A kezdeti motivációktól a potenciálisan folyamatos csalódásokig, avagy az egészségügyi dolgozók karrierútja = From Initial Motivations to Potentially Continuous Failures or the Career Path of Healthcare Workers

Bevezetés: Kutatásunk célja volt az egészségügyi dolgozók általános ágazatról és karrierről alkotott képének megismerése, illetve feltárni, hogy milyen lehetőségeket, karrierutakat látnak maguk előtt, mi motiválja őket és mi segítené az egyéneket a pozitív jövőkép formálásában. Módszerek: Kvantitatív vizsgálatunk során személyes interjúk keretében 25, egészségügyben dolgozóval beszélgettünk, hogy megismerjük a szektorral és az abban építhető karrierrel kapcsolatos kilátásokat, vágyakat és nehézségeket. A felmérés során a pozíció és az álláskeresési státusz alapján választottuk ki az alanyokat; beszéltünk ápolókkal, orvosokkal, aktív és passzív álláskeresőkkel is. Eredmények: Az interjúk alapján az egészségügyről való vélekedés és a munkával kapcsolatos legfontosabb fájdalompontok mellett a szektorban megteremthető karrierúttal, ennek kilátásaival kapcsolatban négy különböző persona, vagyis viszonyulástípus rajzolódott ki: 1. tudatosan építkező, 2. büszke-elhivatott-felelős, 3. bizonytalan-beletörődő, 4. panaszkodó-realista. Következtetések: A personák hozzáállására nagy hatással van a rendszerrel szemben érzett kritikusság és a saját karrier építésével kapcsolatos tudatosság mértéke. A négy persona (különböző viszonyulástípus) eltérő módon áll az egészségügyön belüli álláskereséshez, a rendszer hiányosságaihoz; eltérő a változtatási igényük, az elmozdulási és akár a szektorból való kilépési potenciáljuk. = Purpose: The aim of our research was to get to know the health workers’ perception of the healthcare sector and career in general, and to reveal the opportunities and career paths they see, what motivates them and what would help individuals in shaping a positive vision of the future. Method: We managed personal interviews with 25 healthcare workers during quantitative research, to learn about the prospects, desires and difficulties related to the healthcare sector. During the research, we selected interviewees based on job role and search status; we talked to nurses, doctors, active and passive job seekers as well. Results: Based on the interviews, four different personas (attitude types) were emerged in relation to their opinion about the healthcare sector and the most important pain points related to work and career paths: 1. conscious builder, 2. proud-dedicated-responsible, 3. uncertain-condescending, 4. complaining-realist. Conclusions: The attitude of the personas is greatly influenced by the level of criticality felt towards the system and the level of awareness related to building their own career. The four personas (different types of attitudes) have a different approach to the job search within the healthcare sector and to the shortcomings of the system. Their need for change, the potential for displacement and even quitting the sector are different

Az orvos–beteg kommunikáció új lehetőségei – a betegek elvárásai alapján = Possibilities of doctor–patient communication – understanding patients’ expectations

Absztrakt: Bevezetés: Az orvos és betege közötti konzultáció napjainkban már nem korlátozódik a szóbeli, személyes találkozóra; számos új technikai lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt megvizsgálni, hogy két személyes konzultáció között milyen módon kommunikál egymással orvos és betege, valamint hogyan szeretnék a betegek szükség esetén orvosukat elérni. Módszer: Egy budapesti szakrendelőben várakozó potenciális betegek körében kérdőíves felmérést végeztünk, amely az alábbi kérdéscsoportokra épült: orvoshoz fordulási szokások, szakorvossal való kommunikáció módja, technikai eszközök használata és szociodemográfiai adatok. Statisztikai analízis: Egyszerű leíró jellegű elemzéseket, khi-négyzet-próbát és bináris logisztikus regressziót alkalmaztunk. Eredmények: A résztvevők (260 fő) 36,2%-a férfi, 63,8%-a nő volt. Minden negyedik betegre jellemző volt, hogy két személyes konzultáció között egyáltalán nem lépett kapcsolatba az orvosával. A többiek – tekintettel a különböző szociodemográfiai csoportokra, jelentősebb különbség nélkül – szükség esetén vonalas telefonon elérték az asszisztenst vagy közvetlenül orvosukat is; esetleg mobiltelefonon is. A betegek kétharmada több személyes konzultációt szeretne orvosával, fele szívesen írna e-mailt neki, harmada mobilon is hívná orvosát, ha lehetősége lenne rá. Több személyes konzultációt szeretnének dominánsan a férfiak, kisebb arányban az elváltak, az özvegyek, a szakmunkás-végzettségűek. Minden második beteg szívesen váltana e-mailt orvosával, főleg a fiatalok és a magasabb iskolai végzettségűek. Következtetés: A betegeknek az orvossal való szükséges konzultációra vonatkozó preferenciái szociodemográfiai csoportok szerint különböznek. Figyelembe véve eredményeinket, a feltételek megteremtésével a járóbeteg-rendelések hatékonyságát növelni lehetne. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2136–2143. | Abstract: Introduction: Nowadays doctor–patient consultation is not limited to personal appointments, there are new technical possibilities to keep contact. Aim: The aim of our study was to examine the way in which the doctor and patient interact with each other between two personal consultations and how the patients would like to reach their physicians when needed. Method: Questionnaire survey was done among waiting patients in an outpatient clinic in Budapest. The questionnaire was based on the following groups of questions: habits of visiting a doctor, the methods of communication with a specialist, use of technical tools and socio-demographic data. Statistical analysis: Simple descriptive analysis, chi-square test and binary logistic regression were used. Results: The participants (260 persons) were in 36.2% male and in 63.8% female. One out of four patients did not contact the doctor between two personal consultations. The rest of the patients contacted the nurse by phone or their doctors on their mobile even as per different socio-demographic groups but without a significant difference in between those. Two thirds of the patients would like to have more face to face appointments with their doctor, half of them would like to keep contact by e-mail, and one out of three would call the doctor on mobile phone as far as possible. More men need personal consultations dominantly and in smaller proportion divorced, widowed and patients with vocational education. Half of the patients would like to e-mail their doctor, especially the younger and higher educated people. Conclusion: Patients’ consultation preferences differ by socio-demographic groups. Reestablishing conditions by taking all of our results into account, the efficiency of outpatient-clinics could be increased. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2136–2143