E-content for medical students

Blended learning, i.e. traditional methods used with modem computer and internet based technology, can enhance the effectiveness of training. We have created an e-content for the dermatology training of medical students and a testing system with Microsoft Learning Content Development System and Hot Potatoes JQuiz, both are free software. The SCORM compatible e-content covers the different types and characteristics of primary and secondary skin lesions. The content which can be used online or offline as well in a browser helps the students to deepen their knowledge with tests and playful quizzes. The html and JavaScript based testing system gives the tutors a quick and objective method to evaluate the performance of the students. We have used technologies which are supported by several authoring and learning management systems in order to be able to modify and transfer our work in other, even more sophisticated applications in the future

A krónikus hepatitis C-vírus-fertőzés hagyományos pegilált interferon+ribavirin és proteázgátló direkt antivirális hatású szerekkel kiegészített kezelésének mellékhatásai = Side-Effects of Pegylated Interferon Plus Ribavirin Therapy with or without Protease Inhibitor Direct Acting Antiviral Agents During Treatment of Chronic Hepatitis C Virus Infection

Bolygónk lakosságának 2–3%-át érinti a hepatitis C-vírus-fertőzés, amely a fertőzöttek több mint felénél krónikus májgyulladást okoz, és a májzsugorodás, a májelégtelenség, a májsejtrák, az ezek miatt szükségessé váló májátültetés, valamint a májeredetű halálozás egyik leggyakoribb oka. A XXI. század első évtizedében arany standarddá vált pegilált interferon-alfa és ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban domináló G1 genotípussal fertőzött, korábban még nem kezelt betegek ~40%-a ér el tartós vírusmentességet, a korábban sikertelenül kezelt betegek ismételt kezelésekor pedig csak minden ötödik. A közelmúltban törzskönyvezett két új, hepatitis C-vírus elleni proteázgátló, direkt antivirális hatású készítmény (boceprevir és telaprevir) hozzáadásával a korábban még nem kezelt betegek csaknem háromnegyede, a korábban sikertelenül kezelt betegeknek pedig több mint fele számíthat gyógyulásra. A terápia sikerét jelentősen korlátozza, hogy a gyakori - és esetenként súlyos - mellékhatások miatt a gyógyszereket a betegek egyharmada az optimálisnál alacsonyabb dózisban és/vagy rövidebb ideig kaphatja. További kihívást jelent, hogy a kettős kezelés során alkalmazott készítmények mellékhatásait az új készítmények fokozhatják (különösen anaemia), másrészt új mellékhatások is jelentkezhetnek (például boceprevir esetén ízérzészavar, telaprevir esetén bőrkiütések). Az összefoglaló célja a terápiához kapcsolódó mellékhatások és ezek kezelésének áttekintése a készítmények alkalmazási előírásai, az ezek alapját képező közlemények és a készítményeket használó szakemberek tapasztalatai alapján – abban a reményben, hogy ez segítséget nyújthat a kezelést végző kollégáknak a standard és az új készítmények biztonságos és hatékony alkalmazásához. Hepatitis C virus (HCV) infection affects 2–3 % of the population, approximately 170 million people worldwide, causing chronic HCV-related hepatitis with subsequent liver cirrhosis, hepatic failure, hepatocellular cancer, and liver-related mortality in a large number of patients. The gold standard therapy, pegylated interferon alpha in combination with ribavirin can eradicate hepatitis C virus infection in approx. 40% of treatment-naïve patients infected with HCV genotype G1, and only 15–20% of patients with previous treatment. Success rate is substantially improved with the development and registration of two direct acting anti-hepatitis C virus protease inhibitors (boceprevir and telaprevir) in the second decade of 21st century: combined with the standard therapy, almost three quarter of previously untreated, and more than half of previously unsuccessfully treated patients can achieve sustained viral response with protease inhibitor based triple therapies. A major barrier to successful treatment is the association of peginterferon/ribavirin therapy with frequent and sometimes serious adverse effects. In clinical trials, approximately 10–15% of treated patients discontinue peginterferon and ribavirin due to adverse events; however, in routine clinical practice, the rate of treatment discontinuation has been reported to be substantially higher. The side effects of peginterferon/ribavirin therapy affect virtually all organ systems, and addition of protease inhibitor can amplify these side effects (particularly anemia), and/or may lead to new ones (i.e., dysgeusia with boceprevir or skin rush with telaprevir). There is considerable regional and global variability in the nature and prevalence of these adverse effects as well as in the best strategies to ameliorate their impact on hepatitis C virus treatment. This article summarizes the side effects of dual and triple therapies and their management based on the labels of the drugs, on a comprehensive literature review, as well as on the recently published opinion of an international panel of experts – with the provision of providing help for the physicians treating hepatitis C virus infection to achieve the best possible success with the highest possible safety for the patients

