Az angolna (Anguilla anguilla L.) táplálkozása a Balaton parti övében | Feeding of European eel (Anguilla anguilla L.) in the littoral zone of Lake Balaton

Eel, Anguilla anguilla L. that were introduced into Lake Balaton between 1961 and 1991 have a significant effect on the structure and functioning of the aquatic biota in Lake Balaton. During their accelerating phase, the eel stock competed with many indigenous fish species (e.g. common bream, Abramis brama (L.)). However, stocks of most fish species (e.g. zander, Sander lucioperca (L.)) were directly influenced by eels predating their juveniles. Disappearance of many animal species from Lake Balaton could be caused by eels as well (e.g. burbot, Lota lota (L.), weatherfish, Misgurnus fossilis (L.), Danube crayfish, Astacus leptodactylus (Eschscholtz)). From 1991 no more eels were introduced to the lake, and the stock density has been continuously decreasing. Nowadays, density of the stock is only 8–12% of the maximum that was reached in 1991. In this study, we investigated what changes occurred in the feeding habit of eel compared to observations of 1970 and 1980. Based on the results of stomach content analysis of eels carried out during 2010, following conclusions were established: 1, Fish, which is one of the main food items of eel, was usually found alone in the alimentary tract. The ratio of piscivorous eels increased in summer. 2, Mixture of mussels, snails and other benthic organisms were characteristic food of eel along with Amphipod crustaceans that could however occur as pure prey as well. The ratio of these organisms was the largest in spring. 3, Eeel is an omnivore species, which can adapt to food sources of various seasons. | Az 1961 és 1991 között nagy mennyiségben telepített angolna, Anguilla anguilla L. a Balaton anyagforgalmára és élővilágára igen jelentős hatással volt. Az angolnaállomány növekedési fázisában bizonyítottan jelentős konkurenciát jelentett számos őshonos halfaj számára (pl., dévérkeszeg, Abramis brama (L.)), de emellett ivadékfalásával közvetlenül is befolyásolta egyes halfajok állományát (pl. fogassüllő, Sander lucioperca (L.)), illetve ragadozásának több állatfaj Balatonból történt eltűnésében is szerepe lehetett (pl. menyhal, Lota lota (L.), réticsík, Misgurnus fossilis (L.), kecskerák, Astacus leptodactylus (Eschscholtz)). 1991 óta angolnatelepítés nem történt a tóba, az állomány sűrűsége így azóta folyamatosan csökken, jelenleg már csak 8–12%‐a lehet az 1990‐es években elért maximumnak. Jelen vizsgálataink során így arra voltunk kíváncsiak, hogy ezen erősen csökkent állománysűrűség, illetve az időközben megváltozott termelékenységi viszonyok (csökkent a tó produktivitása) mellett mennyiben változott meg az angolna táplálkozása az 1970‐es és 1980‐as években megfigyeltekhez képest. A 2010‐ben fogott angolnák (n = 70) gyomortartalmának vizsgálata alapján a következő főbb megállapításokat tehettük: 1. A halat – mint az egyik fő tápszervezetet – általában önmagában fogyasztják az angolnák. A halat fogyasztó angolnák részaránya a nyári hónapokban megnövekszik. 2. A kagylót, csigát, bentikus szervezeteket egymással kombinálva, egymást kiegészítve veszi fel a táplálkozás során az angolna, azonban a bolharák előfordulhat önmagában is mint főtáplálék. Ezen szervezetek részaránya a tavaszi hónapokban a legmagasabb. 3. Az angolna sokféle vízi szervezetet elfogyaszt, s jól alkalmazkodik az egyes időszakokban fellelhető táplálékkínálathoz

Effect of feeding frequencies on the growth of the European mudminnow larvae (Umbra krameri WALBAUM, 1792) reared in controlled conditions.

Effects of feeding frequency were examined on European mudminnow larval growth (initial average total body length: 7.5 mm) under controlled rearing conditions. Two treatments were set in 3 replicates: „Group A”: fed with Artemia salina nauplii four times day-1 and “Group B”: fed with Artemia nauplii six times -1 day. At the end of the 21-day-long examination period significant differences (p<0.05) were found in the total length between the two groups. Average final total lengths were the followings in the groups: “A” 15.5 mm, „B” 16.6 mm. Average live weights of the fish in experimental groups reached 34.4±2.4g, and 44.4±1.4g at the end of the trial in groups A and B, respectively. At the end of the trial period larvae were suitable for stocking into natural waters

Élőhely-rekonstrukció lápi halfajok számára.

A Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram célja a nemzetközi jelentőségű lápi póc kárpát-medencei állományának megőrzése és gyarapítása. 2008-2010 között a Szadai Mintaterület (Pesti-síkság) degradált részein 6 db. kubikgödör méretű, egymástól elszigetelt vízteret hoztunk létre („Illés-tavak”). Az új vizekben és a lápi póc (Umbra krameri) természetes élőhelyein botanikai, vízkémiai, hidrobiológiai és halfaunisztikai vizsgálatokat végeztünk. A lápi póc egykori jelentős élőhelyein az amurgéb terjeszkedését figyeltük meg. 2009-ben saját szaporítású réti csíkot (Misgurnus fossilis) és széles kárászt (Carassius carassius) telepítettünk az 1. sz. Illés-tóba túlélési vizsgálat céljából. 2010-2011-ben 26 db. mentett póc anyahalat szaporítottunk, illetve 660 db. lárvát neveltünk fel. Az 1. sz. Illés-tó fizikai-kémiai vízminősége és a táplálékul szolgáló zooplankton és makrozoobenton faj- és egyedszáma két év alatt elérte a természetes „pócos” vizekre jellemző értékeket. A betelepített réti csíkok és széles kárászok jól fejlődtek, ezért 2010-2011 folyamán lápi póc anyahalakat és előnevelt pócokat telepítettünk az Illés-tavakba (génmegőrzés) és eredeti élőhelyükre. 2010-2011 tavaszán a széles kárász és a lápi póc sikeresen leívott az Illés-tavakban, a természetes póc szaporulat megközelítőleg 1000 db. lárva volt

Assessment of ovulation of common carp (Cyprinus carpio) females selected for induced spawning on the basis of external morphological characteristics

Secondary sexual characteristics such as softening and rounding of the abdomen as well as reddening and protrusion of the anal papilla and vent can be of help to breeders in selecting common carp (Cyprinus carpio) females prepared for propagation. To assess the reliability of this method, long-term data obtained on induced spawning of common carp at a large-scale fish hatchery were evaluated. The average spawning ratio of 2,620 females receiving hormonal injections was 79.8%. The average pseudogonadosomatic index (PGSI) calculated from data on the egg production of 2,086 females was 16.3 ± 5.87% (mean ± SD) for the same period. There was a correlation between fish weight and the time of induction determined by the breeder on the basis of external morphological characteristics. The similarity of the responses of females, including both spawning ratio and PGSI, among the different weight categories proved the reliability of this method for identification