„A mosoly is gyógyít?” Beteg gyermekek immunválasza is változhat a Mosolygó Kórház Alapítvány művészeinek látogatásakor = “Does happiness help healing?” Immune response of hospitalized children may change during visits of the Smiling Hospital Foundation’s Artists

A pozitív élményekkel kapcsolatos pszicho-neuro-immunológiai vizsgálatok száma kevés, klinikai alkalmazhatósága korlátozott. Célkitűzés: A Mosolygó Kórház Alapítvány művészeinek beteg gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálták a szerzők. Módszer: Branülön keresztül, fájdalommentesen vérmintákat vettek infektológiai osztályon mesélő, bábos és kézműves művészek látogatása előtt 30 perccel és utána egy órával. Huszonnégy gyermeket meglátogattak a művészek, a kontrollcsoportban kilenc gyermek volt. Vizsgálták a vérben a lymphocytaszámot és a Th1/Th2 citokinszinteket. A művészek a látogatást követően hatásukat szubjektív skálán értékelték. Eredmények: A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedés 8,43%-kal kifejezettebb, a csökkenés 12,45%-kal mérsékeltebb volt. A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedést mutató gyermekek aránya nagyobb volt. A változások a művészek szerint sikeresebb látogatásoknál voltak kifejezettebbek. A meglátogatott csoportban páros t-próbával nem szignifikáns, de nagy szórás mellett is mérhető változást találtunk az interferon-γ-szintben (p < 0,055) és a Th1/Th2 citokin mérlegben (q-érték = 0,076 permutációs teszttel). Következtetések: Ez az első gyermekeken végzett klinikai pszicho-neuro-immunológiai felmérés, amely azt jelzi, hogy a gyermekekre fordított kitüntetett figyelem esetén gyors immunváltozásokkal is számolhatunk. Orv. Hetil., 2011, 152, 1739–1744. | Psychoneuroimmunologic studies on positive emotions are few, and their clinical relevance is limited. Aims: This “SHoRT” (Smiling Hospital Research Team) study evaluates the effects that Smiling Hospital artists have on hospitalized children. Methods: Blood samples were taken in a non-painful way through branules in an accredited Infectology Ward, 30 minutes before and 1 hour after a visit of tale tellers, puppeteers and handicraft artists. 24 children were visited and 9 were included in the control group. Blood lymphocyte counts and Th1/Th2 cytokine levels were determined. Artists evaluated their effect on a subjective scale. Results: In the visited group, the increase of lymphocytes was 8.43% higher, the decrease was 12.45% lower, and the proportion of children showing increased lymphocyte counts was more increased. Changes were more marked after more successful visits. Authors found non-significant, still considerable changes in interferon-γ level (p < 0.055) and in Th1/Th2 cytokine ratios. Conclusions: This pediatric study suggests that immunological changes may develop when more attention is given to hospitalized children. Orv. Hetil., 2011, 152, 1739–1744

Az örökletes Parkinson-kór mint a POLG-gén károsodásának új klinikai megjelenési formája

A nukleárisan kódolt POLG-gén fehérjeterméke kulcsszerepet játszik a mitokondriális DNS replikációjának fenntar- tásában, és hibája különböző súlyosságú, több szervrendszert érintő betegségeket okoz. A klinikai spektrum rendkí- vül tág, a leggyakrabban előforduló tünetek közé tartozik többek között a ptosis, a myoclonus, az epilepszia, a myopathia, a szenzoros ataxia, a parkinsonizmus, a kognitív hanyatlás és az infertilitás is. Ma már ismert, hogy a Parkinson-kór kialakulása során a mitokondriális diszfunkció is nagy jelentőséggel bír a substantia nigra dopaminerg sejtjeinek elhalásában. Ezért a POLG-génben bekövetkező változások befolyásolhatják a különböző örökletes neuro- degeneratív betegségeknek, így a monogénes parkinsonizmusnak a kialakulását is. A Parkinson-kór és a POLG kap- csolatáról azonban még kevés az elérhető információ, és ez idáig a magyar populációra vonatkozó adatok sem álltak rendelkezésünkre. Vizsgálatunk során 67 magyar, a parkinsonizmus tüneteit mutató páciens esetében újgenerációs szekvenálást végeztünk, és a POLG-génben található, potenciálisan káros variánsokat elemeztük. 3 beteg esetében azonosítottunk potenciálisan kóroki eltérést. Közleményünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a parkinso- nizmus differenciáldiagnózisa során az esetleges POLG genetikai érintettségét is figyelembe kell venni. Különösen olyan plusztünetek jelenlétekor, mint az ophthalmoparesis, a nem vascularis típusú fehérállományi laesiók, a pszichi- átriai komorbiditás és a tünetek viszonylag korai indulása. Korábbi irodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján összefoglaltuk a POLG-asszociált parkinsonizmus lehetséges diagnosztikai megközelítését is

