366 research outputs found
Könny plasminogen aktivátor szint változás, photorefraktiv excimer laser (PRK) kezelést követően = Changes of plasminogen activator activity in tears after excimer laser (PRK) treatment
A korneális törőerő megváltoztatására végzett fotorefraktív keratektómiák (PRK) száma évről évre nő. Komplikációk kis számban fordulnak elő, ám ezek egészséges szemeket érintenek. Az urokináz-típusú plazminogén aktivátor (uPA) döntő szerepet játszik a korneális sebgyógyulás biokémiai folyamatában. Célunk volt, hogy vizsgáljuk az uPA változást a könnyben PRK után a sebgyógyulás folyamán. A könnymintákat PRK kezelés előtt és után gyűjtöttük. Páciensek mindkét, állataink egyik szemét kezeltük antibiotikummal (AB). Első állatkísérletünkben az ellenoldali szemeket szerin proteináz inhibitorral (SPI) kezeltük, az uPA szint szupresszálására. Második kísérletünkben az ellenoldali szemeket AB mellé adott uPA-val kezeltük. Az összes szem kezelése AB-al történt a 7. nap után. Az uPA meghatározása spektrofotometriával történt, mely alacsonyabb volt a preoperatív értéknél a kezelést közvetlenül követően. Normál sebgyógyulás esetén szignifikáns uPA emelkedést mértünk a második és a harmadik posztoperatív napokon. Ezzel szemben a könny uPA szintje alacsony maradt a 3. posztoperatív napon azon esetekben, amikor haze alakult ki a későbbiekben. Az összes SPI ?al szupresszált szem esetében haze alakult ki, még nem volt észlelhető egyik uPA-val kezelt esetben sem. A korai posztoperatív időszakban mért alacsony könny uPA szint korrelált a haze kialakulásával a későbbiekben. Az uPA szemcseppként történő alkalmazása a korai posztoperatív időszakban egy lehetséges terápia a haze megelőzésére. | Photorefractive keratectomy (PRK) is performed in increasing numbers on healthy eyes. Complications due to abnormal wound healing (haze). Urokinase-type plasminogen activator (uPA) plays a critical role in the biochemical wounding and is present in tears. Our aim was to investigate the changes of uPA in tears after PRK. The human eyes and one eye of each rabbit were treated with antibiotic eyedrops (AB). In a set of experiments, the contralateral eyes were treated with a serine protease inhibitor (SPI) to suppress uPA. In another experiment, the contralateral eyes of rabbits were treated with additional uPA. All eyes were treated equally with AB from the seventh day. The tears uPA activity was measured. uPA were lower immediately after PRK than the preoperative values. For the eyes with normal wound healing, the uPA were significantly elevated above the preoperative level on the second or third postoperative day and then returned to the preoperative level. In contrast, tear uPA remained low through the third postoperative day in all cases that developed haze later. Haze developed in all rabbit eyes where uPA was suppressed with SPI. No haze developed in rabbit eyes treated with uPA. In humans and rabbits, prolonged depletion of uPA in the few days following PRK correlates with a later occurrence of haze. Providing uPA in the form of eyedrops during the first few days of wound healing activity is a novel suggestion as a therapeutic remedy to prevent or reduce haze formation
Presence of Fleischer ring and prominent corneal nerves in keratoconus relatives and normal controls
Szemfenéki betegségek molekuláris genetikai és epidemiológiai vizsgálata = Molecular genetical and epidemiological investigation of diseases of the ocular fundus
Genetikai eset-kontroll tanulmányunkba 213 nedves és 67 száraz AMD-ben szenvedő beteget, valamint 106 kontrolt vontunk be. Nem találtunk összefüggést az AMS és 4 vizsgált gén között (Apolipoprotein E, complement factor I, FXIII and MerTK). A GAS6 gén c.834+7G>A polimorfizmusa a nedves típusú AMD-vel szemben protektívnek bizonyult (OR=0.50, 95%CI: 0.26-0.97, p=0.04). Többszörös logisztikus regresszióval bizonyítottuk, hogy a C3 gén egyik polimorfizmusa a CFH és HTRA1 polimorfizmusok hiányában a száraz AMD kialakulására rizikót jelent (OR=4.93, 95%CI: 1.98-12.25, p=0.0006). Öt, von Hippel-Lindau szindrómában szenvedő család 7 tagját vizsgáltuk. Genetikai vizsgálatunk 4 új (c.163G>T, c.232A>T, c.340+1G>A, c.555C>A) és egy korábban közölt (c.583C>T) mutációt igazolt a VHL génben. Alátámasztottuk, hogy a protein trunkációhoz vezető mutációk I-es típusú VHL betegséghez és világossejtes veserákhoz vezetnek. Molekulamodellezéssel igazoltuk, hogy az újonnan leírt p.Asn78Tyr mutáció a VHL-HIF-1alpha interakció felbomlásához vezet, ezért a mutáció I-es típusú VHL betegséget és magas veserák kockázatot okoz. Egy új nonszensz mutáció c.163G>T (p.55X) kapcsán a VHL betegségben eddig előfordult legkoraibb veserák megjelenést regisztráltuk egy 15 éves betegben. Eredményeink