Korai petefészek-kimerüléssel összefüggő tünetek bio-pszicho-szociális szemléletű kezelése

Absztrakt: Az egészségügyi tevékenységek minimumfeltételei megszabják, hogy egyes szomatikus osztályokon dolgozzon pszichológus. Az orvosi gyakorlatban mindeközben még nem mondható általánosnak az az attitűd, amely a pszichés tényezőknek a betegségek alakulásában játszott potenciális szerepét is figyelembe veszi. A modern pszichoszomatikus gyógyító szemlélet egyszerre veszi számításba a biológiai, pszichológiai és társas faktorokat, amelyek hajlamosítanak egy betegségre vagy kiváltják és fenntartják azt. Az alábbi esettanulmány egy olyan 35 éves nő kezeléstörténete, akinek tünetei egyszerre bizonyultak a korai petefészek-kimerülés és a szorongás jeleinek, és kölcsönösen hatottak egymásra. Az esetvezetés során a beavatkozások is két síkon: testre ható (hormonterápia, Jacobson-féle progresszív relaxáció) és pszichés eszközökkel történtek (kognitív viselkedésterápiás intervenciók). Az eset jól példázza, hogy orvos és pszichológus együttműködése miként szolgálhatja a páciens érdekeit. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1432–1435. | Abstract: The basic legal conditions for pursuing medical activities in Hungary require that psychologists be employed at certain somatic departments. In the Hungarian medical practice, however, attitudes recognizing the potential role of psychological factors in the course of diseases are not widely present. The modern psychosomatic approach to healing includes biological, psychological and social factors that may predispose one to, precipitate or perpetuate a medical condition. This case study of a 35-year-old woman reports on a therapy in which the symptoms were indicative of both premature ovarian failure and anxiety, influencing each other in a bidirectional way. Therapy also included interventions on physical (hormonal therapy, Jacobson’s progressive relaxation technique) and psychological levels (cognitive behavioral interventions). This case management is an example for how physician-psychologist collaboration serves the best interests of patients. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1432–1435

A korai kezdetu ujszulottkori B csoportu Streptococcus-szepszis megelozesenek helyzete Magyarorszagon 2012-ben. Egy orszagos felmeres adatai.

Introduction: At present, there is no obligatory guideline for the prevention of early-onset neonatal group B streptococcal disease in Hungary. Aim: The aim of the present study was to gain insight into the spontaneously developed preventive strategy of the domestic obstetric divisions and departments in Hungary. Method: Standardized questionnaire was sent out to each of the 71 obstetric divisions and departments in Hungary. Results: Overall, 20 (27.4%) of the chairpersons replied, and thus, 39.9% of the total number of live births in Hungary were included in the study. Despite missing public health guidelines, each of the divisions and departments developed their own strategy to prevent neonatal group B streptococcal disease. In 95% of cases, bacterial culture of the lower vagina was the method of identifying pregnant women at risk. In 5% of the cases intrapartum antibiotic prophylaxis was based on risk assessment only. Of the departments using culture-based prophylaxis, 58% departments sampled women after completion of 36th gestational weeks. Antibiotic of choice was penicillin or ampicillin in 100% of cases. Of the study participants, 80% reported on multiple administration of colonized pregnant women after onset of labor or rupture of the membranes. Conclusions: The authors concluded that the rate of participation in the study was low. However, prevention of early-onset neonatal group B streptococcal infection is a priority of obstetric care in Hungary. Lack of a nation-wide public health policy did not prevent obstetric institutions in this country to develop their own prevention strategy. In the majority of cases and institutions, the policy is consistent with the widely accepted international standards. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1167-1172

Maternal-related factors in the origin of isolated cleft palate-A population-based case-control study