Fej-nyak régio primer menanomája

A fej-nyak régió nyálkahártyájának primer melanomája egy ritka és agresszív daganat. A betegséget általában késői stádiumban ismerik fel, melynek oka a betegség gyors, vertikális terjedése, a korai specifikus jelek hiánya és az anatómiai lokalizáció. Primer mucosalis melanoma (PMM) esetén elsődleges terápia a megfelelő sebészi széllel elvégzett radikális rezekció. A radikális nyaki nyirokcsomó-eltávolítás, a sentinel nyirokcsomó-biopszia és a radioterápia alkalmazásának kérdésében még nincs egyértelmű állásfoglalás a szakirodalomban. Mivel nagyon ritka daganattípus, az esettanulmányokból történő információszerzés az adatgyűjtés legkézenfekvőbb módja. Cikkünk célja, hogy öt szájüregi lokalizációjú melanomás esetet mutasson be és rövid összefoglalást adjon a betegség etiológiájáról, stagingjéről és terápiás lehetőségeiről az aktuális szakirodalom fényében

Merkel-sejtes polyomavírus mint a Merkel-sejtes carcinoma valószínű kóroka | A probable etiological role for Merkel cell polyomavirus in the development of Merkel cell carcinoma

Az emberi daganatok mintegy 20%-ában bizonyítható valamilyen fertőző virális ágens kóroki szerepe. A Merkel-sejtes carcinoma ritka, igen agresszív, bizonytalan eredetű, vélhetően a hám stratum basale rétegéből kiinduló daganat. Elsősorban az időseket és az immunszuppresszált személyeket érinti, többnyire a napfénynek kitett bőrterületeken, különösen a fej-nyaki régiókon jelentkezik. Gyakorisága rohamosan növekszik, nemritkán differenciáldiagnosztikai problémát okoz. A Merkel-sejtes carcinomákból 2008-ban egy DNS-polyomavírust (Merkel-sejtes polyomavírus) sikerült azonosítani, amely megnyitotta az utat a daganat valódi kóroki hátterének feltárásához. Az elváltozás fertőző – virális – kóreredete szemléletváltást eredményez a patogenezis és remélhetőleg majd a kezelés területén is. Az ismeretek hazai klinikai gyakorlatba való mielőbbi átkerülése érdekében vállalkoztak a szerzők a Merkel-sejtes carcinoma és az első emberi daganatkeltő polyomavírus, a Merkel-sejtes polyomavírus összefoglalására. Orv. Hetil., 2013, 154, 102–112. | Approximately 20% of the tumours in humans are associated with contagious viral agents. Merkel cell carcinoma is a rare and highly aggressive tumour which may originate from the epidermal stratum basale, although the origin is still controversial. This tumour is most commonly found in elderly and immunocompromised patients in sun exposed areas, especially in the head and neck regions. Merkel cell carcinoma often causes a diagnostic challenge with a dramatically increasing incidence. In 2008, a DNA tumour virus, a polyomavirus (Merkel cell polyomavirus) was detected in Merkel cell carcinomas, and this finding helped to understand the etiological background of the disease. The infectious – probably viral – etiology resulted in a paradigm shift in pathogenesis and, hopefully, in therapy as well. This review summarizes the current knowledge related to Merkel cell carcinoma and the first oncogenic human polyomavirus, the Merkel cell polyomavirus, to promote the clinical adaptation of the information. Orv. Hetil., 2013, 154, 102–112