Kísérletek sertés petesejtek és embriók in vitro és in vivo termeltetésére és hűtésére vitrifikációval = Experiment for pig oocyte and embryo production in vitro and in vivo vitrification

OTKA támogatás segítségével megvizsgáltuk különböző fajtájú sertés petesejtek vitrifikálásának lehetőségeit, és az azt követő embriófejlődést. A különböző érettségű petesejtek vitrifikációs hűtése során azt tapasztaltuk, hogy a kumulusz sejtekkel körülvett petesejtek eredményesebben vitrifikálhatók, mint a kumulusz sejtek nélküli petesejtek. A maturáció illetve a vitrifikáció sorrendje és a sejtek morfológiai állapota között nem találtunk összefüggést. Vizsgáltuk a sertés petesejtek kémiai aktiválhatóságát. Összehasonlítottuk a cikloheximid(CX), a dimetilaminopurin(D) és stroncium-klorid(S) hatását a petesejt aktiválásra és embriófejlődésre. Mindegyik csoportban a petesejtek több, mint 45%-a aktiválódott. Az aktivációs ráta a CX csoportban (57,4%) szignifikánsan nagyobb volt (P<0,05) szinten, mint a D csoport (48,1 %). A mangalica és nagy fehér sertés petesejtek maturáltatása során a folyamat végére a kumulusz sejt expandálódási arány a mangalica esetében 83%, míg a nagy fehér esetében 86% volt, amely különbség szignifikáns (P<0,05). A normál morfológiájú sejtek arányát tekintve a mangalica (30%) a nagy fehér (41%) petesejtek közötti különbségek P<0,05 szinten szignifikánsak, ha különböző vitrifikációs módszerekkel hűtjük majd visszaolvasztjuk a petesejteket. Petesejt vitrifikálás után a mangalica embriók 8%-a érte el a 8 sejtes állapotot, a nagy fehér embriók 6,5%-a morula állapotig fejlődött. | This project was supported by the Hungarian Scientific Research Fund. With the support we have examined the vitrification possibilities of different breed of swine oocyte and the consecutive embryo development. During the different vitrification of oocytes of different stages of development we have experienced that oocytes surrounded with cumulus cells can be more effectively vitrified then oocytes without cumulus cells. We examined the chemical activibility of swine oocytes. We compared the effect of cycloheximid(CX), dimetilaminopurin(D) and strontium-chlorid(S) on the activation of oocyte and embryo development. More then 45% of oocytes activated in each group. The activation rata was higher in group CX (with 57,4%) and were significantly higher on (P<0,05) level then group D (48,1 %). To the end of the in vitro maturation of Mangalica and Big White swine oocytes the expand rate of the cumulus cell was 83% in case of Mangalica while in case of Big White swine was 86% so the difference is significant (P<0,05). Concerning to the rate of the cells of normal morphology there are significant differences between Mangalica oocytes (30%) and Big White swine oocytes (41%) on P<0,05 level after thawing followed by different vitrification freezing of Mangalica and Big White swine oocytes. 8% of Mangalica embryos reached 8-cell cellular stage after fertilization followed by oocyte fertilisation while 6,5% of embryos of Big White swine developed up to morula stage

Genotyping of four loci in Hungarian Yellow and broiler chickens

Traditional selection has led to remarkable differences in allele frequencies among various chicken breeds. Indigenous and broiler-type chicken populations were genotyped for polymorphisms in thyroid hormone responsive Spot14α, prolactin (PRL), IGF-binding protein 2 (IGFBP2), and somatostatin (SST) genes in order to determine potential utilisation type-associated allele frequencies. Significant (P < 0.05) differences were detected between Hungarian Yellow and broiler populations for Spot14α, PRL, and IGFBP2 allele frequencies, whereas the same SST allele (A) was fixed in both groups. In this study, the most significant associations (P < 0.05) were found between the IGFBP2 genotypes and the measured traits (body weight, carcass weight, breast muscle weight with or without skin, breast muscle weight as a percentage of carcass weight) in the broiler population. The results can be applied for the evaluation of polymorphism effects in the analysed populations; however, contradictory allele effects in different breeds and hybrids indicate the need for cautious marker utilisation in selection programmes

The response of prion genic variation to selection for scrapie resistance in Hungarian indigenous sheep breeds

The authors studied the present status of Hungarian indigenous sheep breeds based on the genetic background of scrapie resistance. The aim of this investigation was to estimate the relative frequency of prion haplotypes, genotypes and risk categories, as well as to reveal the efficiency of the scrapie eradication programme achieved over the last decade. A novel approach in the characterisation of prion by using its genic variation was also implemented. The authors established that the proportion of deleterious sites (%) can be a useful indicator of the eradication programme. Based on a large sample size, it was confirmed that the scrapie resistance of the Cikta breed is low, and the classification of this breed according to risk category has not improved. However, the frequent genotype ARQ and risk category 3 can also be considered characteristic of the breed. The careful use of these genotypes is permitted and will contribute to the maintenance of breed diversity. The response of prion genic variation to selection for scrapie resistance in the other breeds (Tsigai, Milking Tsigai, White Racka, Black Racka and Gyimes Racka) was definitely successful

A specific selection programme is required in the autochthonous Cikta Sheep which is endangered by own frequent ARQ prion haplotype?

