Pathogenetikai láncszemek a Sjögren-szindróma és a szisztémás lupus erythematosus társulásában. = Pathogenetical aspects in the association of Sjögren's syndrome and systemic lupus erythematosus

A zsírban-oldódó vitaminok immunmodulans hatását tanulmányoztuk 25 primer Sjögren-szindrómás (SS) betegben. Megállapítottuk, hogy a zsírban-oldódó vitaminoknak immunmodulans hatása van, és szerepük van az autoimmun betegségek patogenezisében.Az A és E vitamin szintje korrelál az immunregulatorikus sejtek számával és befolyásolhatja az autoimmun folyamatot. (Rheumatol 2010;49:211-17.) Megállapítottuk,hogy a Graves-betegség és a Hashimoto thyreoiditis kialakulása megelőzheti, de követheti is az SS jelentkezését. Mivel a SS-val társult autoimmun thyreoiditisek korábbi életkorban alakulnak ki fontos annak a további vizsgálata, hogy a SS valóban perdisponáló faktor-e az autoimmun thyreoiditis kifejlődésében. (Thyroid 2009;19(1):39-45.) Meghatároztuk az Interferon omega (IFN omega) szérumkoncentrációjának korrelációját az APSI és más szisztémás autoimmun betegségekkel.Az AIRE gén egy új mutációja, a c.1344 delC-t tudtuk kimutatni. Úgy tűnik, az anti-IFNomega antitestek a nagyon korai életkorban jelennek meg és segítenek abban, hogy az APSI-et differenciálni tudjuk más szisztémás autoimmun kórképtől. (Clin Endocrinol(Oxf); 2009Oct 26.[Epub ahead of print]) A SS nagyon gyakran társul más autoimmun betegségekkel. Az utóbbi évek kutatásai nagyban hozzájárultak a betegség etiopathogenezisének megértéséhez. Nagy figyelmet fordítottunk az etiopathogenesis kritikus részeinek ismertetésére. (Sjögren's syndrome and associated disorders. Ed.: M.Zeher,P. Szodoray; Transworld Research Network 2009.) | We have investigated the immunomodulating role of fat-soluble vitamins in 25 patients with primary Sjögren's syndrome (SS).We have stated that fat-soluble vitamins possess immunoregulatory properties and have been implicated in the development of autoimmune diseases. The levels of vitamin A and E correlate with immunoregulatory cell counts, and may influence the autoimmune processes. (Rheumatol 2010;49:211-217.) We noted that both Graves disease and Hashimoto-thyroiditis can appear either before or after the onset of SS. Since most cases of SS predate the appearance of autoimmune thyroid diseases it is important to determine if SS is a predisposing factor for the development of autoimmune thyroiditis. (Thyroid 2009; 19(1):39-45.) The correlation of Interferon omega (IFN omega) serum concentration with APSI and other multiorgan autoimmun diseases were measured. A novel c. 1344 delC mutation in AIRE was detected. Anti-IFN-omega antibodies seem to appear very early in life and are helpful to differentiate APSI from other multi-organ autoimmune diseases. (Clinl Endocrinol (Oxf); 2009 Oct 26.[Epub ahead of print]) Sjögren?s syndrome tends to associate with other autoimmune diseases.The intensive research of the past years led to the better understanding of its etiopathogenesis. We put a special emphasis on certain, critical parts of the etiopathogenesis. (Sjögren's syndrome and associated disorders. Ed.: M. Zeher, P. Szodoray; Transworld Research Network 2009.

Az immuntolerancia vizsgálata autoimmun kórképekben = Investigations on the immune tolerance in autoimmune diseases

