A Clostridium difficile onkológiai vonatkozásai

Absztrakt A Clostridium difficile az egyik leggyakoribb fertőzés a daganatos betegek között. Diagnózisát nehezíti, hogy a fertőzés tünetei és az onkológiai kezelések mellékhatásai hasonlóak lehetnek. Maga a kemoterápia is elősegítheti a Clostridium difficile-infekció kialakulását. Bár számos kockázati faktor ismert, ezek hiányában is kialakulhat a fertőzés. A fatális Clostridium difficile-infekció kockázati faktora a neutropenia, ami egyben a kemoterápia mellékhatása is. Ezért, ha daganatos betegek esetén a potenciális infekció tünetei megjelennek (például diarrhoea naponta több mint háromszor, 38,5 °C-ot meghaladó láz, colitis, szérumkreatinin-szint gyors emelkedése) a Clostridium difficile-fertőzést ki kell zárni. Amennyiben a fertőzés igazolódik, azt a leghatékonyabb módon kezelni kell. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1110–1116

Ramucirumab – egy új gyógyszer az onkológiában | Ramucirumab – a new anticancer agent

Absztrakt A ramucirumab egy humanizált vascularis endothelialis növekedési faktor receptor-2 elleni monoklonális antitest, amely megakadályozza a vascularis endothelialis növekedési faktor-A, -C és -D ligandok kötődését. Gátolja továbbá a p44/p42 mitogén aktiválta proteinkinázok ligand által stimulált aktivációját, ezzel neutralizálva a humán endothelsejtek ligand által indukált proliferációját és migrációját. A REGARD (Ramucirumab monotherapy for previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) és a RAINBOW (Ramucirumab plus paclitaxel versus placebo plus paclitaxel in patients with previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) vizsgálatok eredményei alapján a ramucirumab befogadásra került másodvonalbeli kezelésként, mint monoterápia és paclitaxellel történő kombinációban a lokálisan recidiváló és nem reszekábilis vagy metasztatizáló gyomorrákban (beleértve a gastrooesophagealis junctio adenocarcinomáját is). Az eddigi adatok alapján előrehaladott szolid daganatokban szenvedő betegeknél a progressziómentes túlélést és a teljes túlélést megnyújthatja a ramucirumab adása, de emellett az összes nemkívánatos esemény kockázatát is megemelheti (fáradtság, neutropenia, vérzés, hányinger, stomatitis). A szerzők áttekintik a ramucirumabbal végzett vizsgálatokat. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1587–1594. | Abstract Ramucirumab is a humanized monoclonal antibody against vascular endothelial growth factor receptor-2, which inhibits the binding of vascular endothelial growth factor-A, -C and -D ligands. Furthermore it blocks the ligand stimulated activation of p44/p42 mitogen activated protein kinases, thus neutralizing the ligand induced proliferation and migration of human endothelial cells. Based on the results of the REGARD (Ramucirumab monotherapy for previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) and the RAINBOW (Ramucirumab plus paclitaxel versus placebo plus paclitaxel in patients with previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) studies ramucirumab was approved for 2nd line treatment as monotherapy and in combination with paclitaxel for patients with local relapse and unresectable or metastatic gastric cancer (including gastro-esophegal junction adenocarcinoma). Based on the results, in advanced solid malignancies, ramucirumab may prolong progression free survival and overall survival, although it may increase the risk of all adverse events (fatigue, neutropenia, haemorrhage, nausea, stomatitis). The authors review the clinical studies of ramucirumab. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1587–1594

A laktátdehidrogenáz (LDH) prognosztikai jelentősége az onkológiában

Glycolysis is increased in most of the malignant cells, providing the largest proportion of energy needed for cell proliferation. Lactate dehydrogenase (LDH) catalyses the reversible process of pyruvate to lactate in anaerobic condition. LDHA isoenzyme expressed mainly by malignant cells, significantly increases lactate formation. Lactate induces the proliferation of oxygenated malignant cells, angiogenesis, and inhibits the innate and adaptive immune responses. Baseline serum LDH elevation correlates with shorter survival. The authors review the relevant studies exploring the correlation between LDH elevation and the prognosis of malignant diseases. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1977-1988

A sarcoma synoviale kezelési lehetőségei

Absztrakt A sarcoma synoviale a lágyrész-sarcomák 5–10%-ában, az összes malignus daganatok 0,05–0,1%-ában fordul elő. Főként a végtagokon keletkezik, azonban bárhol kialakulhat. A betegek 50%-ában 3–5 éven belül metasztázisok jelennek meg (tüdő, nyirokcsomó, csont), sőt akár 20 év elteltével is számítani lehet a sarcoma synoviale kiújulására. Az 5 éves teljes túlélés lokalizált betegség esetén 76%, metasztatikus esetben 10%. Az életkor, daganatméret, szövettani altípus és a radioterápia megtörténte befolyásolja a prognózist. Az adjuváns kemoterápia szerepe nem bizonyított. Számos klinikai vizsgálat van folyamatban a lokálisan előrehaladott, relaptálódott/refrakter és metasztatikus sarcoma synoviale kezelésére. A sarcoma synoviale biológiai viselkedésének jobb megértésével a célzott kezelés és a konvencionális terápia kombinációja válhat a jövő útjává. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 875–880

A keresztkötött fibrindegradációs termékek (D-dimer) prognosztikai jelentősége az onkológiában

Cross-linked fibrin degradation products (D-dimer) are formed in two ways: on the one hand through coagulation cascade and on the other hand through fibrinolytic cascade. In the former case, plasmin cleaves the soluble cross-linked fibrin, and in the latter it cleaves the non-soluble cross-linked fibrin. In patients with malignant diseases, several factors influence the clinical evaluation of the result of D-dimer assay. First, D-dimer level can be elevated in cancer patients without thrombosis, which can be explained by procoagulant factors produced by malignant cells. Second, none of the algorithms used for diagnosing venous thromboembolism have been validated on patients with malignant diseases. Furthermore, the negative predictive value of D-dimer on thrombosis or thromboembolism is lower in cancer patients comparing to those who are not suffering from malignant disease. In patients with malignant disease, where venous thrombosis has not been proven, higher D-dimer level correlates with shorter survival. Based on the available data of the literature, the authors summarize some important studies which revealed the relationship between baseline D-dimer level and prognosis in cancer patients

Onkológiai betegek szoros képalkotó követése – előny vagy hátrány? | Close follow-up of oncologic patients with imaging – advantage or disadvantage?

Absztrakt A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság becslése szerint 100 mSv sugárexpozíció a rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát 0,5%-kal emeli. A lineáris nincs küszöb modell központi feltételezése az, hogy alacsony dózisú ionizáló sugárzás esetén a carcinogenesis beindítása az „egy találat akció” során, vagyis akár egy elektron által okozott egy vagy több dezoxiribonukleinsav szál törése útján is megtörténhet. Függetlenül attól, hogy milyen kis dózisról van szó, a sugárexpozíció fokozza a rosszindulatú daganat kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban végzett összes komputertomográfiás vizsgálat megközelítőleg egyharmadában egyrészt bizonyított klinikai racionalitás nélkül indikálják a vizsgálatot, azaz olyankor, amikor a nem röntgensugárt alkalmazó képalkotók ugyanolyan szenzitivitással és specificitással használhatóak lennének, másrészt feleslegesen ismétlik a vizsgálatokat. A technikai fejlesztések csökkentették a sugárterhelés veszélyérzetét, pedig annak kockázatára és kumulatív jellegére mindig gondolni kell. Az onkológiai betegek követésében az ionizáló sugárzással járó rákkockázat minimalizálása szükséges. A nem ionizáló sugárral dolgozó diagnosztikus eszközök széles körű elérhetőségére van szükség (például teljes test diffúziósúlyozott mágneses rezonanciás vizsgálat, pozitronemissziós tomográfia/mágneses rezonanciás vizsgálat). Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1538–1545. | Abstract The International Commission on Radiological Protection estimates, that 100 mSv exposure of radiation increases cancer risk by 0.5%. The central hypothesis of the Linear No Threshold model is that low dose ionizing radiation can induce carcinogenesis through the so called “one hit action”, that is one or more deoxyribonucleic acid strands can be broken by the hit of only one electron particule. Regardless of the radiation dose, radiation exposure increases cancer risk. In the United States of America, one-third of computed tomographic scans are carried with no clear clinical indication, i.e. non radiating imaging can be applied with equal sensitivity and specificity. Furthermore, computed tomographic scans are repeated unnecessarily. Although technical improvements have reduced the concern of the potential danger of radiation exposure, the cumulative aspects and cancer risk should always be considered. Cancer risk, accompanied by ionizing radiation, should be minimized during the follow up of oncologic patients. It is mandatory, that all diagnostic tools which are not using ionizing radiation should be made widely accessable (eg. whole body diffusion weighted magnetic resonance imaging, positron emission tomography/magnetic resonance imaging). Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1538–1545

A gyógyszeres fájdalomcsillapítás közelgő új lehetőségei

The evolution of medicine is noticeable in most therapeutic areas, the worse the current therapeutic result, the more quick the improvement. This is especially true in such areas that require substantial social resources, namely oncology, diabetology and CNS diseases. Pain is not a disease, it is a symptom. Pain is one of the most important components of human suffering thus it deserves special attention. In recent years new formulations of old medicines were introduced rather than new medicines. Maybe ziconitide is the last pain killer with new mechanism of action which was approved by FDA in 2004. However, the new information and techniques are also appearing in the field of analgesia. Nowadays one can talk about genetic/epigenetic targets, RNA therapies, voltage-gated calcium channels, new pain receptors (TRPV1, TRPV4, NMDA, Nav receptors) regarding pain treatment, indicating that the practice of the pharmacotherapy of pain will change fundamentally in the immediate future. This paper is intended to give a short summary of these new options