Isolated cleft palate (CPO) is the rarest form of oral clefting affecting 1-25 per 10 000 newborns worldwide. There is increasing evidence for the different pathogenetic backgrounds of CPO and cleft lip with or without cleft palate. The role of environmental factors in the origin of non-syndromic and syndromic CPO is unclear in most patients. The aim of this study was to estimate possible maternal risk factors in the origin of CPO.The Hungarian Case-Control Surveillance of Congenital Abnormalities contains data of 32 345 birth defect cases and 57 231 control newborns. The study samples included 751 cases with isolated CPO, 1196 matched controls and 57 231 population controls.Maternal diseases during pregnancy in cases and population controls were compared, and adjusted ORs with 95% CI were calculated in a multivariable unconditional logistic regression model.Beyond the well-known robust female excess (58.9%)-maternal smoking (OR with 95% CI: 2.34, 1.94-2.81) medically recorded maternal anaemia, threatened abortion and excessive vomiting in pregnancy were associated with a higher risk for CPO in the offspring. An elevated risk was found in Graves' disease (OR: 4.30, 1.74-10.62), epilepsy (OR: 4.64, 2.44-8.82), migraine (OR: 2.82, 1.18-6.76) and essential hypertension (OR: 2.33, 1.32-4.10). Among acute diseases common cold (OR: 4.94, 3.48-7.03), acute respiratory infections (OR: 4.20, 1.49-11.82), influenza (OR: 2.95, 1.75-4.95), pulpitis (OR: 7.85, 2.80-22.03), cholecystitis (OR: 3.15, 1.16-8.60), acute urinary tract infections (OR: 4.08, 2.22-7.49) and pelvic inflammatory diseases (OR: 3.93, 1.62-9.53) during pregnancy also were associated with an increased risk for developing CPO.The findings of this study suggest that maternal diseases and lifestyle factors during the first trimester play a significant role in the development of isolated cleft palate

A hüvelyi CO₂-lézer-kezelés rövid távú hatásai a menopausalis genitourinalis szindróma tüneteire = Short-term efficacy of vaginal CO2 laser therapy as a treatment modality for genitourinary syndrome of menopause

Absztrakt: Bevezetés: A menopausalis genitourinalis szindróma gyakorisága postmenopausában 40–57%. Terápiájában szerepet kap a frakcionált mikroablatív CO2-lézer-kezelés, a módszer hatékonysága azonban mindmáig nem ismert teljes bizonyossággal. Célkitűzés: A postmenopausalis vulvovaginalis tünetek enyhítésére CO2-lézer-készülékkel végzett kezelések hatékonyságának elemzése a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Módszer: Olyan betegek körében végeztünk a vaginalis mucosára optimalizált funkcionált vaginalis rejuvenációs lézerkezelést, akik a menopausa okozta hüvelyi tünetek miatt keresték fel Klinikánk uroginekológiai szakrendelését. A lézerkezelés három ülésben, 4–6 hetes időintervallumokban történt. Minden páciensnél meghatároztuk a ’vaginal health index’-et (VHI) mint objektív mérőszámot, valamint értékeltük a szubjektív panaszokat vizuális analóg skálával (VAS) minden kezelés előtt és négy héttel az utolsó kezelés befejezése után. A statisztikai elemzést párosított t-próbával végeztük; szignifikánsnak tekintettük, amennyiben p<0.05. Eredmények: 51 páciens került beválogatásra (életkor 57,0 ± 9,9 év). A VHI kezelés előtti átlagos pontszáma 14,0 ± 4,9 volt, majd az első kezelés után 15,0 ± 4,7, a második kezelés után 18,2 ± 4,6, a harmadik kezelés után pedig 19,5 ± 4,9 pontszámra nőtt. A VHI pontszámának növekedése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. A VAS kezelés előtti átlagos pontszáma 15,6 ± 14,1 volt, majd az első kezelés után 9,0 ± 10,8, a második kezelés után 5,9 ± 9,2, a harmadik kezelés után pedig 3,4 ± 7,5 pontszámra csökkent. A VAS pontszámának csökkenése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. Következtetések: A hüvely frakcionált CO2 mikroablatív lézerkezelése szignifikánsan enyhíti a páciensek postmenopausalis vulvovaginalis tüneteit, mind a páciensek szubjektív értékelése, mind a kezelőorvos által felvett objektív skála alapján. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1617–1622. | Abstract: Introduction: Genitourinary syndrome of menopause (GSM) affects up to 40–57% of postmenopausal women. Intravaginal microablative fractional CO2 laser is a new proposal for the management of GSM, although the evidence of safety and efficacy of the procedure appears to be insufficient. Aim: The aim of the study was to assess the efficacy of fractional CO2 laser for the treatment of GSM at the Department of Obstetrics and Gynecology of the University of Debrecen. Method: Postmenopausal women with symptoms of GSM underwent three sessions of microablative fractional rejuvenation CO2 laser therapy at 4–6 weeks intervals. Vaginal health index (VHI) scores were completed before each treatment and at 6 weeks follow-up as an objective measurement and visual analog scale was used to assess subjective complaints. Statistical analysis included Student’s paired two-sampling t-test for the measure of statistical significance using the standard cutoff for significance p<0.05. Results: 51 women participated (mean age 57.0 ± 9.9 y). Average VHI score was 14.0 ± 4.9 before treatment, 15.0 ± 4.7 after the first session, 18.2 ± 4.6 after the second treatment and 19.5 ± 4.9 at follow-up. The improvement of VHI score was statistically significant between all sessions. Average VAS score was 15.6 ± 14.1 before treatment, 9.0 ± 10.8 after the first session, 5.9 ± 9.2 after the second treatment and 3.4 ± 7.5 at follow-up. The improvement of VAS score was statistically also significant between all sessions. Conclusions: Our study suggests that the fractional CO2 laser is an effective and safe treatment of symptoms associated with GSM. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1617–1622

