Az első 200 transzkatéteres aortabillentyű-implantáció a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben | The first 200 transcatheter aortic valve implantations in the Gottsegen György Institute of Cardiology, Hungary

Absztrakt Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792. | Abstract Introduction: Transcatheter aortic valve implantation is a therapeutic alternative for contraindicated and high surgical risk patients with severe symptomatic aortic stenosis. This intervention is part of daily routine in the Institute of the authors. Aim: In the present work the results of the first 200 patients are discussed. Method: Until January, 2016, 200 patients (female 55%, mean age 79.9 years, average EuroSCORE 19.3%, left ventricular ejection fraction 54%, peak gradient 81.2 mmHg, mean aortic gradient 50.9 mmHg) underwent transcatheter aortic valve implantation. Results: The procedure was performed with 99% success rate. Complications were evaluated according to VARC 2 definitions. Mortality was 5% at one month and 17.4% at one year. Cardiac mortality was 13.6 at one year. Cerebrovascular complications were 5% within one year, and 95% of patients were in NYHA I or II functional classes at one year. Conclusion: These findings are consistent with worldwide results. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792

Percutan coronariaintervenció stabil coronariabetegségben | Percutaneous coronary intervention in stable coronary artery disease

A percutan coronariaintervenció a stabil coronariabetegség tüneti kezelésének régóta alkalmazott módszere. A szerző a közelmúlt szakirodalmának, különös tekintettel a FAME 2 vizsgálat eredményeit bemutató publikáció áttekintésével arra a kérdésre keres választ, hogy miért nem sikerült a percutan coronariaintervenció halálozást vagy a myocardialis infarctus előfordulását csökkentő hatását igazolni stabil coronariabetegségben, szemben a sebészi revascularisatióval. A FAME 2 vizsgálatban sikerült igazolni, hogy a csak gyógyszeres kezeléshez képest a fractional flow reserve vezérelte, második generációs gyógyszert kibocsátó stentimplantációval végzett percutan coronariaintervenció a halálozás, a myocardialis infarctus és a sürgős revascularisatióval járó nem tervezett kórházi felvétel előfordulását csökkenti, illetve a periproceduralis szak után a halálozás és myocardialis infarctus is szignifikánsan ritkább. A szerző kiemeli, hogy a fractional flow reserve meghatározásával és modern stent alkalmazásával a percutan coronariaintervenció nem csupán tüneti hatással bír a stabil coronariabetegség kezelésében. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1952–1959. | Percutaneous coronary intervention is a well-established symptomatic therapy of stable coronary artery disease. Using a literature search with special emphasis on the newly-published FAME 2 trial data, the author wanted to explore why percutaneous coronary intervention fails to reduce mortality and myocardial infarction in stable coronary artery disease, as opposed to surgical revascularisation. In the FAME 2 trial, fractional flow reserve-guided percutaneous coronary intervention with second generation drug eluting stents showed a significant reduction in the primary composite endpoint of 2-year mortality, myocardial infarction and unplanned hospitalization with urgent revascularisation as compared to medical therapy alone. In addition, landmark analysis showed that after 8 days, mortality and myocardial infarction were significantly reduced. The author concludes that percutaneous coronary intervention involving fractional flow reserve guidance and modern stents offers symptomatic, as well as prognostic benefit. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1952–1959

Többszörös coronarialaesiók és diffúz coronariabetegség funkcionális értékelése

A coronariabetegség diagnosztikájában az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jut a koronarográfia során használt invazív funkcionális vizsgálómódszereknek. A hagyományos, csak anatómiai értékekkel számoló koronarográfiás vizsgálat nem nyújt információt arról, hogy az intermedier laesiók okoznak-e vérellátási zavart, illetve gyakran nem áll rendelkezésre a vizsgálat előtt elvégzett, ischaemiát igazoló és lokalizáló, megfelelő szenzitivitású és specificitású noninvazív vizsgálómódszer. Számos tanulmány rávilágított a funkcionális invazív vizsgálómódszerek használata során szerzett klinikai előnyökre. Revascularisatio hiányában a koszorúér-betegség funkcionális súlyossága fordított arányban áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel. Lényeges pontja a szív vérellátásának javításakor azoknak az eltéréseknek a kiválasztása, amelyek az ischaemiáért a leginkább okolhatók. A diffúz betegség és többszörös szűkületek invazív funkcionális vizsgálata egyelőre még nincs teljes mértékben tisztázva. A klinikai vizsgálatokkal igazolt módszereken túl új eljárásokat dolgoztak ki az utóbbi időben, mint például a ’pullback pressure gradient’ alkalmazása vagy az ’instantaneous wave-free ratio intensity’. Így lehetőség nyílhat az adott coronarián belül a funkcionálisan súlyos, az éren belüli ischaemiáért, illetve tünetekért elsősorban felelős laesiók kiválasztására és revascularisatiójára vagy diffúz betegség, egyértelműen nem kijelölhető laesio esetén a gyógyszeres kezelés optimalizálására

