A megtakarítás változó mintái Kínában

Kína külső többletét döntően meghatározzák a megtakarítási viselkedés mintái. A tanulmány a szakirodalom empirikus eredményeiből arra keresi a választ, hogy a piaci nyitás gazdasági-társadalmi változásai, a globalizáció fogyasztásorientált értékrendszere és a hagyományos kultúra hogyan hatnak egymásra a kínaiak megtakarítási döntéseiben. Így a munka a közgazdaságtan standard életciklus-optimalizálási keretét viselkedési szempontokkal ötvözi. Az eredmények szerint a Kínában zajló változások több impulzust is szolgáltatnak a megtakarítás csökkentéséhez, a legutóbbi évek adataiban is látszó mérséklődést ugyanakkor érdemi bizonytalanság övezi. Nyitott kérdés, hogy a sajátos közegben felnőtt fiatalokra miként érvényesül a tradicionális értékek befolyása, eközben pedig vidéken mekkora áttörést hozhat a modernizáció. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit sajátíthatnak el tanítványai Bánfi Tamástól, én személy szerint a rendszerszintű gondolkodást emelném ki. Bánfi Tamás pénzelméleti munkássága irányadó abban, hogy a gazdasági és pénzügyi folyamatokat egymással összefüggésben, nemzetközi keretben érdemes vizsgálni. Jelen tanulmány szintén egyfajta tág szemléletű megértésre tesz kísérletet Kína globális finanszírozói szerepe kapcsán

Az egységes monetáris politika endogén hatásai és az árszínvonal általi kiigazodás az euróövezetben [védés előtt] = The Endogenous Feedback of Common Monetary Policy and Price Adjustment in the Euro Area

Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) elhúzódó válsága az elmúlt évtized egyik legfigyelemreméltóbb közgazdasági problémája. A rendkívüli turbulencia egy olyan pénzügyi struktúrában következett be, amelyet addig kimondottan előnyösnek tartott a közvélekedés, noha számos munka már alapvető problémákat vetített elő vele kapcsolatban. Az euróövezet perifériájának nevezett déli térségben a közös valuta bevezetésének (1999-2002) időszakától egyre növekvő külső eladósodás ment végbe jórészt az övezeti partnerekkel (a centrummal) szemben, ami végül krízishez vezetett és magának az eurónak a létét is veszélybe sodorta. A 2010-2012-es euróválság csak részben köthető a globális pénzügyi-gazdasági válsághoz; megértése és az EMU jövőbeli fenntartható működését megalapozó irányok kijelölése nagy kihívást jelent. A disszertáció két fő kérdésre keresi a választ: 1) Az euróválság kialakulásában volt-e szerepe a közös valuták inherens problémájának (az uniform monetáris kondíciókból eredő endogén visszacsatolásnak)? 