Dentinogenesis imperfectában és hemofília A betegségben szenvedő tinédzser protetikai ellátása

Bevezetés: A dentinogenesis imperfecta (DI) egy dentint érintő genetikai betegség. Az autoszomális dominánsan öröklődőrendellenesség csak a fogak kötőszöveti eredetű szöveteiben manifesztálódik, így a zománcban és a fogágybannincs változás. A szabálytalan dentin a fogak elszíneződését okozza, melyről a zománc könnyen leválhat. A DI-benszenvedő betegek fogászati kezelésében nagyon fontos a korai felismerés, így beavatkozhatunk mielőtt a fogazat súlyosállapotba kerülne.Esetismertetés: Egy 15 éves fiúbeteg érkezett a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikára az alsó metszőfogairólleesett direkt héjai, valamint minden fogát érintő esztétikai igénye miatt. A páciens anamnézisében jelezte hemofíliaA betegségét, illetve édesapja DI érintettségét. A kezelési tervben indirekt restaurátumokat terveztünk. A kopott fogállománymiatt harapásemelésre is szükség volt. Mindkét állcsontra végleges ellátásként monolitikus cirkónium-dioxid szólókoronákat, illetve síneket terveztünk.Összefoglalás: A DI-ben szenvedő betegek számára a korai diagnózis kulcsfontosságú. A tudományos bizonyítékokazt mutatják, hogy a kórkép esetén az indirekt restaurátumokat előnyben kell részesíteni a direkt restaurátumokkal szemben.Hemofília A beteg kezelése során szoros együttműködés szükséges a hematológusával

Echocardiographic findings in patients with Williams-Beuren syndrome.

BACKGROUND: Williams-Beuren syndrome is a multisystem developmental disorder caused by a microdeletion at chromosome 7q11.23. In its classic form it includes dysmorphic facial features, joint contractures, retardation of growth and mental development, gregarious personality, visuospatial cognitive deficits, hypercalcemia, primary or secondary hypertension and cardiovascular disorders. AIM: Clinical diagnosis of Williams-Beuren syndrome can be a challenge in young patients if none of the characteristic cardiovascular features, i.e. supravalvular aortic stenosis or pulmonary artery stenosis, are present. Our aim was to demonstrate the changes in cardiovascular lesions during the postnatal development of Williams-Beuren patients and to follow all cardiovascular findings beyond the most common ones. METHODS: The cardiovascular status of 29 patients with Williams-Beuren syndrome (mean age 12.8 years) was recorded in correlation with age. RESULTS: Cardiovascular diagnoses changed in the majority (72.4%) of patients. Interestingly, 44.8% of the patients had periods with no reported cardiovascular disease. Furthermore, 65.5% of the patients experienced periods when none of the typical cardiovascular lesions, i.e. diffuse or localized supravalvular aortic stenosis and/or pulmonary artery stenosis, were detected. Spontaneous regression and progression of both supravalvular aortic stenosis and pulmonary artery stenosis were observed. An unexpectedly high frequency (41%) of mitral valve disorders was found. CONCLUSIONS: Our study showed that temporary absence of and changes in cardiovascular findings are frequent in Williams-Beuren syndrome. These results could contribute to the refinement of diagnostic criteria and recommendations for cardiovascular follow-up of patients with this syndrome