hozzájárulnak a VHL betegség genotípus-fenotípus összefüggéseinek pontosabb megértéséhez és a VHL betegek sikeres követéshez. | In a case-controll study we enrolled 213 patients with exudative, 67 patients with dry AMD and 106 controls. No association was found between AMD and the polymorphisms in the Apolipoprotein E, complement factor I, FXIII and MerTK genes. GAS6 c.834+7G>A polymorphism was found to be significantly protective, reducing the odds of wet type AMD by a half (OR=0.50, 95%CI: 0.26-0.97, p=0.04). Multiple regression models revealed that the risk allele of C3 was carried a significant risk in the simultaneous absence of homozygous CFH and HTRA1 polymorphisms only (OR=4.93, 95%CI: 1.98-12.25, p=0.0006) in dry AMD. Seven members of 5 unrelated families with type I VHL disease were enrolled in the study. Molecular genetic investigations detected 4 novel (c.163G>T, c.232A>T, c.340+1G>A, c.555C>A) and one previously described (c.583C>T) VHL point mutations. Our observations highlight that truncating mutations predispose to type I phenotype and high risk of renal cell carcinoma. Molecular modeling showed that the p.Asn78Tyr amino acid exchange disrupts the VHL-HIF-1alpha interaction prediciting type I phenotype with high risk of renal cell carcinoma. The novel c.163G>T (p.55X) nonsense mutation associated to bilateral RCC and retinal angioma in a 15-years-old boy, representing the earliest occurrence of RCC in VHL disease reported so far. Our observations add to the understanding of genotype-phenotype correlation in VHL disease and help genetic counseling and follow-up of VHL patients
Szervetlen és szerves humát kötésben lévő mikroelemek (Cr, V, B) hatásának összehasonlító vizsgálata = Investigations on the mechanism of effects of humates and organic micro elements (Cr, V, B)
Három kísérletben vizsgáltuk a fulvosavnak és a huminsavnak valamint a szervetlen és szerves (humát- illetve fulvát-) kötésben lévő mikroelemek (Cr, B, V) hatását patkányokon. A fulvát, a humát illetve ezek kötéseiben lévő mikroelemek etetése nem idézett elő szignifikáns eltérést a kontrollállatokhoz képest a takarmányfogyasztásban, a súlygyarapodásban és a fajlagos takarmányhasznosításban. A kísérleti anyagok nem befolyásolták a plazma antioxidáns kapacitását. Nem volt kimutatható májkárosító hatás a fulvosav és a huminsav valamint szerves kötéseikben lévő mikroelemek esetében sem. Vizsgálati adataink arra utalnak, hogy a huminanyagok hypothyreoid hatásáért a fulvosav felelős korrelációban a dózissal (r=0,954). A humorális immunválaszt a 0,4%-ban alkalmazott fulvosav szignifikánsan erősíti (P<0,05) és az ellenanyagok vérben való perzisztálását is megnyújtja. A fulvosav és a huminsav szignifikánsan csökkentette (P<0,05) a vastagbéltartalom réztartalmát, a fulvosav növelte a vastartalmát, a huminsav csökkentette a mangántartalmát. A huminsav csökkentette (P<0,05) a réz- és vaskoncentrációt a májban. A vesében a fulvosav növelte a vas-, csökkentette a cinktartalmat, a huminsav csökkentette a vas- tartalmat (P<0,05). A szerves kötésben lévő mikroelemek esetében a vizsgálati mintákban nem tudtunk kimutatni szignifikáns eltérést a kontrollhoz képest. Sem az in vivo, sem az in vitro vizsgálatokkal nem volt bizonyítható a bakteriosztatikus hatás. | In this project the effect of fulvic acid (FA), humic acid (HA), Cr-, B- and V-fulvate or humate were investigated in rats. There were no significant effects of the above mentioned dietary supplementations on the feed consumption, weight gain, feed conversion ratio, antioxidant capacity of plasma, blood glucose level, activity of hydrolases in pancreas and small intestinal content. We could not observe any adverse effect on the liver function in either dietary treatments. Mild dose related (r=0.954) hypothyreoid effect of FA has been observed. There was a dose related (r=0.704) immune stimulatory effect of FA, with significant difference compared to the control, at 0.4% (P<0.05) level. Also the persistence of antibodies was longer. The effect of FA and HA on the micro elements were not always identical. Both FA and HA significantly decreased (P<0.05) the copper level of large intestinal content. FA increased the Fe, HA decreased the Mn concentration of the large intestinal content (P<0.05). HA decreased (P<0.05) the Cu and Fe content of liver. FA increased, HA decreased the Fe level, FA also decreased the Zn concentration of kidney (P<0.05). There was no significant difference between the effect of inorganic form and fulvate or humate form of Cr, B and V on the microelement concentrations of large intestinal content, liver, kidney, bone and hair. Bacteriostatic effect could not be proven either in vivo or in vitro experiments
- …