A keresztcsonti ízület mobilitásának vizsgálata derékpanaszos betegcsoportban = Assessment of sacroiliacal joint mobility in patients with low back pain

Absztrakt: Bevezetés: A medence sagittalis irányú megjelenésének leírására három paraméter használatos, amelyek között a medenceincidencia, meghatározás szerint, egyénre jellemző, anatómiai állandónak tekintett. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja volt a medenceparaméterek vizsgálata egy olyan derékpanaszos heterogén csoportnál, ahol fizikálisan felmerült a keresztcsonti ízület mobilitásának lehetősége. Módszer: 48, perzisztáló derékfájdalommal rendelkező eset álló, majd ülő EOS 2D/3D képalkotásából nyert medenceparaméter-értékeit hasonlítottuk össze a felső test helyzetének függvényében, klaszteranalízis, valamint t-próba használatával. Eredmények: A medenceincidencia teljes betegcsoportra vonatkozó átlaga statisztikailag nem különbözött a két pozícióban (47,8°–47,7°). Az egyéneket külön értékelő klaszteranalízis azonban 14 esetben (30%) a felső test helyzetével összefüggő változást igazolt. Hét esetnél előrebillenő felső test, növekvő incidencia, hétnél ellenkező irányú változás mutatkozott, 34 esetben nem volt érdemi változás. Következtetés: Tapasztalataink szerint a medence felnőttkorban sem tekinthető minden esetben merev egységnek. A populáció egy részében előfordulhat a keresztcsonti ízület mobilitása, amely összefüggést mutathat egyes, gerincet érintő deformációkkal, illetve a derékpanaszokkal. Orv Hetil. 2017; 158(52): 2079–2085. | Abstract: Introduction: Sagittal alignment of the pelvis is typically characterized using three fundamental parameters. Among these, pelvic incidence is traditionally considered to be anatomically ‘constant’. Aim: We aimed to analyze the pelvic parameters of low back pain patients with suspected sacroiliac joint laxity. Method: Pelvic parameters were assessed in standing and seated EOS 2D/3D radiographs of 48 cases of persistent low back pain, and compared to upper body position using cluster analysis and t-test. Results: Median pelvic incidence did not differ statistically between standing and sitting (47.8°–47.7°). However, in individual analysis 7 cases (15%) exhibited a forward tilt in their upper body with an increased pelvic incidence, and 7 cases (15%) showed a backward upper body tilt. No change was found in 34 cases. Conclusion: Our results indicate the pelvis should not be regarded as a rigid unit, as in some cases significant appreciable sacroiliac joint laxity can occur. Orv Hetil. 2017; 158(52): 2079–2085

The horizontal plane appearances of scoliosis: what information can be obtained from top-view images?

PURPOSE: A posterior-anterior vertebral vector is proposed to facilitate visualization and understanding of scoliosis. The aim of this study was to highlight the interest of using vertebral vectors, especially in the horizontal plane, in clinical practice. METHODS: We used an EOS two-/three-dimensional (2D/3D) system and its sterEOS 3D software for 3D reconstruction of 139 normal and 814 scoliotic spines-of which 95 cases were analyzed pre-operatively and post-operatively, as well. Vertebral vectors were generated for each case. Vertebral vectors have starting points in the middle of the interpedicular segment, while they are parallel to the upper plate, ending in the middle of the segment joining the anterior end plates points, thus defining the posterior-anterior axis of vertebrae. To illustrate what information could be obtained from vertebral vector-based top-view images, representative cases of a normal spine and a thoracic scoliosis are presented. RESULTS: For a normal spine, vector projections in the transverse plane are aligned with the posterior-anterior anatomical axis. For a scoliotic spine, vector projections in the horizontal plane provide information on the lateral decompensation of the spine and the lateral displacement of vertebrae. In the horizontal plane view, vertebral rotation and projections of the sagittal curves can also be analyzed simultaneously. CONCLUSIONS: The use of posterior-anterior vertebral vector facilitates the understanding of the 3D nature of scoliosis. The approach used is simple. These results are sufficient for a first visual analysis furnishing significant clinical information in all three anatomical planes. This visualization represents a reasonable compromise between mathematical purity and practical use

Axial plane dissimilarities of two identical Lenke-type 6C scoliosis cases visualized and analyzed by vertebral vectors

