Paradox pulzus

A perifériás pulzus tapintása évezredeken keresztül az orvosok egyetlen eszköze volt a keringés megítélésére. A pulzus frekvenciájának, amplitúdójának és mintázatának vizsgálata olyan megfigyeléseket tett lehetővé, melyeket a modern orvostudomány gyakran megerősít, és igyekszünk a kórfolyamatokat pontosan feltárni. A klasszikus megfigyelések egyike a paradox pulzus (PP), mely eltérő kórállapotokban potenciálisan életveszélyes állapotokra, asztmás rohamra, pericardialis tamponádra vagy súlyos hypovolaemiára hívhatja fel a figyelmet. Összefoglalónkban bemutatjuk a PP magyarázatát, és szemléltetjük azt is, hogy miként értelmezhető a jelenség a modern orvosi eszközök világában

Venovenous extracorporeal membrane oxygenation for COVID-19 associated severe respiratory failure: Case series from a Hungarian tertiary centre

Introduction Venovenous extracorporeal membrane oxygenation (V-V ECMO) is recommended for the support of patients with severe COVID-19 associated severe respiratory failure (SRF). We report the characteristics and outcome of COVID-19 patients supported with V-V ECMO in a Hungarian centre. Methods We retrospectively collected data on all patients admitted with proven SARS CoV-2 infection who received V-V ECMO support between March 2021 and May 2022. Results Eighteen patients were placed on ECMO during this period, (5 women, age (mean +/- SD) 44 +/- 10 years, APACHE II score (median (interquartile range)) 12 (10-14.5)). Before ECMO support, they had been hospitalised for 6 (4-11) days. Fifteen patients received noninvasive ventilation for 4 (2-8) days, two patients had high flow nasal oxygen therapy, for one day each. They had already been intubated for 2.5 (1-6) days. Prone position was applied in 15 cases. On the day before ECMO initiation the Lung Injury Score was 3.25 (3-3.26), the PaO2/FiO(2) ratio was 71 +/- 19 mmHg. The duration of V-V ECMO support was 26 +/- 20 days, and the longest run lasted 70 days. Patients were mechanically ventilated for 34 +/- 23 days. The intensive care unit (ICU) and the hospital length of stay were 40 +/- 28 days and 45 +/- 31 days, respectively. Eleven patients were successfully weaned from ECMO. The ICU survival rate was 56%, the in-hospital survival was 50%. All patients who were discharged from hospital reported a good health-related quality of life Rankin score (0-2) at the 5-16 months follow-up. Conclusions During the last three waves of the COVID-19 pandemic, we achieved a 56% ICU and a 50% hospital survival rate at our low volume centre

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése = Extracorporeal membrane oxygenation in intensive care unit

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431

Post-COVID changes in lung function 6 months after veno-venous extracorporeal membrane oxygenation: a prospective observational clinical trial

BackgroundSevere coronavirus disease 2019 (COVID-19) may require veno-venous extracorporeal membrane oxygenation (V-V ECMO). While V-V ECMO is offered in severe lung injury to COVID-19, long-term respiratory follow-up in these patients is missing. Therefore, we aimed at providing comprehensive data on the long-term respiratory effects of COVID-19 requiring V-V ECMO support during the acute phase of infection.MethodsIn prospective observational cohort study design, patients with severe COVID-19 receiving invasive mechanical ventilation and V-V ECMO (COVID group, n = 9) and healthy matched controls (n = 9) were evaluated 6 months after hospital discharge. Respiratory system resistance at 5 and 19 Hz (R5, R19), and the area under the reactance curve (AX5) was evaluated using oscillometry characterizing total and central airway resistances, and tissue elasticity, respectively. R5 and R19 difference (R5–R19) reflecting small airway function was also calculated. Forced expired volume in seconds (FEV1), forced expiratory vital capacity (FVC), functional residual capacity (FRC), carbon monoxide diffusion capacity (DLCO) and transfer coefficient (KCO) were measured.ResultsThe COVID group had a higher AX5 and R5–R19 than the healthy matched control group. However, there was no significant difference in terms of R5 or R19. The COVID group had a lower FEV1 and FVC on spirometry than the healthy matched control group. Further, the COVID group had a lower FRC on plethysmography than the healthy matched control group. Meanwhile, the COVID group had a lower DLCO than healthy matched control group. Nevertheless, its KCO was within the normal range.ConclusionSevere acute COVID-19 requiring V-V ECMO persistently impairs small airway function and reduces respiratory tissue elasticity, primarily attributed to lung restriction. These findings also suggest that even severe pulmonary pathologies of acute COVID-19 can manifest in a moderate but still persistent lung function impairment 6 months after hospital discharge.Trial registrationNCT05812196

