hatóságok felgöngyölítették és elfojtották. A fenti tanulmányban a szerzők Váradi József mozgalmának feldolgozására tesznek kísérletet. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a magyar emigráció, amelyet vezetőjéről Kossuth-emigrációnak neveztek el, fő célkitűzésének az ország felszabadítását jelölte meg. Nagyban nehezítette azonban a törekvéseik megvalósítását, hogy a Habsburg-birodalom részét képező Magyarország határai nagyobb részt belső határok voltak, külsővel csak a Török birodalommal, Szerbiával, illetve a román fejedelemségekkel rendelkezett. További problémát jelentett az is, hogy a határ mentén többnyire olyan nemzetiségek éltek (horvátok, szerbek, románok… stb.), amelyek 1848–1849-ben fegyveres harcot folytattak a magyar kormányzattal szemben, így támogatásukra számítani alig lehetett. Ez alól egy kivétel volt: a Székelyföld, a korabeli Erdély egyetlen, összefüggő egységet alkotó magyar etnikai tömbje. 1848–1849-ben az önvédelmi harc erdélyi bázisát a székelység képezte, belőlük toborozták, vagy sorozták a forradalmi hadsereg erdélyi alakulatainak többségét. Az emigránsok között számos olyan tiszt volt, aki korábban az erdélyi hadtest kötelékében harcolt, így helyismerettel és tapasztalattal rendelkezett. A fentieknek köszönhetően a Kossuth-emigráció Magyarország felszabadítására irányuló terveiben a Székelyföld és a székelység kiemelt szerepet kapott. A tanulmány bevezetőjében megismerhetjük azokat a teóriákat, amelyeket a szakirodalomban felvázoltak Váradi mozgalmáról. A vizsgált források alapján megállapíthatjuk, hogy bár Váradi korábban kapcsolatban állt Makk Józseffel, az 1852-es megbízatását elsődlegesen Gál Sándor ezredestől nyerte, és a felkelést az ő irányelvei alapján kívánta szervezni. Ugyanakkor teljesen nem tudott elszakadni Makktól sem, erre az utóbbitól kapott felhatalmazása egyértelmű bizonyíték. Váradi a Gálhoz írt jelentéseit kénytelen volt többször is Makkon keresztül továbbítani, noha annak tevékenysége később inkább csak teher volt a számára. Emellett Makk többször is beleavatkozott megbízottjai útján Váradi háromszéki tevékenységébe (pl. betegsége idején). A tanulmány utal arra, hogy a törökországi magyar emigránsok körében erős ellenérzés volt Makkal és Gállal szemben. Az utóbbiak erőszakos módszerei és homályos tervei jelentős visszatartó erőt képeztek a volt honvédtisztek körében mind Törökországban, mind Erdélyben. Pedig Veress Sándor és Pap János, vagy Aschermann Ferenc, Kovachich Horváth Ignác és Székely Gergely szintén az ország alkotmányos jogaiért küzdöttek, igaz más módon. Ők hittek az eszmében, tamáskodásuk és antipátiájuk kizárólag Makknak és Gálnak szólt. A szerzők hitelt érdemlően bizonyítják, hogy Gál Sándor erdélyi felszabadítási tervezete irreális elképzeléseken alapult. Márpedig Váradinak eszerint kellett működnie. Missziójáról a bécsi titkosrendőrség információval bírt, de sokszor még kémre sem volt szükség, mivel a hírek nem maradtak titokban. Bár Makk és Gál szigorú titoktartásra utasította mozgalmának tagjait, a titkolózás viszont a mozgalom szervezését akadályozta. Az eredmények érdekében Váradi is kénytelen volt minél több személy előtt felfedni kilétét és tevékenysége céljait, igaz az információk előbb utóbb a császári hatóságokhoz is eljutottak. Váradi háromszéki mozgalmát a helyi katonai és csendőri erők könnyen felszámolták. Gál számos esetben csak hitegette őt, hiszen pénzzel nem rendelkezett, így az Erdélybe való betörés terve is csak illúzió maradt, a bukás csak idő kérdése volt. Bukását a fent ismertetett okokon kívül a pénzhiány és a lakosság egy részének ellenérzése, passzivitása is előidézte

Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése

Süli Attila – Demeter Lajos Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése A Kovászna Megyei Állami Levéltár számos olyan personaliát ő riz, amelyek a kutatás szá- mára eddig ismeretlenek voltak. Ezek közül kiemelkedik az egykori honvéd vadászhadnagy, Csernátoni Vajda Sámuel visszaemlékezése. Emellett az itt közölt jegyzetein kívül kéziratban van még egy visszaemlékezése a dévai fegyverletételr ő l, leírás az író itáliai katonai szolgálatá- ról, Boccacio- és Ariosto-fordításai. 1 A szabadságharc után kényszersorozott Csernátoni Vajda Sámuel érdekl ő dött az olasz kultúra és történelem iránt, mivel ezrede az olasz rablók (brigan- tik) ellen harcolt, így egy rablóvezér történetét is megírta. Ennek alapján feltételezhet ő , hogy az 1889-ben elhunyt egykori honvéd hadnagy írott hagyatéka Besztercén él ő fi a révén, vásárlás út- ján került a Csíkszeredában él ő Nagy Jen ő közjegyz ő höz, kora neves magángy ű jt ő jéhez. Nagy Jen ő egyben a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi alelnöke volt, aki rövidesen a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta a hagyatékot, ahonnan pedig az 1960-es években a Kovászna Megyei Állami Levéltárba került

Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplasia regiszter magyarországi létrehozása

Absztrakt Bevezetés: A betegségregiszterek kialakítása és működése az epidemiológiai adatok gyűjtésén túl a korszerű betegellátás és a hosszú távra is tervező egészségpolitikai döntések meghozatalát segíti. Célkitűzés: A szerzők a magyarországi Philadelphia-negatív myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegek és a betegség hazai jellemzőinek összegyűjtését tűzték ki célul. Módszer: A Tudományos és Kutatásetikai Bizottság 2013. április 8-án kelt engedélyének birtokában online elektronikus adatgyűjtés indult a magyarországi hematológiai ellátóhelyeken. Az epidemiológiai adatok rögzítésén túl felmérték a betegségek jellemzőit a diagnózis idején (vérkép- és csontvelőeltérések), valamint a kísérő cardiovascularis kockázati tényezőket, amely alapján kockázatstratifikáció is történt. Vizsgálták továbbá a hazai kezelési szokásokat. Eredmények: 2015. június 30-ig 901 beteg adatát rögzítették 15 hazai centrumból, tisztítás után 858 beteg (426 polycythaemia verás, 350 essentialis thrombocythaemiás és 82 myelofibrosisos) adata volt értékelhető. Következtetések: Megállapítható, hogy jól működő, könnyen kezelhető országos, online regiszter került kialakításra, amely lehetővé teszi a hazai betegség- és kezelési jellemzők felmérését, azonban további centrumok csatlakozása még pontosabb elemzést tenne lehetővé. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 98–103

Abiotikus stressztényezők hatása a kukorica (Zea mays L.) anyagcseréjére és egyedfejlődésére = Effect of abiotic stress factors on maize (Zea mays L.) metabolism and plant development

Kutatásunk során a kénanyagcsere egyik meghatározó intermedierjének, az S-metil-metioninnak (SMM) alacsony hőmérsékleti stresszt csökkentő hatását tanulmányoztuk elsősorban kukoricában. Bizonyítottuk az SMM-indukált poliaminszintézis tényét nemcsak kukoricában, hanem más gazdasági növényekben is. Megállapítottuk, hogy a hidegre érzékeny beltenyésztett kukoricavonalakban nagyobb mennyiségben szintetetizálódik SMM hatására spermidin, mint a toleráns genotípusokban. Az SMM-indukált spermidin nemcsak a kukoricában, hanem más gazdasági növényekben (őszi búza, borsó, szója) is csökkenti a membránok károsodását, és ezen keresztül az ionkiáramlás mértékét. Igazoltuk az SMM fotoszintézisre gyakorolt pozitív hatását is, mert megnöveli a PSII hatékonyságát jellemző Fv/Fm hányadost, és megemeli az össz-klorofill mennyiségét a kukorica genotípusok leveleiben szuboptimális (6-10°C) hőmérsékleteken. Bizonyítottuk, hogy alacsony hőmérsékleti stressz során az SMM egyes antioxidáns enzimek aktivitását serkenti, így csökkentve közvetve a reaktív oxigénformák káros hatását. Részletesen tanulmányoztuk a poliaminszintézis kulcsenzimeinek (ADC, ODC, SAMDC) génexpresszióját 24 órás SMM, illetve SMM+hidegkezelés hatására. Megállapítottuk, hogy a legnagyobb változás az ADC expressziójában volt kimutatható. Igazoltuk, hogy mind a hideg, mind az SMM hatására már az első órától kezdve gyorsan emelkedett a CBF faktor expressziója is. | Investigations were made on the ability of S-methyl-methionine (SMM), an important intermediary compound in the sulphur metabolism, to reduce low temperature stress, especially in maize. The existence of SMM-induced polyamine synthesis was confirmed not only in maize, but also in other crops. It was found that larger quantities of spermidine were synthesised in response to SMM treatment in chilling-sensitive inbred maize lines than in tolerant genotypes. The SMM-induced spermidine reduced membrane damage, and consequently the extent of electrolyte leakage, not only in maize, but also in other crops (winter wheat, pea, soybeans). SMM was also demonstrated to have a positive effect on photosynthesis, since it increased the Fv/Fm quotient indicative of the efficiency of PSII and induced a rise in the total chlorophyll content in the leaves of maize genotypes at suboptimal (6?10°C) temperatures. In the course of low temperature stress SMM was shown to stimulate the activity of certain antioxidant enzymes, thus indirectly reducing the damaging effect of reactive oxygen species. Detailed studies were made on the gene expression of key enzymes in polyamine synthesis (ADC, ODC, SAMDC) as the result of 24-h treatment with SMM or SMM + chilling. The greatest change was detected in the ADC expression. Both chilling and SMM led to a rapid increase in the expression of the CBF factor within an hour of treatment.

