A Kádár-korszak társadalmi emlékezete = The social memory of socialism in Hungary

A kutatás központjában a tabuállítás- és érintés dinamikus viszonya állt. Mivel az emlékezet „nyelve”, a múlt „tekintete” 1989 után drámaian megváltozott, beszélgetőtársaink számára máig nehézségekbe ütközik a Kádár-korszak integrálása a személyes élettörténetbe. A kutatás célcsoportját bizonyos etnikai és társadalmi kisebbségek alkották (zsidók, romák, németek, szlovákok és szerbek/horvátok és cigányok, illetve nemesi származásúak és hajláktalanok). Bár e csoportok szociológiai értelemben lényegesen különböznek egymástól, egy dolog mégis összekapcsolja őket: egyikük sem létezett a mai formájában a Kádár-korszakban. Kontrollcsoportként olyan személyeket interjúztunk, akik 1956-ban elhagyták Magyarországot (elsősorban Németország és Ausztria irányába) és csak 1989 után tértek vissza. Az általuk „elképzelt” szocializmus képe, mely aztán a rendszerváltás után a poszt-szocialista realitásokkal szembesül, alkotta a másik horizontját a kutatásnak. A kutatás megkísérelte ötvözni a biográfiai és a vizuális elemzést. Összesen 100 interjút készítettünk. A biográfiai módszert kiegészítve arra kértük beszélgetőpartnereinket, hogy élettörténetüket képekkel is „illusztrálják”. Néhány fotót mi is vittünk magunkkal, mely a Kádár-korszak politikai és hétköznapi életét ábrázolta – egyfajta „hivatalos verzióként”. A privát fotók pedig kiegészítették a hivatalos imágót, illetve feleseltek vele. | The dynamics of taboo making and unmaking was the subject of the project. Until today, the discursive turn as well as changes in the pictorial strategies make it difficult even for those to integrate the Kádárist period into life history who don't have to hide and „overwrite” what they did under real socialism. The target group was ethnic and social minorities (Jews, Roma, Germans, Serbs/Croatians and Slovaks and Gipsies; and nobles and homeless). Although these minorities differ from each other in terms of a great many hard criteria in sociology, they are similar from an important perspective: they weren't allowed to have, and consequently, they didn't have memory under real socialism. The control group includes repatriates who left Hungary for Austria and Germany for political reasons after 1956, and returned home after the 1989 revolution. They had to imagine what they were not able to experience. The project rested on biographical and visual analysis. Altogether 100 interviews have been prepared. To complement the biographical method, we asked the respondents to “illustrate” their life histories with photographs. Part of the photographs was well known for all interviewees because they demonstrate political events pertaining to the given group. They constitute the „official” trope in narrating real socialism. The private photographs presented by the respondents compete with the public images

Kint és bent - háromszor = In and Out - three times

Projektünkben négy közösségtanulmány alapján azt vizsgáltuk, hogy a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetváltás, a kialakuló kapitalizmus régi/új gazdasági szereplői, az elmúlt években az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz mérten eltűnő vagy megmerevedő határai hogyan formálták a megélhetési lehetőségeit. Azt tapasztaltuk, hogy a helyi társadalmak ugyan eltérő együttműködési formákat és csoportközi viszonyokat alakítanak ki, ezek azonban modellezhető együttélési mintázatokat adnak ki. A kutatás során esettanulmányokban foglaltuk össze a négy településen - Old, Mocsa, Bedő és Tiszakerecseny - háztartási szinten megfigyelt hétköznapi megélhetési formákat, majd ezek mechanizmusait tártuk fel és helyeztük különböző modellekbe. A feldolgozás második lépésében öt mozzanatot hangsúlyoztunk: 1. migrációs logikák és demográfiai szerkezet 2. rurális kisvilágok 3. informális és formális megélhetési technikák és kényszerek 4. az etnicitás mint kizárás/erőforrás 5. közösségek és szomszédságok szerveződésének logikái. Végül mélyfúrások segítségével olyan jelenségeket elemeztünk finomabb módszerekkel, mint a településen belüli harc és térhasználat, az intézményi kizárási eljárások, a településhatárok fölötti uralom formái, valamint a mindennapi országhatár-használat sajátosságai a négy településen és környékén. Kutatási eredményeinket könyv formájában szándékozunk közreadni. | In our research we intended to explore how the economic structural change following the regime change and the old/new economic actors of the emerging capitalism reshaped the economic possibilities of the populations living in border regions. We also looked at the impacts of the “vanishing” and the “hardening” country borders after the EU-accessions. We used the method of community studies and fieldwork. We found that local societies establish different forms of cooperation and intra-group relations. Nevertheless, these forms could be seen as models of different cohabitation patterns. In our research we summarized the various everyday living forms of households and explored their mechanisms in the four communities (Old, Mocsa, Bedő, Tiszakerecseny) and then we placed them into different models. In the next step of our analysis we focused on the following five aspects: 1. migration and demographic structures 2. small, rural communities 3. formal and informal survival techniques and constraints 4. ethnicity as exclusion or resource 5. the logic of the formation of communities and neighbourhoods. Finally, using a more in-depth analysis, we investigated phenomena such as symbolic community fights and the use of geographical spaces, institutional exclusion practices, the forms of dominance over the community goods and the characteristics of the everyday usage of country borders in the four villages and in their vicinities. Our research results will be published in a book

Sexualisierte Gewalt und Trauma

Nationalsozialistische Mediziner machten Frauen bei Menschenversuchen unfruchtbar. Die Ungarische Volksrepublik ließ Romnija aus rassistischen Gründen zwangssterilisieren. Scham und Schuldgefühle, die durch solche sexualisierte Gewalt hervorgerufen werden, können eine weibliche und ethnische Identitätsbildung in Gang setzen. Dies zeigen eindrücklich die Lebensgeschichten der Auschwitzüberlebenden Róza und der 1970 ohne ihr Wissen sterilisierten Romni Mari