A "nem differenciált collagenosis-ban" (NDC-ben) a korai diagnózisra, hatékonyabb kezelésre és gondozásra alkalmas immunológiai és szervi eltéréseket mutattunk ki. A primer és szekunder anti-foszfolipid szindróma kutatásának folytatása során az SLE-s betegekben egy elkülönült fenotipust írtunk le. Az SLE-s betegek 5 éves követése alapján terápiás ajánlást fogalmaztunk meg. A regulatív T sejtek (CD+CD25+ FoxP3, CD4+IL-10+) számbeli és funkcionális jellemzését vizsgáltuk különböző poliszisztémás betegségekben. A poliszisztémás autoimmun betegségben (SLE, MCTD, PSS, RA, NDC-ben) szenvedő betegekben kardiovaszkuláris állapot felmérést végeztünk. Az endothel sejtek funkcionális státuszára utaló in vivo mérésekkel korai károsodásokat rögzítettünk, amik összefüggtek az immunológiai eltérésekkel. A pulmonáris hipertoniás, MCTD-s betegekben az anti-endothel autoantitestek patogenetikai szerepét feltételezzük. Új adatokat szolgáltattunk a kortikoszteroidok, D3 vitaminok és a plazmaferezis hatásmechanizmusához az autoimmun betegekben. Bizonyítottuk az UV-A1 fototerápia hatásosságát SLE-ben, és hazánkban elsőként vezettük be az autolog CD34+őssejt terápiát a poliszisztémás betegek kezelésében | We have found immunological and organic alterations suitable for the early diagnosis, more efficient treatment and following up of the patients with 'non differenciated collagenosis' (NDC). During the continuation of the research on primary and secondary anti-phospholipid syndrome, a new phenotype of this disease could be observed in the patients with SLE. An useful therapeutic protocol was composed on the basis of a 5 years long following up study on SLE patients. The quantitative and functional characterizations of the regulative (CD+CD25+Foxp3+, CD4+IL-10+) T cells were carried out in various autoimmune diseases. We analysed the actual cardiac state in the patients with polysystemic autoimmune disease (in SLE, MCTD, PSS, RA, NDC). By the in vivo methods used for the functional testing of endothelial cells, we could record some early alterations connected with the immunological impairments. We suppose the pathogenic role of anti-endothelial autoantibodies in MCTD patients suffering from pulmonary hypertension. New data were presented for the ways of action of corticosteroids, vitamines D3 and the plasmapheresis in autoimmune patients. The efficacy of UV-A1 phototherapy was proven in SLE. We started the first autologous CD34+ stem cell transplantation therapy for polysystemic autoimmune patients in Hungary

Clinical and immunological characteristics of lupus nephritis

Bevezetés: A szisztémás lupus erythematosus sokszinű klinikai tünetekkel járó, krónikus poliszisztémás autoimmun betegség. A lupus nephritis (LN) az egyik legsúlyosabb szövődmény. A klasszikus tünetek, mint a proteinúria, autoantitestek (DNS-, nukleoszóma elleni antitest) nem eléggé szenzitívek és specifikusak a vese aktiválódás előrejelzésében és nem tesznek különbséget aktivitás és kronicitás között. Az utóbbi években intenzív kutatást folytatnak a legmegfelelőbb biomarker felderítésére, amely a reaktiválódást előrejelezheti. Célkitűzések: Munkám során a III. sz. Belgyógyászati Klinika, Immunológiai Tanszéke által gondozott SLE-s betegekben vizsgáltam a lupus nephritis gyakoriságát, a szövettani típusok előfordulását, korrelációt kerestem a LN aktivitása és a klasszikus aktivitást jelző paraméterek között (szérum komplement szintek, kettősszálú DNS elleni antitest), összehasonlítottam a LN-es és veseérintettség nélküli betegek szérum és vizelet citokin szintjeit, továbbá a szérum interleukin 1-receptor antagonista (IL-1Ra) szinteket a fenti két betegcsoportban. Betegek és módszerek: 551 gondozott SLE-s beteg adatait elemeztem, a komplement szintek meghatározása nephelometriával, az antitestek és citokin szintek meghatározása ELISA módszerrel történt. A szérum IL-1Ra szint detektálása Fluorokine MAP citokine multiplex kitek segítségével történt Luminex 100TM analizátor alkalmazásával. A statisztikai vizsgálatok SPSS program 13,0-as Verziójával történtek. Eredmények: 1974 és 2004 között a gondozott 551 SLE-s betegből 144 (26,1 %) esetben alakult ki LN. Vesebiopszia a betegek 81,2%-ban történt. A betegek 90%-a nő volt, átlagéletkor a vesebiopszia elvégzésekor: 31,9 év volt. A LN az SLE diagnózisát követően 3-4 évvel jelentkezett. A betegek 38,8%-nak diffúz proliferatív LN volt. A szérum IL-1, IL-2 (p<0.05), IL-6, IL-13 és IFN-γ (p<0.001) szintek szignifikánsan magasabbak voltak a lupus nephritises betegekben, a veseérintettség nélküli betegekhez és a kontroll csoporthoz viszonyítva. Az aktív SLE-s betegek szérum IL-1Ra szintje szignifikánsan magasabb volt a többi csoporthoz viszonyítva (p<0.001). Következtetések: A LN-es betegek szérum IL-6 koncentrációja szignifikánsan magasabb volt, a veseérintettség nélküli betegekhez képest, amely az IL-6 lehetséges biomarker szerepét erősíti LN-ben. A lupus nephrtitises betegekben észlelt alacsonyabb szérum IL-1Ra szint előrejelzi az SLE-s betegek veseérintettségét. Introduction: Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic, relapsing, polysystemic autoimmune disease with various clinical signs. Lupus nephritis (LN) is one the most serious complications of the disease. Classical parameters as proteinuria, antibodies (aDNA, antinucleosome) are not sensitive and specific in prediction renal flares and do not distinguish between activity and chronicity. Over the last few years there has been a growing interest in searching novel biomarkers, which could predict future renal flares. Objective: My goal was to find out the renal involvement of a large cohort of SLE patients treated by the 3rd Department of Internal Medicine, to find out the correlation between the activity of LN and classical laboratory parameters (serum complement levels, anti-double dezoxyribonucleic acid /DNA/ level), to compare serum and urinary cytokine levels of patients with and without renal involvement, to find out the difference between interleukin 1-receptor antagonist (IL-1Ra) level, as new biomarker in patients with and without LN. Patients and methods: Records of 551 patients treated with SLE were analyzed, complement levels were determined by nephelometry, antibody and cytokine levels were measured by ELISA, IL-1Ra levels by Fluorokine MAP cytokine multiplex kits designed for Luminex 100TM analyzer using analyte-specific antibodies. All statistical analyses were carried out using SPSS program, Version 13.0. Results: Lupus nephritis was developed in 144 (26.1 %) of 551 SLE patients followed between 1974 and 2004. 81.2% of LN patients had kidney biopsy. 90% of patients were women, the mean age at the time of renal biopsy was 31.9 years. Occurrence of LN was 3-4 years after the onset of SLE. 38.8% of patients had diffuse proliferative LN. Serum IL-1, IL-2 (both p<0.05), IL-6, IL-13 and IFN-γ (p<0.001) levels were significantly higher in lupus nephritis patients, as compared to patients with SLE without renal involvement and healthy controls. Patients with active SLE had the highest IL-1Ra level and the difference was significant as compared to all other groups and controls (p<0.001). Conclusions: Serum IL-6 concentration of patients with lupus nephritis was significantly higher, which could confirm the role of IL-6 as a biomarker in lupus nephritis. Lower level of serum IL-1Ra could predict renal involvement in SLE patients.N

