Mennyiségi molekuláris genetikai vizsgálatok és nagy kapacitású sejtelválasztás együttes alkalmazása rosszindulatú myeloid megbetegedéskeben = Combined application of molecular genetic techniques and high capacity cell sorting in malignant myeloid diseases

Többféle molekuláris diagnosztikai módszer alkalmazásával vizsgáltuk új örökletes tényezők hatását a kórképek kialakulására és klinikai sajátosságaira rosszindulatú myeloid megbetegedésekben. Korábbi kutatásainkhoz kapcsolódóan elsőként fedeztük fel a vasanyagcsere örökletes oki tényezője és a krónikus myeloproliferatív szindróma (CMPD) közötti kapcsoltságot. Szintén CMPD-ben erősítettük meg és terjesztettük ki mások megfigyeléseit, hogy a JAK2 gén 46/1 haplotípusa fokozott gyakoriságot mutat CMPD-ben és elsőként írtuk le ugyanezt akut myeloid leukémiában. Így ez a genetikai sajátosság hajlamosító tényező lehet mindkét kórképben. Részletes klinikai adatgyűjtéssel kimutattuk, hogy a JAK2 gén 46/1 haplotípus jelenlétében gyakoribb a myelo-monocytás morfológiájú AML, a klinikai lefolyás során gyakoribb a fertőzéses halálozás, és kedvezőtlenebb a betegség-mentes, ill. összesített túlélés. Krónikus myeloid leukémiában (CML) vizsgáltuk a tirozin kináz inhibitor rezisztencia két fontos mechanizmusa a kiegészítő kromoszóma eltérések, illetve az ABL gén kináz domén mutációk jelentőségét és kapcsolatát. Szintén CML-ben, többféle molekuláris genetikai technikát, illetve bioinformatikai elemzést alkalmazva mutattuk ki, hogy az ABL gén 7. exon deléciója nem játszik szerepet az imatinib-rezisztencia kialakulásában. A pályázati alatt a témavezető, ill. helyettese utolsó és egy megosztott első szerzőségével 6 (IF:23,334), és további 15 társszerzős nemzetközi közlemény született (IF:43,928). | In the framework of the present project, effects of inherited factors were examined on the formation of certain disease types and clinical characteristics of patient cohorts with malignant myeloid diseases. Connected to earlier research, we first described the association between inherited factor of iron metabolism and chronic myeloproliferative syndrome (CMPD). Testing this CMPD cohort, we confirmed and extended recent results inasmuch as the frequency of 46/1 haplotype of the JAK2 gene is increased in CMPD and we first described this in acute myelogenous leukemia (AML). We found that in the presence of the JAK2 46/1 haplotype the myelo-monocyter morphology subtype of AML is more frequent, as well as the infection as cause of death, moreover the disease-free and the overall survival is poorer. In chronic myelogenous leukemia (CML) cohorts, the significance and relationship of two mechanisms of tyrosine kinase inhibitor resistance, namely the additional chromosome alterations and mutations of the kinase domain of the ABL gene were studied. Testing the same CML cohorts, we found that, the exon 7 deletion of the ABL gene does not play a role in the formation of imatinib-resistance. During the project, 6 international publications (IF:23,334) were published with senior and one shared first authorship positions of the project leader and his deputy in the immediate topic of the current project. In addition, 15 further co-author publications were also published (IF:43,928)

ASSESSING THE POSSIBLE INTERACTION BETWEEN CARDUUS MARIANUS AND DIETARY DEOXYNIVALENOL ON CAECAL MICROBIOTA AND FERMENTATION OF GROWING RABBITS