Philadelphia-negatív krónikus Myeloproliferativ Neoplasia Magyarországi Regiszter. Polycythaemia verás betegeink adatainak elemzése | Hungarian Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry. Evaluation of the polycythemia vera patients

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A HUMYPRON munkacsoport által 2013-ban létrehozott Philadelphia-negatív myeloproliferativ neoplasiás betegek magyar regiszteréből a polycythaemia verás betegek adatait elemezzük. Módszer: A 15 hematológiai centrumból regisztrált 351 JAK2V617F- és exon-12-mutációpozitív polycythaemia verás beteg epidemiológiai, klinikai, diagnosztikus és kezelési jellemzőit, vascularis és transzformációs eseményeit dolgoztuk fel. A diagnózist megelőző és azt követő thromboemboliás eseményeket a Landolfi szerinti rizikófelmérés alapján értelmeztük. Eredmények: A diagnózist megelőzően 106 betegben 116, a diagnózist követő időszakban 106 betegben 152 thromboemboliás eseményt regisztráltunk. A major artériás események szignifikánsan csökkentek (p<0,0001), a minor vénás események szignifikánsan fokozódtak (p<0,0001) a diagnózist követően. A betegség transzformációját 26 esetben, a major vérzést 25 esetben észleltük. Következtetések: Online regiszterünk könnyen kezelhető, lehetővé teszi a hazai betegek jellemzőinek felmérését és az eredmények gyors kiértékelését. A Landolfi-rizikóbecslés eredményesnek bizonyult. Kérdőívünket a kiértékelést követően pontosítottuk. A diagnosztikus kritériumok, a rizikóbecslés és az ennek megfelelő kezelési ajánlás pontosabb betartása szükséges, amelyre ajánlásokat tettünk. Orv Hetil. 2017; 158(23): 901–909. | Abstract: Intruduction and aim: The Hungarian National Registry for Philadelphia chromosome negative myeloproliferative neoplasms has been developed. The aim of the recent study is to assess the clinical characteristics of Hungarian patients with polycythemia vera. Method: Data of 351 JAK2V617F and exon 12 mutation positive polycythemia vera patients were collected online from 15 haematology centres reporting epidemiologic, clinical characteristics, diagnostic tools, therapeutic interventions, thromboembolic complications, disease transformations. Vascular events prior to and after diagnosis were evaluated upon the Landolfi risk assessment scale. Results: 116 thromboembolic events were reported in 106 PV patients prior to diagnosis and 152 occasions in 102 patients during follow-up. The frequency of major arterial events were significantly reduced (p<0.0001) and the minor venous events were significantly elevated (p<0.0001) after the diagnosis. Major hemorrhagic complications were found in 25 and transformation in 26 cases. Conclusions: Our registry allows to collect and evaluate the features of patients with polycythemia vera. The Landolfi risk stratification was proven to be useful. Based on evaluated data, accuracy of diagnostic criteria and compliance to risk-adapted therapeutic guidelines are needed. Orv Hetil. 2017; 158(23): 901–909

