A pszichológiai és pszichiátriai szakértői tevékenység nehézségei a gyermekek sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények büntető eljárásában

Aim: The legal environment for sexual coercion against children and victimization has undergone major changes in the last few years, with an increasing focus on victim protection and victim assistance. The aim of this study is to provide insight, through a case study, into different aspects of forensic psychological and psychiatric examinations of children in relation to the sexual coercion of minors and the circumstances of traumatization.Methodology: As minor victims and suspects are also subject to forensic examination in criminal expertise, a number of practical issues arise. In the case study presented here, the issue of child prostitution will be analyzed by outlining the life story of the 17-year-old subject, her current life situation, her actions, and her emotional factors.Findings: The case is representative of the seriousness of the problem, the victim's vulnerability, her hopelessness, and the length of the criminal proceedings. A causal relationship between life events and current anxiety disorders and psychological instability is demonstrated.Value: Law enforcement professionals are often faced with the need to assign a forensic expert. Law enforcement training and clinical psychology and psychiatric professional competence represent significantly different knowledge. This study, through the presented expert tasks, provides useful assistance to law enforcement officers in the performance of their daily tasks.Cél: A gyermekek szexuális kizsákmányolásának, valamint a sérelmükre elkövetett más, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé tartozó törvényi tényállásokba ütköző cselekmények büntetőjogi szankcionálása és az áldozattá válás negatív hatásainak enyhítését célzó intézmények nagy változásokon mentek keresztül az utóbbi pár évben, hiszen egyre nagyobb fókuszba került az áldozatvédelem és áldozatsegítés. A tanulmány célja, hogy egy esettanulmányon keresztül betekintést nyújtson a gyermek- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatos igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértői tevékenység keretében végzett gyermekvizsgálatok különböző aspektusaiba és a traumatizálódás körülményeibe.Módszertan: A büntetőeljárás során számos gyakorlati kérdés merül fel a gyermek- és a fiatalkorú sértettek és terheltek igazságügyi szakértői vizsgálatával kapcsolatban. A bemutatásra kerülő esettanulmányban a 17 éves vizsgálati személy élettörténetét felvázolva, aktuális élethelyzetéből fakadó cselekményeit és érzelmi világát felvillantva elemzik a szerzők a gyermekprostitúció kérdéskörét az igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakértő szemszögéből.Megállapítások: A szerzők által bemutatott eset szemlélteti a probléma súlyosságát, az áldozat kiszolgáltatottságát, reménytelenségét, valamint a büntetőeljárás hosszát. Beigazolódott, hogy az élettörténeti események és az aktuális szorongásos zavarok, a pszichés labilitás között kauzális összefüggés van.Érték: A rendészeti területen dolgozó szakemberek gyakran szembesülnek az igazságügyi szakértő kirendelésének szükségességével. A rendészeti felkészültség és a klinikai pszichológia és pszichiátriai szakmai kompetencia jelentős mértékben eltérő ismeretanyagot jelent. Jelen tanulmány, a bemutatott szakértői feladatok révén, hasznos segítséget ad a rendészeti dolgozók részére a mindennapi feladataik ellátásához

Perceiving violence against healthcare workers in a child and adolescent emergency psychiatric ward in Hungary: a qualitative pilot study

AimPsychiatry is a challenging setting that requires extraordinary effort from the staff. Healthcare workers in the field of psychiatry face substantial levels of violence, making the identification of abuse risk factors a social concern. Both the conduct of the children and their relatives can pose potential harm. Our study delved into the criminological and psychiatric factors underlying violence against healthcare workers.MethodologyWe used qualitative, semi-structured, self-developed, online questionnaire involving 21 respondents. The participants were representing the staff composition of our department. The data set was coded in two phases using a multi-stage content analysis method. The results were compared with Hungarian and international literature.FindingsAmong the participants, 52% reported no instances of physical abuse. The most prevalent form of perceived non-contact abuse was threats, accounting for 38% of reported cases. The identified risk factors for abuse included the child’s psychiatric disorder, communication issues, parental behavior, and low socio-economic status. Psychological trauma was identified as the most severe consequence. The respondents’ opinion indicated that the most common cause of violence (52%) was attributed to the child’s mental disorder. Workers primarily deal with abuse through negative emotions, with 76% of them reporting feelings of victimization. Additionally, 43% believed that abuse cannot be avoided, while 19% emphasized the significance of worker competence.ValueOur research can help to identify risk factors in child psychiatry wards and provide guidance for developing effective responses to violence against healthcare workers in Hungary, especially at our ward

