Strategies of Neuroprotection after Successful Resuscitation

Post-cardiac arrest syndrome (PCAS) incorporates post-cardiac arrest brain injury, post-cardiac arrest myocardial dysfunction, systemic ischemia/reperfusion syndrome and the precipitating pathology. Brain injury remains the leading cause of death in the post-cardiac arrest period. One of our main goals during post-resuscitation care is to guide a proper neuroprotective strategy. We are going to summarize the tools of neuroprotection in post-cardiac arrest therapy. The role of normoxia/normocapnia, normoglycemia, seizure control, sedation and pharmacologic strategies will be discussed in brief. The handling of temperature management and the management of hemodynamic variables to secure satisfactory cerebral perfusion will be worked out in details. Targeted temperature management is the main tool of neuroprotection in post-cardiac arrest therapy. We are going to conclude the principles of temperature control after successful resuscitation pointing out its beneficial effects. This method has also several complications that are going to be discussed highlighting its hemodynamic impacts. There is no evidence about target hemodynamic parameters during post-cardiac arrest syndrome to maintain cerebral perfusion neither about the most effective hemodynamic monitoring system. We are presenting preliminary data of our study where we investigate the effect of PiCCO™ (Pulse index Continous Cardiac Output) monitoring on the outcome in this patient group

Célhőmérséklet a tartós újraélesztés utáni komplex intenzív kezelés során. Állásfoglalás az enyhe terápiás hypothermia mellett = Long term survival of successfully resuscitated patients is primarily determined by their post-cardiac arrest neurological function

Absztrakt: A keringésmegállásból sikeresen újraélesztett betegeknél a hosszú távú túlélést elsődlegesen a beteg postresuscitatiós residualis neurológiai károsodása határozza meg. Amennyiben a beteg hosszan tartó újraélesztést követően a keringésmegállás utáni szindróma (PCAS – post-cardiac arrest syndrome) részeként tartósan kómában marad, szervspecifikus intenzív kezelésben kell részesíteni, melynek célja a beteg hemodinamikai állapotának stabilizálása, a szervperfúzió normalizálása és a sejtszintű károsodások megelőzése. A PCAS-kezelés egyik alappillére e betegeknél az agy hypoxiás károsodásának megelőzése kontrollált, célzott, terápiás enyhe hypothermiás kezeléssel (THT). E kezelés a hypothermia okozta fiziológiás változások miatt fokozott monitorozást és speciális intenzív beavatkozásokat igényel, melyek sokszor gátolhatják a kezelés gyakorlati alkalmazását. A 2013-ban megjelent, célhőmérséklet-orientált kezelést célzó (TTM – targeted temperature management) vizsgálat azonban megkérdőjelezte a THT-kezelés szükségességét, ami megváltoztatta az intenzíves társadalom eddigi PCAS-kezelési gyakorlatát. A jelen cikk célja a két módszer létjogosultságának összevetése, valamint a THT magyarországi implementációs lehetőségeinek és a THT-finanszírozásnak a gyakorlati bemutatása. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1840–1844. | Abstract: If the patient undergoes a long-term resuscitation or remains comatose as part of the post-cardiac arrest syndrome (PCAS), organ-specific intensive care is urged to aim hemodynamic stabilisation, normalisation of organ perfusion and prevention of injuries at cellular level. One of the basic measures of PCAS intensive care is to prevent hypoxic brain injury by mild therapeutic hypothermia (THT). The physiological changes of the human body at hypothermic conditions require high level monitoring and specially focused intensive care limiting its implementation. The multicentric, controlled, randomized targeted temperature management (TTM) trial published in 2013 compared the TTM against the THT in the treatment of PCAS patients. The equal outcome of the 2 methods has partly changed the practice of the intensivists in the treatment of such patients. This manuscript gives the pros and cons for each therapeutic method in post-resuscitation therapy. Nevertheless, the author shows the possible implementations and the DRG (diagnosis-related group) reimbursement of the method in Hungary. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1840–1844

Interaction of Intraluminal Tissue and Coronary Sinus Lead Stabilized with Stent Placement

Intraluminal Interaction of Tissue and Stented CS Lead. Introduction: The aim of our investigation was to examine the intraluminal interaction of the vascular tissue and the implanted coronary sinus lead stabilized with stent on two human hearts removed before transplantation. Methods and results: The coronary sinus lumen was sectioned under operational microscope and opened carefully. The leads and stents were found separately positioned beside each other completely covered by an intact intimal tissue layer. No sign of occluding proliferative tissue was observed. Conclusion: Stent fixation technique and extraction of the CS lead in our cases did not have any particular damaging effect on the vascular system

Újraélesztést követő koszorúér-angiográfia és katéteres intervenció = Coronary angiography and percutaneous intervention after resuscitation