Contamination of feed with mycotoxins is a common problem encountered in animal farming. Mycotoxin exposure can affect adversely the health of animals. In rabbits caecal fermentation is an essential digestive process being indication of physiological alterations. Deoxynivalenol (DON) is one of the most frequent contaminants of grains which affect the growth of monogastric animals. Data about dietary DON and its effect in rabbits are scarce. Medicinal plants are often used as feed additives to enhance the performance of the animals. Carduus marianus (milk thistle) is known for its hepatoprotective and antioxidant effects (among others) but no data are available about the effect on rabbit caecum. Considering the aforementioned, the aim of this study was to assess the possible interactive effect of Carduus marianus and DON on the caecum of growing rabbits. 75 Pannon White rabbits were reared for six weeks from 35 (after weaning) till 77 days of age. Rabbits received the following diets: control (C), control with DON (CT), control supplemented with C. marianus in 0,5% (H1), control supplemented with C. marianus in 0,5% and DON (H1T), control supplemented with C. marianus in 1% (H2) and control supplemented with C. marianus in 1% and DON (H2T). On slaughter, caecum was collected for the analysis of total volatile fatty acids (VFA) and the microbiota of the caecum, pH of the caecum was also recorded. There was no significant difference in total VFA concentration or individual VFA. Number of aerobic bacteria significantly differed among toxin and non-toxin groups. DON affected adversely the number of aerobic bacteria. An interactive effect of DON and Carduus marianus on E.coli number was observed. There was no effect on total or individual VFA amounts

Komplex molekuláris genetikai vizsgálati algoritmus myeloproliferativ neoplasiák diagnosztikájában

Introduction: Mutations in Janus kinase 2, calreticulin and thrombopoietin receptor genes have been identified in the genetic background of Philadelphia chromosome negative, "classic" myeloproliferative neoplasms. Aim: The aim of the authors was to identify driver mutations in a large myeloproliferative cohort of 949 patients. Method: A complex array of molecular techniques (qualitative and quantitative allele-specific polymerase chain reactions, fragment analyzes, high resolution melting and Sanger sequencing) was applied. Results: All 354 patients with polycythemia vera carried Janus kinase 2 mutations (V617F 98.6%, exon 12: 1.4%). In essential thrombocythemia (n = 468), the frequency of V617F was 61.3% (n = 287), that of calreticulin 25.2% (n = 118), and that of thrombopoietin receptor mutations 2.1% (n = 10), while 11.3% (n = 53) were triple-negative. Similar distribution was observed in primary myelofibrosis (n = 127): 58.3% (n = 74) V617F, 23.6% (n = 30) calreticulin, 6.3% (n = 8) thrombopoietin receptor mutation positive and 11.8% (n = 15) triple-negative. Conclusions: The recent discovery of calreticulin gene mutations led to definite molecular diagnostics in around 90% of clonal myeloproliferative cases. Orv. Hetil., 2014, 155(52), 2074-2081

In vitro Interaction between Fumonisin B1 and the Intestinal Microflora of Pigs

The caecal chyme of pigs was incubated anaerobically in McDougall buffer with and without fumonisin B1 (5 μg/ml) for 0, 24 and 48 h. The plate count agar technique was applied for enumerating the amount of bacteria including aerobic, anaerobic bacteria, coliform, Escherichia coli and Lactobacillus sp. The quantitative polymerase chain reaction was also performed to estimate the number of copies of the total bacteria, Lactobacillus, Bacteroides and Prevotella. No significant differences in the amount of bacterial groups between the experimental (buffer, chyme, and fumonisin B1) and control 1 groups (buffer + chyme) were observed in both methods. Fumonisin B1 and hydrolysed fumonisin B1 concentration were analysed by liquid chromatograghy – mass spectrometry. There was no significant difference in FB1 concentration between the experimental and the control 2 group (buffer and fumonisin B1) at 0 h incubation, 5.185 ± 0.174 μg/ml com­pared with 6.433 ± 0.076 μg/ml. Fumonisin B1 concentration in the experimental group was reduced to 4.080 ± 0.065 μg/ml at 24 h and to 2.747 ± 0.548 μg/ml at 48 h incubation and was significantly less than that of in the control group. Hydrolysed fumonisin B1 was detected after 24 h incubation (0.012 ± 0 μg/ml). At 48 h incubation time, hydrolysed fumonisin B1 concentration was doubled to 0.024 ± 0.004 μg/ml. These results indicate that fumonisin B1 can be metabolised by caecal microbiota in pigs though the number of studied bacteria did not change