Módszertani ajánlás A járművezetés bódult állapotban bűncselekmény orvosszakértői véleményezésének egyes kérdéseiről

Member states of the European Union take a similar regulatory position on DRUID. All of the EU countries punish this offense. In Hungary, section 237 of Act C of 2012 on the Criminal Code (CC) criminalizes ‘Driving under the influence of drugs’. Over the last decade, we have witnessed a significant and consistent increase in this crime. While 178 DRUID crimes were registered in 2014, from 2018 to 2022 on average 969 DRUID driving was recorded yearly, which means more than five times increase annually. According to Hungarian law, presumptive tests are not eligible, and detecting active/inactive metabolite from the urine is not enough for a conviction. Detection of active metabolite in the blood is necessary for a guilty ruling. The law does not determine the required concentration of each drug in the blood to determine being under the influence. This task lies in the competence of a medical expert. In Hungary, there is no unified accepted practice for the limit value of each compound, and there is no unified expert practice in this field. Therefore, the opinion of experts is highly varied, even for the same active ingredients and similar blood concentrations. Aim: Present study aims to evaluate how DRUID is regulated in Hungary and how it differs from the regulation in other EU countries. The Ministry of Interiors Professional Committee for Medico-Legal Experts was formed to create a good practice and prepare a unified guideline for this issue.Methodology: For preparing the study, authors have reviewed international and national legislation norms and professional rules. Systematic domestic and international literature review was also performed.Findings: The research has shown that it is impossible to calculate blood concentration during criminal action from the results detected during the expert examination. The reason for this is that, in most cases, there is no sufficient scientific evidence on the dynamics of the metabolism of active ingredients in the human body. Furthermore, numerous studies have pointed out that the results of the medical examination used simultaneously with the blood tests are not reliable. At the same time, the law requires proof of the actual influence of drugs. Therefore, the only accepted reliable evidence is the detection of active metabolite in the blood. In this new Guideline, authors are suggesting specific limits for each active substant. It can help evaluate the question of being under the influence of drugs in criminal procedure. Value: The authors are the first in Hungary to make a recommendation on this task.A hazai igazságügyi orvosszakértői gyakorlat segítése, a szakértők és a jogalkalmazók tájékoztatása, továbbá az igazságügyi orvosszakértői véleményalkotás egységesítése céljából a BM Egészségügyi Szakmai Kollégium Igazságügyi Orvostan, Orvosszakértés és Biztosítási Orvostan Tagozata, az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei (Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem), a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) egységes módszertani ajánlást állított össze az igazságügyi orvosszakértők részére.Cél: A gépjárművezetésre hátrányosan ható szerek által előidézett befolyásoltság (bódult állapot) egységes igazságügyi orvosszakértői véleményezésének elősegítése.Módszertan: A tanulmány elkészítéséhez a szerzők megvizsgálták a hazai jogi környezetet, az irányadó joganyagot, továbbá feldolgozták a témakör releváns nemzetközi és hazai szakirodalmát.Megállapítások: A bódult állapotban elkövetett járművezetés miatt ismertté vált bűncselekmények száma az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett. A szerzők vizsgálata alapján megállapítható, hogy a gyakorlatban vizsgált klinikai tünetek nem adnak megfelelő diagnosztikai támpontot a befolyásoltság fennállására. Az egyes hatóanyagok emberi szervezeten belüli lebomlására vonatkozóan egyik hatóanyagtípusnál sem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű tudományos eredmény ahhoz, hogy a cselekményt követően biztosított mintákból a cselekmény időpontjára vonatkozó mennyiségi megállapítást lehetne tenni. Ezért a toxikológiai vizsgálati eredményekből, vagy laboratóriumi leleteken megjelölt értékből a cselekménykor fennálló hatóanyag-koncentrációra vonatkozóan a jelenlegi adatok szerint orvosszakértői módszerekkel visszaszámolás nem végezhető el. A bódult állapotot előidéző hatóanyagok esetében nem lehet a befolyásoltság pontos mértékére vonatkozóan megalapozott orvosszakértői megállapítást tenni, mert a hatás jellege egyénenként nagy különbséget mutat, továbbá a rendelkezésre álló természettudományos eredmények sem elegendőek. Az egyes hatóanyagok fogyasztásának kimutatására alkalmazott gyorstesztek csak tájékozódó vizsgálatra alkalmasak. A tesztek eredménye alapján a cselekménykori bódult állapot (befolyásoltság) fennállására vonatkozó orvosszakértői vélemény nem adható.Érték: A szerzők Magyarországon elsőként fogalmaznak meg ajánlást a bódult állapot orvosszakértői véleményezésére