Ritka hasűri vérzés a vena lienalis ágrendszeréből várandósság alatt

Az „akut has”, mint kórkép, a várandósság során mind diagnosztikailag, mind terápiásan nagy kihívást jelent a szülész számára a megváltozott anatómiai viszonyok és a képalkotó eljárások korlátozott használhatósága miatt. Közleményünkben bemutatjuk egy harmadik trimeszterbeli gravida hasi vérömlenyének az esetét, melynek vérzésforrása irodalmi ritkaság, a vérzés típusát a felkereshető irodalomban még nem írták le terheseknél. Az esettanulmány megírása a páciens orvosi dokumentációi és az ellátásában résztvevő klinikusok, patológusok leletei és beszámolói alapján történt. A várandósságának 33. hetében járó gravida akut hasi tünetegyüttessel jelentkezett klinikánkon, anamnéziséből trauma kizárható volt. Az anya romló kardiorespiratorikus állapota miatt sürgősségi császármetszéssel élő, koraszülött magzatot segítettünk világra. A műtét során kb. 1500 ml vért találtunk a hasüregben, melynek okát általános sebész bevonásával kerestük. Aktív vérzésforrásként a lép ereinek területéről vénás jellegű szivárgó vérzést találtunk, ezért splenectomia mellett döntöttünk. Az eltávolított szervkomplexum teljes szövettani feldolgozása helyenként a kisebb léphilusi vénaágak izomfalának felrostozódását és fokozatos eltűnését igazolta, a patológus a vérzés okát a meggyengült érfal endothelen keresztüli vérszivárgásának véleményezte, definitív érfalszakadásra utaló elváltozás nem volt azonosítható. A haemoperitoneum várandósság alatt kifejezetten ritka kórkép, azonban mortalitása mind az anyára, mind a magzatra nézve rendkívül magas. Irodalmi adatok alapján a vérzésforrás leggyakrabban a kismedencei szervek területén jelentkezik. Ritkán a lépartéria aneurysmájának rupturája is előfordul terhességben, a lépvénás eredetű vérzés viszont irodalmi ritkaságnak számít, és az összes feldolgozott és közölt esetben az ér szakadásos sérülése volt a fő ok, az esetünkben leírt, ismeretlen etiológiájú, érfalvesztéses hemorrhágiát sehol nem említik. A várandósunk ellátásánál ellátásánál kulcsfontosságú volt a gyorsan elvégzett exploratív laparotomia, mely a kórkép okát felderítette és megszüntette, lehetővé téve az anya és gyermeke túlélését és felépülését. Esetünk rámutat arra, hogy a várandóssági hasűri vérömlenyek kóroktana akár irodalmi ritkaságokat is rejthet, azaz a pontos ok kiderítésével, lumenes vérzésforrás keresésével nem szabad szükségtelen időt veszteni az édesanya és gyermeke életmentő ellátásának rovására