Apró közlemények = Short communications

1. Kiegészítések a Fumana procumbens északi-középhegységbeli elterjedéséhez / New localities of Fumana procumbens in the North Hungarian Mountains 2. A henye kunkor (Heliotropium supinum) jelentős állományai a Pentezugi Vadlórezervátumban (Hortobágy) / Strong populations of dwarf heliotrope (Heliotrop­­ium supinum) at Pentezug Wild Horse Reserve (Hortobágy, Great Hungarian Plain) 3. A Rochel-törpezanót (Chamaecytisus rochelii) két új előfordulása az Alföldön / New occurrences of Chamaecytisus rochelii on the Great Hungarian Plain 4. A Daphne laureola spontán megjelenése városi parkokban / Spontaneous occurrences of Daphne laureola in urban parks 5. Lindernia procumbens és L. dubia előfordulása Budapesten / Occurrence of Lindernia procumbens and L. dubia in Budapest city (C Hungary) 6. A Moneses unifloraelőfordulásának megerősítése a kőszegi Alsóerdőben / Confirmation of occurrence of Moneses uniflora near Kőszeg town (W Hungary

A terápiás adherencia, valamint a komplementer és alternatív gyógymódok használata gyulladásos bélbetegek kezelésében = Treatment adherence and use of complementary and alternative medicine in patients with inflammatory bowel disease

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására. | Previous studies have suggested an increasing use of complementary and alternative medicine (CAM) in patients with inflammatory bowel disease (IBD). Furthermore, a significant number of IBD patients fail to comply with treatment. The aim of our study was to evaluate the prevalence of non-adherence the use of CAM in Hungarian patients with IBD. Methods: A total of 655 consecutive IBD patients (Crohn’s disease [CD]: 344, age: 38.2±12.9 years; ulcerative colitis [UC]: 311, age: 44.9±15.3 years) were interviewed during the visit at specialists by self-administered questionnaire including demographic and disease-related data, as well as items analyzing the extent of non-adherence and CAM use. Patients taking more then 80% of each prescribed medicine were classified as adherent. Results: The overall rate of self reported non-adherence (CD: 20.9%, UC: 20.6%) and CAM (CD: 31.7%, UC: 30.9%) use was not different between CD and UC. The most common causes of non-adherence were: forgetfulness (47.8%), too many/unnecessary pills (39.7%), being afraid of side effects (27.9%) and too frequent dosing. Most common forms of CAM were herbal tee (47.3%), homeopathy (14.6%), special diet (12.2%), and acupuncture (5.8%). In CD, disease duration, date of last follow-up visit, educational level and previous surgeries were predicting factors for non-adherence. Alternative medicine use was associated in both diseases with younger age, higher educational level and immunosuppressant use. In addition, CAM use in UC was more common in females and in patients with supportive psychiatric/psychological therapy. Conclusions: Non-adherence and CAM use is common in patients with IBD. Special attention should be paid to explore the identified predictive factors during follow-up visits to improve adherence to therapy and improving patient-doctor relationship

Screening and monitoring of the BTK C481S mutation in a real-world cohort of patients with relapsed/refractory chronic lymphocytic leukaemia during ibrutinib therapy

The Bruton's tyrosine kinase (BTK) inhibitor ibrutinib has revolutionised the therapeutic landscape of chronic lymphocytic leukaemia (CLL). Acquired mutations emerging at position C481 in the BTK tyrosine kinase domain are the predominant genetic alterations associated with secondary ibrutinib resistance. To assess the correlation between disease progression, and the emergence and temporal dynamics of the most common resistance mutation BTKC481S , sensitive (10-4 ) time-resolved screening was performed in 83 relapsed/refractory CLL patients during single-agent ibrutinib treatment. With a median follow-up time of 40 months, BTKC481S was detected in 48·2% (40/83) of the patients, with 80·0% (32/40) of them showing disease progression during the examined period. In these 32 cases, representing 72·7% (32/44) of all patients experiencing relapse, emergence of the BTKC481S mutation preceded the symptoms of clinical relapse with a median of nine months. Subsequent Bcl-2 inhibition therapy applied in 28/32 patients harbouring BTKC481S and progressing on ibrutinib conferred clinical and molecular remission across the patients. Our study demonstrates the clinical value of sensitive BTKC481S monitoring with the largest longitudinally analysed real-world patient cohort reported to date and validates the feasibility of an early prediction of relapse in the majority of ibrutinib-treated relapsed/refractory CLL patients experiencing disease progression