Családok a COVID-19 idején

Annak ellenére, hogy a gyermekpszichológiai kutatások mind bőségesebbek a koronavírussal kapcsolatban, a gyakorló szakembereknek még mindig viszonylag kevés intervenciós eszköz és gyakorlat áll rendelkezésére. A járványhelyzet teljes újdonsága és a kutatások során alkalmazott eltérő terminológia és módszertan megnehezíti a különböző országok kutatási eredményeinek értelmezését. Éppen ezért tanulmányunk célja, hogy átfogó képet adjon a koronavírusnak a családra kifejtett pszichés hatásairól. Az áttekintett irodalom a pszichológiai problémák prevalenciájának növekedését jelezték elő. Tanulmányuk nem csak a főbb eredményekre fókuszál, de a szakirodalom alapján javaslatokat is megfogalmaz annak érdekében, hogy a gyakorlati szakembereknek hasznos tájékoztatást adjon és lehetőség szerint tágítsa a témában a tudás határait

A stressz mértéke és a big five személyiség faktorok kapcsolata a COVID-19 őszi hullám alatt magyar serdülőkben

Háttér: A koronavírus járványhelyzet okozta negatív élmények és a járvánnyal járó stressz megélése személyenként eltérő. Az egyén Big Five személyiségjellemzőinek egyes faktorai hathatnak arra, ahogyan a járványhelyzettel fellépő negatív élményeket és az okozott stresszt megéli. Célkitűzések: Kutatásunk célja, a Big Five személyiségjellemzők egyes dimenzióinak a járványhelyzet okozta negatív élményekre és a megélt stresszre való hatásának vizsgálata serdülőkben. Módszer: Mintánk 522 serdülő-szülő párosból áll. A kutatás a koronavírus-járvány 2020. őszi, második hullámában zajlott, online kérdőívvel. A demográfiai adatlap mellett a Big Five és az Észlelt Stressz kérdőíveket alkalmaztuk. Eredmények: A serdülők észlelt stressz szintje szignifikánsan magasabb, mint a szüleiké. A serdülők stressz szintjének mértéke a szüleikével pozitív összefüggést mutat. A Big Five faktorok közül a neurocitás és az extroverzió mutat összefüggést a serdülők észlelt stressz szintjével. Diszkusszió: Eredményeink részben támasztják alá az eddigi, és a COVID-19 idején készült Big Five kutatások eredményeit, melyek szintén a Big Five faktorok stresszel való összefüggésével foglalkoztak. A neuroticitás kapcsán kapott eredmények látszanak a leginkább hasonlónak a szakirodalmi adatokkal. Meglepő és hazánkban is új eredménynek számít az extroverzió stressz szintet emelő hatása, hiszen más stresszhelyzetekben ez a faktor inkább csökkentő tényező. Kutatásunk segítségül lehet a járványhelyzettel kapcsolatos prevenciós munkában pedagógusok, klinikusok számára