Az ST-elevációval járó szívinfarktusos betegek ellátásának és prognózisának hosszú távú vizsgálata a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában

A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter program országos indulását követő 9 évben 53 982 ST-elevációval járó infarktusos (STEMI) beteg adatát rögzítették. A betegek 80,9%-a invazív centrumba került, 68,6% primer transzporttal. A katéteres érmegnyitás (PCI) aránya éves bontásban 83–89% között változott. Trombolízis a betegek kevesebb, mint 1%-ánál történt. Az adatok nemzetközi összehasonlításakor (észt, magyar, norvég, svéd regiszterek) azt találták, hogy a primer PCI-re leggyakrabban Magyarországon, reperfúziós kezelésre (trombolízis + PCI) Svédországban került sor. A trombolízis gyakorisága a másik három országban (Svédország, Észtország, Norvégia) lényegesen nagyobb (3,2%, 12,4%, 13,2%) volt. Az életkorral korrigált 30 napos halálozás Magyarországon a legnagyobb (15,2%). A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy Magyarországon a vizsgált években a panaszkezdet és az érmegnyitás közötti idő (teljes iszkémiás idő = TIT) az optimálisnál lényegesen hosszabb, az évek során alig változott. Amennyiben a katéteres érmegnyitás optimális időben nem végezhető el, akkor a trombolízist kell végezni. Az időben alkalmazott referfúziós kezelésnek különösen azon betegeknél van nagy jelentősége, akiknél nagy az infarktusrizikó és a vérzési rizikó kicsi. A szerzők 30 399 STEMI miatt kezelt beteg adatait elemezve vizsgálták a TIT jelentőségét a túlélésre. Cox-regressziós elemzést alkalmaztak és megállapítják, hogy 200 percig a TIT nem befolyásolta a betegek túlélését, azt követően azonban – eleinte rohamosan, később lassulva – romlanak a betegek életkilátásai. Következtetés: a túlélési adatok javítása szempontjából TIT csökkentése, a reperfúziós kezelés időben történő alkalmazása a legfontosabb feladat. Az optimális kezelési stratégia megválasztása az érvényes útmutatók alapján történhet

Fizikai terhelés indukálta reverzíbilis csúcsi akinézis szisztolés diszfunkcióval: a tako-tsubo-szindróma egyik formája = Transient left ventricular apical ballooning after physical exercise

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Koronáriaőrzőjébe egy 43 éves, diabéteszes, hipertóniás nőbeteg került felvételre fizikai terhelést követően jelentkező típusos mellkasi fájdalom, nehézlégzés miatt. A felvételi EKG-n anterior ST-elevatio látszott. Az azonnal elvégzett koronarográfia ép epicardialis érstátuszt ábrázolt. A szívultrahang csökkent szisztolés balkamra-funkciót mutatott az összes csúcsi szegmentum akinézisével. A laborvizsgálatok csak enyhén emelkedett cTnI- és CKMB-értékeket mutattak. A kórházi tartózkodást követően a beteget jó általános állapotban emittáltuk, a 4 hét múlva megismételt képalkotó vizsgálatok során csaknem teljesen normális bal kamrai funkció igazolódott szegmentális falmozgászavar nélkül. A fent ismertetett tünetegyüttes megfelel az irodalomban tako-tsubo-szindrómaként ismert betegségnek, amely ép koszorúérrendszer mellett jelentkező átmeneti csúcsi falmozgászavarral és bal kamrai diszfunkcióval jár. Irodalmi adatok alapján a legvalószínűbbnek tartott ok az emelkedett szérumkatekolamin-szint, melyet fizikai vagy emocionális stressz, subarachnoidealis vérzés, phaeochromocytoma vagy akár kokainhasználat is kiválthat. A szerzők a magyar orvosi irodalomban elsőként számolnak be a tako-tsubo-szindróma fizikai terhelés indukálta formájáról. | A 43-year-old woman with mild hypertension and type-2 diabetes mellitus was presented to the coronary care unit because of ongoing chest pain and associated dyspnea after physical exercise. On arrival, her ECG disclosed ST-segment elevations in the precordial leads. The emergent cardiac catheterization failed to demonstrate coronary artery disease. The prompt performed transthoracic echocardiogram demonstrated systolic dysfunction with apical ballooning. Akinetic segments were irrespective of coronary artery anatomy. Laboratory tests revealed only slightly elevated cardiac enzymes: we observed a significant discrepancy between the extent of akinesis and the minimal increase in cardiac necroenzymes. The patient was medically managed and discharged in stable condition, with follow-up at 4 weeks demonstrating nearly total recovery of cardiac function and total resolution of wall motion disorder. Her clinical presentation is consistent with that of tako-tsubo cardiomyopathy, a syndrome that is characterized by transient apical regional wall motion abnormalities in the absence of epicardial coronary artery disease. Main precipitating factor is thought to be the cathecolamin excess due to emotional or physical stress, subarachnoid heamorrhage, phaeochromocytoma or cocaine use. The authors report the first physical exercise induced tako-tsubo syndrome in the Hungarian medical literature