Cefepim alkalmazása lázas neutropeniás gyermekek kezelésében

A rosszindulatú daganatok citosztatikus kezelése következtében neutropeniás állapotba került gyermekek korai morbiditásának és letalitásának leggyakoribb oka a fertőzés. Munkánkban felmértük osztályunkon a lázas neutropeniás gyermeken alkalmazott cefepim-kezelések hatásosságát. 49 gyermek 93 olyan lázas, neutropeniás állapotát vizsgáltuk, mely során empirikus antibakteriális kezelésként önmagában vagy aminoglikoziddal történő kombinációban cefepimet alkalmaztunk. A betegek átlagéletkora 10 év 4 hónap (10 hónap – 19 év), a fiú/leány arány 1:1,23 volt. A hemokultúrákhoz a vér vétele Bactec 9050 hemokultúra palackba történt láz (≥38 °C) és neutropenia (granulocytaszám ≤500 sejt/mm3) esetén, a tenyésztést Becton Dickinson automatával végeztük. 93 esetből 21-ben (23%) sikerült a láz hátterében mikrobiológiai módszerrel fertőzést igazolni, további 30 esetben (32%) klinikailag tekintettük igazoltnak a fertőzést. A többi esetben (42/93, 45%) ismeretlen eredetű lázzal (FUO) álltunk szemben. A cefepim-kezelés átlag 6 (2–24) nap volt, 86 (50–100) mg/ttkg/nap dózisban, napi kétszeri adagolással. A neutropeniás epizód átlagosan 6,8±4,4 napig tartott. 61 esetben granulocyta vagy granulocyta-macrophag kolónia stimuláló faktort kaptak betegeink a neutropeniás időszak lerövidítése céljából. Az esetek 86%-ában (80/93) a cefepimet aminoglikoziddal együtt adtuk. 70 esetben (75%) a megkezdett cefepim-kezelés módosítás nélkül hatásosnak bizonyult. A 93 eset közül egyben sem észleltünk a cefepim-kezeléssel egyértelműen összefüggésbe hozható súlyos mellékhatást. A cefepim hatékony és jól tolerálható antibiotikum a citosztatikummal kezelt daganatos gyermekek lázas neutropeniás periódusainak befolyásolásában

Gyermekkori non-Hodgkin-lymphoma kezelésével szerzett magyarországi tapasztalatok [Hungarian experience with non-Hodgkin's lymphoma in childhood]

Between 1990 and 2004, 230 children with non-Hodgkin's lymphoma (NHL) were treated according to the Berlin-Frankfurt-Munster (BFM) protocols (NHL-BFM-90 and -95) in Hungary. The aim of the present study was to summarize our experience with these protocols, to assess the survival rates and to compare the Hungarian data with the international results. The male-to-female ratio was 2.59:1, the mean age at the time of diagnosis was 10 years and 1 month. Ninety-one children had lymphoblastic/T-NHL (LB/T-NHL), 108 B-NHL and 31 anaplastic large cell lymphoma (ALCL). Twenty-eight patients had relapse after a mean time of 13 months from the time of the initial diagnosis. In the above mentioned period, 16 children underwent autologous stem-cell transplantation. Nine patients with B-NHL got anti-CD20 immunotherapy. The five-year overall survival (OS) of our patients is 77.8%+/-3%, the event-free survival (EFS) is 75.1%+/-3%. The 5-year OS and EFS rates were not statistically different in the three histology groups (OS: 71.6%+/-5%, 82.7%+/-4% and 80.3%+/-7%; EFS: 68.7%+/-5%, 81.1%+/-4% and 73.9%+/-8% in LB/T-NHL, B-NHL and ALCL, respectively). We can conclude that non-Hodgkin's lymphoma has a quite good prognosis among the malignant pediatric diseases. The cure rate is over 75%. The Hungarian results are comparable with other international data. In the last five years the mortality during induction was reduced from 10% to 2% and the OS is about 10% better than it was before. In case of relapse or residual disease, therapeutic results can be improved with stem-cell transplantation with or without immunotherapy