A bántalmazott egészségügyi dolgozók élményei – gyermekpszichiátriai tapasztalatok egy online önkitöltős kvalitatív kutatás alapján

Cél: A gyermekek sürgősségi pszichiátriai ellátása kiemelt feladat. Elkerülhetetlen, hogy néha egyes helyzetekben a betegek vagy a hozzátartozóik ne bántalmazzák a pszichiátrián dolgozókat. Számos olyan tényező merül fel, amely az erőszakot facilitálja, de olyanok is, amelyek protektív jelleggel bírnak. Lényegi kérdés, hogy a bántalmazások okai a betegek, a külső tényezők vagy a szituációk körében keresendők. Módszertan: Kiterjedt hazai és nemzetközi szakirodalmi elemzést követően, összesen tíz kérdéscsoportot felölelő, saját fejlesztésű, félig strukturált online kérdőívet alkalmaztak a szerzők, amelybe 51 főt vontak be, és 21-en válaszoltak. A kérdések témái a következők voltak: a tettleges és a nem tettleges erőszak meghatározása, a bántalmazás leírása, az észlelt kockázati tényezők, az eset következményei, oka és célja, kezelése, bejelentése, megelőzése, valamint az egyéb megjegyzések. A nyers adatokat tartalomelemzéssel vizsgálták, és két lépcsőben kódolták. Megállapítások: A kódolás során a szerzők azt tapasztalták, hogy a legtöbb témában szituációs okok állnak a bántalmazás hátterében. Az esetleírásoknál hangsúlyosnak mutatkoztak a külső okok is. A következmények és a célok esetében a beteggel kapcsolatos ismérvek vezettek, és egyedül a kockázati tényezők témákban jutott első hely a külső tényezőknek. A személyzet-beteg interakció döntő tényező az egészségügyi dolgozók elleni erőszak tekintetében, azonban a gyermek betegségét – mint kiváltó okot – nem lehet minden esetben kizárni. Érték: A legtöbb pszichiátriai betegség mögött korai trauma áll, a traumák hátterében pedig kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok és a szülők deviáns viselkedése húzódnak meg. A kórház ugyanakkor egy nagyobb rendszer része, és az egészségügyi problémáknak társadalmi gyökerei is vannak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy igaz, hogy a bántalmazások közvetlen okai a személyzet és a betegek közötti interakcióban keresendők, azonban a betegség kialakulásáért sok esetben a szülői deviancia tehető felelőssé. Kutatásuk elősegítheti a jelenség mélyebb megértését, és alapot szolgáltathat egy későbbi kvantitatív kutatáshoz. | Aim: Emergency psychiatric care for children is a priority. It is inevitable that sometimes in some situations patients or their relatives abuse psychiatric staff.\ud There are many factors that facilitate this violence, but also some that are protective. It is a crucial question whether the causes of abuse can be found in the patients, in external factors or in the situation. Methodology: Following an extensive Hungarian and international literature review, Authors used a self-developed semi-structured online questionnaire with a total of ten questions, involving 51 participants, from which 21 responded. The topics of the questions were: definition of intentional and non-intentional violence, description of the abuse, perceived risk factors, consequences of the incident, cause and goal, treatment, reporting, prevention, and other comments. The data corpus was examined using content analysis and coded in two stages. Findings: During the coding process, Authors found that situational causes underlie abuse in most areas. In case descriptions, external causes were also emphasized. In topics consequences and goals, patient-related criteria were the most frequent, and external factors were the first only in topic of risk factors. Staff-patient interaction is a crucial issue related to violence against health workers, but the potentially triggering psychiatric disorder of the child cannot always be excluded. Value: Most psychiatric disorders are caused by early trauma, and trauma is underpinned by adverse childhood experiences and deviant parental behaviour. However, the hospital is a part of a larger system and health problems have social roots. It should be underlined that direct causes of abuse are hidden in the staff- patient interaction, but in many cases parental deviance is also responsible for the onset of psychiatric disorders. Our research may contribute to a deeper understanding of this phenomenon and provide a basis for future quantitative research