Distinct clinical characteristics of myeloproliferative neoplasms with calreticulin mutations

Somatic insertions/deletions in the calreticulin gene have recently been discovered to be causative alterations in myeloproliferative neoplasms. A combination of qualitative and quantitative allele-specific polymerase chain reaction, fragment-sizing, high resolution melting and Sanger-sequencing was applied for the detection of three driver mutations (in Janus kinase 2, calreticulin and myeloproliferative leukemia virus oncogene genes) in 289 cases of essential thrombocythemia and 99 cases of primary myelofibrosis. In essential thrombocythemia, 154 (53%) Janus kinase 2 V617F, 96 (33%) calreticulin, 9 (3%) myeloproliferative leukemia virus oncogene gene mutation-positive and 30 triple-negative (11%) cases were identified, while in primary myelofibrosis 56 (57%) Janus kinase 2 V617F, 25 (25%) calreticulin, 7 (7%) myeloproliferative leukemia virus oncogene gene mutation-positive and 11 (11%) triple-negative cases were identified. Patients positive for the calreticulin mutation were younger and had higher platelet counts compared to Janus kinase 2 mutation-positive counterparts. Calreticulin mutation-positive patients with essential thrombocythemia showed a lower risk of developing venous thrombosis, but no difference in overall survival. Calreticulin mutation-positive patients with primary myelofibrosis had a better overall survival compared to that of the Janus kinase 2 mutation-positive (P=0.04) or triple-negative cases (P=0.01). Type 2 calreticulin mutation occurred more frequently in essential thrombocythemia than in primary myelofibrosis (P=0.049). In essential thrombocythemia, the calreticulin mutational load was higher than the Janus kinase 2 mutational load (P<0.001), and increased gradually in advanced stages. Calreticulin mutational load influenced blood counts even at the time point of diagnosis in essential thrombocythemia. We confirm that calreticulin mutation is associated with distinct clinical characteristics and explored relationships between mutation type, load and clinical outcome

Subchronic exposure to deoxynivalenol exerts slight effect on the immune system and liver morphology of growing rabbits

As the most common grain contaminant worldwide, deoxynivalenol is of high importance despite its low toxicity compared to other trichothecene mycotoxins. Data on the effects of deoxynivalenol in rabbits are scarce. Thus, the aim of this study was to investigate the effects of dietary deoxynivalenol fed at a high level (10 mg/kg of feed) on the productive performance, blood indices, immunological variables, histopathological changes, and genotoxicity in rabbits. Forty-eight Pannon White rabbits were exposed to contaminated diets for three weeks. Despite its high concentration, deoxynivalenol did not affect the feed intake, body weight, and body weight gain. Liver and kidney function was not affected, as shown by the clinical chemistry indices. Conversely, in two rabbits the toxin caused mild fibrosis of the liver, without degenerative changes of the hepatocytes. No genotoxicity could be observed either. Gut cytokines and the phagocytic activity of the macrophages did not differ significantly. The percentage of neutrophils was significantly lower, whereas that of eosinophils was significantly higher in the toxin-fed group. Deoxynivalenol did not cause significant changes in gut and villus morphology. In 4 out of the 6 deoxynivalenol-treated animals, the ratio of lymphoblast proliferation and simultaneous apoptosis shifted towards apoptosis in the gut-associated lymphoid tissue. In the central part of the lymphoid follicles of the spleen, lymphocyte depletion and follicular atrophy could be detected. It can be concluded that rabbits are less sensitive to deoxynivalenol, but the findings confirm that this Fusarium toxin is capable of modulating the immune response

Az új generációs szekvenálás jelentősége az akut mieloid leukémia precíziós onkológiai megközelítésében

