Az angolna (Anguilla anguilla L.) táplálkozása a Balaton parti övében | Feeding of European eel (Anguilla anguilla L.) in the littoral zone of Lake Balaton
Eel, Anguilla anguilla L. that were introduced into Lake Balaton between 1961 and 1991 have a significant
effect on the structure and functioning of the aquatic biota in Lake Balaton. During their accelerating phase,
the eel stock competed with many indigenous fish species (e.g. common bream, Abramis brama (L.)).
However, stocks of most fish species (e.g. zander, Sander lucioperca (L.)) were directly influenced by eels
predating their juveniles. Disappearance of many animal species from Lake Balaton could be caused by eels as
well (e.g. burbot, Lota lota (L.), weatherfish, Misgurnus fossilis (L.), Danube crayfish, Astacus leptodactylus
(Eschscholtz)). From 1991 no more eels were introduced to the lake, and the stock density has been
continuously decreasing. Nowadays, density of the stock is only 8–12% of the maximum that was reached in
1991. In this study, we investigated what changes occurred in the feeding habit of eel compared to
observations of 1970 and 1980. Based on the results of stomach content analysis of eels carried out during
2010, following conclusions were established:
1, Fish, which is one of the main food items of eel, was usually found alone in the alimentary tract. The ratio of
piscivorous eels increased in summer.
2, Mixture of mussels, snails and other benthic organisms were characteristic food of eel along with
Amphipod crustaceans that could however occur as pure prey as well. The ratio of these organisms was the
largest in spring.
3, Eeel is an omnivore species, which can adapt to food sources of various seasons. | Az 1961 és 1991 között nagy mennyiségben telepített angolna, Anguilla anguilla L. a Balaton anyagforgalmára
és élővilágára igen jelentős hatással volt. Az angolnaállomány növekedési fázisában bizonyítottan jelentős
konkurenciát jelentett számos őshonos halfaj számára (pl., dévérkeszeg, Abramis brama (L.)), de emellett
ivadékfalásával közvetlenül is befolyásolta egyes halfajok állományát (pl. fogassüllő, Sander lucioperca (L.)),
illetve ragadozásának több állatfaj Balatonból történt eltűnésében is szerepe lehetett (pl. menyhal, Lota lota
(L.), réticsík, Misgurnus fossilis (L.), kecskerák, Astacus leptodactylus (Eschscholtz)). 1991 óta angolnatelepítés
nem történt a tóba, az állomány sűrűsége így azóta folyamatosan csökken, jelenleg már csak 8–12%‐a lehet az
1990‐es években elért maximumnak. Jelen vizsgálataink során így arra voltunk kíváncsiak, hogy ezen erősen
csökkent állománysűrűség, illetve az időközben megváltozott termelékenységi viszonyok (csökkent a tó
produktivitása) mellett mennyiben változott meg az angolna táplálkozása az 1970‐es és 1980‐as években
megfigyeltekhez képest. A 2010‐ben fogott angolnák (n = 70) gyomortartalmának vizsgálata alapján a
következő főbb megállapításokat tehettük:
1. A halat – mint az egyik fő tápszervezetet – általában önmagában fogyasztják az angolnák. A halat fogyasztó
angolnák részaránya a nyári hónapokban megnövekszik.
2. A kagylót, csigát, bentikus szervezeteket egymással kombinálva, egymást kiegészítve veszi fel a táplálkozás
során az angolna, azonban a bolharák előfordulhat önmagában is mint főtáplálék. Ezen szervezetek
részaránya a tavaszi hónapokban a legmagasabb.
3. Az angolna sokféle vízi szervezetet elfogyaszt, s jól alkalmazkodik az egyes időszakokban fellelhető
táplálékkínálathoz