A szisztémás és lokalizált amyloidosisok pathogenesise = Pathogenesis of systemic and localized amyloidoses

A kutatás célja a szisztémás és a lokalizált amyloidosisok kórlefolyásának a jellemzése volt. 1. Megállapítást nyert, hogy az amyloid lerakódása valamennyi vizsgált kórfolyamatban progresszív, kumulatív folyamat. 2. Igazoltuk, hogy a szisztémás amyloidosisok korai stádiumában csak néhány szerv, egy-egy szöveti struktúráján mutatható ki az amyloid lerakódása. Előrehaladott stádiumban szinte valamennyi szerv számos szöveti struktúráján igazolható az amyloid depositio. 3. Fentiek alapján megfogalmazást nyert a lerakódás sorrendiségére vonatkozó elv: "ami a leggyakoribb, az a legkorábbi". 4. Igazoltuk (Bély és Apáthy 2006), hogy a korai "friss" depositumok könnyebben roncsolhatóak, mint a régi, "idősült" amyloid depositumok, azaz az amyloid depositumok szerkezetében - a kórfolyamat stádiumától függően - strukturális átalakulás zajlik. A friss és az idősült amyloid depositumok között mutatkozó histochemiai különbségek azt jelentik, hogy a lerakódott amyloid stadium fügő átalakulást ("maturáció"-t) mutat. Következtetés: Törekedni kell a korai diagnózisra, mert csak a korai stádiumban várható, hogy könnyebb a viszonylag lazább struktúrájú amyloid depozitumok mobilizációja, azaz a korai stádiumban felismert amyloidosisok esetében inkább várható a sikeres terápia. Előrehaladott stádiumra az idősült amyloid depositumokra a viszonylag stabil, terápia rezistens megejelenése jellemző. A resistencia, illetve szenzitivitás meghatározásának prognosztikus jelentősége van. | The aim of this project was to characterize the pathogenesis of systemic and localized amyloidoses. 1. Amyloid deposition in all investigated diseases was found to be a progressive cumulative process. In its early stage amyloid involved only a few tissue structures in some organs, and increasingly more in later stages of the disease. 2. The early stage of amyloidosis is characterized by minimal or moderate amyloid deposits, involving only a few tissue structures in some organs. Massive amyloid deposits, extensively involving many tissue structures in most organs of the patients, represent a late (advanced) stage of amyloidosis. 3. During the progression of systemic amyloidosis, amyloid protein deposition begins in the organs and tissue structures that are frequently involved and later show marked deposition. Where deposits are infrequent or less marked, deposition starts later. 4. The early amyloid deposits may be distinguished histochemically from old ones. The histochemical differences between fresh and old amyloid deposits point to the age-dependent maturation of deposited amyloid. Conclusions In early stages, amyloid A deposits are fewer in number and smaller in size, as well as structurally looser and more soluble. For this reason, therapy is more likely to be successful in early stages of amyloidosis than in advanced stages when amyloid deposits are massive, dense, and less soluble. The sensitivity or resistance of amyloid deposits may be used as a prognostic marker in RA

Mönckeberg-sclerosis – kristály indukálta angiopathia | Mönckeberg’s sclerosis – crystal induced angiopathy

Bevezetés: Az érelmeszedés sajátos megjenenésű formája a Mönckeberg-féle arteriosclerosis, amelyet elsősorban az alsó végtagi középnagy artériák izomrétegének elmeszesedése és elcsontosodása jellemez. Cél: A szerzők Mönckeberg-sclerosis miatt amputált 22 végtag ereit vizsgálták 16 betegen azzal a céllal, hogy az erek falában jelen levő kristályokat azonosítsák. Módszer: A vizsgálatok metodikai alapját a szerzők azon megfigyelése tette lehetővé, hogy a kristályok többsége natív (festetlen) metszeteken polarizációs optikai vizsgálattal kimutatható, még olyan esetekben is, amikor azok a hagyományos hematoxilin-eozinnal festett metszetekben már nem találhatóak. Eredmények: Az erek falában (natív, festetlen metszeteken) valamennyi esetben előfordultak kristályok; alakjuk szerint rombusz vagy hasáb alakú kalcium-pirofoszfát-dihidrát, illetve hosszabb, keskeny hasáb alakú hidroxiapatit kristályok. Polarizált fényben mindkét kristály hosszirányban pozitív (a kollagénrostokéval megegyező) kettős törést mutatott. A hidroxiapatit kristályok törésintenzitása a kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristályokéhoz képest lényegesen mérsékeltebb volt. Néhány esetben ezektől alakilag eltérő egyéb kristályok is megfigyelhetőek voltak. Következtetések: A szerzők feltételezik, hogy az erek falában kimutatható kalcium-pirofoszfát-dihidrát, hidroxiapatit és egyéb kristályok – ízületi analógiák alapján – jelentős mértékben hozzájárulnak a mediasclerosist kísérő intimaproliferációhoz, az erek lumenének beszűküléséhez, azaz a kórfolyamat progressziójához, illetve a végtag következményes ischaemiás tüneteihez. A Mönckeberg-sclerosis így kristály indukálta angiopathiának tartható. Orv. Hetil., 2013, 154, 908–913. | Introduction: Mönckeberg’s sclerosis is a special form of arteriosclerosis characterized by calcification and ossification of the media of medium size arteries mainly of lower extremities. Aims: The aim of the authors was to examine medium size arteries with Mönckeberg’s sclerosis in 22 amputated lower legs of 16 patients in order to demonstrate different crystals in the wall of blood vessels. Methods: The methodology was based on previous findings of the authors indicating that in different metabolic disorders many crystals remain demonstrable in unstained histological sections unlike in haematoxylin-eosin stained sections. Results: In unstained sections the authors observed rhomboid or prismatic calcium pyrophosphate dihydrate and clusters of elongated narrow hydroxyapatite crystals in the wall of medium size arteries of all examined cases. Both types of crystals showed axis parallel positive birefringence under polarized light. The intensity of birefringence of hydroxyapatite crystals was weaker in comparison with that of calcium pyrophosphate dihydrate crystals. Occasionally, other crystals which were different in shape from both calcium pyrophosphate dihydrate and hydroxyapatite crystals were also observed. Conclusions: It seems likely that similarly to crystal deposition induced arthropathy, calcium pyrophosphate dihydrate, hydroxyapatite and other crystals cause fibrosis and intimal proliferation, which may contribute to progressive occlusion of blood vessels resulting in ischemic symptoms. Based on this observation Mönckeberg’s sclerosis may be defined as a crystal-induced angiopathy. Orv. Hetil., 2013, 154, 908–913