Internalizáló és externalizáló pszichés zavarú serdülők szorongásos és depressziós tünettanának és rezilienciájának exploratív vizsgálata sürgősségi gyermekpszichiátriai osztályon

Háttér: A serdülőkor a szorongásos és depressziós zavarok kapcsán magas kockázatúnak mondható. Kevés adat áll rendelkezésre a szorongás és depresszió kapcsán sürgősségi gyermekpszichiátriai osztályon pszichés zavar miatt kezelt serdülők körében. Célkitűzés: Kutatásunk célja a szorongással és a depresszióval kapcsolatos adatok elemzése klinikai mintán. Vizsgáltuk továbbá egy másik pszichés változó, a reziliencia szerepét a szorongásos és depressziós tünetek vonatkozásában. Módszer: 90 főből (50 fiú, 40 lány, átlagéletkor 13,81±2,39 év) álló klinikai mintát vizsgáltunk, akik a Heim Pál Gyermekkórház sürgősségi pszichiátriai osztályára vagy ambulanciájára jelentkeztek különböző internalizáló és externalizáló pszichés zavar fennállása következtében fellépő sürgősségi állapot miatt. Az internalizáló és externalizáló tünetek fennállását a magyar SDQ kérdőívvel erősítettük meg. A klinikai és demográfiai/kezelési adatokon kívül a szorongást és depressziót a DASS-21 kérdőívvel, a rezilienciát pedig a 10 itemes reziliencia skálával (CD RISK) mértük. Eredmények: A szorongás és depresszió szintje kapcsán különbségek láthatóak a csoporton belül mind a nemek, mind a gyermekek diagnózistípusának (internalizáló/externalizáló) vonatkozásában A vizsgálati adatok azt is mutatják, hogy a reziliencia átlagos szintje a normál értéket nem éri el a vizsgált betegcsoportban: a lányok esetében szignifikánsan alacsonyabb, mint fiúknál és az internalizálóknál alacsonyabb, mint az externalizálóknál. A klinikai szintű depresszió és szorongás gyakorisága a csoportban 75%, illetve 71 %. A reziliencia negatívan korrelál a depresszióval és a szorongással. Következtetés: A reziliencia védőfaktornak bizonyul mind a depresszióval, mind a szorongással kapcsolatban. A szorongásos és depressziós tünetek kapcsán emiatt a nagyobb tudatosság és korai terápiás beavatkozás segíthet a tünetek mérséklésében, ezáltal javítva a klinikai serdülő populáció életminőségét

The relationship between mentalisation and resilience in typically developing children and adolescents and children and adolescents with ADHD

Even internationally, ADHD is the most frequently diagnosed neuropsychiatric disorder in children and adolescents, which influences quality of life. However, 20 % of those struggling with ADHD are successful in all walks of life. The focus of our test was resilience - helping successful adaptation and the mentalisation ability linked to social difficulties. The objective of the test is to identify the anomalies between groups of children and adolescents with ADHD and typically developing children and adolescents from the following perspectives: the link between the intensity of the symptoms, their mentalisation abilities and psychological resilience abilities. In the test, we examined the relationship between the variants of the following questionnaires: CD-RISK Resilience survey, (Connor and Davidson, 2003; Járai et al, 2015),(Faux Pas test (Baron-Cohenet al, 1999) the Conners Child Behaviour and Parent variation / Teachers’s variation (Conners et al., 1998; Perczel-Forintos, 2018) and the SDQ questionnaire (SDQ (Strength and Difficulties Survey) Methods: non-invasive cross-section test on a 64 clinical and (32 subjects with ADHD) and non-clinical (32 typically developing subjects) sample of children (9-16 yrs). Depending on the intensity of the symptoms, we found differences between the typically developing and the ADHD group in all tests used. From the SDQ subscales, the hyperactive and the symptoms of emotional and behavioural problems and the scores of the subscales indicating pro-social beahviour correlates with the overall score measured on the CD-RISK scale in the typically developing group. While in the ADHD group, the prosocial scale indicates a relationship with the CD-RISK scale. In case of the Faux Pas test, the story comprehension dimension was significantly lower in the ADHD group. The Faux Pas test shows positive relationship regarding „correct identification”, „overall score” and „story comprehension” with the prosocial behaviour in the ADHD group. According to our results, prosocial behaviour may be present as a protective factor enhancing a higher level operation of resilience. Based on the professional literature available and our test, we suppose that the protective factor linked to resilience is a characteristic of the individual or the environment which predicts the positive outcome of a threatening situation even during the appearance of risk factors. (Masten, 2001)