Absztrakt: A kórházon kívüli hirtelen szívhalál a világ fejlett országaiban jelenleg is nagy kihívást jelent. Erőfeszítéseink elsősorban az ellátás prehospitális szakaszára irányulnak, hiszen az itt nyújtott segítség előnyeit utóbb már semmi sem pótolhatja. Igyekszünk felvilágosító munkával növelni a laikus újraélesztés arányát, növelni a közterületi automata defibrillátorok számát, megkönnyíteni azok elérhetőségét. Az utóbbi időben a kórházi fázisban történő ellátás jelentőségét is egyre inkább felismerjük. A postresuscitatiós ellátásban a hőmérsékletkontroll mellett az egyik legfontosabb kulcspont a korai koronarográfia, illetve szükség esetén a katéteres intervenció. A primer koronarográfia és intervenció indikációja egyértelmű azon betegeknél, akiknek az újraélesztés után készült EKG-felvételén ST-eleváció látható. Számukra közvetlen utat kell biztosítani a katéteres laboratóriumok felé. A nem ST-elevációs alcsoport optimális ellátása még tisztázásra vár. Tény, hogy közülük is minden harmadiknál, negyediknél számíthatunk okkluzív epicardialis koszorúér-betegségre, ennél az alcsoportnál azonban még nem bizonyított, hogy a közvetlen út a katéteres laboratóriumba milyen módon befolyásolja a későbbi kilátásokat. Jelenleg számos tanulmány folyik a témában, összefoglalónkban ezeket a forrongó kérdéseket mutatjuk be. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1826–1831. | Abstract: Out-of-hospital cardiac arrest (OHCA) presents a great challenge for the health care systems even in the highly developed countries. For several decades, our greatest efforts have been directed toward the improvement of the prehospital management, including promotion of lay resuscitation and deployment of public access automated defibrillators. Recently, the importance of the hospital phase of the OHCA-management has been also emphasized. Attention has been paid to targeted temperature management and also to early coronary intervention. For those patients who present with ST-elevation on their post-resuscitation ECG, our approach is straightforward: urgent coronary angiography is indicated. The optimal management of those survivors of OHCA who present without ST-elevation is, however, still debated. Although up to 30% of these subjects also suffer from acute occlusive epicardial coronary disease, the clear benefit of urgent coronary angiography for the whole group is yet to be documented. Several large-scale randomized studies are under way to resolve this question. In our present review we detail the above controversies and outline the future directions. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1826–1831

Kardiogén ágensek interaktív hatásainak kísérletes vizsgálata az intraperikardiális térben = Investigation of interactive effects of the cardiogenic agents in the intrapericardial space

A közelmúltban számos szíveredetű ágensről bizonyították be, hogy jóval magasabb koncentrációban van jelen az intraperikardiális (i.p.) térben, mint a vérplazmában. Feltételezik, hogy a hatóanyagok i.p. koncentrációja valósághű módon tükrözi ezen ágensek szövetközti térbeni szintjeit a szívben, amelyek közvetlen meghatározása in vivo körülmények között igen nehezen, vagy nem oldható meg. Ezért kísérletesen vizsgálták azon felvetésüket, mely szerint az i.p. jelenlevő kardiogén ágensek töménysége dinamikusan változik a szívre rótt terhelés és az azt kísérő regulációs folyamatok során, vagyis, hogy az i.p. tér valóságos hatótér része-e a szívnek. Ennek vizsgálatára az in situ kutyaszív zárt perikardiális zsákjának perfúziós-inkubációs modelljét állították be, melyben a feltett kérdések vizsgálata hosszabb időn át lehetséges a legfontosabb keringési paramétereinek mérése mellett. A modellben egyensúlyi állapotokban analizálták az adenin nukleotid származékok képződésének dinamikáját a szív nyugalmi és terhelt állapotában; az anyagcsere-alkalmazkodás mediátorai és a koronária spasztikus ágens, az endotelin közti "természetes antagonizmust"; valamint az utóbbi peptid képződésének viszonyát az adrenerg receptor izgalomhoz, az angiotenzin II általi stimulációhoz és a pitvari nátriuretikus peptid felszabadulás mértékéhez. Felteszik, hogy eredményeik hozzásegíthetnek a korábban humán szívbetegségekben általuk vizsgált ágensek kórtani jelentőségének pontosabb interpretációjához is. | Recent studies have confirmed that the intrapericardial (i.p.) concentrations of several endogenous agents produced in the heart significantly exceed the plasma concentrations. It is assumed that the i.p. levels of these agents reflect closely the true interstitial concentrations in the heart, which is very difficult to measure in vivo. The aim of these experimental studies was to test the hypothesis that the pericardial space is a real working space associated with the heart, and that the i.p. accumulation of several cardiac agents is dynamically changing as a result of various cardiac stresses, and subsequent pathophysiologic regulatory processes. This phenomenon was studied in a "closed pericardial" in situ dog heart model, which allows repeated pericardial fluid sampling and simultaneous haemodynamic monitoring. The dynamic production of adenine nucleosides reflected in the pericardial fluid was studied under control and also in ischaemic conditions, and the "naturally antagonistic" interrelationship between these mediators of metabolic coronary adaptation and the endogenous vasoconstrictor agent, endothelin was investigated. The physiologic "crosstalk" among the production of the latter peptide, the atrial natriuretic peptide, angiotensin II, and adrenergic responses was also studied. The results might help to clarify the pathophysiological importance of high levels of cardiac regulatory agents detected in the pericardial fluid of the human hearts

