Humán papillomavírusok szerepe a szájüreg daganatos elváltozásaiban = Human papillomaviruses in oral cancers

Magyarországon a szájüregi rosszindulatú daganatok előfordulása és mortalitása kiemelkedően magas. Célkitűzésünk a humán papillomavírus (HPV) fertőzés szájüregi tumorgenezisben játszott etiológiai szerepének és prognosztikai indikátorként való alkalmazhatóságának vizsgálata volt, emellett vizsgáltuk a p53 tumorszuppresszor gén 72 kodont érintő polimorfizmusának és mutációinak, valamint az 1. genocsoportú torque-tenovírus (g1TTV) prognosztikai szerepét is. Mintáink 65 orális laphámrákos (OSCC), 44 orális leukoplakiában és 119 orális lichen planusban szenvedő betegtől származtak, a kontroll populációt 72 egészséges személy képezte. A HPV prevalenciája a lézió súlyosságával nőtt, szignifikánsan magasabb volt minden betegcsoportban, mint a kontrollban, főképpen magas kockázatú genotípusokat találtunk. Emellett a HPV jelenléte a tumor lokalizációjával illetve kémiai karcinogénekkel (alkohol, dohányzás) együttesen hatva a OSCC rossz pronózisával és a betegek rosszabb túlélésével társult. A g1TTV és a p53 gén polimorfizmusa és mutációi nem befolyásolták az OSCC prognózisát. A projekt adatai alátámasztják a HPV etiológiai szerepét a OSCC kialakulásában, emellett azt mutatják, hogy a prekancerózisok kialakulásában is szerepet játszhat. Igazoltuk, hogy a HPV jelenléte kockázati tényezőként szerepel a rossz prognózisú tumorok kialakulása során, tehát a HPV kimutatása segítséget nyújthat a prognózis megállapításában és az utókezelés tervezésében. | Morbidity and mortality due to oral squamous cell carcinoma (OSCC) is high in Hungary. The aim of the project was to investigate the role of human papillomaviruses (HPVs) in the etiology of OSCC as well as its prognostic value. Besides HPVs we also examined the prognostic significance of genogroup 1 torque-tenovirus (g1TTV) and the mutations and codon 72 polymorphism of p53 tumour suppressor gene. Study population consisted of 65 OSCC, 44 oral leukoplakia and 119 oral lichen planus patients, buccal epithelial cells from 72 healthy individuals were used as a control. Prevalence of HPV increased gradually with the increasing severity of the lesion, it was significantly higher in all patients groups compared to the control. We detected mainly high-risk genotypes. Presence of HPV synergistically with unfavourable tumour localization and chemical carcinogens (alcohol consumption, smoking) led to higher risk of poor prognosis and shorter survival. Presence of g1TTV and p53 gene mutations and polymorphism did not later the prognosis significantly. Our data accord with etiologic role of HPVs in OSCC, and indicate that HPVs may play a role in the development of oral precanceroses as well. We proved that presence of HPV may serve as a risk factor for tumours with poor prognosis, therefore it can be used as a prognostic indicator and may aid in planning adjuvant therapy

Analysis of the Relationship between Human Papillomavirus and the Cellular Survivin Gene

1. A HPV 16 E6 fehérje transzkripciósan aktiválta a survivin gén pormóterét. Ez a hatás a p53 tumorszuppresszor fehérje jelenlétével összefüggésben van, mivel p53 negatív sejtvonalban nem érvényesült. A p53 kötésére és degradációjára képes HPV 16 E6 mutánsokat kódoló plazmidokkal folytatott transzkripciós kísérletekben a survivin promóterének fokozott transzaktiválását tapasztaltunk, míg a p53 kötő és degradáló képességében sérült HPV 16 E6 mutáns esetén nem vagy alig volt változás a survivin promóter aktivitásában. 2. A HPV 16 E7 onkoproteinnek, ellentétben az E6 fehérjével nem volt direkt hatása a survivin promóterre. 3. A HPV 16 mindkét onkogénje fokozott endogén survivin mRNS szintet eredményezett humán embrionális fibroblasztokban. Ez a hatása az E6/E7 onkogéneknek a sejtciklus valamennyi fázisában érvényesült, ugyanúgy, ahogy az E6 transzaktviációs hatása a survivin gén promóterére, amely a sejtciklusnak szintén mindegyik szakaszában kimutatható volt. Az E6 és az E7 endogén survivin mRNS szintre kifejtett hatása, valamint az E6 survivin promóterre gyakorolt transzaktiváló hatása sejtciklustól függetlenül alakult. 4. Survivin promóter CDE/CHR régióját (ATG kodonhoz viszonyítva –31 nukleotid pozíciót) érintő G/C variánsok genotípus megoszlása az általunk vizsgált méhnyakrákos, Papanicolaou osztályozás szerinti P3 diagnózisú, és kontroll populációban nem tér el statisztikailag szignifikáns mértékben. Megvizsgálva az érintett polimorfizmust a HPV fertőzöttséggel kapcsolatban, szintén nem találtunk összefüggést. A vizsgálati csoportjainkban végzett elemzés alapján a survivin promóter fent említett polimorfizmusa nem szerepel kockázati tényezőként a méhnyakrák kialakulása szempontjából. ----- 1. HPV 16 E6 oncoprotein is able to transactivate the human survivin promoter. This transactivation appeared to be largely dependent on the presence of the cellular tumour suppressor protein p53. Experiments with HPV 16 E6 mutant also indicated that transactivation of the survivin promoter by E6 is largely p53-dependent. 2. HPV 16 oncoprotein E7 had no direct effect on the promoter of the survivin gene. 3. HPV 16 E6 and/or E7 induced endogenous survivin transcription in human embryonic fibroblast cells. The effect of the E6 and E7 on the endogenous survivin mRNA level and the transactivation effect of E6 on survivin promoter are independent of the cell cycle. 4. There were no statistically significant differences in the genotype distributions of the genetic polymorphism located in the CDE/CHR repressor elements of the human survivin promoter (at the –31 nt relative to the ATG start codon). We could not find any correlation considering the polymorphism in connection with HPV infection. This survivin promoter polymorphism may not represent an increased risk for the development of cervical cancer, at least in our study population