A tiszavirág telepeinek elhelyezkedése és szerkezete, valamint állományának nagysága a Felső-Tisza egyes szakaszain

A középszakasz jellegű folyók szakadópartjain megtelepedő élővilág természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos tagja az Európában jelentősebb mennyiségben már csak a Tisza vízrendszerében előforduló tiszavirág (Palingenia longicauda). Vizsgálatunk célja a Tisza 11 szakaszán található tiszavirág-telepek térbeli elhelyezkedésének felmérése volt, valamint a tiszavirág állományának lárvák alapján történő becslése volt kvantitatív, bágeres mintavétel alapján. Minden vizsgált szakaszon találtunk tiszavirágok által ásott járatokat, valamint tiszaviráglárvákat. A lárvák főleg olyan szakaszokon voltak nagy számban, melyeken a partfal nem volt kikövezve vagy átalakítva, anyaga törmelékes, puha illetve kemény agyagos, dőlésszöge pedig meredek volt, és állandó, viszonylag gyors vízáramlással rendelkezett. Összesen 6396 m tiszavirág által lakott partszakaszt találtunk, mely az egész vizsgált hossz (14 534 m) 44%-át tette ki. A nagy egyedsűrűségű „jó” telepek aránya ezen belül 11%, a „közepes” telepek aránya 28%, míg a kis egyedsűrűségű „gyenge” telepek aránya 61% volt. A lárvák denzitása a „jó” telepeken 1450–1500 egyed/m2, a „közepes” telepeken 800–820 egyed/m2, míg a gyenge telepeken 420–450 egyed/m2 volt. A 11 szakasz tiszavirág-állománya összesen 40–50 millió egyedre becsülhető, melynek természetvédelmi értékessége (eszmei értékkel számolva) minimum 77 milliárd Ft, maximum 102 milliárd Ft. A tiszavirág-állományt fenyegető hatások közül a legfontosabb a partvédelmi célú kövezés, mivel ennek során eltűnnek azok a szakadópartok, melyeken a tiszavirág legnagyobb állományai élnek, illetve a partfal alkalmatlanná válik a tiszaviráglárvák megtelepedésére

Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.

45 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a  Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között  számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthus, Erodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repens, Epipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabica, Polypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescens, Ranunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.</jats:p

The vegetation of the Meggyes Marsh in the starting phase of rehabilitation

In the middle of the last century enormous water regulation works were implemented in the flood plain of the River Tisza in order to open large areas for intensive agricultural production. In the recent past (1970s) agricultural amelioration has been the most significant of human-induced factors threatening the wetlands. Fortunately, the dominant wetland types have survived these unfavourable conditions. The remains of them are still of inestimable value for nature conservation, because alkaline marshes and shallow ponds have almost completely disappeared from other parts of Europe. Consequently, it is the basic duty of nature conservation to preserve or restore the residual natural or semi-natural wetlands, as well as to revive the one-time connections among units that have become separated from each other. Accordingly, Hortobagy National Park aims at restoring and maintaining the original water regime of the water-related habitats in order to arrive at the most natural conditions possible. Hydrobiological research on a rehabilitated marsh was started in 1996, the year of the first flooding, while in 1997 the investigations were completed with a vegetation survey. In the present paper, information is provided on the hydrobiological conditions observed in the area, and the principal botanical transformations of the flooded marsh are summarized. In the starting phase of the rehabilitation significant changes took place as the degraded homogenous vegetation became altered by - when considering species composition and structure - a more diverse type of vegetation. Both botanical and hydrobiological data indicated an alkaline marsh character

Konzervációbiológia a gyakorlatban: természetvédelmi kezelés és tájrehabilitáció az Egyek-Pusztakócsi LIFE-Nature programban

A konzervációbiológia gyakorlati alkalmazása világszerte gyakran akadozik az információk elérhetőségének és/vagy felhasználásának hiánya miatt. Írásunk a konzervációbiológia ismereteinek gyakorlati alkalmazására szolgál példával az Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer (Hortobágyi Nemzeti Park) rehabilitációjának második, LIFE-Nature pályázat keretében zajló üteme kapcsán. A tájszintű rehabilitációban összesen mintegy 920 ha szántón gyepek rekonstrukciójára, erdőtelepítésre és extenzív „apróvadföldek” művelésére, míg 720 ha mocsár- és gyepterületen a mozaikos élőhelyszerkezet kialakítását célzó természetvédelmi kezelésre (legeltetés, égetés) kerül sor. A program révén nő az élőhelyi sokféleség, kedvezőbb tájszerkezet és az ökológiai adottságokhoz jobban illeszkedő tájhasználat jön létre, melynek tapasztalatai hozzájárulhatnak a tudományos alapú természetvédelem további terjedéséhez

Unraveling a hydrous alkaline metasomatic agent beneath the Styrian Basin: an inclusion study from mantle xenolith

Aradi L. et al. (2019) ECROFI2019 konferencián bemutatott absztraktj