Arrhythmiarizikó és cardialis szövődmények áramütéses balesetet követően : Szakirodalmi áttekintés és sürgősségi ellátási protokoll

Az áramütés súlyos esetben hirtelen halállal vagy több szervrendszer kiterjedt károsodásával járhat. A magasfeszültségű áramütés (>1000 V) általában súlyosabb égési sérülésekkel és magasabb kórházi mortalitással jár, mint az alacsony-feszültségű, de a sérülések súlyosságát a feszültségen kívül a test ellenállása, az áramexpozíció ideje, az áram fajtája, erőssége és útja is befolyásolja. A kritikus állapotú vagy súlyos égési sérüléseket szenvedett betegek sürgősségi ellátása komplex és multidiszciplináris szemléletet igényel. A súlyos szövődményekkel járó áramütéses balesetek ugyanakkor a fejlett országokban ritkák: az áramütés következtében sürgősségi osztályon jelentkező betegek döntő többsége panaszmentesen vagy minor panaszokkal kerül felvételre. A ritmuszavarok az áramütéses balesetek messze leggyakoribb cardialis szövődményei, és rendszerint közvetlenül az áramütés után jelentkeznek. Az elektromos áram kamrafibrillációt vagy asystoliát is kiválthat, mely a baleset helyszínén ellátás nélkül halálhoz vezethet. Bár sok helyen elterjedt gyakorlat az áramütést szenvedett betegek rutinszerű monitorozása, a klinikailag releváns arrhythmiák összességében ritkák, és a felvételi EKG alapján diagnosztizálhatók, ezért EKG-monitorozás csak meghatározott rizikófaktorok esetén szükséges. Jelen munkánk célja összefoglalni az áramütést szenvedett betegek optimális sürgősségi ellátásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat, különös tekintettel az áramütéses balesetet követően fellépő cardialis szövődményekre és arrhythmiákra, valamint az EKG-monitorozás indikációira

A postresuscitatiós ellátás neuroprotekciós lehetőségei 2019-ben = Possibilities of post-resuscitation neuroprotection in 2019

Absztrakt: A postresuscitatiós terápia egyik legfontosabb eleme a neuroprotekció, mivel a sikeres újraélesztésen átesett betegek fő mortalitási tényezője a postresuscitatiós agyi károsodás. A tudomány mai állása szerint a jelenleg elérhető neuroprotekciós módszerek célja, hogy megelőzzék a primer agykárosodás kiterjedését és a szekunder agykárosodás kialakulását. Közleményünkben részletezzük a ma rendelkezésre álló neuroprotekciós lehetőségeket, külön kitérve az egyes farmakológiai ágensek és ezen belül a szedáció szerepére, az agyi perfúzió fenntartásának lehetőségeire, a megfelelő hemodinamikai paraméterek monitorozására és kiválasztására, valamint a célhőmérséklet-orientált kezelésre. A postresuscitatiós betegek ellátása során fontos, hogy kerüljük a hypoxiát és hyperoxiát, normocapniára és normoglykaemiára törekedjünk, valamint a görcstevékenységet azonnal uraljuk. Egyelőre nincs még egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy melyik gyógyszer alkalmazása segíthet a postresuscitatiós neuroprotekcióban. A tiamin ez irányú vizsgálata során biztató eredmények születtek. Az agyi perfúzió javítása céljából fontos lehet a magasabb szintű hemodinamikai monitorozás és az általa vezérelt terápia, de ennek bizonyítása szintén további tanulmányok elvégzését igényli. A postresuscitatiós neuroprotekció fő elemét a célhőmérséklet-orientált kezelés képezi, kivitelezésének részletei azonban szintén számos kérdést vetnek fel. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1832–1839. | Abstract: Post-resuscitation brain injury forms the leading cause of death of patients after successful cardiopulmonary resuscitation that explains why post-resuscitation neuroprotection is the most important part of post-resuscitation therapy. The goals of the neuroprotection tools available today are preventing the evolution of primary and formation of secondary brain injury. We are going to summarize the neuroprotective possibilities that we can reach today. We will discuss the role of pharmacologic strategies including sedation, the modalities of upholding brain perfusion, the monitoring of proper hemodynamic variables and the practice of targeted temperature management. It is very important to avoid hypo- and hyperoxia, to keep normocapnia, normoglycemia and to control seizures during the management of post-cardiac arrest patients. There is still a lack of evidence to prove which pharmacologic agent may be effective in postresuscitation neuroprotection, however, there are some promising results regarding thiamine. Hemodynamic management guided by higher level hemodynamic monitoring may be beneficial in enhancing brain perfusion but more clinical studies are needed to investigate its usefulness. Targeted temperature management constitutes the main element of post-resuscitation neuroprotection, however, the details of its implementation raise several questions. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1832–1839