166 research outputs found
A megtakarĂtás változĂł mintái KĂnában
KĂna kĂĽlsĹ‘ többletĂ©t döntĹ‘en meghatározzák a megtakarĂtási viselkedĂ©s mintái. A tanulmány a szakirodalom empirikus eredmĂ©nyeibĹ‘l arra keresi a választ, hogy a piaci nyitás gazdasági-társadalmi változásai, a globalizáciĂł fogyasztásorientált Ă©rtĂ©krendszere Ă©s a hagyományos kultĂşra hogyan hatnak egymásra a kĂnaiak megtakarĂtási döntĂ©seiben. ĂŤgy a munka a közgazdaságtan standard Ă©letciklus-optimalizálási keretĂ©t viselkedĂ©si szempontokkal ötvözi. Az eredmĂ©nyek szerint a KĂnában zajlĂł változások több impulzust is szolgáltatnak a megtakarĂtás csökkentĂ©sĂ©hez, a legutĂłbbi Ă©vek adataiban is látszĂł mĂ©rsĂ©klĹ‘dĂ©st ugyanakkor Ă©rdemi bizonytalanság övezi. Nyitott kĂ©rdĂ©s, hogy a sajátos közegben felnĹ‘tt fiatalokra mikĂ©nt Ă©rvĂ©nyesĂĽl a tradicionális Ă©rtĂ©kek befolyása, eközben pedig vidĂ©ken mekkora áttörĂ©st hozhat a modernizáciĂł. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit sajátĂthatnak el tanĂtványai Bánfi TamástĂłl, Ă©n szemĂ©ly szerint a rendszerszintű gondolkodást emelnĂ©m ki. Bánfi Tamás pĂ©nzelmĂ©leti munkássága irányadĂł abban, hogy a gazdasági Ă©s pĂ©nzĂĽgyi folyamatokat egymással összefĂĽggĂ©sben, nemzetközi keretben Ă©rdemes vizsgálni. Jelen tanulmány szintĂ©n egyfajta tág szemlĂ©letű megĂ©rtĂ©sre tesz kĂsĂ©rletet KĂna globális finanszĂrozĂłi szerepe kapcsán
Az egysĂ©ges monetáris politika endogĂ©n hatásai Ă©s az árszĂnvonal általi kiigazodás az euróövezetben [vĂ©dĂ©s elĹ‘tt] = The Endogenous Feedback of Common Monetary Policy and Price Adjustment in the Euro Area
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) elhúzódó válsága az elmúlt évtized egyik
legfigyelemremĂ©ltĂłbb közgazdasági problĂ©mája. A rendkĂvĂĽli turbulencia egy olyan pĂ©nzĂĽgyi
struktúrában következett be, amelyet addig kimondottan előnyösnek tartott a közvélekedés, noha
számos munka már alapvetĹ‘ problĂ©mákat vetĂtett elĹ‘ vele kapcsolatban. Az euróövezet
perifériájának nevezett déli térségben a közös valuta bevezetésének (1999-2002) időszakától egyre
növekvő külső eladósodás ment végbe jórészt az övezeti partnerekkel (a centrummal) szemben, ami
vĂ©gĂĽl krĂzishez vezetett Ă©s magának az eurĂłnak a lĂ©tĂ©t is veszĂ©lybe sodorta. A 2010-2012-es
euróválság csak részben köthető a globális pénzügyi-gazdasági válsághoz; megértése és az EMU
jövĹ‘beli fenntarthatĂł működĂ©sĂ©t megalapozĂł irányok kijelölĂ©se nagy kihĂvást jelent.
