A Koppenhágai Kérdőív a Munkahelyi Pszichoszociális Tényezőkről II (COPSOQ II) magyar verziójának pszichometriai jellemzői

Absztrakt Elméleti háttér: A munkahelyi stressz negatív egészségi hatásait számos nemzetközi és hazai tanulmány igazolja. Hazánkban a Munkavédelmi Törvény 2008-tól előírja, hogy a munkáltató kötelessége a pszichoszociális kockázat felmérése, eddig azonban nem volt célzottan alkalmas, validált magyar nyelvű kérdőív a törvényi előírás betartására. A COPSOQ II kérdőív 28 skála és 7 dimenzió mentén vizsgálja a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket, valamint az egészségi állapot egyes mutatóit (pl. kiégés, stressz, alvászavar). Célkitűzés: A nemzetközi kutatási és kockázatértékelési gyakorlatban széles körben elismert COPSOQ II (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) kérdőív magyar adaptációja és validálása. Módszerek: A mintát 527 fő képezte (25,9% férfi; 74,1% nő; átlagéletkor 35,6 ± 9,9 év), akik a fordítást és lingvisztikai tesztelést követően kitöltötték az online kérdőívet. A belső konzisztencia vizsgálathoz Cronbach-alfa-mutatókat elemeztünk, majd feltáró faktorelemzést végeztünk. A kérdőív időbeli megbízhatóságát a teszt-reteszt mutatók vizsgálatával ellenőriztük. A konvergens érvényesség vizsgálatához az Erőfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőívet, a Munkahelyi Környezeti Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőívet és a WHO Jól-lét Skálát használtuk. A COPSOQ II kockázati skáláinak összefüggéseit a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival Spearman-féle korrelációs módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa 0,68 és 0,90 között), a teszt-reteszt megbízhatósága megfelelő (ICC: 0,72—0,90). A COPSOQ II egyes skálái közepesen erős vagy erős korrelációt mutattak a referencia-kérdőívek megfelelő skáláival (r = 0,48—0,75). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az adaptált kérdőív itemei négy faktor mentén rendeződtek: Munkahelyi követelmények, Szervezet és munkakör, Együttműködés és vezetés, Bizalmi légkör, melyek magyarázott kumulatív variancia értéke 65% volt. Minden COPSOQ II skála szignifikáns, többségében közepesen erős összefüggést mutatott a következmény-változókkal. A COPSOQ II kérdőív pszichoszociális kockázatot vizsgáló skálái rendre szignifikáns (p < 0,001), többségében közepesen erős vagy gyenge összefüggésben állnak a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival. Következtetések: A COPSOQ II magyar verziója jó megbízhatósággal és érvényességgel rendelkezik, alkalmas a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezők széles körű felmérésére és nemzetközi összehasonlító vizsgálatok megvalósítására

Decreasing the Negative Effects of Work-Related Stress in Unchanged Working Environments

Background: Chronic work-related stress has a negative impact on both physical and mental health. The present translational study’s goal was to investigate the effectiveness of an individual-focused, standardised coping skills training provided outside the employment setting. Methods: 89 working individuals (76 women, 13 men; mean age: 41.3 years) from diverse occupational backgrounds completed a 12-hour stress management program. Work stress and overcommitment were measured by the Effort-Reward Imbalance Questionnaire (ERI). Outcome variables included perceived stress (PSS10), anxiety- (STAI-T), depressive- (BDI), and subjective somatic symptoms (PHQ15), as well as well-being (WHO-WB5), life meaning (BSCI-LM), coping skills (LSS), and overall life satisfaction. Results: The post-intervention scores showed no change in work-related stress or overcommitment, whilst coping skills improved. Further, anxiety-, depression- and somatic symptoms decreased significantly and there was a significant increase in well-being, life meaning, and life satisfaction scores. These improvements were observed mostly in the subgroup reporting higher initial levels of work stress, associated with higher symptom scores. In the low-stress subgroup, only coping skills, perceived stress, and life meaning scores improved. Conclusions: A short, well-structured multimodal coping skills training can significantly reduce overall stress level and stress-related symptoms, and improve well-being and satisfaction in employees suffering from high work stress even if the work environment remains unchanged

Magnetic Resonance Imaging–Based Delineation of Organs at Risk in the Head and Neck Region

Purpose: The aim of this article is to establish a comprehensive contouring guideline for treatment planning using only magnetic resonance images through an up-to-date set of organs at risk (OARs), recommended organ boundaries, and relevant suggestions for the magnetic resonance imaging (MRI)–based delineation of OARs in the head and neck (H&N) region. Methods and Materials: After a detailed review of the literature, MRI data were collected from the H&N region of healthy volunteers. OARs were delineated in the axial, coronal, and sagittal planes on T2-weighted sequences. Every contour defined was revised by 4 radiation oncologists and subsequently by 2 independent senior experts (H&N radiation oncologist and radiologist). After revision, the final structures were presented to the consortium partners. Results: A definitive consensus was reached after multi-institutional review. On that basis, we provided a detailed anatomic and functional description and specific MRI characteristics of the OARs. Conclusions: In the era of precision radiation therapy, the need for well-built, straightforward contouring guidelines is on the rise. Precise, uniform, delineation-based, automated OAR segmentation on MRI may lead to increased accuracy in terms of organ boundaries and analysis of dose-dependent sequelae for an adequate definition of normal tissue complication probability

Evaluation of the good tumor response of embryonal tumor with abundant neuropil and true rosettes (ETANTR).

The embryonal tumor with abundant neuropil and true rosettes is a rare and highly malignant variant of embryonal brain tumors. It usually affects infants and young children under the age of 4 years and exhibits a very aggressive course with a dismal prognosis. For the 68 cases reported to date the mean age at diagnosis was 25.42 months (range 3-57 months). Survival data are available for 48 children (including our case): the median overall survival is 13.0 months, though 6 (9 %) of the children have had a relative long survival (>30 months). The aggressive combined treatment, involving primary surgical tumor removal, adjuvant polychemotherapy, including high-dose chemotherapy with stem cell transplantation, radiotherapy and radiochemotherapy, might play an important role in the longer survival. We have performed a literature review and we present here a multimodal-treated case of a 2- year-old girl with a long survival, who was reoperated when recurrence occurred. The residual tumor demonstrated a good response to temozolomide radiochemotherapy (craniospinal axis + boost) and followed by maintenance temozolomide. The described complex aggressive treatment option might be considered for future cases of this tumor entity