Mentalizáció és reziliencia összefüggései ADHD-S és tipikus fejlődésű gyermekek és serdülők körében

Az ADHD nemzetközileg is az egyik leggyakrabban diagnosztizált neuropszichiátriai rendellenesség gyermek- és serdülőkorban, amely befolyásolja az életminőséget és funkcióromlást idéz elő az egyén számára. Az ADHD-val küzdők, mintegy 20%-a mégis sikeresen boldogul az élet valamennyi területén. Ezzel kapcsolatban a vizsgálatunk fókuszában a sikeres alkalmazkodást segítő reziliencia, illetve a szociális nehézségekkel összefüggésbe hozott mentalizációs képesség áll. A vizsgálat célja: az ADHD-s gyermekek és serdülők tüneteinek erőssége, mentalizációs képességei, és a lelki ellenálló képességük közötti összefüggések, valamint a tipikus fejlődésű csoport közötti eltérések megállapítása. A vizsgálatban a CD-RISK Reziliencia kérdőív, (Connor és Davidson, 2003; Járai és mtsai, 2015) Faux Pas hamisvélekedés teszt,(Faux Pas teszt Baron-Cohen és mtsai., 1999) a Conners Gyermekviselkedés – Szülői változat / Tanári változat (Conners és mtsai., 1998; Perczel-Forintos, 2018) valamint az SDQ kérdőív által mért változók közti kapcsolatot vizsgáltuk. (SDQ (Strength and Difficulties Questionaire – Képességek és Nehézségek Kérdőív) Módszerek: noninvazív keresztmetszeti vizsgálat 9-16 éves gyermekekből és serdülőkből álló 64 fős klinikai (32 fő ADHD) és nem klinikai (32 fő tipikus fejlődésmenetű) mintán. Az ADHD tüneteinek erőssége szerint valamennyi felhasznált tesztben eltérést találtunk a tipikusan fejlődő és az ADHD csoport között. Az SDQ alskálái közül a hiperaktív, az érzelmi és a viselkedéses problémák tünetei és a proszociális viselkedést jelző alskálák pontszáma korrelál a CD – RISK skálán mért összpontszámmal a tipikusan fejlődő csoportban, míg az ADHD-s csoportban a proszociális skála mutat összefüggést. A Faux Pas teszt esetében a történetmegértés dimenzió bizonyult szignifikánsan alacsonyabbnak az ADHD-sok körében. A Faux Pas „helyes azonosítása”, az „összpontszám” és a „történetmegértés” dimenzióiban mutat pozitív összefüggést a proszociális viselkedéssel az ADHD -s csoportban. Eredményeink alapján úgy látjuk, hogy a proszociális viselkedés olyan protektív faktorként lehet jelen, amely elősegíti a reziliencia magasabb szintű működését. A szakirodalom és vizsgálatunk alapján feltételezzük, hogy a reziliencia kapcsán a protektív faktor (protective factor) az egyén vagy a környezet olyan tulajdonsága, amely a veszélyeztető élethelyzetben a kedvező kimenetel létrejöttét jósolja be a rizikótényezők megjelenése közben is (Masten, 2001)