A disszertáció két fő kérdésre keresi a választ: 1) Az euróválság kialakulásában volt-e szerepe a
közös valuták inherens problĂ©májának (az uniform monetáris kondĂciĂłkbĂłl eredĹ‘ endogĂ©n
visszacsatolásnak)? 2) A válság és az azt követő időszak tapasztalatai alapján hatásos
mechanizmusnak tekinthetĹ‘-e az árszĂnvonal-alkalmazkodás – mint a belsĹ‘ leĂ©rtĂ©kelĹ‘dĂ©s/
leértékelés egyik csatornája – az EMU-tagok konjunkturális fejleményeinek szinkronizálásában,
ezáltal a káros endogén visszacsatoláshoz vezető helyzetek korrekciójában (ceteris paribus)? Az
utĂłbbi kĂ©rdĂ©s apropĂłját elsĹ‘sorban az „expanzĂv szűkĂtĂ©sre” Ă©pĂtĹ‘ EU–IMF hitelezĹ‘i
reformcsomagok adják, amelyek egyik explicit célja a bajba jutott gazdaságok
ár-versenykĂ©pessĂ©gĂ©nek helyreállĂtása (Ă©s ezen keresztĂĽl a nettĂł export outputhoz valĂł
hozzájárulásának befolyásolása) volt. Az árak alkalmazkodásának mértéke, hatásossága ezen
túlmenően azért is lényeges kérdés, mivel ideális esetben akár automatikus stabilizátorként – a
nominális valutaárfolyam közvetlen helyettesĂtĹ‘jekĂ©nt – is számĂthatna rá az euróövezet.
E kĂ©rdĂ©sek megválaszolásához az Ă©rtekezĂ©s cĂ©lzottan empirikus megközelĂtĂ©st alkalmaz.
Megalapozásként olyan elméleti keret megalkotására törekszik, amely a makro-pénzügyi
szempontokat (finanszĂrozás, egyensĂşlyhiányok, pĂ©nzĂĽgyi intĂ©zmĂ©nyrendszer) integrálja a
valutaövezetek irodalmának meghatározó elemeivel (optimális valutaövezetek elmélete,
endogenitás vs. specializáciĂł elmĂ©lete), Ă©s Ăgy alkalmas az eurĂłválság hátterĂ©nek Ă©rtelmezĂ©sĂ©re Ă©s
az EMU jövőjét meghatározó belső kiigazodási mechanizmusokról való gondolkodásra is. Az
2/2
adatelemző részek az eurózóna országait és különböző időszakait lefedő panelmodellekre
támaszkodnak. Az árhatások értékelése a piaci térnyerést tükröző (keresleti hatásoktól szűrt)
kereskedelmi áramlásokon (export, import) törtĂ©nik, amelyek dekompozĂciĂłs összefĂĽggĂ©sek rĂ©vĂ©n
állnak elő.
Az eredmĂ©nyek szerint az uniform monetáris kondĂciĂłk szerepe nem hagyhatĂł figyelmen kĂvĂĽl az
euróválság magyarázatában, azaz az egyes tagállamok igényeinek nem megfelelő monetáris politika
rendszerszintű ösztönzést adhat a túlzott eladósodásnak és a hitelkockázat övezeten belüli
felgyülemlésének. Ez az empirikus betekintés árnyalja azt az elterjedt vélekedést, miszerint az
euróválságot csupán néhány tag „felelőtlensége”, a maastrichti szabályok be nem tartása okozta. A
válságidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakon keresztüli kiigazodás nem kellően hatásos
eszköze a tagok közötti konjunkturális minták közelĂtĂ©sĂ©nek. Ennek elsĹ‘dleges oka, hogy az
árszĂnvonalak lassan, kis mĂ©rtĂ©kben alkalmazkodnak (ami – önmagában – hátrányt jelent a saját
valutaárfolyamokon keresztüli kiigazodáshoz képest). A 2010-2012-eshez hasonló helyzetekben
ráadásul a belső leértékelődés terheinek megoszlása egyoldalúnak mutatkozik: a déli gazdaságoktól
