Ki mit tud? – A betegátadásról. Egy magyar és lengyel mintán végzett tudásfelmérés tapasztalatai = Who knows what? – About patient handover. Experiences of a Hungarian and Polish sample knowledge survey

Absztrakt: Bevezetés: A betegellátás során bekövetkező nemkívánatos események hátterében a leggyakrabban kommunikációs okok állnak. Az egészségügyi technológiák fejlődése és az ellátás fokozódó specializációja miatt a betegek kezelésében egyre több egészségügyi szakember vesz részt, aminek következtében egyre jelentősebb szerepe és egyben kockázata van a betegátadásoknak. Célkitűzés: A közlemény célja a betegátadással kapcsolatos ismeretek aktuális helyzetének bemutatása egy nemzetközi projekt eredményein keresztül. Módszer: 3 magyar és 3 lengyel kórházban saját fejlesztésű, anonim, feleletválasztós kérdőív segítségével vizsgáltuk a betegátadásokkal kapcsolatos tudást a közvetlen betegellátásban részt vevő egészségügyi dolgozók körében. Mindkét országban elemeztük a válaszok gyakoriságát megfelelőségük mértéke szerint. A hazai mintában többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk a kitöltők jellemzőinek szerepét a tudásszint alakulásában. Eredmények: A kérdőívet a megkérdezett 2963 dolgozó 63%-a töltötte ki. A két országban nem volt lényeges különbség a kifogástalan és a hibátlan válaszok arányaiban. A betegátadás definícióját vizsgáló kérdésre a válaszadók közel fele adott kifogástalan választ (49,4–45,7%). A legalacsonyabb hibátlan válaszadási arány a betegátadási technika elemeire feltett kérdés esetén volt tapasztalható (14,4–11,1%). A kérdések nehézségének mintázata is jelentős mértékű hasonlóságot mutatott. Következtetés: A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a betegátadással kapcsolatos tudás fejlesztendő területnek bizonyul mindkét országban. Az ellátók rendelkeznek ugyan a témakörrel kapcsolatban ismeretekkel, ám tudásuk nem tekinthető pontosnak és teljes körűnek. A betegek és az ellátók biztonságának érdekében fontos az ellátók ismereteinek és betegátadási gyakorlatának összehangolt fejlesztése. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743. | Abstract: Introduction: The most common reason for the adverse events in healthcare is communication. Due to the development of health technologies and the increasing specialization of care, more and more healthcare professionals are involved in the treatment of patients, resulting in an increasingly important role and risk for patient handover. Aim: To present the current state of knowledge of patient handover through the results of an international project. Method: Self-developed, anonymous questionnaires with single and multiple choice questions were used to investigate handover knowledge among healthcare workers in 3 Hungarian and 3 Polish hospitals. The frequency of responses was analyzed according to their correctness. The factors that can influence the knowledge were studied using a regression model in the Hungarian sample. Results: The questionnaire was completed by 63% of the 2963 employees who received the questionnaires. In the two countries, there was no significant difference in the proportion of correct responses. Nearly half of the responders (49.4%–45.7%) gave the right answers to the question about the definition of patient handover. The lowest rate of correct answers (14.4%–11.1%) was given to elements of patient handover techniques. The difficulty of the questions also showed a similar pattern. Conclusion: Based on the results, it can be concluded that knowledge of handover needs to be improved in both countries. Although healthcare providers have some knowledge about handover, it cannot be considered accurate and complete. It is important to promote the knowledge and practice of handover together for the safety of patients and healthcare providers. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743

Az újraélesztés folyamatának és oktatásának újraszervezése a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban

A Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban közel 20 éve működik Sürgősségi Betegellátó Szolgálat, mely megfelel az angol Medical Emergency Team-nek. Nemzetközi tanulmányok alapján elmondható, hogy a kórházi újraélesztésnek akkor a legnagyobb a sikere, ha azt a kórházon belül egy összeszokott, gyakorlott csapat végzi. Kórházunkban az újraélesztési feladatot a Sürgősségi Betegellátó Osztály látja el, melynek dedikált feladata, hogy a munkatársak részére rendszeres kiterjesztett alapszintű újraélesztés (EBLS) oktatást szervezzen. Célunk, hogy bemutassuk az emeltszintű újraélesztés eljárásrendjének az aktuális szakmai és szervezési ismereteknek megfelelő megújítását, valamint az intézményi EBLS oktatás újraszervezését és újraindítását. Szakmai szempontból az European Resuscitation Council által lefektetett irányelveket, míg szervezési és oktatási oldalról az irányelvek alkalmazáshoz kapcsolódó útmutatásait és a hazai általános és intézményi jógyakorlatokat alkalmaztuk viszonyítási alapként. Az oktatás újjászervezését a következő alapkövetelmények határozták meg: a kórház valamennyi szervezeti egységének munkatársa (orvosok és szakdolgozók egyaránt) évente legalább egy alkalommal részesüljön újraélesztés oktatásban. Oktatási tervet és tananyagot alakítottunk ki, majd kiscsoportos, elméleti és gyakorlati elemeket, valamint komplex szituációt és értékelést tartalmazó oktatásokat szerveztünk, melynek értékelésére egy képzés végén kitöltendő, 9 kérdésből álló, anonim kérdőívet alkalmaztunk. Intézményi eljárásrendünket a szakmai irányelvek mentén frissítettük, ennek megfelelően a riasztási telefonszámot valamennyi nővérpulthoz kihelyeztük, az osztályos újraélesztési felszereléslistát összeállítottuk, ellenőriztük és szükség esetén pótoltuk. Oktatásunkat ezidáig 18 alkalommal tartottuk meg, 183 fő részére. Az oktatások szükségszerűnek bizonyultak, tartalmukat, az oktatókat és a szervezést tekintve is kifejezetten pozitív értékelések születtek. A jövőben a rendszeres oktatások folytatása mellett újabb képzések indítását, az újraélesztés dokumentációjának digitális megújítását valamint a nemzetközi regiszterhez való kapcsolódás kialakítását tervezzük. | The Szent Imre University Teaching Hospital of South Buda Central Hospital has been operating an Emergency Care Service, which is equivalent to the Medical Emergency Team, for almost 20 years. According to international studies, hospital resuscitation is most successful when it is carried out by a team of experienced and cohesive people. In our hospital, resuscitations are performed by the Emergency Department, which has the dedicated task of organising regular, extended basic life support (EBLS) training for the staff. Our aim is to present the renewal of the procedures of advanced resuscitation in line with the current pro- fessional and management knowledge, as well as the reorganisation and re-launch of the EBLS training. We used the guidelines of the European Resuscitation Council as a professional reference, while the educational and organisational aspects were based on the recommendations for application of these guidelines together with the national general and institutional good practices. The reorganisation of education was defined by the following basic requirements: all hospital staff, both doctors and nurses, in all departments should receive at least one resuscitation training session per year. A training plan and curriculum were developed, then small-group training sessions with theoretical and practical elements, complex situations, and an assessment were conducted. Participants evaluated the training by an anonymous, 9-item questionnaire at the end of the training. Our institutional procedures were updated according to the professional guidelines. Thus, the alarm telephone number can be seen on all nurses’ desks, and the list of resuscitation equipment for departments was compiled, checked, and completed. Our training has been conducted 18 times so far for 183 colleagues. The training sessions has been proven necessary, and participants evaluated it positively regarding to cont- ent, trainers, and organisation. In the future, in addition to the continuation of the regular training sessions, we are planning to launch new training courses, the digital renewal of the resuscitation documentation, and join the international resuscitation register