2) A válság és az azt követő időszak tapasztalatai alapján hatásos mechanizmusnak tekinthető-e az árszínvonal-alkalmazkodás – mint a belső leértékelődés/ leértékelés egyik csatornája – az EMU-tagok konjunkturális fejleményeinek szinkronizálásában, ezáltal a káros endogén visszacsatoláshoz vezető helyzetek korrekciójában (ceteris paribus)? Az utóbbi kérdés apropóját elsősorban az „expanzív szűkítésre” építő EU–IMF hitelezői reformcsomagok adják, amelyek egyik explicit célja a bajba jutott gazdaságok ár-versenyképességének helyreállítása (és ezen keresztül a nettó export outputhoz való hozzájárulásának befolyásolása) volt. Az árak alkalmazkodásának mértéke, hatásossága ezen túlmenően azért is lényeges kérdés, mivel ideális esetben akár automatikus stabilizátorként – a nominális valutaárfolyam közvetlen helyettesítőjeként – is számíthatna rá az euróövezet. E kérdések megválaszolásához az értekezés célzottan empirikus megközelítést alkalmaz. Megalapozásként olyan elméleti keret megalkotására törekszik, amely a makro-pénzügyi szempontokat (finanszírozás, egyensúlyhiányok, pénzügyi intézményrendszer) integrálja a valutaövezetek irodalmának meghatározó elemeivel (optimális valutaövezetek elmélete, endogenitás vs. specializáció elmélete), és így alkalmas az euróválság hátterének értelmezésére és az EMU jövőjét meghatározó belső kiigazodási mechanizmusokról való gondolkodásra is. Az 2/2 adatelemző részek az eurózóna országait és különböző időszakait lefedő panelmodellekre támaszkodnak. Az árhatások értékelése a piaci térnyerést tükröző (keresleti hatásoktól szűrt) kereskedelmi áramlásokon (export, import) történik, amelyek dekompozíciós összefüggések révén állnak elő. Az eredmények szerint az uniform monetáris kondíciók szerepe nem hagyható figyelmen kívül az euróválság magyarázatában, azaz az egyes tagállamok igényeinek nem megfelelő monetáris politika rendszerszintű ösztönzést adhat a túlzott eladósodásnak és a hitelkockázat övezeten belüli felgyülemlésének. Ez az empirikus betekintés árnyalja azt az elterjedt vélekedést, miszerint az euróválságot csupán néhány tag „felelőtlensége”, a maastrichti szabályok be nem tartása okozta. A válságidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakon keresztüli kiigazodás nem kellően hatásos eszköze a tagok közötti konjunkturális minták közelítésének. Ennek elsődleges oka, hogy az árszínvonalak lassan, kis mértékben alkalmazkodnak (ami – önmagában – hátrányt jelent a saját valutaárfolyamokon keresztüli kiigazodáshoz képest). A 2010-2012-eshez hasonló helyzetekben ráadásul a belső leértékelődés terheinek megoszlása egyoldalúnak mutatkozik: a déli gazdaságoktól követel meg jelentős (aránytalan) áldozatot. Ebben a deflációs torzításban szerepet játszik a centrum korlátozott költési hajlandósága. Az árakra helyezett nyomás leginkább a déli, belföldi piacra termelő vállalkozásokat sújtja, miközben a kedvező kibocsátási hatás makroszinten nem jelentős (illetve több éven át húzódik). A disszertáció végső konklúziója, hogy az árak helyett más, elsősorban intézményi kiigazodási és válságkezelési mechanizmusokra célszerű nagyobb hangsúlyt fektetni. Az efelé mutató EMU-s reformkezdeményezések (bankunió, egyes költségvetési stabilizációs lehetőségek stb.) eredményessége pedig hosszú távon a belső kockázatmegosztásra vonatkozó tartós konszenzus megtalálásától függ