követel meg jelentĹ‘s (aránytalan) áldozatot. Ebben a defláciĂłs torzĂtásban szerepet játszik a centrum
korlátozott költési hajlandósága. Az árakra helyezett nyomás leginkább a déli, belföldi piacra
termelő vállalkozásokat sújtja, miközben a kedvező kibocsátási hatás makroszinten nem jelentős
(illetve több éven át húzódik). A disszertáció végső konklúziója, hogy az árak helyett más,
elsősorban intézményi kiigazodási és válságkezelési mechanizmusokra célszerű nagyobb hangsúlyt
fektetni. Az efelé mutató EMU-s reformkezdeményezések (bankunió, egyes költségvetési
stabilizációs lehetőségek stb.) eredményessége pedig hosszú távon a belső kockázatmegosztásra
vonatkozó tartós konszenzus megtalálásától függ
Az egysĂ©ges monetáris politika endogĂ©n hatásai Ă©s az árszĂnvonal általi kiigazodás az euróövezetben = The Endogenous Feedback of Common Monetary Policy and Price Adjustment in the Euro Area
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) elhúzódó válsága az elmúlt évtized egyik
legfigyelemremĂ©ltĂłbb közgazdasági problĂ©mája. A rendkĂvĂĽli turbulencia egy olyan pĂ©nzĂĽgyi
struktúrában következett be, amelyet addig kimondottan előnyösnek tartott a közvélekedés, noha
számos munka már alapvetĹ‘ problĂ©mákat vetĂtett elĹ‘ vele kapcsolatban. Az euróövezet
perifériájának nevezett déli térségben a közös valuta bevezetésének (1999-2002) időszakától egyre
növekvő külső eladósodás ment végbe jórészt az övezeti partnerekkel (a centrummal) szemben, ami
vĂ©gĂĽl krĂzishez vezetett Ă©s magának az eurĂłnak a lĂ©tĂ©t is veszĂ©lybe sodorta. A 2010-2012-es
euróválság csak részben köthető a globális pénzügyi-gazdasági válsághoz; megértése és az EMU
jövĹ‘beli fenntarthatĂł működĂ©sĂ©t megalapozĂł irányok kijelölĂ©se nagy kihĂvást jelent.
A disszertáció két fő kérdésre keresi a választ: 1) Az euróválság kialakulásában volt-e szerepe a
közös valuták inherens problĂ©májának (az uniform monetáris kondĂciĂłkbĂłl eredĹ‘ endogĂ©n
visszacsatolásnak)? 2) A válság és az azt követő időszak tapasztalatai alapján hatásos
mechanizmusnak tekinthetĹ‘-e az árszĂnvonal-alkalmazkodás – mint a belsĹ‘ leĂ©rtĂ©kelĹ‘dĂ©s/
leértékelés egyik csatornája – az EMU-tagok konjunkturális fejleményeinek szinkronizálásában,
ezáltal a káros endogén visszacsatoláshoz vezető helyzetek korrekciójában (ceteris paribus)? Az
utĂłbbi kĂ©rdĂ©s apropĂłját elsĹ‘sorban az „expanzĂv szűkĂtĂ©sre” Ă©pĂtĹ‘ EU–IMF hitelezĹ‘i
reformcsomagok adják, amelyek egyik explicit célja a bajba jutott gazdaságok
ár-versenykĂ©pessĂ©gĂ©nek helyreállĂtása (Ă©s ezen keresztĂĽl a nettĂł export outputhoz valĂł
hozzájárulásának befolyásolása) volt. Az árak alkalmazkodásának mértéke, hatásossága ezen
túlmenően azért is lényeges kérdés, mivel ideális esetben akár automatikus stabilizátorként – a
nominális valutaárfolyam közvetlen helyettesĂtĹ‘jekĂ©nt – is számĂthatna rá az euróövezet.
E kĂ©rdĂ©sek megválaszolásához az Ă©rtekezĂ©s cĂ©lzottan empirikus megközelĂtĂ©st alkalmaz.
