Marginal effects and extending the Blinder–Oaxaca decomposition for nonlinear models

Students of racial and gender inequalities are often interested in knowing to what extent an observed group difference can be attributed to differences in returns to productive abilities (discrimination effect) or to differences in the average of productive abilities (endowment effect). The standard Blinder–Oaxaca decomposition technique, which applies to continuous outcomes, measures the discrimination (endowment) effect in terms of differences in group-specific regression parameters (means), weighted by group-specific means (regression parameters). This article shows that the standard decomposition technique can be meaningfully extended to categorical outcomes if the regression coefficients are substituted with marginal effects. A user-written program, gdecomp (working title), is also presented, which basically processes marginal effects obtained from another user-written program, margeff. It is available from the SSC Archive.

Tartós munkanélküliség Magyarországon. A térbeli és a társadalmi elszigetelődés szerepe = Persistent unemployment in Hungary. The role of spatial mismatch and social isolation

Kutatásunk célja az ingázási költségek és a napi ingázással elérhető bérelőnyök becslése és összehasonlítása volt. Hipotézisünk szerint az ingázás költségei lényegesen meghaladják az ingázással elérhető, bérekben mérhető előnyöket. Hipotézisünket mind egyéni szintű, mind pedig településszintű adatok elemzésével teszteltük. Eredményeink szerint a napi ingázástól várható bérelőnyök nem kompenzálják teljes mértékben az ingázás költségeit; az ingázási költségek tehát gátolják a munkaerő mobilitását. Ennek oka az, hogy a magas területi munkanélküliségi ráta arra ösztönzi a munkaadókat, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és inkább utazásiköltség-térítés formájában kompenzálják az utazási költségek egy részét. Az utazásiköltség-térítés azonban nem fedi le feltétlenül az összes pénzbeli kiadást, és sose kompenzálja az utazás időköltségeit. A magas kistérségi vagy regionális munkanélküliség tehát csapdahelyzetet teremt: a bérek alacsonyan tartására ösztönzi a munkaadókat, melyre a falusi munkanélküliek racionális – azaz az ingázás gazdasági előnyeit és hátrányait mérlegelő – reakciója a távoli munkalehetőségek elutasítása lesz. Elérhetőségi elemzéseink szerint e csapdából akkor sem lehet kitörni, ha valamilyen infrastrukturális beruházás hatására rövidülne a városi munkaerőpiacok elérési ideje. | The research aimed to estimate and compare the costs of and the returns to daily commuting. We hypothesized that commuting costs exceed the returns to commuting in terms of wages. The hypothesis was tested using both individual level and settlement level data. We indeed found that the wage gains associated with commuting do not compensate for commuting costs. The fact that commuting costs constrain labor mobility is due to the fact that employers situated in regions with high unemployment offer low wages to workers, and compensate some parts of commuting costs in the form of explicit reimbursement of travel expenses. Reimbursement, however, does not cover all travel expenses, and it does not compensate for time costs of commuting. Regional and micro-regional unemployment, therefore, creates incentives to keep wages at a low level. The rational reaction of rural unemployed workers will be the rejection of urban wage offers, resulting in a catch 22 situation. Additional analyes of the accessibility of urban labor markets revealed that commuting costs cannot be substantially reduced by investments in the infrastructure or public transport

Lemorzsolódás és súlyozás az életünk fordulópontjai panelfelvételben

A 2001-ben útjára indított Életünk fordulópontjai panelvizsgálat mind ez idáig utolsó, negyedik hullámában már csak a kiinduló minta felével készült interjú. Jelen tanulmány (1) elemzi az Életünk fordulópontjai felvételnél tapasztalt lemorzsolódás társadalmi-demográfiai aspektusait, okait; (2) a lemorzsolódáselemzésre támaszkodva kidolgoz egy súlyozási eljárást, melynek célja a szelektív panelkopásból fakadó torzítások minimalizálása; végül (3) megvizsgálja, a súly csökkenti-e bizonyos demográfiai eseményekre vonatkozó becslések torzítását. Az eredmények szerint a lemorzsolódás szelektív: valószínűbb a fiatalok, a férfiak, a nem házasok, az iskolázatlanok és a Közép-Magyarországon élők között. A szelektív lemorzsolódást kompenzáló súlyok valamelyest javítanak a születések számára vonatkozó becsléseken, ugyanakkor nem mérséklik a házasságkötések és a válások számára vonatkozó becslések megbízhatatlanságát. A társadalmidemográfiai ismérvek válaszadásra gyakorolt hatását tükröző súlyok tehát nem szavatolják a tetszőleges súlyozott becslések megbízhatóságát

Adatcserével anonimizált mikroadatok használhatósága – Egy szimulációs vizsgálat tanulságai

A tanulmány áttekinti az adatok felfedés elleni védelmét szolgáló eljárások statisztikai következményeit, és részletesen elemzi az adatcsere kovariancia- és regressziós becslésekre gyakorolt hatását. Amellett érvel, hogy az adatcsere kitüntetett szerepet tölt be a felfedés elleni védelem során. Az adatcsere különböző módszereinek kovariancia- és regressziós becslésekre gyakorolt hatását szimulációval vizsgálja. E vizsgálatok eredménye szerint az esetek többségében az adatcseréből fakadó relatív torzítás mértéke 10 százalék alatt tartható. A torzítást egyrészt a donorok véletlenszerű kiválasztása, másrészt az adatcsere (magyarázó-) változók közötti megosztása minimalizálja. Az eredményeket a mérési hibák elméletére támaszkodva értelmezi

Logisztikus regressziós együtthatók összehasonlítása

Az utóbbi években egyre több figyelmet kapott az a probléma, hogy az egymásba ágyazott modellspeci-fikációkban szereplő, illetve a különböző részmintákra vonatkozó logisztikus (és más nemlineáris) regressziós együtthatók nem hasonlíthatók össze, mivel a külön-böző modellspecifikációkban és a különböző részmin-tákban eltér a nem megfigyelhető reziduális szórás. A tanulmányban a szerzők bemutatják a probléma megoldására kidolgozott módszereket és szimuláció segítségével vizsgálják azok hatékonyságát. Az egy-másba ágyazott modellek együtthatói összehasonlítha-tóvá tehetők az együtthatók y-standardizálásával vagy a többváltozós modell (nem közvetlenül az egyválto-zós modellhez, hanem) egy speciális, kváziegyváltozós modellhez való hasonlításával. A különböző részmin-tákra vonatkozó becslések összehasonlítására kidolgo-zott módszerek – a csoport-interakciók arányosságá-nak tesztelése, valamint a heterogenitást tartalmazó logisztikus regressziós modellek – azonban nem adnak érdemi megoldást a problémára. A tanulmány ennek a kudarcnak az elemzésével zárul