HLA-DRB1*07:01-HLA-DQA1*02:01-HLA-DQB1*02:02 haplotype is associated with a high risk of asparaginase hypersensitivity in acute lymphoblastic leukemia

Hypersensitivity reactions are the most frequent dose-limiting adverse reactions to Escherichia coli-derived asparaginase in pediatric acute lymphoblastic leukemia (ALL) patients. The aim of the present study was to identify associations between sequence-based Human Leukocyte Antigen Class II region alleles and asparaginase hypersensitivity in a Hungarian ALL population. Four-digit typing of HLA-DRB1 and HLA-DQB1 loci was performed in 359 pediatric ALL patients by using next-generation sequencing method. Based on genotypic data of the two loci, haplotype reconstruction was carried out. In order to investigate the possible role of the HLA-DQ complex, the HLA-DQA1 alleles were also inferred. Multivariate logistic regression analysis and a Bayesian network-based approach were applied to identify relevant genetic risk factors of asparaginase hypersensitivity. Patients with HLA-DRB1*07:01 and HLA-DQB1*02:02 alleles had significantly higher risk of developing asparaginase hypersensitivity compared to non-carriers [P=4.56×10−5; OR=2.86 (1.73–4.75) and P=1.85×10−4; OR=2.99 (1.68–5.31); n=359, respectively]. After haplotype reconstruction, the HLA-DRB1*07:01-HLA-DQB1*02:02 haplotype was associated with an increased risk. After inferring the HLA-DQA1 alleles the HLA-DRB1*07:01–HLA-DQA1*02:01–HLA-DQB1*02:02 haplotype was associated with the highest risk of asparaginase hypersensitivity [P=1.22×10−5; OR=5.00 (2.43–10.29); n=257]. Significantly fewer T-cell ALL patients carried the HLA-DQB1*02:02 allele and the associated haplotype than did pre-B-cell ALL patients (6.5%; vs. 19.2%, respectively; P=0.047). In conclusion, we identified a haplotype in the Human Leukocyte Antigen Class II region associated with a higher risk of asparaginase hypersensitivity. Our results confirm that variations in HLA-D region might influence the development of asparaginase hypersensitivity

The Role of Genetic Testing in the Clinical Practice and Research of Early-Onset Parkinsonian Disorders in a Hungarian Cohort: Increasing Challenge in Genetic Counselling, Improving Chances in Stratification for Clinical Trials

The genetic analysis of early-onset Parkinsonian disorder (EOPD) is part of the clinical diagnostics. Several genes have been implicated in the genetic background of Parkinsonism, which is clinically indistinguishable from idiopathic Parkinson’s disease. The identification of patient’s genotype could support clinical decision-making process and also track and analyse outcomes in a comprehensive fashion. The aim of our study was to analyse the genetic background of EOPD in a Hungarian cohort and to evaluate the clinical usefulness of different genetic investigations. The age of onset was between 25 and 50 years. To identify genetic alterations, multiplex ligation-dependent probe amplification (n = 142), Sanger sequencing of the most common PD-associated genes (n = 142), and next-generation sequencing (n = 54) of 127 genes which were previously associated to neurodegenerative disorders were carried out. The genetic analysis identified several heterozygous damaging substitutions in PD-associated genes (C19orf12, DNAJC6, DNAJC13, EIF4G1, LRRK2, PRKN, PINK1, PLA2G6, SYNJ1). CNVs in PRKN and SNCA genes were found in five patients. In our cohort, nine previously published genetic risk factors were detected in three genes (GBA, LRRK2, and PINK1). In nine cases, two or three coexisting pathogenic mutations and risk variants were identified. Advances of sequencing technologies make it possible to aid diagnostics of PD by widening the scope of analysis to genes which were previously linked to other neurodegenerative disorders. Our data suggested that rare damaging variants are enriched versus neutral variants, among PD patients in the Hungarian population, which raise the possibility of an oligogenic effect. Heterozygous mutations of multiple recessive genes involved in the same pathway may perturb the molecular process linked to PD pathogenesis. Comprehensive genetic assessment of individual patients can rarely reveal monogenic cause in EOPD, although it may identify the involvement of multiple PD-associated genes in the background of the disease and may facilitate the better understanding of clinically distinct phenocopies. Due to the genetic complexity of the disease, genetic counselling and management is getting more challenging. Clinical geneticist should be prepared for counselling of patients with coexisting disease-causing mutations and susceptibility factors. At the same time, genomic-based stratification has increasing importance in future clinical trials