Megalapozásként olyan elméleti keret megalkotására törekszik, amely a makro-pénzügyi
szempontokat (finanszĂrozás, egyensĂşlyhiányok, pĂ©nzĂĽgyi intĂ©zmĂ©nyrendszer) integrálja a
valutaövezetek irodalmának meghatározó elemeivel (optimális valutaövezetek elmélete,
endogenitás vs. specializáciĂł elmĂ©lete), Ă©s Ăgy alkalmas az eurĂłválság hátterĂ©nek Ă©rtelmezĂ©sĂ©re Ă©s
az EMU jövőjét meghatározó belső kiigazodási mechanizmusokról való gondolkodásra is. Az
2/2
adatelemző részek az eurózóna országait és különböző időszakait lefedő panelmodellekre
támaszkodnak. Az árhatások értékelése a piaci térnyerést tükröző (keresleti hatásoktól szűrt)
kereskedelmi áramlásokon (export, import) törtĂ©nik, amelyek dekompozĂciĂłs összefĂĽggĂ©sek rĂ©vĂ©n
állnak elő.
Az eredmĂ©nyek szerint az uniform monetáris kondĂciĂłk szerepe nem hagyhatĂł figyelmen kĂvĂĽl az
euróválság magyarázatában, azaz az egyes tagállamok igényeinek nem megfelelő monetáris politika
rendszerszintű ösztönzést adhat a túlzott eladósodásnak és a hitelkockázat övezeten belüli
felgyülemlésének. Ez az empirikus betekintés árnyalja azt az elterjedt vélekedést, miszerint az
euróválságot csupán néhány tag „felelőtlensége”, a maastrichti szabályok be nem tartása okozta. A
válságidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakon keresztüli kiigazodás nem kellően hatásos
eszköze a tagok közötti konjunkturális minták közelĂtĂ©sĂ©nek. Ennek elsĹ‘dleges oka, hogy az
árszĂnvonalak lassan, kis mĂ©rtĂ©kben alkalmazkodnak (ami – önmagában – hátrányt jelent a saját
valutaárfolyamokon keresztüli kiigazodáshoz képest). A 2010-2012-eshez hasonló helyzetekben
ráadásul a belső leértékelődés terheinek megoszlása egyoldalúnak mutatkozik: a déli gazdaságoktól
követel meg jelentĹ‘s (aránytalan) áldozatot. Ebben a defláciĂłs torzĂtásban szerepet játszik a centrum
korlátozott költési hajlandósága. Az árakra helyezett nyomás leginkább a déli, belföldi piacra
termelő vállalkozásokat sújtja, miközben a kedvező kibocsátási hatás makroszinten nem jelentős
(illetve több éven át húzódik). A disszertáció végső konklúziója, hogy az árak helyett más,
elsősorban intézményi kiigazodási és válságkezelési mechanizmusokra célszerű nagyobb hangsúlyt
fektetni. Az efelé mutató EMU-s reformkezdeményezések (bankunió, egyes költségvetési
stabilizációs lehetőségek stb.) eredményessége pedig hosszú távon a belső kockázatmegosztásra
vonatkozó tartós konszenzus megtalálásától függ
Central Bank Digital Currency: the Next Money Revolution? : Central Bank Digital Currencies in the Dimension of Geopolitics
Throughout history, financial innovation was always interlinked with shifts in the word’s economic centre of gravity and the emergence of new power hubs. Nowadays, the huge interest in central bank digital currencies proves that we must have arrived at a new turning point in the development of money. Most studies, however, focus on financial issues related to CBDCs, and only few embark on discussing historical analogies and geopolitical consequences in a comprehensive way. Our study aims to deliver such an analysis. According to the results, the revolutionary effects of CBDCs might arise from re-modelling cross-border payments, i.e., achieving direct (atomic) transactions through multilateral platforms. The remarkable results of China in developing the digital yuan, and most importantly, acquiring a key role in international projects, reinforce the geopolitical trends of the last decade. Global or regional standard-setting will be a critical question, and in this regard, there is still some room for manoeuvre on the side of the U.S. which started its own CBDC development (Project Hamilton) belatedly. In the long run, it might be realistic to expect a scenario in which the global financial system is divided in two parts, a Western and an Eastern one
- …