Az egységes monetáris politika endogén hatásai és az árszínvonal általi kiigazodás az euróövezetben = The Endogenous Feedback of Common Monetary Policy and Price Adjustment in the Euro Area

Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) elhúzódó válsága az elmúlt évtized egyik legfigyelemreméltóbb közgazdasági problémája. A rendkívüli turbulencia egy olyan pénzügyi struktúrában következett be, amelyet addig kimondottan előnyösnek tartott a közvélekedés, noha számos munka már alapvető problémákat vetített elő vele kapcsolatban. Az euróövezet perifériájának nevezett déli térségben a közös valuta bevezetésének (1999-2002) időszakától egyre növekvő külső eladósodás ment végbe jórészt az övezeti partnerekkel (a centrummal) szemben, ami végül krízishez vezetett és magának az eurónak a létét is veszélybe sodorta. A 2010-2012-es euróválság csak részben köthető a globális pénzügyi-gazdasági válsághoz; megértése és az EMU jövőbeli fenntartható működését megalapozó irányok kijelölése nagy kihívást jelent. A disszertáció két fő kérdésre keresi a választ: 1) Az euróválság kialakulásában volt-e szerepe a közös valuták inherens problémájának (az uniform monetáris kondíciókból eredő endogén visszacsatolásnak)? 2) A válság és az azt követő időszak tapasztalatai alapján hatásos mechanizmusnak tekinthető-e az árszínvonal-alkalmazkodás – mint a belső leértékelődés/ leértékelés egyik csatornája – az EMU-tagok konjunkturális fejleményeinek szinkronizálásában, ezáltal a káros endogén visszacsatoláshoz vezető helyzetek korrekciójában (ceteris paribus)? Az utóbbi kérdés apropóját elsősorban az „expanzív szűkítésre” építő EU–IMF hitelezői reformcsomagok adják, amelyek egyik explicit célja a bajba jutott gazdaságok ár-versenyképességének helyreállítása (és ezen keresztül a nettó export outputhoz való hozzájárulásának befolyásolása) volt. Az árak alkalmazkodásának mértéke, hatásossága ezen túlmenően azért is lényeges kérdés, mivel ideális esetben akár automatikus stabilizátorként – a nominális valutaárfolyam közvetlen helyettesítőjeként – is számíthatna rá az euróövezet. E kérdések megválaszolásához az értekezés célzottan empirikus megközelítést alkalmaz. Megalapozásként olyan elméleti keret megalkotására törekszik, amely a makro-pénzügyi szempontokat (finanszírozás, egyensúlyhiányok, pénzügyi intézményrendszer) integrálja a valutaövezetek irodalmának meghatározó elemeivel (optimális valutaövezetek elmélete, endogenitás vs. specializáció elmélete), és így alkalmas az euróválság hátterének értelmezésére és az EMU jövőjét meghatározó belső kiigazodási mechanizmusokról való gondolkodásra is. Az 2/2 adatelemző részek az eurózóna országait és különböző időszakait lefedő panelmodellekre támaszkodnak. Az árhatások értékelése a piaci térnyerést tükröző (keresleti hatásoktól szűrt) kereskedelmi áramlásokon (export, import) történik, amelyek dekompozíciós összefüggések révén állnak elő. Az eredmények szerint az uniform monetáris kondíciók szerepe nem hagyható figyelmen kívül az euróválság magyarázatában, azaz az egyes tagállamok igényeinek nem megfelelő monetáris politika rendszerszintű ösztönzést adhat a túlzott eladósodásnak és a hitelkockázat övezeten belüli felgyülemlésének. Ez az empirikus betekintés árnyalja azt az elterjedt vélekedést, miszerint az euróválságot csupán néhány tag „felelőtlensége”, a maastrichti szabályok be nem tartása okozta. A válságidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az árakon keresztüli kiigazodás nem kellően hatásos eszköze a tagok közötti konjunkturális minták közelítésének. Ennek elsődleges oka, hogy az árszínvonalak lassan, kis mértékben alkalmazkodnak (ami – önmagában – hátrányt jelent a saját valutaárfolyamokon keresztüli kiigazodáshoz képest). A 2010-2012-eshez hasonló helyzetekben ráadásul a belső leértékelődés terheinek megoszlása egyoldalúnak mutatkozik: a déli gazdaságoktól követel meg jelentős (aránytalan) áldozatot. Ebben a deflációs torzításban szerepet játszik a centrum korlátozott költési hajlandósága. Az árakra helyezett nyomás leginkább a déli, belföldi piacra termelő vállalkozásokat sújtja, miközben a kedvező kibocsátási hatás makroszinten nem jelentős (illetve több éven át húzódik). A disszertáció végső konklúziója, hogy az árak helyett más, elsősorban intézményi kiigazodási és válságkezelési mechanizmusokra célszerű nagyobb hangsúlyt fektetni. Az efelé mutató EMU-s reformkezdeményezések (bankunió, egyes költségvetési stabilizációs lehetőségek stb.) eredményessége pedig hosszú távon a belső kockázatmegosztásra vonatkozó tartós konszenzus megtalálásától függ

Central Bank Digital Currency: the Next Money Revolution? : Central Bank Digital Currencies in the Dimension of Geopolitics

Throughout history, financial innovation was always interlinked with shifts in the word’s economic centre of gravity and the emergence of new power hubs. Nowadays, the huge interest in central bank digital currencies proves that we must have arrived at a new turning point in the development of money. Most studies, however, focus on financial issues related to CBDCs, and only few embark on discussing historical analogies and geopolitical consequences in a comprehensive way. Our study aims to deliver such an analysis. According to the results, the revolutionary effects of CBDCs might arise from re-modelling cross-border payments, i.e., achieving direct (atomic) transactions through multilateral platforms. The remarkable results of China in developing the digital yuan, and most importantly, acquiring a key role in international projects, reinforce the geopolitical trends of the last decade. Global or regional standard-setting will be a critical question, and in this regard, there is still some room for manoeuvre on the side of the U.S. which started its own CBDC development (Project Hamilton) belatedly. In the long run, it might be realistic to expect a scenario in which the global financial system is divided in two parts, a Western and an Eastern one