The authors study the current status of Hungarian Cikta Sheep based on genetic background of scrapie resistance. The aim of this investigation was to estimate the relative frequency of prion haplotypes, -genotypes, and risk categories as well as to reveal the efficiency of scrapie eradication program achieved over the last decade. The authors confirmed based on larger sample size the previous knowledge, that the resistance against scrapie of Cikta breed is considered as low, and the classification of this breed according to risk category has not been improved. However, the frequent genotype ARQ and risk category 3 can also be considered for breed specificity. The careful use of these genotypes is permitted and will contribute to the maintenance of breed diversity according to other aspects

Angol telivér kancák A- és E-vitamin, valamint szelén ellátottságának vizsgálata

A szaporodásbiológiára gyakorolt hatásuk miatt a kancák A- és E-vitamin, valamint szelén ellátottsága rendkívül fontos. A lovak vitamin és ásványianyag-igényét több tényező módosíthatja. Ilyen befolyásoló tényező lehet az állat igénybevétele, a fajta, az ivar, az évszak, az állat kora és esetleges vemhessége, vagy különböző betegségek. Munkánk során a szaporodásbiológiai státusz, illetve a kancák korának függvényében vizsgáltuk az A-vitamin, az E-vitamin és a szelén ellátottságot két egymást követő évben. Az A-vitamin ellátottság mindkét évben az üresen maradt állatok esetén átlag alatti, és minden más csoporténál alacsonyabb, ezt követik a még vemhes anyák értékei. 2011-ben a szűz kancák A-vitamin ellátottsága volt a legkedvezőbb (0,54 mol/l), a 2012-es évben pedig a szoptató kancák A-vitamin ellátottsága volt kiemelkedően magas (0,63 mol/l). E-vitamin ellátottság tekintetében a 2011-es évben a szűz kancák csoportjának értékei (12,26 mol/l) voltak a legmagasabbak, míg 2012-ben a szoptató kancák értékei (11,45 mol/l) jóval meghaladták a szűz állatok (9,60 mol/l) és a még vemhes kancák (10,46 mol/l) csoportjának eredményeit. A vizsgált csoportok szelén ellátottsága mindkét évben a szoptató kancák csoportjánál volt a legkedvezőbb (2011- ben 128,00 g/l, 2012-ben 106,55 g/l). Összességében elmondható, hogy a vizsgált állatok A-vitamin és E-vitamin szintjének átlaga – kivéve az üresen maradt kancák csoportját – határérték feletti. A szelén szintje ugyan átlagosan meghaladja fiziológiás alsó küszöbértéket, ám egyedenként gyakran előfordult kismértékű szelén hiány. Emiatt állomány szinten is érdemes volna szelén-kiegészítést alkalmazni

History and significance of the chicken genome sequence Literature review

Summary Background: The authors review the literature on the history and main achieve ments of chicken genome sequencing, and the possibilities and advantages of the application of chicken as an animal model. The threat of decreasing chicken genetic diversity is also discussed. Material and Methods: The whole genome sequence of chicken was published in 2004, first of all birds and farm animals. The chicken genome is only half the size of mammalian genomes, and it is packed into 78 chromosomes (2n) of dif ferent size, that can be roughly divided to macro and micro chromosomes. Also first of all animal species, Mendelian inheritance was demonstrated in chickens. The construction of a 600 000 single nucleotide polymorphism containing genotyping array was made possible as a result of genome sequencing efforts. Genotyping arrays are potential tools for breeders to improve chicken produc tion. Furthermore, chicken genome mapping remarkably facilitated the genome sequencing of other bird species. As average recombination rate in chicken is higher compared to mammals, chicken is an ideal animal model also for genetic mapping studies. Results and Discussion: Up to date, 6633 quantitative trait loci (QTL) have been described in chicken, of which 4677 are in association with meat and egg pro duction (growth, fatness, meat and egg quality), 1118 with exterior (pigmenta tion, behaviour), 629 with health (disease susceptibility, mortality), and 209 with physiology (blood parameters, excretion) traits. Genetic diversity in the species has been significantly reduced due to inten sive commercial selection for improved meat or egg production. Nearly half of ancestral alleles are lost in modern breeds and hybrids. Diversity loss was more remarkable in egg type compared to meat type chicken. In their research, the authors aim to determine the genotype frequencies and growth-related effects of different Spot14α, IGF1, IGFBP2, DRD1, and SST poly morphisms in indigenous Hungarian chicken breeds and in modern hybrids