Szokatlanul hosszú remisszió 1-es típusú diabetesben, közben kiviselt terhességgel – esettanulmány [Healthy pregnancy and birth during unusually long-lasting remission of type 1 diabetes. A case report]

Egy 26 éves nőnél lépett fel 2014-ben az 1-es típusú diabetes. A diagnózist még enyhe vércukor- és HbA1c-emelkedés mellett orális glükóztolerancia-teszttel, inzulinszint-meghatározással és GADA teszttel erősítettük meg. Ezt követően 2 éven át teljes remissziós periódusokkal tarkított részleges, napi 2–8 E-nyi glargin bázisinzulin igényű remisszió következett be. Ezt követően a beteg teherbe esett. Az addig alkalmazott minimális bázisinzulint napi ötszöri humán gyors hatású és NPH inzulinok alkalmazására váltottuk, amelyek adagjait a kiinduló dózis 11-szeresére kellett emelnünk a terhesség harmadik trimesterében. Sikeres spontán szülést követően betegünk egészséges leánygyermeknek adott életet, majd kívánságára a terhesség alatti maximális inzulindózis egytizedére, napi egyszeri glargin bázisinzulinra tértünk vissza. Három hónap múlva vércukrai emelkedni kezdtek, az ekkor elvégzett orális glükózterhelés a vércukor nagymértékű megemelkedését és a C-peptid-szint drasztikus csökkenését mutatta. Ekkor váltottunk napi többbszöri inzulinadásra glargin bázis- és glulizin analóg inzulinok alkalmazásával. Később a glargint degludec inzulinra cseréltük és napi 30–33 E össz-inzulindózis, valamint az utóbbi két évben folyamatos szöveti glükózmonitorozás mellett a beteg kielégítő anyagcsere-állapotnak örvend. | The 26-year-old woman was diagnosed with type 1 diabetes in 2014. The diagnosis was confirmed while there was a slight increase in blood glucose and HbA1c levels using oral glucose tolerance test, determination of insulin levels and GADA testing. This was followed by a 2-year period with complete remissions and partial remissions of 2–8 IU daily basal insulin glargine. Thereafter, the patient became pregnant. The minimal basal insulin used to date has been switched to human rapid-acting and NPH insulins five times daily, which had to be increased to 11 times the initial dose in the third trimester of pregnancy. After a successful spontaneous birth of a healthy baby girl, our patient wished to return to onetenth of the maximum insulin dose that was used during pregnancy, to once daily insulin glargine. After three months, her blood glucose levels began to rise, with oral glucose challenge test showing a marked increase in blood glucose and a drastic reduction in C-peptide levels. This was when we switched to multiple daily insulin administration using glargine basal- and glulisine analogue insulins. Later, glargine was switched to insulin degludec, and with a 30–33 IU total daily insulin dose and continuous glucose monitoring for the past two years, the patient was in a satisfactory metabolic state

A korszerű inzulinterápia kezdetei Magyarországon a nyolcvanas évek közepétől az ezredfordulóig [Beginnings of modern insulin therapy in Hungary from the mid-1980s to the turn of the millennium]

A szerzők röviden ismertetik a múlt század nyolcvanas évei elejéig uralkodó abszolút afiziológiás inzulinkezelési módokat, majd rátérnek a nyolcvanas évek közepén elsősorban német nyelvterületről kiinduló új terápiás irányzatokra: a napi 1-2-szeri inzulinadagolás helyett a bázis-bólus elvre és a frissen megjelent vércukor-önellenőrzésre alapozott intenzív inzulinterápiás (ICT) módszerekre. Ennek két fő hazai irányzatát – a SOTE I. Belklinikájának és a Péterfy Sándor Utcai Kórház B Belosztályának a módszereit – tárgyalják bővebben. Majd foglalkoznak az ICT eredményességéhez feltétlenül szükséges betegoktatás kérdéseivel és a terápiás sikerek alapját képező vércukor-önellenőrzés eszközeinek hazai előállításával és a minőségbiztosítás fontos eszközét képező HbA1c-meghatározások automatizálásának elterjedésével. Külön kitérnek a „hajnali jelenség” elleni küzdelemre, amelynek eszköze a kilencvenes években a lefekvés előtt adagolt amorf cinkinzulin volt. Röviden foglalkoznak a BOT terápia és a szemi-intenzív inzulinkezelés 2-es típusú diabetesben történő alkalmazásával, utalnak a DCCT vizsgálat világméretű hatásaira, majd az inzulinanalógok megjelenésével zárják az értekezést. | The authors briefly describe the absolute aphysiological insulin treatments prevailing until the early 1980s, and then turn to the new therapeutic trends based mainly on German language areas in the mid-1980s: the intensive insulin therapy (ICT) – instead of the daily 1-2 insulin injections - based on the basal-bolus principle and the newly released blood glucose self-monitoring methods. Two main Hungarian trends are discussed in more detail: the SOTE I. Internal clinic and the Internal Dept. B of the Péterfy Sándor Street Hospital. They will address the issues of patient education strictly necessary for the effectiveness of ICT and the domestic production of the tools for blood glucose self-monitoring on which therapeutic successes are based, and the proliferation of automation of HbA1c determinations, which are an important tool for quality assurance. In particular, they focus on combating the “dawn phenomenon”, which in the 1990s was the result of amorphous zinc insulin administered before bedtime. They briefly deal with the use of BOT therapy and semi-intensive insulin therapy in type 2 diabetes, refer to the worldwide effects of the DCCT study, and then close the treatise with the appearance of insulin analogues