Mélyen infiltráló colorectalis endometriosis laparoszkópos kezelésével szerzett tízéves tapasztalataink

Bevezetés: Mélyen infiltráló endometriosis esetén a laesiók több mint 5 mm mélyen infiltrálják a peritonealis felszínt. Bélérintettség a páciensek 3–37%-ában fordul elő. Célkitűzés: A szerzők a bélendometriosis miatt végzett műtétek során szerzett tapasztalataikat mutatják be. Módszer: 2009 és 2020 között 675 páciens esett át bélreszekción belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis miatt a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Baross utcai részlegén. Négy különböző műtéti technika került alkalmazásra: „shaving”, discoid, szegmentális és NOSE-reszekció (természetes testszájadékon keresztül végzett specimeneltávolítás). Eredmények: 182 esetben „shaving”-et, 93 esetben discoid reszekciót, 130 esetben NOSE-technikát, illetve 270 esetben hagyományos szegmentális bélreszekciót alkalmaztunk. 40 esetben ultramély anastomosist készítettünk. A műtéti idő medián értéke 85 perc volt, a legrövidebb beavatkozás 25 percig, a leghosszabb 585 percig tartott. Az első 10 bélműtét átlagos műtéti ideje 260 (± 161,3) perc, az utolsó 10 műtété 114 (± 47,0) perc volt. Az átlagos vérveszteség 10 (± 20,3) ml, az átlagos kórházi tartózkodás pedig 6 (± 2,3) nap volt. Súlyos sebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. vagy súlyosabb) 18 esetben alakult ki. Összesen 17 esetben alakítottunk ki sigmoideo-, illetve ileostomát. Laparotomiás konverzióra 6 esetben volt szükség. Megbeszélés: Intézményünkben ugyanaz a team végezte a beavatkozásokat, ami az egyes sebészek technikája helyett a műtéti technikák eredményességét mutathatja. A műtétek szövődményrátája tapasztalt sebészi team esetén nem nagy, a műtéti idő az elvégzett műtétek számával arányosan, szignifikánsan csökken. Következtetés: A belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis biztonságosan és hatékonyan kezelhető mind a konzervatív megközelítésnek tekinthető „shaving” vagy discoid, mind a radikálisabb megközelítésként számontartott hagyományos szegmentális vagy NOSE-reszekcióval

Molaterhesség postmenopausában

A molaterhesség a terhességi trophoblastbetegségek közé sorolt, rendkívül ritka kórkép. A kórkép patogenezise egye- dülálló, hiszen az anyai daganat eredete maga a terhességi szövet. Előfordulását tekintve főleg a reproduktív korú nőket érinti. Esetbemutatásunkban egy 53 éves nőbeteg postmenopausalis vérzési rendellenességet okozó panaszai- nak hátterében igazolódott molaterhesség. A molaterhesség fokozott kockázattal járó veszélyállapot, mely esetén a mihamarabbi befejezés alapját a megfelelő diagnosztika adja. Kezdeti tünetei megtévesztőek lehetnek, ectopiás ter- hességet vagy inkomplett abortuszt, anovulációs vérzési rendellenességet utánozhatnak. Esetismertetésünk célja, hogy felhívja a figyelmet a molaterhesség atipikus megjelenésére; postmenopausalis nőbetegünk kapcsán áttekintjük a molaterhesség kezelésének alapelveit, és bemutatjuk egy sikeresen kezelt eset diagnosztikus és terápiás lépéseit