Pragmatic functions of lengthenings and filled pauses in the adult-directed speech of Hungarian children

Two most common disfluencies of spontaneous speech, vowel lengthenings (VLE) and non-lexicalized filled pauses (NLFP) were investigated in the adult-directed speech of eight Hungarian children. Though VLE and NLFP might seem to be similar vocalizations, recent investigations have shown that their occurrences might differ remarkably in child speech and may al-so change as a function of age. Based on these findings, in the present study the functional analysis of VLEs and NLFPs was performed. It was hypothesized that in child speech the two phenomena have roles not only in speech planning, but also in discourse management, and that they show functional distribution. The analysis provided evidence that VLE is more common than NLFP. VLE often tends to mark discourse events and may play a role in turn-final floor-holding strategies, while NLFP is mostly connected to speech planning, and occasionally, it may also participate in turn-taking gestures, as well

A GENERAL EQUILIBRIUM SKILL ACQUISITIONS MODEL OF DEVELOPMENT FOR LESOTHO

Dual economy, large unemployment, a fixed number of skilled workers, perfect capital mobility, migrant labor force working in South African gold mines, and a cycle of poverty characterize Lesotho. This paper develops a general equilibrium model for Lesotho specifying these absorbing economic characteristics. We are particularly interested in constructing a rising step skill acquisition function, which shows that small infusions of human-capital investment would not pull the economy out of its poverty trap, but a large infusion would.Lesotho, Skill Acquisition, Human Capital, Economic Development, General Equilibrium

Egy nyolcéves gyermek énekelt és beszélt magánhangzóinak akusztikai jellemzői. Esettanulmány

The differences between adults and children in speaking voice are well known for many languages, while the analysis of adults’ singing voice still has to answer many questions. However, only a few studies are available so far (with a limited amount of information) on changes of Hungarian vowels as a function of age and on the acoustic analysis of singing voice. In addition, the (acoustic) analysis of the sung vowels of children is under-researched not only for Hungarian, but for other languages as well. The present study investigates the spoken and sung versions of an 8-year-old girl’s vowels (í, á, ú) in the sequence lV and in three folk songs by measuring the formant frequencies appearing in LPC spectral envelope between F3/f (175 Hz) and F5/f’’ (698 Hz). Our results suggest that no vowel centralization appears as a function of pitch, which seems to be one of the main differences between adult (trained) singers’ and young (non-expert/advanced) singers’ sung vowels. The data also lead to many new questions (e.g. in the topic of children’s vocal efficiency, and vowel-quality production in singing)

Óvodások magánhangzóinak akusztikai jellemzői

Az anyanyelv-elsajátítás kutatása a hazai szakirodalomban igen frekventált téma, ám a gyermekek beszédprodukciójának akusztikai vizsgálata jelenleg még erősen sporadikus. A nemzetközi szakirodalomból ismert, hogy a gyermekek beszédében realizálódó magánhangzók alaphangja és formánsértékei a testméretbeli növekedés következtében nemenként változó tendenciában csökkenek, magánhangzóterük pedig (ezzel összefüggésben) lejjebb kerül, szűkül. Az akusztikai paraméterek értékének csökkenése azonban nyelvenként (is) változó mintázatot mutat, melyekről a magyar nyelvre eddig még nem rendelkezünk részletes vizsgálatokkal. A jelen kutatásban 8 iskola előtt álló gyermek (4 fiú, 4 lány) spontán beszédében megvalósuló vokálisok formáns- és időszerkezetét elemeztük és vetettük össze korábbi kutatások adataival. Eredményeink szerint a gyermekek formáns- és alaphangértékei jelentősen alacsonyabbak (magánhangzóterük így magasabb és tágabb) a felnőtteknél mérhetőeknél. A formáns- és alaphangértékek tekintetében részleges különbségeket találtunk a nemek között. A fonológiai hosszúsági oppozícióban álló párok egy része a gyermekeknél fonetikai időtartamában is jelentős mértékben elkülönült: az o–ó, u–ú, a–á, e–é mindkét nemnél, illetve az ö–ő a lányoknál. Az itt bemutatott eredmények további kutatásokkal kiegészítve mind a gyermekek nemenként eltérő fizikai érésével, mind az artikuláció motoros kontrolljának fejlődésével kapcsolatos tudásunkhoz is hozzájárulhatnak

Magánhangzónyújtások gyermekek spontán beszédében

A magánhangzók időtartama számos tényező (hangminőség, kontextus, a beszélő életkorának stb.) függvénye, így igen változatos lehet. A gyermekek beszédében realizálódó hangok kisebb beszédrutinjuk következtében hosszabbak, mint a felnőttnyelviek, azonban a nyújtás jelensége miatt ezek között is előfordulnak „extrém” időtartamúak, melyeket – éppen ezért – kiemelten fontos elválasztani a „normál” megvalósulásoktól a beszéd valós időviszonyainak vizsgálatához. A nyújtásokat a magyar szakirodalom diszfluenciajelenségként tartja számon, más nyelvekre frázisjelölő funkcióját is igazolták. Kutatásunkban a nyújtott magánhangzók körét több adatközlő konszenzusos véleménye alapján jelöltük ki, majd ezeket vizsgáltuk formai és funkcionális szempontból. Eredményeink szerint a nyújtás megjelenése a gyermekeknél erősen beszélőfüggő; az eltérő nyelvi időtartamú, eltérő képzési jegyekkel bíró hangokat különböző mértékben érinti (a fonológiai időtartam, ill. nyelvműködés szerint elkülönülő csoportok között csak a nem nyújtott realizációk esetében találunk statisztikailag igazolható időtartam-különbséget); alapszófajú szavakon a leggyakoribb; észlelésében bár fontos, de nem kizárólagos kulcs az időtartam, ugyanis ebben szerepe van a nyújtás mértékének és az artikulációs tempónak is. Mindezek és a pozíciók alapján feltételezhető, hogy a nyújtás a beszédtervezési időnyerésen kívül további, pragmatikai funkciókkal is bír