Családi támogatottság szerepe a daganatos nők pszichoszociális sérülékenységének csökkentésében = Family support decreasing psychosocial vulnerability in women with cancer

Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák.  Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás

A daganatos diagnózis közlésének orvosi, pszichológiai és szociális háttértényezői = Medical, psychological and social aspects of cancer diagnosis disclosure and non-disclosure

Célkitűzés: Az onkopszichológiai szakirodalom hangsúlyozza a daganatos diagnózis tudomásulvételének traumatikus hatását. Az onkológiai diagnózis közlésének elmulasztásával, a diagnózis ismeretének, illetve nem ismerésének következményeivel nagyon kevés tanulmány foglalkozik. Vizsgálatunk alapvető célja feltárni azt, hogy a daganatos betegek mennyire ismerik onkológiai diagnózisukat, milyen jelentős különbségek vannak a diagnózisukat ismerő és nem ismerő páciensek között, illetve hogy hogyan lehet mérni a diagnózis nem ismerését, a diagnózis közlésének elmulasztását meghatározó (demográfiai, orvosi, pszichológiai és szociális) prognosztikai tényezőket. Módszer: Klinikai mintánkban 420 daganatos beteg van, 342 rosszindulatú (malignus), illetve 78 jóindulatú (benignus) onkológiai diagnózissal. 238 daganatos nőt és 182 daganatos férfit interjúvoltunk meg, akiknek az átlagéletkora 51,95 év. A kérdőívben szerepeltek a depressziót, a reménytelenséget, a megküzdési módokat és az életesemények számát mérő skálák. Az eredményeket a legfontosabb demográfiai-szociális és onkológiai tényezőkre korrigáltuk. A betegek kezelőorvosai kitöltöttek egy rövid, 9 kérdésből álló kérdőívet, melyben a daganat típusára, a daganat lelőhelyére, a kezelés módjaira kérdeztünk rá, valamint arra, hogy a betege ismeri-e a saját diagnózisát. Eredmények – konklúzió: Eredményeink arra mutattak rá, hogy a nem tájékoztatott páciensek idősebbek, izoláltabbak, alulképzettebbek és szignifikánsan depressziósabbak, reménytelenebbek, illetve alacsonyabb a problémaelemző megküzdési képességük. A logisztikus regresszióanalízis eredményei szerint a daganatos diagnózis nem ismerését, a tájékoztatás hiányát legnagyobb mértékben a tumor típusa (malignus) és a depresszió mértéke jelzik előre. Eredményeink felhívják a figyelmet a daganatos diagnózis közlésének jelentős orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaira, illetve a páciensközpontú tájékoztatás fontosságára. | Aim: Psychooncological literature unequivocally underscores multiple traumatic effects of cancer diagnosis disclosure. Only few studies are concerned with consequences of cancer diagnosis non-disclosure. We aim to compare cancer patients based on cancer diagnosis disclosure and also we evaluate the odds of non-disclosure. Methods: 420 cancer patients were included in our study, 342 with malign and 78 with benign tumors. 238 women and 185 men completed our questionnaire which included standard measures of depression, hopelessness, ways of coping and life events. Data were controlled for the most relevant demographic, social and oncological factors. Oncology clinicians answered a 9-item short questionnaire in which they indicated type, stage and location of tumor, treatments received and whether patients have knowledge of their cancer diagnosis or not. Results – conclusion: Cancer patients who were not informed about their cancer diagnosis are older, more isolated, undereducated and also they have significantly higher levels of depression, hopelessness and consequently lower problem-focused coping potential. Odds of cancer diagnoses non-disclosure are mainly influenced by tumor type (malign) and depression. Our results underline the importance of patient-focused cancer diagnosis disclosure

Magas vérnyomás vagy depresszió? Rossz házasságban másképp betegek a férfiak és másképp a nők = Hypertension or depression? In bad marriages, men may react differently than women

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője. | The aim of this study was to clarify the association of marital distress with hypertension and depression, based on a representative health survey, the Hungarostudy 2002. We analyzed data on all men and women younger than age 65, who were married or cohabitating and economically active at the time of examination. Marital distress (shortened Stockholm Marital Stress Scale) and depressive symptoms (shortened Beck Depression Inventory) were included in the survey. All subjects who during the past year had been diagnosed by a physician as suffering from hypertension or depression, and had been treated accordingly (self-report), were classified as “hypertensive” or ”depressed”. Hierarchical logistic regression analyses evaluated the effects of marital distress on hypertensive or depressed subjects, compared to controls who did not report health complaints. Analyses were adjusted for age, education, SES, BMI, and lifestyle (smoking, alcohol use and physical activity). Odds ratios (OR) with 95% confidence intervals were calculated. In men, but not in women, marital distress was independently associated with current treatment for hypertension. A man having a bad marriage runs a double risk of being treated for hypertension, compared to having a good marriage. In women, but not in men, marital distress was associated with elevated risk of treatment for depression. A woman having a bad marriage runs more than a double risk of being treated for depression, compared to living a good marriage. Based on these data, in men, marital distress was independently associated with elevated risk for hypertension treatment, whereas in women, marital distress was independently associated with risk for depression treatment

Cancer Patients' Unmet Needs in Three Low- to Middle- Income Countries: Perspectives from Health Care Providers

We sought to determine differences by low- and middle- income countries (Brazil, Romania, and Turkiye) on the degree to which health care providers (HCPs) note unmet needs among patients with cancer ( = 741). HCPs endorsed sexuality/intimacy and financial concerns as the most common. Investigating age differences in unmet needs between Brazil and Turkiye, were that should be targeted by. Results revealed that unmet needs to manage emotional distress were higher among older patients in Turkiye, whereas unmet needs to manage insomnia/fatigue were higher among pediatric patients in Brazil. Findings may guide the development of programs to address unmet needs among patients