Serum and urinary cytokine levels of SLE patients

Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic, relapsing, polysystemic autoimmune disease with variousclinical signs. The prognosis of SLE patients is influenced by neuropsychiatric and renal involvement.Lupus nephritis (LN) is present in 40?60% of patients. Classical laboratory parameters are not sensitiveand specific in prediction renal flares, over the last few years there has been a growing interest in searchingnovel lupus biomarkers predicting future flares. Our goal was to detect serum and urinary level of cytokinesin 36 patients with lupus nephritis (34 female and 2 male, mean age: 43.36?11.53 years), 23 patientswith SLE without renal involvement (19 women and 4 men, mean age: 54?8.71) (both groups followedby the 3rd Department of Internal Medicine, Division of Clinical Immunology, University of Debrecen) and30 healthy controls (23 female and 7 male, mean age: 45.5?12.4). Serum IL-1 (interleukin), IL-2 (bothp < 0.05), IL-6, IL-13 and IFN- (p < 0.001) levels were significantly higher in lupus nephritis patients, ascompared to patients with SLE without renal involvement and healthy controls. Urinary level of IL-1 andTNF- were significantly higher in SLE patients without renal disease (p = 0.012 and p < 0.001), while urinaryIFN- was significantly higher in LN patients (p=0.002). Measurement of IL-6 level in SLE patientscould help to predict future renal involvement of SLE patients.1. IntroductionSystemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic, relapsing,polysystemic autoimmune disease with various clinical signsaffecting young women of childbearing age (Czirjak 2006). Initialsigns of the disease are not specific: fever, weight loss,fatigue. Usually the first sign is photosensitivity, classic andspecific skin abnormality is butterfly erythema. Polyarthritis,serositis are also common (Hochberg 1997).The prognosis of SLE patients is influenced by neuropsychiatricand renal involvement (Fiehn et al. 2003). Lupusnephritis (LN) is present in 40?60% of patients, 10?15% ofpatients are developing end stage renal disease (Reyes-Thomaset al. 2011). Microscopic hematuria and proteinuria are themost common signs, sometime proteinuria is nephritic, morethan 3.5 g/day (Cameron 1999). Renal biopsy is needed insevere persistent proteinuria or deterioration of renal functions.We could distinguish six histological types of lupusnephritis based on International Society of Nephrology/RenalPathology Society (ISN/RPS) (Weening et al. 2004): I. minimalmesangial LN, II. mesangial LN, III. focal LN, IV. diffuseproliferative LN, V. membranosus LN, VI. glomerulosclerosis.Pathogenesis of LN is related to nephritogenic autoantibodies.Autoantibodies against double stranded deoxyribonucleicacid (dsDNA) cross-react with glomerular basement membraneantigens (laminin, phospholipids), antibodies with higheraffinity form immuncomplexes intravascularly which coul