Potential correlates of burnout among general practitioners and residents in Hungary: the significant role of gender, age, dependant care and experience

Burnout is increasingly prevalent among general practitioners (GPs) in Hungary, which may lead to functional impairment and, subsequently, to poor quality of patient care. However, little is known about potential predictors of burnout among GPs. The aim of this study was to explore psychosocial correlates of burnout among GPs and residents in Hungary.We collected socio-demographic and work-related data with self-administered questionnaires in a cross-sectional study among GPs (N = 196) and residents (N = 154). We assessed burnout with the Maslach Burnout Inventory Human Services Survey (MBI-HSS) and calculated the mean level of burnout and the proportion of physicians suffering from low, intermediate and high degree of burnout. To identify potential socio-demographic and work-related correlates of burnout among physicians, we determined Spearman's and Mann-Whitney U correlation coefficients and conducted stepwise linear regression analyses. We deployed Mann-Whitney U test to explore gender disparity in the level of burnout between female and male physicians and between general practitioners and residents.The prevalence of moderate to high level emotional exhaustion, depersonalisation, and impaired personal accomplishment was 34.7, 33.5 and 67.8% as well as 41.0, 43.1, and 71.1% among GPs and residents, respectively. Residents reported significantly lower level of personal accomplishment vs GPs. We identified a significantly higher level of depersonalization among male physicians compared to female physicians. Age correlated negatively with emotional exhaustion and depersonalization and positively with personal accomplishment among GPs. Dependant care was positively associated with burnout among female GPs. Female residents were more likely to report depersonalization. High workload was positively correlated with depersonalization among female GPs. Younger age emerged as the strongest predictor of emotional exhaustion. Male gender and fewer years of experience predicted depersonalization best, and male gender showed a significant predictive relationship with low personal accomplishment.We identified specific socio-demographic and work-related correlates of burnout, which may guide the development of specific and effective organizational decisions to attenuate occupational stress and subsequent burnout as well as functional impairment among GPs, and thus, may improve the quality of patient care

Orvos-beteg kommunikációs gyakorlat szimulált pácienssel a koronavírus-járvány idején. (A COVID–19-pandémia orvosszakmai kérdései) = Doctor-patient communication training with simulated patient during the coronavirus pandemic

A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostan- hallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online meg- valósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyomá- nyos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati ok- tatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyo- mányos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz

Hivatással és hálapénzzel kapcsolatos vélekedések a magyarországi családorvosok és családorvos rezidensek körében | Opinions of Hungarian family physicians and residents on vocation and informal payment

Absztrakt Bevezetés: A XXI. században a családorvosi hivatás változása figyelhető meg. Az elvándorlás, a gyógyítók elöregedése és a hálapénz kérdése meghatározóak az egészségügyi szektor humánerőforrás-krízise szempontjából. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai családorvosok és családorvos rezidensek hivatásról és a hálapénzről való vélekedéseinek feltárását. Módszer: Feltáró jellegű kvantitatív vizsgálat családorvosok (n = 363) és családorvos rezidensek (n = 180) körében. Jelen elemzés középpontjában a jövedelemre vonatkozó kérdések, a hálapénzzel és hivatással kapcsolatos vélemények álltak. Eredmények: A válaszadók hivatásválasztásában és hivatástudatában az altruizmus, a szolgálat és a felelősségvállalás a legmeghatározóbb tényezők. A paraszolvencia tekintetében a rezidensminta szignifikánsan elutasítóbb (19,7% vs. 38,3%; p<0,001). A rezidensek kisebb összeget tartanak elfogadhatónak (14,3% vs. 8,9%; p<0,034), valamint nagyobb arányban mondják azt, hogy a befolyt jövedelmet praxisfejlesztésre fordítanák (1,4% vs. 9,4%; p<0,023). Következtetések: A családorvosok és a családorvos rezidensek hivatással kapcsolatos legfontosabb attitűdjei közel azonosak, de a hálapénz kérdéséről a két generáció másként vélekedik. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1438–1444. | Abstract Introduction: The changing of the family medicine can be observed in the New Millennium. Migration, the aging of the healers and informal payment are crucial to the human resource crisis of the health sector. Aim: The aim of this study was to investigate the family physicians’ and residents’ opinions about the vocation and informal payment. Method: Exploratory, quantitative study was carried out among family physicians (n = 363) and family physician residents (n = 180). The central questions of the study were the vocation, the income and the informal payment. Results: The most decisive factors of the carrier choice were altruism, service and responsibility. Residents were significantly rejective (19.7% vs. 38.3%, p<0.001) about informal payment. They would accept smaller amounts of informal payment (14.3% vs. 8.9%, p<0.034), and would spend it on praxis development (1.4% vs.9.4% p<0.023). Conclusions: The attitudes of family physicians and residents are the same in case of the vocation, but on the issue of informal payment, the two generations have different opinions. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1438–1444

Orvostanhallgatók szakterület-választással kapcsolatos motivációi, fókuszban a háziorvosi hivatás [Hungarian medical students’ career choice motivations, focused on family medicine]

A magyar alapellátást jelentős humánerőforrás-krízis fenyegeti. A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma folyamatosan növekszik. A háziorvosi szakképzésbe újonnan belépő orvosok száma nem elégséges a kedvezőtlen tendencia megállítására. Kulcskérdés a háziorvosi pálya népszerűségének növelése, az orvostanhallgatók minél nagyobb arányban az alapellátás irányába történő orientálása. 2019. december és 2020. április között 465 fő negyed- és ötödéves orvostanhallgató bevonásával megvalósult kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. A hallgatók 5%-a tervez háziorvosként dolgozni a jövőben. Második választandó szakirányként a háziorvostant a hallgatók 4,7%-a, harmadikként 8%-a jelölte meg. A háziorvosi hivatás presztízsét a válaszadók 5 fokozatú Likert-skálán általánosságban átlagosnak, egyéb szakterületen dolgozó szakorvosok között inkább rossznak (átlag: 3,13 vs. 2,39; medián: 3 vs. 2; módusz: 3 vs. 2), ítélik. A pályával kapcsolatos leggyakoribb negatív elképzelések: ala­csony presztízs (44,3%), túl sok adminisztráció (41,9%). A vonzerő növelését szolgáló leggyakoribb elképzelések: „más területen részmunkaidőben végezhető mun­ka” (56,7%), „jobb presztízs” (48,1%), „ma­gasabb fizetés” (47,4%). Jelenleg kevés hallgató készül háziorvosi pályára. Ebben szerepet játszhat a szakterület alacsony presztízse, illetve a hiteles információk hiánya a háziorvosok jövedelmével kapcsolatban. Kulcs­fon­tosságú lenne az orvosképzés során a gyakorlatorientált oktatás szerepének növelése, a praxisközösségi munka és a praxisok átlagos bevételének megismertetése a hallgatókkal