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431

Egyszerű vízi csoda = A simple miracle of water

A krónikus orthostasisintolerancia, a posturalis tachycardia szindróma (POTS) az autonóm neuropathiákkal rokon kórkép. A felegyenesedett testhelyzetet kísérő állandó panaszok a páciensek életminőségét jelentősen rontják. Egy jellegzetes eset bemutatásával azt demonstráljuk, hogy 500 ml csapvíz megitatásával a felegyenesedésre adott keringési válasz stabilizálható. Az egyszerű terápiás eszközzel tartós panaszmentesség érhető el. Orv. Hetil., 2010, 46, 1904–1907. | Chronic orthostasis intolerance or postural tachycardia syndrome (POTS) is a common problem, which is related to the more severe forms of autonomic neuropathy. Upright posture regularly elicits uncomfortable symptoms in these patients, which impairs their quality of life. We present a typical case, where orthostatic hemodynamic response was significantly improved by ingestion of 500 ml tap water. This simple measure could be a potent, long-term therapeutic tool. Orv. Hetil., 2010, 46, 1904–1907

Non-invasive detection of hypovolemia or fluid responsiveness in spontaneously breathing subjects

Background: In the assessment of hypovolemia the value of functional hemodynamic monitoring during spontaneous breathing is debated. The aim of our study was to investigate in spontaneously breathing subjects the changes in hemodynamic parameters during graded central hypovolemia and to test whether slow patterned breathing improved the discriminative value of stroke volume (SV), pulse pressure (PP), and their variations (SVV, PPV). In addition, we tested the alterations in labial microcirculation. Methods: 20 healthy volunteers participated in our study. Central hypovolemia was induced by lower body negative pressure (LBNP). Continuous signals of ECG, non-invasive blood pressure and central venous pressure were recorded. During baseline and each stage of LBNP the labial microcirculation was investigated by orthogonal polarization spectral imaging, 3 minute periods of patterned breathing at 6 and 15/min respiratory rate were performed, and central venous blood gas analysis was done. Data from baseline and those of different LBNP levels were compared by analysis of variance and those of different breathing rates by t-test. Finally, we performed ROC analysis to assess the discriminative values of SV, PP, SVV and PPV. Results: Moderate central hypovolemia induced by LBNP caused significant, clinically relevant falls in PP (p < 0.05) and SV and central venous oxygen saturation (ScvO(2)) (p < 0.001). The proportion of perfused vessels (p < 0.001) and microvascular flow index decreased (p < 0.05). PPV increased (p < 0.001), however the magnitude of fluctuations was greater during slow patterned breathing (p < 0.001). SVV increased only during slow patterned breathing (p < 0.001). ROC analysis confirmed the best predictive value for SV (at 56 ml cut-off AUC 0.97, sensitivity 94%, specificity 95%). Slow patterned breathing improved the discriminative value of SVV (p = 0.0023). Conclusions: Functional hemodynamic monitoring with slow patterned breathing to control spontaneous respiration may be worthy for further study in different populations for the assessment of hypovolemia and the prediction of volume responsiveness