A szolid tumorokkal összehasonlítva az akut mieloid leukémia (AML) hátterében a gyerekkori daganatokhoz hasonló alacsony számú genetikai eltérés, átlagosan 3−5 szomatikus mutáció áll. Bár a mutációs háttér igen heterogén, a genetikai eltérések kimutatása diagnosztikai, prognosztikai és terápiás jelentőséggel bír. Jelen tanulmányunk 2001–2019 között intézetünkben diagnosztizált 830 AML-es beteg citogenetikai, valamint a leggyakrabban előforduló mutációs eltéréseit és azok társulásait vizsgálja. A laboratóriumban nemrégiben bevezetett új generációs szekvenálás (NGS) eredményei hét beteg esetében szintén bemutatásra kerülnek. A korábban más technikával vizsgált eltérések célzott vizsgálata és az NGS megegyező eredményt hozott. Az NGS technikával azonosíthatóak mindazok a további, ritkábban előforduló genetikai eltérések, amelyek az AML diagnosztikai és prognosztikai besorolását tovább finomítják az Európai LeukémiaNet ajánlásai szerint. Az NGS technika alkalmazása a nemzetközi tapasztalatokat követően hazánkban is a rutin diagnosztikai vizsgálómódszerek közé kell, hogy beemelkedjen. Magy Onkol 63:282-287, 201

Traumás gerincvelősérültek rehabilitációja alsó végtagi humán exoskeletonnal

A traumás gerincvelősérültek rehabilitációjában az elmúlt évtizedekben számos technológiai újítás jelent meg, ezek közül kiemelendők az alsó végtagi, aktív robotikus ortézisek, más néven alsó végtagi humán exoskeletonok. A 2000-es évek elejétől számos klinikai kutatás indult meg ezen eszközök hatékonyságának vizsgálatára, bemutatva az exoskele- tonok pozitív hatásait a gerincvelő-sérülést követő szövődménybetegségek prevenciójában, illetve progressziójuk lassításában. A korábbi munkák kitérnek a fiziológiai és pszichoszociális, valamint társadalmi hatásokra is, továbbá bemutatják az esetleges kockázatokat, rizikófaktorokat is. Dolgozatunkban kitekintést adunk ezen nemzetközi tanul- mányok fontosabb eredményeire, ismertetjük Magyarország első ilyen készülékeinek (ReWalk™ P6.0) felépítését és működését, bemutatjuk a robotasszisztált rehabilitációs tevékenység főbb, nemzetközi szinten is használt módozata- it, valamint publikáljuk saját, nemzetközi munkákon alapuló vizsgálati protokollunkat, melynek alapján a Pécsi Tudo- mányegyetemen és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben multicentrikus kontrollált klinikai vizsgálatot indí- tottunk. Hipotézisünk, hogy a magas intenzitású, exoskeletonnal kiegészített komplex rehabilitációs tevékenység mind a csontsűrűséget tekintve, mind az urogenitalis és gastrointestinalis traktusban pozitív változásokat idéz elő, melyeket objektív urodinámiás és defaecatiós paraméterekkel ellenőrzünk. A csontok ásványianyag-tartalmának válto- zásait DEXA-val mérjük, a mentális statusra gyakorolt hatást kérdőívekkel ellenőrizzük. Kutatómunkánk célja, hogy a paraplegia állapotában lévő felhasználók számára validált eredményekkel alátámasztott, kiegészítő terápiás eljárást dolgozzunk ki, illetve ajánlást adhassunk az otthoni használatra, valamint eredményeinkkel sikerrel csatlakozhassunk a nemzetközi szintű tudományos műhelyek munkájához

Current Trends in Applications of Circulatory Microchimerism Detection in Transplantation

Primarily due to recent advances of detection techniques, microchimerism (the proportion of minor variant population is below 1%) has recently gained increasing attention in the field of transplantation. Availability of polymorphic markers, such as deletion insertion or single nucleotide polymorphisms along with a vast array of high sensitivity detection techniques, allow the accurate detection of small quantities of donor- or recipient-related materials. This diagnostic information can improve monitoring of allograft injuries in solid organ transplantations (SOT) as well as facilitate early detection of relapse in allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (allo-HSCT). In the present review, genetic marker and detection platform options applicable for microchimerism detection are discussed. Furthermore, current results of relevant clinical studies in the context of microchimerism and SOT or allo-HSCT respectively are also summarized