Purpose The global appearance of scoliosis in the horizontal plane is not really known. Therefore, the aims of this study were to analyze scoliosis in the horizontal plane using vertebral vectors in two patients classified with the same Lenke group, and to highlight the importance of the information obtained from these vertebral vector-based top-view images in clinical practice. Methods Two identical cases of scoliosis were selected, based on preoperative full-body standing anteroposterior and lateral radiographs obtained by the EOS™ 2D/3D system. Three-dimensional (3D) surface reconstructions of the spinal curves were performed by using sterEOS™ 3D software before and after surgery. In both patients, we also determined the vertebral vectors and horizontal plane coordinates for analyzing the curves mathematically before and after surgery. Results Despite the identical appearance of spinal curves in the frontal and sagittal planes, the horizontal views seemed to be significantly different. The vertebral vectors in the horizontal plane provided different types of parameters regarding scoliosis and the impact of surgical treatment: reducing lateral deviations, achieving harmony of the curves in the sagittal plane, and reducing rotations in the horizontal plane. Conclusions Vertebral vectors allow the evolution of scoliosis curve projections in the horizontal plane before and after surgical treatment, along with representation of the entire spine. The top view in the horizontal plane is essential to completely evaluate the scoliosis curves, because, despite the similar representations in the frontal and sagittal planes, the occurrence of scoliosis in the horizontal plane can be completely different.There is no funding source

3D Sagittal Plane Examination of the Spino-pelvic Complex in Adolescent Idiopathic Scoliosis

The spine is a harmonic system of vertebrae joint together like a column, forming a stable but sufficiently mobile frame whose main function is the protection of the spinal cord, bearing of the body’s burdens and enabling the adequate mobility of the trunk, respectively. Due to rapid development in recent past regarding both the field of orthopaedics and diagnostic possibilities, a significant change has occurred also in the assessment and treatment strategy of spinal deformities. Thus an increased demand has risen for the exact mapping of the relation of the joint pelvis and spine and for the evaluation of these anatomic structures as a complex biomechanical unit. A “spine without deformities” or “normal” spine has a relatively straight and regular appearance in the frontal plane, while it takes the shape of a harmonic wave in the sagittal plane, which can be divided into the following four parts: cervical lordosis, thoracic kyphosis, lumbar lordosis and sacral kyphosis. Three pelvic parameters are used for defining the pelvis in the sagittal plane: pelvic tilt (PT), sacral slope (SS) and pelvic incidence (PI). The first two parameters depend on the position of the pelvis, while pelvic incidence is an idiosyncratic and anatomic parameter by definition. The sagittal description of the spine is various in medical literature, thus several terms are applied, such as T1–T12, T4–T12 or T5–T12 for thoracic lordosis and L1–L5 or L1–S1 for lumbar lordosis. The spine and the pelvis form a closely – and also dynamically - attached unit in all three dimensions with the pelvis as a solid base. As a result, the harmonically “curved” spine is approximately ten times more resilient to mechanical impacts than a completely straight spine would be

Morel-Lavallée-laesio: egy ritka, kiterjedt, zárt lágyrész-sérülés. Két eset ismertetése

A Morel-Lavallée-laesio egy többségében kiterjedt, décollement-nek megfelelő, zárt lágyrész-károsodás, mely a leggyakrabban a hát, a medence, illetve a combok környékén fordul elő; eredete elsősorban közlekedési balesetekhez, sportsérülésekhez kötött. A sérülés gyakran társulhat a medencekörnyéki csontok érintettségével, esetleg többszörös traumával, azonban önálló megjelenése is előfordul. Megfelelő kezelésében nagy jelentőségű a károsodás időben történő felismerése és célzott terápiája, melynek során elsősorban a sebészeti kezelés preferált. A nem megfelelően kezelt eseteknél a panaszok lassan progrediálhatnak, az elváltozás krónikussá is válhat. Kiemelendő, hogy az érintettek nem elhanyagolható része nem feltétlenül centrumintézménybe jelentkezik, hanem önállóan előforduló, krónikus vagy panaszos esetekben gyakran kisebb kórházakban vagy éppenséggel szakrendeléseken jelenhetnek meg. A Morel-Lavallée-laesióval kapcsolatos magyar nyelvű irodalom szegényes. A jelen közleménnyel a szerzők célja, hogy ismertessék az általuk nem centrumintézményben kezelt, deréktáji érintettséggel rendelkező két eset példájához társítva a sérüléssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat